Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-09 / 55. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csab a, 18 99. Vasárnap julius hó 9-én 55 szám BEKESMÉGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARFALMU LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél éyre 8 forint. - Negyed évre . . . oU kr Egyes szám á-a 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizeti..' bármikéi lehet, évnegyeden belül ÍB. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Békésmegye és az uj törvény. Julius 15-éig az immár közszem­lére kitett képviselő választói név­jegyzékbe még bereklamálhatók azok, a kik tévedésből föl nem vétettek és törölhetők azok, a kik a jegyzékbe jogtalanul jutottak. Ez évben a kér­dés különösen figyelemre érdemes. A kúriai bíráskodás törvénye alapján ebben az évben az adóhátralékos vá­asztókatis bevették a jegyzékbe, vala­mint az országszelte nagyon is elás­tikusan elfgadott egy negyed úrbéri telek után való adózás czensussát komolyabban vették és a különböző helyi gyakorlatok a mennyire lehe­tett, egységesre igyekeztek tenni. Ezeknek következtében, — mint olvassuk, — némely választó kerü­letben ezrekre megy a választói jo­gosítottaknak megszaporodása s az uj törvény e szerint, a mig egy reszt a petícióval megtámadott mandátu­mok vizsgálatát és benne a döntést a kúriára ruházta, — másrészt ki­terjesztette a választói jogot. Nálunk Békésmegyében az uj törvény semmi különös változást nem hozott és szinte biztosra vesz­szük, hogy békésmegyei mandátumo­kat a kúria se fog vizsgálni Nem hozott változást a választok meg­szaporoáásában se. Békésmegye az ország első adózó vármegyéje. Itt oly irányú késedelmes adófizetés, mely egyenesen megfosztana a választói jog­tól, — csak kivételes. Azért történt, hogy adóhátralékkal a választói név­jegyzékbe foglalt választó a gyomai és orosházi kerületben mindössze 18 van. Tessék kiszámítani, hogy 700 választónak hány perczentje ez ? Bi­zony csak kivétel az adókésedelmek fizetése alapján választói jogától ele­sett polgár. Miután pedig a tizennyolc adóhátralékos is inkább a gazdasági balsikeres év nyomorúsága miatt nem tudta terminusra beszállítani az adót: feltehető, hogy a jobb években még kevesebb vesztette el az áldás és pon­tosság földjén választói jogát a miatt, mert az adójával hátralékban volt. Hasonlóképen nálunk régen tisz­tázott és liberálisan gyakorlott kér­dés volt, hogy a választói czenzus mennyi ? Nálunk különösen a nép­pártnak forszírozott ama panaszától, hogy valakit mesterségesen, csalafin­tán és jogtalanul, a vallott politikai elvei miatt fosztottak volna meg sza­vazati jogától, — nem lehet szólani. Itt soha rejtett utakon és hamisság­gal nem járt senki és hogy milyen párttekinteteken felülemelkedő volt összeírás, jelzi, hogy az összeíró kül­döttségeket rendszerint ugy alakítot­ták, hogy abban minden politikai párt helyet foglalt. Más megyékben ne adj isten, hogy a polgári közre működést kikérték volna ehhez az aktushoz. Más megyékben az össze­írást hatósági alantas közegek, ezek sorában is a prononcirozott pártem­berek végeztek: nálunk Kollár Já­nos, Bikááy Antal, Konkoly Jenő, Haviár Gyula stb. voltak a küldött­ségi tagok, — a kik m i n d e n gyanú felül állanak a tekintetben, hogy kormányzati tendencziákért gyúr­ták volna a lajstromot, Tisza vagy Bánffy uralmának biztosítására. Nem is volt nálunk semmi panasz abban a tekintetben, hogy itt valaha irányzatossággal, párturalmi hamisí­tásokkal készült volna a választói névjegyzék, hogy valakinek jogát mes­terségesen elvonták és arra nem jo­gositottuak mesterségesen megadták volna a választás jogát. A 258 ezer lakosból álló Békésmegyének tíz szá­zaléka választói joggal bir s oly na­gyok számra választó kerületeink, hogy igen is egy általános kerület­rendezés minket a választó-kerületek kérdésében szét fog tagolni. Az a mi bajunk ebben a kérdésben, hogy Gyu­lavári Orosházán szavaz, Öcsöd Oros­házához tartozik, hogy Doboznak Gyo­mára kell menni szavazni, hogy sok a választó és az orosházi, gyomai választókerületeket számban csak a fővárosiak múlják felül. Elmondottuk ezt, mikor a régi törvényt