Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-09 / 55. szám

a róm. kath. iskolaszékre várna Csabán. Vájjon megteszi-e ? . . . * Azt mondják . . . Azt mondják, hogy Abderában történni, hogy a trónörökösről elnevezett iskola kormányzó-testülete X. Y. profeszszort nagy reményekkel választotta meg. Egyik tisztelt kormányzó tanács-tag nemcsak abban reménykedett, hogy kiváló lelki vezetője lesz a gondjaira bízott gyermekeknek, hanem abban is, hogy egy közelről érdekelt bájos rózsa is benne találja föl azl, akiről a költő énekelte; A virágnak megtiltani nem lehet." A professzor el is foglalta abderai állását és nem győzték szakképzettségét dicsérni. Ámde az volt a hiba, hogy a professzor más rózsa felé szagolt és hire ment, hogy legkedvesebb nótája a „Feketeszem éjszakája." Mikor aztán hire ment, hogy mi a professzor kedvencz nótája, a hangulat is csodálatosképpen megváltozott vele szemben. Mindjárt gyöngóllették szakképzettségét és abderai hirek szerint annak a hire ment, hogy a „le is ut, fel is ut" nótát is elfütyülték már előtte. Szóval a karriernek behegedült Szent Dávid. így jár Abderában, aki idegen rózsa felé szagol. Azt mondják . . . De tessék hinni; az egész egy nyári pletyka. A gazdasági egylet emlékirata. — A dohány termelés ügyében. — Emiitettük, hogy a gazdasági egylet titkára, Z1 i n s z k y István bizonynyal a szakkörökben is méltán feltűnést keltő tanulmányt irt a dohány termelés ügyében. A szerző érdemét nem kicsinyeljük, midőn a valósághoz hiven jelezzük, hogy a nagyértókü tanulmánynak voltaképpen két szerzője van : Beliczey István, az egy let tiszteletbeli elnöke, a kinek szakis meretei végig vonulnak a művön, a kinek gyakorlati irányú érvelése az illetékes körben is feltűnést fog kelteni. Az emlékirat elfogadja a törvényesen adott helyzetet és nem a monopolum elvi negációjával ól, hanem a monopo lium szempontjából akarja az orvoslást és előre bocsájtja, hogy a kéidós nem csekély jelentőségű, midőn hazánkban 62.598 holdon termelnek dohányt, ebből Békésmfgyében 3993 kat. hold területen ; hogy az államkincstárnak a dohányegyedáruságból 30—32 millió jövedelme van. Fejtegetésre méltó e tárgy annál inkább, mert az egyedárusági rendszer, a midőn a termelésnek, gyártásnak és árusításnak szabad fejlődését elnyomta, verseny nélkül maga állván a téren, tespedósbe sülyedt, mely a temelósaek és kezelésnek minden téren az áilamjövedelemnek és a magánosok érdekeinek rovására nyilatkozik. Az emlékirat három részre oszlik és a monopolium állami kezelését 1. mezőgazdasági, 2. ipar és 3. a kereskedelem terén tekinti át. Egyelőre mi csak az első részt, a gazdákra legfontosabbat közöljük eszmemenelében. Szerintünk — kezdi a tanulmány — a termelési engedélyosztást az ország kitűnő dohányttermő talajai kipuhatolásának — éskisórletekutján való megállapításának kellene megelőznie, és az e téren uralkodott rendszert akként alakítani át, hogy lassanként az alkalmatlanoknak bizonyult talajokról az engedélyt meg kell vonni ós a termelést a kitűnő szivardohányt termő talajokon engedélyezni ugy, a mint azt a törvény rendeli. A dohány mivelóse sok munkáskezet kiván, e munkások részint szerződött feles dohány kertészek, részint telepitvényesek és kisgazdák, kik a dohányt sa játkezüleg mivelik. Nem akarjuk állítani, hogy a do hánymivelóshez