Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-14 / 74. szám

vetett vámdij elengedését kérte. Mint nem a közig, illetékessége alá tartozó, — el­utasíttatott. — Kontra Péternek (Füzes­Gyarmat) felebbezósét elutasította a bi­zottság, Bálint István (F.-Gyarmat) pedig kérelmével elutasittatott azzal, hogy dülő­utat a község tartozik kisajátítani. — Tes­bór István (Orosháza) kérelme elutasitta­tott. — Steller Árpád csabai járásbiró pa­naszt tett az ellen, hogy Omazta Gyuláné a szomszédos kerítést nem akarja készít­tetni, két egybehan zó itólet hozatván, fe­lebbezésnek helye nem volt. A többi előadmányok között, lénye­ges felemlitósre érdemes alig fordult elő. A esabai takarékpénztár tőke­felemelése. Lapunk mult vasárnapi számában rö­viden jeleztük, hogy a békés-csabai taka­rékpónztár-egyesület alaptőkéjét uj rész­vények kibocsátásával felemelni szándé­kozik. Ma már módunkban van ezen műve­letről részletesen tájékoztatni olvasóinkat azon javaslat alapján, melyet az intézet igazgatósága a f. hó 24-óre egybehívott közgyűlésnek elfogadásra ajánl. E szerint az intézeti alaptőke a jelen­legi '240 ezer frtról 800 drb uj részvény kibocsátása által 320 ezer frtra emeltetik. Az uj részvényeket csakis a régi rész­vényesek jegyezhetik ós pedig túljegyzés esetén minden 3 régi részvény birtoka egy uj részvény igénylésére jogosít. Ezen elő­vételi jog azonban csak október 15-ig ér­vényesíthető. A kibocsájtási ár 160 frt, melyből 10 frt a jegyzéskor, 50 frt f. évi deczember hó 1-én, 50 forint 1900. évi február 1-én ós az utolsó 50 frtos részlet 1900. óvi május 1-én fizetendő. Ezekben ismertetvén röviden az uj részvények jegyzésének feltételeit, talán nem lesz érdektelen a tőkefelemelós indo­kaival s várható következményeivel fog­lalkozni. Ezen kérdések ugyan első sor­ban a részvényeseket érdeklik, de midőn szemünk előtt megy végbe egy nem régen még kicsiny vidéki intézetnek egészen je­lentős méreteivel a megye legelső pénzin­tézetévé való átalakulása, lehetetlen első üzleti vállalatunk fejlődése és városunk közgazdasági jelentőségének emelkedése közötti összefüggést meg nem látni. Ezen összefüggés réven pedig a kérdés megszű­nik a részvényesek magánügye lenni s fel­jogosít bennünket, hogy hírlapírói tisz­tünkből kifolyólag a nyilvánosság előtt foglalkoznunk vele. A b.-csabai takarékpénztár egyesület eredetileg 80 ezer forint tőkével alapítta­tott, — 22 éves fennállása után pedig az addig gyűjtött ugyancsak 80 ezer forintot kitevő tartaléknak az alaptőkéhez csato­lása ós 800 darab uj részvény kibocsáj­tása által ezen alap 240 ezer forintra emel­tetett. Ma az intézet ismét 83 ezer forintnyi tartalékokkal rendelkezik ugy, hogy összes saját tőkéje 323 ezer forint. Miután pedig a mostani részvénykibocsátásból 128 ezer torint fog befolyni, a müvelet befejeztével az összes sajáttőke 451 ezer forintot fog kitenni, a mi vidéki pénzintézetnél már egészen jelentékeny összeg. A mi már most a tőkefelemelós in­dokát illeti, legyen elég arra utalni, hogy a takarékpénztár közel 3 millió forintnyi idegen vagyont kezel s kölcsöneinek ál­lása is ekkora összegű. Tehát magának az üzletnek nagy terjedelme is kívánja, hogy az a saját tőkékkel helyesebb összhangba hozassók. De talán nem csalódunk, midőn ugy véljük, hogy a tőkefelemelést az előrelá­tás is parancsolja, ugy az élénken meg­indult s mindinkább nagyobb tőkét igénylő közraktári üzletre, valamint a küszöbönlevő nagy földvótel alkalmából várható, sőt már is mutatkozó hiteligényekre való tekintetből. Helyeseljük végül a tőkefelemelóst a betevők szempontjából is, oly intézetnél, mely a közönség bizalmából másfél milliót meghaladó betétet kezel. Az üzleti kocz­kázatot ugyanis tudvalevőleg a pénzinté­zetek alapjai