lezárjuk és következik az oly sok, a tiszta választásra reményt keltő uj törvény uralma. Nekünk könnyű lesz bele­szoknunk. Nálunk nem kény szerit uj, szigorúbb elveket és felfogást. Mi a régi törvénynyel is a jog és igazság alapzatán állottunk. Azt moddják . . . A minap, mikor Csaba város társa­dalma oly megható, szép ünnepélyt ren dezett D o n n e r Lajos igazgató tiszte ­letóre, mondotta nekem egy szomszé­dom : — Lássa, mily érdekesen változik a korszellem. — ??? — Ezelőtt századokig, mondjuk év ezredig az volt a röpke szálló ige ós ós nagy igazsággal emlegették már Sok­rates idejében : „a kit az isteaek gyű­lölnek, lanitóvá teszik." A mai társada­lomra ez már alig illik. Lássa, ezt az ünnepet is. Mily szép, mily megható ünnep. A munkaszeretetnek megbecsü lése, a? érdem elismertetése. A legszebb kitüntetés, melynek fénye is van, me­lege is van. — De a kivételt ne tessék általáno­sítani. — Ea én általánosítom, Mindenfelé látom, hogy a népnevelő nem az a pária többé, a mi volt, hogy az érdemet a pol­gári megbecsültetés még a tanitó mun­kájában is beczikkelyezi. — Pedig kár általánosítani a kivé­telt. íme tekintsen szót. Itt van ebben a társaságban egy jóságos öreg ur. Becsű, letes nyilt arczán tánczol az öröm egy pályatársa ünnepén. Es sokkal neme­sebb, mintsem megrezegne szivében a keserűség érzete. Ez az ur 53 éve ta QÍtő. Neve : S i m k ó István. Egy ember­életet munkált keresztül s generáciiókat nevelt fel. Csabán megmondja mindenki, milyen derék tanitó volt. Most megy nyugalomba. Hallotta, uram, hogy ennek az urnák pályája nyugvásán, mikor már szinte harangoznak, az igaz elismerés szavát hozzáadta volna valaki a nyug­díj kimért falatjához ? Ugy-e nem adta senki, ugy-e nem hallotta ? A kivel beszéltem, mélyen elgon­dolkozott, aztán a következő szavakra fakadt: — De ta'án első sorban mégis az ő iskolaszékének kellene az igaz érdem társadalmi elismertetéseórt megindulni. — Teljesen igaza van. Es a feladat „Békésmegyei Közlönytárcáia" A hamis ezicza. — Idegen ulán. — Irta : Lenkei Zsigmond Madaras Jenőnek nagy szerencséje volt az asszonyoknál s azért természete­sem i-tm síivesen gondolt a nősülénv. hogy egy íegi mondással éljek, mint a madár röppent ágról-ágra ; minden szép aszonynak udvarolt, míg az kijelentette: „AZ öné vagyok P S a mikor a boldo­gnó „igen" elröppent a nő ajkáról, ő is odébb röppeni, hogy másuttt ismételje ezen játékát. Hogy Jenő Budapesten élt, az ter­mészetes. Kis varosban az ember hamar „otthon volt," hamar megismerkedik ós bamar kiismerik I Rövid időn belől a nő sülés, vagy a kivándorlás sorsa vár reá. A mint legutóbb találkoztam vele — legújabb divat szerint öltözködve, meny dörgős nyakkendő, fehér vasalt ruha, — őszintén üdvözöltem elért sikereiért s egy­úttal — csendes irigységgel — könnyel­műségét hánytam a szemére, melylyel a nők szivével játszik. 0 vállat vont, min ha zavarba jölt volna és csak ennyit monnott: „No most már mindennek vége, — nősülök 1 Álmélkodva hallgattam e szelíd cél­íást visszts anyagi körülménjeire, de Ltm tet em mást, mint a mii egy jól nevelt tmbtintk ily etieiben ttnnie keli — gratulaitam. — Ugye csudálkozol, hogy erre az elhatározásra jutottam — monda, de meg­fogom neked magyarázni. — Kérlek, kerlek, — nekem nincs jogom hoüza, bogy vagyoni helyzeted ről meginterpel.áljalak 1 — Ne Ccufolodj, mert mindjárt — — Tehát szeremen házaissag ? — Igtn fcitieitk, mini meg tcLal — A nő persze szép ? — Azt sejtem 1 — Hooooogy ? — Nos hát, halld az egész előzményt. A legutóbbi álarczosbálon egy karcéú dominó aggatta magát karomba, ki szel­lemes társalgásával néhány pillanat alatt egész lényemet lekötötte Arra a kérdé­semre, hogy ebes- e, az érdekes hölgyecske nemmel felelt, a miből sejtettem, hogy a jobb körökhöz tartozik. Kissé eltorzí­tott hangon beszélt, de szellemességét | igy is elárulla AZ órák repültek; nem tudom, hogy történt, de végre szerelmet vallottam neki. Alarczát nem vetette le, de megmondotta czimét és nevét — ál­lítólag bitből ismert engem — s megen­gedte, ho^y meglátogassam. Tudakozód­tam, megéri a látogatást. — Tehát gazdag. — Igen 1 — Sok szerencsét 1 Az álarczos