szükséges szakértelem mindezeknél egyenlő mórtékben meg van, ámde azt állithatjuk, hogy a nagyobb gazdaságok és birtokok tulajdonosai avagy kezelői rendelkeznek a kellő qualifikatio és szakértőiemmel, de ezeknél sem érvé nyesülhet a képesség, mert hiszen lát juk, hogy a beválasztásnál a minőség alig leaz tekintetbe véve s igy, a kik a magasabb árak elérése czéljaból a pálcára füzest, árnyókban oldalt füzéét, szárítást, gondosabb törést és valogatást megkisérlettók, látva azt, hogy költségesebb eljárásuk, fáradozásaik méltánylásban egyáltalán nem részesittetaek, eltértek a fáradságos és költséges eljárástól s cssk is a mennyiség előallitásara for ditották összes tevékenységüket. De felette fontosnak tartanok, ha az intéző körök által is elfogadott és szükségesnek tartott talaj vizsgalatok gyor sittatnának, mert évek óta halljuk mar, hogy a dohánytermelő talajok vizsgálata megindittatott, de müködesének eredményéről mind ez ideig tudomaasal nem birunk. Pedig tagadhatatlan, hogy mind addig, mig ezen vizsgálatok végrehajtva nem lesznek, addig a rosz égő, bűzhödt es értéktelen dohányoktól a kincstár megszabadulni nem fog. Czélszerü ós igen dicsérendő eljárás a földmivelósügyi miniszter azon intézkedése, hogy az ország nevezetesebb dohánytermő vidékein kísérleti állomásokat létesített A kísérleti állomás mai kezelését erős bírálat alá veszi. A kísérleti állomásnak nem c.-upin az a Vegre felocsúdott s hogy a hótszámu özvegyet „megmentse", a következő levelet intézte hozzá: Igen tisztelt Asszonyom 1 Nagyon rosszul esett nekem, hogy ama jelentéklelen neveletlenség, mely még agglegényi rossz szokásaimnak tudandó be, — ily sajnálatos következményekkel járt. Hogyan is képzelheti Asszonyom, hogy e kicsi előszoba beli, vöröshaju szépség önre nézve veszélyes legyen, a mikor daczára minden máznak, tiz lépésről is elárulja cselédi voltát? Mondjam meg az iga zat ? Én csak azért hanczuroztam a kicsivel, mert ugy gondolkoztam : A ki az úrnőt megakarja nyerni, annak a szolgával is jó lábon kell állania 1 máskülönben rá se hederítettem volna erre a rókaszőke nőre, kinek csak a szeplői maradtek emlékemben. Szives bocsánatát kéri könnyelmű viseleteórt rajongó tisztelője Madaras Jenő. E levélre nem érkezett válasz és a mint Jenő újólag vizitelni merészelt az urnőék már nem voltak Budapesten. * Jenő mélyen fájlalta az élarczosbál e tragikus kimetelét és elhatározta egy időre kerülni az embereket. Csendes visszavonultságban élt, kerülte barátait, ismerőseit. Egy nap azonban eszébe jut, hogy Adél, a szobacziczus mégis csak eiég csinos leányzó, nincs semmi oka egy kellemes viszontlátástól elállania. Ha már a gazdag, fiatal özvegy elveszett ránézve, kár volna az egész csatát elveszteni. Leült 8 egy szeretetreméltó billet-doux t irt a szőke szobaleánynak. A válasz gyorsan megérkezett. „Uram 1 Az előszobabeli vöröshaju szépség, ki tiz lépésről is elárulja cselódvoltát, — nem az ön társaságába való. Üdvözlettel Jídél." — Az ördögbe ia ! — orditá Jenő — Most meg ő nagysága, ugy látszik a szobaleánynak is megmutatta levelemet 0, te csalfa, áruló női nem 1 Mind a kettő elveszett számomra. # Néhány héttel később Jenő egy ba rátjával az Andrássy uton sétált, a mikor hirtelen egy elegáns fogat ragadta meg figyelmét. Diszes toilettben, gyönyörű tartással ült a kocsiban — Adél, a szobaleány, kinek szereplése ránézve oly végzetessé lett I — Látod, — mondja barátjának — ez egy közönséges szobaleány, a ki értette, hogy kell karriert csinálni 1 Részvétteljes arczkifejezóssel nézett rá Ernő. — Hát te is felültel? — Mi? Micsoda? — dadogja Jenő, kinek agyán hirtelen az egész kaland átczikkázott. — Ez Vágó Ilka maga, a dúsgazdag fiatal özvegy, ki gyakran követi el azt a bohóságot, hogy saját szobalányának adja ki magát, hogy igy a férfiakat vizsgálja. Te valószínűleg ép ugy „beleestél" mint én ! En is csak később tudtam meg mindent. Jenő rémséges arczot vágott, melyet leirni sem lehet. Egyet azonban tanult. Szobaleányokhoz igen udvarias s azóta nagy a szerencseje e körökben. Sajnos, még egyben sem sikerült gazdag özvegyet felfedeznie, feladata, hogy az általa vagy mások által termelt dohányt vegyelemezze, hanem főfeladata az kell hogy legyen, miszerint a termelés, kezelés, törés, füzes, szárítás ós csomózásban példát ós utmutatást nyújtson a termelőknek, másrészt, hogy számos jobb fajú dohányok termelésével tegyen kísérleteket, hogy melyik fajtát hol és miként lehetne haszonnal meghonosítani, melyik talaj ós klíma lenne alkalmas arra, hogy egy-egy a gyártásnál értékesíthető fajtát ott meghonosítani s ez által egyik vagy másik drága áron beszerezhető k ülfö'di fajtát kiszorítani s czólszerűen ós olcsóbban helyettesíteni lehetne. Sajnos, de nem tagadható, hogy &z absolut kormány idejében termelt dohány minőség tekintetében sokkal felette állt a most átalában termeltnek 8 ha keressük, ki ennek az oka, kénytelenek va gyünk szokott őszinteségünkkel kimondani kogy senki más, mint a magas kincs tár. Oka pedig azért, mert az átlag áraktól nincs eltérés, nincs kivétel ha jobbat, ha rosszabb minőségűt szállít is a termelő. Az ilyen chablonszerü eljárás bizony senkit sem fog valami szebbnek, jobbnak előállítására serkenteni. Okai másodsorban a kincstár azon közegei kikre első sorban van a dohánytermelés ügye bizva, a kik érthetnek a dohánynak, Imint feldolgozásra kész c.ikknek megbirálásához, ámde nem lévén gazdak, termőléshe7, a dohánynak, mint növénynek előállításához. A kincstár közegei által kiosztott dohánymag is megbizhatat lan s nem azt, vagy nem egyedül azt adja, a mit iger s így az általa kiosztott magból sokszor 4—5 féle dohány palánta is áll elő A termelők sakismereteinek növelésével ós kioktatásaival senki sem törődik. Hibás eljárás a termelési engedélyeknek minden évben újra ós újra megújítása, már csak a kertészek felfogadása tekintetéből is nagyon hátrányos ez a termelőre nézve, aztán az illető termelő soha sem tudván bizonyosan, hogy meddig tart az engedélye, s e miatt tartói kodik is az okszerű ós saját rdekében is szükségesnek mutatkozó befektetések tői. Czélszerübb lenne, ha az oly terű leteken, melyek a kinotár által dobánv t'rmelesre alkalmasaknak nyilváníttattak. 8 a régi termelőkre nézve, kik nagy be fektetéseiknél fogva a dohány termelés folytatására vannak utalva, az engedély állandónak tekintessék. Az engedély csak a termelő lemondása folytan szűnhetnék meg, fennmaradván természetesen a kinc