viselik s minél kiterjedtebb valamely intézet üzletköre, annál erőseb­beknek kell lenni alapjainak, hogy a gon­dozására bizott betétek koczkáztatása an­nál teljesebben ki legyen zárva. E tekintetben ugyan teljes megnyug­vást nyújthattak az érdekelteknek eddig is az intézet vezetőségének ösmert óva­tossága s conservativ elvei, melyek a vór­mesebbeket s a nagy osztalékok barátait talán nem mindég elégítették ki, — de mi csak helyeselhetjük, ha betéttel foglalkozó intézet még a kínálkozó nagyobb haszon elutasításával is kerül minden koczkázatot ós sohasem téveszti szem elől, hogy nem­csak a részvényesek, hanem a betevő kö­zönség érdekeit is szolgálni van hivatva. Igy, de csak is igy szolgálhatja a jövő­ben is híven a közérdeket oly sok érdek letéteményese minta mi takarékpénztárunk. Ily elvek által vezettetve, megszűnik szemeink előtt egyszerű üzlet lenni s a közügy szolgálatában álló közintózmónynyé emelkedik. A mi végre a részvényesek kilátásait illeti a megszaporítandó részvények ár­folyama és kamatozása szempontjából: e tekintetben fő megnyugvásunk abban van, ter tárczája terhére engedélyezi. K e 11 e r I József p.-földvári tanítónak fizetéséhez 25 frt pótlókot engedélyezett. K ó t e g y h á z ájn a községi képviselő­testület megtagadta az óvoda fölállítását. A törvényhatóság imperative maga állítja be Kótegyháza költségvetésébe a fenntar­tási költséget s a közigazgatási bizottság nevezi ki a felügyelő bizottságot, miután ennek megalakítását megtagadták. A békési tehénlegelő egyénenkénti felosztásáról a kir. tanfelügyelő és H a j­n a 1 István dr., mint a békési izkolaszók elnöke, tettek jelentést, e szerint az iskolai alap 3 hold föld tulajdonhoz jutott. A közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a népiskolai törvénynek teljes ke­resztülvitele érdekében. Ezt a gyulai ref. egyháznak azzal küldöttek meg, hogy ugy a fiu, mint a leányosztályokban az V. ós VI. nópisk. osztályt állítsa fel. A ref. is­kolaszék azt válaszolja, hegy a fiu osztályt felállítja, ellenben a leányosztály államo­sítása érdekében az egyházi hatóság utján fölterjesztést intéz. Hajnal István dr. fél, hogy ebből — a mint már volt — autonom sérelem lesz és az ügy érdemi része vógrehajtatla­nul marad, kéri, hogy az egyház és isko­laügyben a közig, bizottság rendelkező in­tézkedéseket ne tegyen, mert ugy sem lesz foganatja. Egyházi törvények szerint a felekezeteknek el sem szabad fo­gadnia, azért kéri, hogy az egyházi fő­hatóság utján adják ki jövőben az egyhá­zaknak a rendelkezéseket. Ugy EezeySylviuskir. tanfelügyelő, mint elnök a miniszteri rendeletből ma­gyarázzák, hogy ez ügyben alapvető in­tózkedóskedt seket közvetlenül kell tenni, már csak a gyakorlat és sürgősség szem­pontjából is, ha ez nem használna, akkor kell a főhatósághoz fordulni. Ebben az esetben, mi it látszik, a köz­vetetlen intézkedés nem használt, igy most már a főhatósághoz történik megkeresés. Schlauch Lőrincz nagyváradi püs­pök választ küld a katholikus jellegű is­kolák szaporítása ügyében. Egyelőre azt hiszi, a katü. iskolák fejlesztésével megle­hetünk elégedve, mert Csorváson 1, Bókós­Szt.-Andráson 2, Csabacsüdön 1, Uj-Kí­gyóson 1 uj iskola építtetett. Endrőd pe­dig, a hol 17% a z iskolai adó, épen most konvertál kölcsönt, hogy három uj iskolát építhessen. Tudomásul szolgál. Kiss Aron ref. püspöktől a válasz megsürgettetik. V á r o s y Imre gyulai tanyai tanító dllen, az iskolai hatóságokkal szemben való elégedetlenség miatt fegyelmi vizsgálat el­rendeltetett. Ezután még több iskolasególyezósi, számadási ügyet tárgyalt le a bizottság. A tiszti előadmányokat a következők­ben összegezzük: Városi János (Mezőbe­róny) megtagadta a cselédjének bére kifi­zetését, mert az éjjelente