estén nem tudott meg mást, mint ai érdekes dominó czimét s nevét; de néha ez is elegendő, hogy egy férfi szivét dobogásba hozza, A név vi selője özvegy, kintk férje rövid házas­ság után egy hétszámjegjü összeg hátra­hagyásával — elhalálozott. A nő lakása a legelőkelőbb város­negyedben feküdt. Rövid időn belül Ma­daras Jenő fülig szerelmes volt Vágó Alfrédnébe, a dominó özvegyébe. Sejtette, hogy e kaland folytatása ré­vén ölökre megfosztatík szabadságától s az elhatározó uton még sarkon akart fordulni, a mikor véletlenül egyik első­rendű bitelősőjével találkozik. így a szív hangja kerekedett felül s hirtelen befor­dult abba a házba, hol a fiatal özvegy lakott, kinek eddig csak szemeit, hang­ját s •vsfjOEi állt pelét ismerte. Dobc^ó szívvel futott fel a finom fzőcjiggel tektrt lépcsőkön s végre a kiLcnGes és vfgycdas változó érzelmei közön megnyomta a csengői. Néhány pereiig tartott, mig az ajtó kinyílott. Mintha ez alatt az idő alatt suhogást és élénk mozgást hallott volna. A szobaleány ajtót nyit s De nem 1 Ezt a lányt nem lehet né­hány szóban leirni. Oly szép volt, hogy mindenkinek csodálkoznia kellett, mikép vehette magához egy fiatal, férjhezme­nendő özvegy. Karcsú, mint a fenyő, a nélkül, hogy ama dus kellékek hiányoztak volna, me lyek a női nemet már születésük foly­tán díszítik, szemei feketés barnák, fé­nyesek, vöröses-szőke haja izgatóan ér­dekes. — Beszélhetnék a nagyságos asz szonynyal ? — dadogja Jenő, ki máskor bátrabban áll meg a hölgyek élőt'. — Igen — feleli a eziezus sandítva — tessék C8ak belépni. De Jenő nem lépett be Egy szédü­léei rohamában elfeledte hirtelen az ál­arczosbál kellemeit, a dominót, hitelezőit s — borzalom — a szobaleánynak tette a szépet 1 — Adél — mondá a kecses eziezus, a naiut Jenő nevét tudakolta, szemmel láthatólag jobb családból való lányt volt s Jenő merész kérdéseire mindig ügye sen, néha igen szellemesen válaszolt. A társalgás mindig élénkebb lett s azt hiszem, egy csók is ezuppant hirte­lenében. Mert Adél sikoltott s ha egy nő sikolt, az bizonyára annak a jele, hogy fel, ha valaki meghallja. Jenő végre mégis belépett s most először volt al kalma a fiatal özvegyet láthatni. Azt el kell ismerni: nem volt csúnya; gyö­nyörű toilett simult testéhez, bár az illő chic nem volt feltalálható, de Jenőnek nem igen tetszett, öt még lebilincselve tartotta Adél elbájoló lénye. Az özvegynek fekete haja volt. De Jenő néhány perez óta csak Ticzián-sző­kéért rajongott; ez urnő keveset beszél, s ezt is vontatva ; neki még mindig Adél csengő hangja zúgott fülében. E hely zet nem volt nagyon kellemes ránézve. Szerencsére eszébe jutottak legkö-, zelebb esedékes váltóinak lejárati idei mindig melegebben beszélt, mily öröm ránézve a dominómagot héjából kihá­mozva látni. Fáradságáról beszólt s mily forrón óhajtja a caendes magányt, a bol­dogságot kettesben. Az özvegy csak mosolygott és eny­nyit mondott: „Majd írok önnek P Jenő megcsókolta a gazdag özvegy kezét, még egy sóvárgó pillantást vetett feléje, melylyel egészen magához vélte ragadni s távozott. A szobalánytól meleg kézszorítással vett bucsut s aztán vegyes érzelmekkel hagyta el a házat. Nehezen aludt el s mielőtt szempillái álomra csukódtak, e szavakat rebegte : „Ah, Adél, milyenek is a férfiak 1" Két nappal később nehéz illa (u le­velet kézbesít a posta. „UramI Sikerült önnek I Egy meg­tört szív fekszik lábainál s arra vár, hogy felemelje — szobalányom szive ez, kit Ön néhány pereznyi itt tarlóz alatt teljesen meghódított, 'd E teremtések néha szebbek, mint úrnőik, s többet is beszélnek. így el­mesélte, hogy Ön nagyon kedves volt vele szemben. Velem szemben is elég kedvesen viseltetett, de be fogja látni, hogy van okom az ön őszinte érzelmeiben két­kedni. Ha az ember a nagyságának egyszerre udvarol, ugy az uióbbiak ren­desen őszintébbek. Á vetélytársnő ré­szére lemondok I Szívélyes üdvözlettel Vágó Ilka? Nem akarom Jenő arcjátékát e so rok olvastakor leirni, de annyit tudok, hogy három emberre fakadt ki dühösen : az özvegy, a szobaleány és önmagára. Mily könnyelmű volt ő, szószátyár a ezi­ezus ós mily érzékeny az özvegyi

Next

/
Thumbnails
Contents