j árnak azon jo^a, hogy törvényes indokokból az eng^delyt megvonhatja. A ki bejelentés nélkül a termeléssel felhagy, méltán lenne bün'ethntő. Feltétlenül megszüntetendőnek vé ik a szerzők holdanként való Ü frtnak fize tésót Az emlékirat vázolja még az egyed áruságot kezelő kincstár b«folyáaát a jobb terméknek elősliitásara. Miutána dohány termelés a nyílt piac ok szabad verse nyónek éltető ösztönétől meg van fosztva, nem marad más hátra, mint a mire a kényszerhelyzetnél fogva joga van, hogv a kincstárnak gyámkodása segítse őt a számára még lehető felvirágzásra. A egyedáru <ág magavul hozta, hogy nem a termelő, hanem a kincstár Í9ineri, vagy kellene legalább ismernie, legjobban a fogyasztó közönségnek ízlését; mint gyártónak, neki kell tudnia, mely dohány kellendőbb, melyik felel meg a jövedelmezőség szempontjából legjobban, rübből következik, hogy a kincstárn ik kell a termelőt -amint részben történik is —irányítani, hogv minő 1 íjt termesszen, amit ismét a kiserleti állomásoknak lenne feladata kipuhatolni ós megállapítani. Hogy pedig a termelő közönség az ajánlott fajnak hiteles módon birtokába juthasson, arról a kinc tárnak kellene gondoskodnia akképpen, hogy vagy hiteles és biztos magot szolgáltatna a termelők nek, vagy pedig a telepítéseken palánta nevelő allomásokat rendszeresítene, szikértő termelő felügyelete alatt, honnét hol dánként egy bizonyos, de m írsekelt árért látná el a termelőket alkalmas és okszerű módon nevelt palántával. Fontosnak tartanók, ha a magas kormány minden kísérleti állomás mellé egy-egy szak értőkből alakítandó bizottságot letesitene, mert valljuk be, hogy nem minden'itt van annak termelése kezelése oly kezekbe téve le, melyre megnyugvással tekinthetnének Czólszerünek tartanók továbbá, hogy a gazda, — aki erre önként ajánlkoznék — kisebb területen termelési kísérleteket tehessen, mert ez u on leh-tre aiut*n tájékozást szerezni az iránt, hogy m yik faj miként válnék be egyes: vidékeken, egyes! alkalmasabb :alajon. Befo.yást kellene továbbá a kincs tárnak gyakorolnia a dohánynak mivelósére is. Ajánlania, sőt alkalmas módon kényszerítenie kellene a termelőt, hogy kellőleg megmivelt földbe ül essen; a kertéezeket, hogy a leveleket csak érett állapotban 8 ne egyszerre, hanem alulról felfelé érési előhaladámk és a levelek minősége szerint mindjárt a földön osztályozva szedjék ós legalább a szivarboritóknak való leveleket gerinczükön meghasítva, pálczákra vagy oldalvást Bpár gákra fűzzék ós mindenesetre áinyókban forgatva szárítsák. A ki ugy müvei, a*t a beváltásnál honorálni kellene, a mi most nem történik meg. A csomózás fontos műveleténél a kertész a kincstári közegek részéről csaknem teljesen tájékozatlanul hagyatik. Ennek következményei az, hogy legtöbb ször mindenféle, nem összevaló levelekegy csomóba kevertetnek A tudatlansagon segíteni ós a visszaéléseknek elejet venni sürgős feladata a kincstárnak. Ép oly tájékozatlan különösen a kis termelő és dohány kertész a dohánynak osztályozása körül is. a mi pedig annyiban fontos, mert i kincstár külön otztályt, külön áron vált be; a termelőre nézve tehát, a hibás osztályozás az átlagos suly árnak tetemes csökkenését ós igy a termelőnek érzékeny vesztességét okozza. Az, hogy a beváltó hivatalok az osztályok fokozatait ós azoknak rövid leiiásat a nagyobb termelőknek megküldik, 8 hogy azt a beváltó hivatal helyiségében vagy a pajtáktan kifüggesztik, korántsem elegendő s czólhoz nem vezet, mert maga ezen leirás is oly általáno", ruganyos kitételekkel van fogalmazva, hogy