Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-14 / 74. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899 Csütörtök, szeptember hó 14-én. 74 szám. BÉKÉSMEGTEI E8ZLÖNT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 frt. — Félévre 3 frt. — Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 8 kr. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden beiül is. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza £91/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 25 kr. néznek olykor-olykor, — ha igy csodák-csodájára, Deák megfordulna abban a kegyetlenül iromba ércz-székén s egyszerre csak megmondaná, bölcs agyában ez a véglet fölmerült-e és van e ellene alkotmányos ír ? Ir nincs, különösen nincs alkotmányos ír, hanem csak csöndes kompromisszum. És most hegyibe kerül a dolognak az egyszerre konokul intrasingens Eötvös Károly, a kinek — ha igy mennek a dolgok — lehet két nagy közjogi sérelme; egyik a Hentzy-kérd é s, melyben nem tudják allarmirozni a magyar közvéleményt, ha még Kossuth — beugrott is, — a másik a csonka delegáczió, melyet a ma gyar képviselőház egyszerűen — nem választ meg, hanem maga állapit meg közös költségvetést. Valami ilyes hallatszik De még csak: „azt mondják". Ezzel a bevezetéssel pedig a pletykákat hozzák forgalomba Bé késben is, legalább a „Közlöny" állandó „Azt mondják" rovatából ezt látom. Nincs már hirből se olyan optimista, a ki azt hinné, hogy olyan ákácz-mézes lesz a magyar parlament mint néhány hónap eló'tt és nem Széli Kálmánt dicsó'iti minden élő lény Bartha Miklóstól Pázmándy-ig. Mondják, hogy a mikor nem tudom hányadszor ment Széli Kálmán Bécsbe (és még hányszor fog menni) — B án ff'y Dezső báró tréfásan meg szólította a peronon: — Bekövetkeztek-c már a hétköznapok? Vagy még mindig a mézeshetek járja? — Benne vagyok a harczban Ezt szeretem. A dicsérettől csömört kaptam. Állom a paktumot; de várom a harczot is. — Eljön az magától is, — szólt reszignáltan Bánffy .. . Mindezekből az következik, hogy t. olvasóközönség soha se féltsd a te állandó rovátodat, az országgyűlést. Lesz abban sok „érdekes" ülés. Pedig igazán jobb lett volna a munkás-képviselőház, mint az, melyen Eötvös Károly gravamenekkel hozakodik elő. Vagy nem lehetetlen az sem, hogy uj választás lészen tavaszra. Ennek szele már érződött a „Pesti Hirlap" közlésén. És tudtommal Sturm, a „Bud. Tud." nagy czáfoló mestere nem is mondotta rá: „Minden alapot nélkülöz." Szóval, a korteseknek a vidéken duzzadhat a kebele Am szomoritsa el a — kúriai bíráskodásról való tör vény .. . k vármegyei közigazgatásból. — Szeptemberi ülés — Szomorú fordulatán a magyarok nagyasszonya szörnyű meggyilkoltatásának, feketében jelent meg öltözékben, szivében pedig elborulva a bizottság minden tagja, előbb pedig részt vett a gyászistenitiszteleten. Igy az ülés 10 órakor kezdődött s szaporán folyt le, különösen sok dolgot adva a megyei tiszti főügyésznek, a ki betegségéből kiépülve, két hónapi ügydarabot szervírozott a bizottság elé, azok is kicsiny, jelentéktelen dolgok voltak. De egy szolgálatából a szociális célra szerződtetett dada ügye sok galibát csinált s egész jogi diskussziót, melynek magja az: -váljon a dajka abban az esetben fölmönd á s nélkül elbocsájtható-e, ha a vállalkozására képtelen. A bizottság szemben a I rossz cseléd törvénynyel azt mondotta, hogy igen. Érdekesek voltak az iskola óv kezdetével a királyi tanfelügyelő jelentései, ezek sorában javaslatára az ovodát fölállítani vonakodó Kétegyházán elrendelik és a költségvetésbe állítják az ovoda felállítását s a felügyelő bizottságot pedig kinevezik. Az ülésről következő tudósítást adjuk : Lukács György dr. főispán megnyitván az ülést, előterjesztetnek a havi jelentések, melyek mind tudomásul szolgáltak. Az alispáni jelentés, mely általánosságban tudomásul szolgált, rövid foglalatja a következő : A személybiztonság több esetben zavartatott, verekedés 5 volt a mult hónapban. A vagyonbiztonságot 19 eset zavarta. Baleset 11, öngyilkosság 8, tüz 31 esetben. Az állategészsóg elég kedvező, a sertós-véss Csabán ós Békésen megszűnt. A kukoricza-termóst a szárazság devalválta. Alispán jelenti, hogy a megyei közpénztárakat megvizsgálták, azok teljesen rendben vannak. Z ö 1 d y Jánosdr. : A