ebből helyei osztályozást még elméletileg is nehez lenne megtanulni. A kincstárnak igen kevés költségébe kerülne, ha a beváltás alkalmával, midőn a beváltó helyiségben minden termelő és dohánykertósz megjelen, ha ez alkalommal egy értelmes hivatalnoka által a helyes osztályozás felett, hogy t. i. mit tekint a kincstár szivar, válogatott és közönséges leveleknek s mily jelek által külömböznek ezeknek osztályai egymástól, a közönségnek folytonos változásara való tekintettel naponként megujuló gyakorlati s dohánylevelek felmutatásával egybekapcsolt előadást tartatna. Kívánatos lenne továbbá, ha a m. kincstár népszerű nyelvben irt füzetben — főbb vonalaiban röviden és miudenki álial megérthető módon ismertetné meg a termelés, palánta nevelés, ültetés, törés, füzó

j, szárítás körül való helyes ós gyakorlati eljárást, továbbá a csomózáí es osztályozás iránt tájékozná a termelőket, de különösen n dohánykertószeket. A dohánytermelésnek a föidmivelósügyi tárczába való áthelyezését óa ennek nyomós okait nagy elmeóllel világítja meg az emlékirat. Vasárnap. Borbélyok kongresszusa. Egy jajkiáltás zúgott Csabán keresztül Néhány szóban annyi fájdalom 1 A jaj-kiáltást Scheibel Mihály cselekedte Szólott a következőképpen ; Diszdeld Szagdársag ! A dekindedes Zöldy János főorvos elnöglése alatt minab az orvosok kimontoddág, hogy a borbéli-iparosok ugy az érvágásdól, valamint a göbülözésdől eldiltassanak. Negünk eszt dürni nem lehet. Szagtársag ! Jöjjünk össze az ibar.tesduledben ód beszéljük mek szagügyűnged-, Jöjjön el mintengi. Aláirás. A felhívásra egybe is gyülekeztek vala B r u n n e r, az erőművész, a szaporabeszédű Schwar cz Lipót, a köztársasági érzelmű 0 sanády, a hauptrefferes G 1 ü c k, a kántorböjtöket tartó Heckma nn Mihály, a Schwarc dinasztiából még Mór és Dávid, utóbbi hárfa nélkül, továbbá Singer, a ki a gyűlés előtt elénekelte a Szevilai borbély szerelmi kettősét egyedül. Mikor már mindenki együtt volt, S c h e ib e 1 Mihály kért szót. Brunner ollóját csettentette, a mire egyszerre siri csendesség lett. Brunner kezelte az elnöki csengétyüt.jj És megszólalt Scheibel.' Diszdelt Szagtársag 1 Néhány nappal ezelőtt a dekindetes Pándy orvos ur aszt inditványozda, hogy ezendul a magas gormáni ne enkedélyezze a borbéli iharosoknak sem az eret való vágadást (Ap cz u g!) sem a göbülyözésd. (Viharos tiltakozás) Nem legyüng néma tyeregeg, a kiknek""* mamája sem érdi meg a szavazatyád. Esz nem gild; ha ity mety, ite-ota mekfokják dildani, hogy porodválózni se nem szapadt. Dalán a gészszel való hajnirásd is regulázzág. Nem elék, hoty daval már rekulászták, hoty tiszta szalveda kell minten vendég, meg a porbéli-zerzámok deszinficirozni kel. (Hallatlan!) Minten év mekhozza a maka csudabogarád. Hol állanag mek a dutós orvos urag, ha mi sogáik megtürüng. (I gaz, nem is fogjuk tűrni.) Felhívok szagdársagad, dildakozzung a degindedes orvosgyilis hadározada véged. (H e 1 y e s 1 é s.) Brunner Miklós megcsettenti az ollót és szót emel. Szaktársak I Dreyfust visszahozatták az Ör« dög szigetről és minket akarnak oda vinni. Mert mi lesz már, ha előbb elrendelik, hogy az öt krajczáros kundechaftok mosdatlan nyakába egészen uj szalvétát tegyünk, ha sem eret vágni, sem köpülyőzni nem szabad. Rosszabb ez az Ördögszigetnél is. Legalább a harmadik osztályú