közegészségügyi állapotok kedvezőek voltak ; hevenyfertőző baj 141 esetben mutatkozott, vörheny 18, difteritisz 7 esetben mutatkozott, szamárhurut három községben lépett föl. Törvényszéki bonczolás 32 esetben ejtetett meg. Szabó Sándor közkórházi ellenőrnek 200 frt adatott a lakás helyett. E e z e y Sylviusz : Augusztus havában nem vett részt iskolalátogatásokon a szünidő miatt. Eósztvesz a csabai földmivesiskola zárvizsgáján, résztvett ós kivette a csabai áll. iskolákhoz kinevezett tanítóktól az esküt, jelenti továbbá, hogy az orosházi ág ev. iskolák 9 tanítója, a békési 1 ós szeghalmi két tanítónak korpótlékát az állampénztárból a közoktatásügyi miniszSejtelmek, tervek. A „Békésmegyei Közlöny" fővárosi tudósitójátll (S.J Hasztalan tagadni: a politika vize nagyon zavaros. Soha se volt az jó, mikor a szőke Duna rozoga kormányelnöki lakásából távozván, egyenesen a brucki vonalra ült a miniszterelnök, lett légyen az Tisza, Szapáry, Wekerle, Bánffy, vagy Széli. De talán egyik elődje sem utazott jobban gondokba borulva, mint Széli. A közjogiellentét, melyeta zavaros osztrák'állapotok idéznek elő,alatta érte el legnagyobb kulmináczióját. tMost már ugy^áll a dolog, hogy nem a kiegye zés a kérdéses, hanem a közösügy. A németek határozottan bejelentették, valameddig a nyelvrendeletet vissza nem vonják, nem engednek delegácziót választani. Andrássy-Deák müve csődöt mondott odaát Goluchovszky feje fő, és a mi fő: nincs sem költségvetés a nagy molochnak: a közös hadseregnek, sem uj tüzérségi ágyú és mérsékelt tiszti fizetésemelés. Ezeket a kérdéseket egyenesen elfújta a németnek nyelve szupremácziájáért való erélyes, kitartó és végtelenekre is elszánt harcza Éppen a nérp^ir, a kiknek fiai eszik aranyos portopéval diszitve legtöbben a hadsereg kenyerét ?! Most aztán előállott: a modus vivendi, vagy a Széli kedvencz szólásmodorán: a formula. Hogyan lehessen a delegácziók intézményét áthidalni a császár-paragrafussal ? Deák Ferencz ezt ugy atipuálta, hogy: sehogy. Hej, de sokan szeretnék a Lloyd klubban, a hova már a politikai előőrsök csak be-be Mésmegyei Közlöny tárcája. Isten. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Ina : Bartóky Mariska. I. . . . gazember . . . hörögte . . . gazember vagyok . . . sok, sok, . . . nagyon sok . . . nem miattad . . . bocsáss meg . . hogy megtudjak halni . . . érjen a büntetés .. . Csend lett, csak a mély, fuldokló hörgés hallatszott s a férfi kékülő ajakkal, üvegesedő szemekkel haldoklott. Ez lett a vége, a hires Góth Györgynek. És az asszony, oda tudott menni, nem ingadozott, nem félt, csak szólni nem bírt ; de megfogta a szép, keskeny kezet s a hosszú ujjak görcsösen fonódtak, az ő munkától durva ujjaihoz.— Ugy lehet, az aszszony megbocsájtott, mert Góth György lelke elszállt, hogy ne e z e n a világon érje meg a bűnhődést. A halaványnyá vált hidegülő halott ott feküdt a keskeny ágyon ; a fehér párnára vérf oltok szivárogtak halán tékából, nem torzult el a szép arcz s dús haja a homlokára omlott, mintha azt a kis pontot akarná elfedni, mely véres bizonysággal igazolta, hogy Góth György — gazember. Góth György ! Asszonyok kedvencze, lányok bálványa; mennyi leánysziv álmodott rola, hány asszonyszív dobogását hallotta. , És most itt fekszik mereven, siratatlanul, mert száraz szemekkel néz rá az az asszony, akiért szakított a világgal, szokásaival s — akkor úgy hitte — önmagával. Az elszegényedett gentri-fiú nem kereste házaságban a menekülést. Elment beamternek; szürke, chablonos életű beamtereknek, hogy megkérdezhesse egy aranyhajú, bánatos szemű leánytól: — ebben a kicsi fészekben boldog lennól-e ? — És boldogok lettek. Ennek a históriának majd úgy kellene végződnie, hogy Góth György ezüstös fürtökkel s reszkető kezével áldást intve csukná le szemeit utoljára. De nem ugy törtónt. Az aranyhajú asszonynak kevés ideig ragyogott a szeme a boldogságtól. Nem sok oka volt rá. A Góth György —• csodatette — mert a leányos mamák annak nevezték a házaságát, csak láz volt. Lángoló, vért perzselő tüz. Szerette a leányt— elvette. — Mikor már nem szerette, nem dobhatta el, más utat keresett és talált a menekülésre. S amit a szomorú asszony sejtett, most lélekölő bizonyossággal maga Góth György mondta meg neki. Ez az utolsó vallomás mégis őrültté tette az asszonyt. Sokáig mereven nézte a vonagló, majd dermedő arezot: — Hát csakugyan ugy van ! Hát megcsaltál, hát szégyent hoztál rám. — És ón, istennek hittelek, istenként szerettelek. Nem szenvedtem, míg szerettél, minden jó volt, ugy a, hogy volt. De a fiaim ! A te fiaid ! Megcsaltad őket; nem tudod helyrehozni. Hogy megcsaltál, nem volt baj ; szó sem esett érte, de... de gazember vagy,, magad mondod, hogy az vagy . . . És átrohant a másik szobába, hol szőke fejűket egymáshoz hajtva, aludt a két fra. Piczike, gagyogó baba az egyik, kérdezősködő, öreg a-b-c-t tagoló a másik; oda dobja magát az ágy elé ; itt már tud sirni, égető, fojtó, gyilkoló könyeket sir, nedves lesz tőle a két angyalfej, de a lelke nem könynyebedik meg ezektől a könyektöl. Pedig, feledve, az asszony bánat. Nincs sértett feleség, nincs megcsalt hitves, csak a gyalázatba taszított anya őrjöngő fájdalma ez, a tehetetlen, szégyenben fetrengő anyáé. — ... és nem becsületes ember az apátok ; nem volt tisztességes a falat kenyér, mit nektek juttatott, nem volt tiszta a kéz, mit csókoltatok. , Hát ti milyenek lesztek ? És hogy nézünk az emberek szemébe ? És a más emberek becsületessége megől-e engem ? fogjátok-e tudni, mi a becsület ? vagy már a gyermek mosolyból a becstelenség kárhozata vigyorog ki'? Hát élünk még, hát nem haltunk meg, kínosabb keservvel, mint amaz ott, amaz ... ki nem becsületes ember . v. az apátok ... És Góth Györgyöt eltemették, mélyen a földbe ; két angyal szempár kisérte a koporsóját, mig csak látták, mig elföldelték. II. Sötétkék szemeiben különös lángolás lobogott: mintha a tizenkét esztendős gyerrekfej egyszerre megvénült volna, mintha, számon kérte volna az emberek gonosszágait, hogy megbüntesse, mintha a csengő gyerekkaczagás az ajkára fagyott volna, hogy csak bugó, fáradt hangon kérdezhesse: — Edes anyám, hát nem a temetőben van az ón apám ? Az asszony ^szivén élesen átnyilallott a fájdalom. íme, hát eljött az idő, előbb mint várta, mint hitte. Sok álmatlan éjszakának kísértő réme, egész életének súlyos, örömtelen napjainak lerázhatlan terhe, mikor akétfiu azt fogja kérni — beszélj a mi édes apánkról! — Azt fogom mondani: — Beteg volt ós meghalt. — Hát mig élt, mit csinált ? — Titeket szeretett, fiaim. Milyen jól betanulta. Hogy tudta, százezerszer elismételte s a sok szürke esztendő fövénye szépen betakarta a lázadó szív keserű vergődését. — Megcsilapult a fájdalom s olykor mosoly is röppent a bánatos arezra, ha a két, üde piros arcz édesen simult hozzá. És most! Csak gyerek még s villogó szemmel nem kór, de követel: liol az apám? — De a temetőben van fiaim. — Es Horváth Barna mégis azt mondja, nincs ott, mert elvette a más ember pénzét, azért meghalt, de nem szabad a temetőben nyugodni. — Kérdező, követelő volt a hang s vád csengett benne: — hát nem beszéltél soha az apánkról, mórt nem montad, hogy gondoljunk rá, hogy te nagyon ' szeretted őt, hogy ti nagyon szerettetek minket, a kicsi szöszke Laczit, meg engem. Az asszony érezte, hogy a vér kifut a szivéből; ugy hitte meghalt, csak két pár gyermekszem sugarát érezte, melyek kérdően, sürgetően tapadtak halotthalvány arczára. Oh, nem lehet meghalni beszélnie kell, beszámolni a fiuknak — az apjukról. Tőle tudják meg, ki volt; ő fogja a kérdésre a választ megadni. Gyertek ide — mondta — s a kicsit oda ültette maga elé a varró asztalra, a nagy, hozzá támaszkodva leste a sza.vát. Beszólni fog. Elmondja, a mit oly régen tanul. A fájdalom kiült az arczára, a gyerekek is elkomolyodva várták. Várni kellett, mert a szó elakadt a torkán. Szemtől szembe, most először mondja a gyermekeknek. — A ti apátok . . . — A mi édes apánk, — szólt bele a kicsi. — A ti édes apátok . . . — Nem bántott ugy-e senkit ? — kérdezte a nagy. — Nem, soha . . . — Mindig jó volt ? — kíváncsiskodott a kicsi. — Mindig . . . — Hazudott a Barna ugy-e, mikor azt mondta, hogy elvette a más . . . — Hazudott! A ti édes apátok olyan jó volt, mintg. . . mint . . . maga az Isten . . . — ... miut az Isten . . . mondta rá két tiszta gyermekhang. Hcgyan lettek „Nagyságák" a k . . . si asszonyok ? Irta: Kapolcsi Géz?. Természetesen arra elkészültem, hogy szemembe nevetve kérdezzék, vájjon van-e szóles e világon olyannyira az Isten háta