szolgálatát abba hagyta. A közigazgatási bírósághoz utasit­tatik. Sztojka Rozália gyógyköltsóge tö­rültetett. Bikádi Antalnóra (Orosháza) r. kath. hitközségi adó vettetett ki. Vájjon jogos-e az adó, e tekintetben az orosházi föszolgabiróság elsőfokú határozatra uta­síttatott. — Weisz Mór jógszállitásórt ki­mögött levő hely, ahol még annyira sem művelődtek az aszszonyok, hogy csak nagy­ságosak se lehetnének. Nem is erről van most szó, mert hi­szen ha engem kérdezne valaki, ón is csak azt felelném, bizony ilyen hely bajosan akadna ; de hát a mi asszonyaink meg­nacscságosodásának érdekes históriája var. Volt nekem egy jó öreg professzorom, aki azt mondta egy diáknak, ki ezen szót igy irta: „Nagycsága", „fiatal barátom, e szót nem helyesen irta le, mert ha olyan Nagyságokról van szó, a milyenek most vannak, ugy „Nagycscsága" a helyes. Ezen história juttatta eszembe, hogy leírjam a mi asszonyaink megnagyságoso­dását, olykópen, mint egy megboldogult szabónk, akinek hat darab fölösleges gombja lévén, varrt hozzá egy mellényt. Hát igy törtónt a dolog: Minden folyik a rendes megszokott hétköznapiságban, mikor arról kezdenek suttogni, hogy három' família: Vámosók, Dalosók, — a harmadiknak nevét nem iroin ki, mert oly közönséges, mintha csak Kolin volna, — amint mondom, e három família valami rendkivülin töri a fejét; van vízit­telés, tanácskozás, végre aztán kipattant az igazság, ós daczára, hogy érdeklődésünk nagyon fel volt csigázva és a legrendki­vülibb dologra is el voltunk készülve, a meglepetés mégis fölülmulta várakozásun­kat. Ugyanis e három érdemes család ne­velönőt akar fogadni csemetéik szellemének gyarapítására. Most, hogy a dolog kezdett nyilvá­nosságra kerülni, nőttön-nőt az ö büszke­ségük. Nem jutottak eladdig sem, hogy csak valakire gondoltak volna, már maga az eszme iszonyú mozgósítást ós fölfordu­lást szült. Egyre-másra érkeztek a csomagok : elegáns evőeszközök, asztalterítők, futók, íróasztal, tintatartó és Isten tudja miféle pazar fényűzési czikkek, hogy hát megmu­tassák : „Ne mond, hogy smuczig a magyar", ; lássa meg az a nevelőnő, hogy uri házba került. A libák, baromfiak ára hihetetlen mó­don felszökött, mert ők rengeteg mennyi­séget ígértek fogyasztani. Ily izgatottság közepette kezdődtek meg az érdemleges tárgyalások. Mindenek előtt befejezett tény, hogy nevelőnő kell s lesz. A fizetésről nem szólok, mert az náluk számba sem jön, hanem azt már fölemlí­tem, hogy az étkezési intézet felváltva Vá­mos és Dalos uróknál lesz, a harmadik partner kibujt alóla azon oknál fogva, hogy hátha az a kisasszony a birk^iust nem sze­reti, már pedig ő extra nem főz. Az ellen­vetés természetesen jogosnak találtatott. — Egye'őre azonban eldöntetlen, ki­nél kezdi meg a kosztolást a frájlein. Ezer bocsánat, azt maidnem elfelej­tettem, hogy egyhangúlag Elhatároztatott, mely szerint a nevelőnő uzime nem a kö­zönséges „kisasszony", hanem a nobelabb — „frajlein" lesz. Most került teppich-re azon fontos megvitatandó kérdés, hogy milyenek kell lennie a frajlein-nak. Korosnó, ki Pesten iskolázott, kereken kijelenti, hogy az ő lányai tapasztalt höl­gyet kívánnak. Egyéb mondani valója nincs. Daíosnó szerint a főkkelék, hogy in­telligens, legyen ; hogy pedig ezen össze ne vesszenek, K.-nó, a harmadik partner oda nyilatkozik, hogy mindkettő mulhatla­nul szükséges tulajdonság. Napok múlva már olvashatták az apró hirdetéseket, melyek szerint K. helységbe három család gyermekeihez nevelőnő ke­restetik. A fölsorolt kellékek közt első he­lyen láthatók voltak a tapasztalt ós intel­ligens jelzők. Megjött az első ajánlat és utánna a többi. A hatást, a mit ezek előidéztek, le sem próbálom irni. Az ajánlatokból persze válogatni is kell. Valamennyi közt egy volt oly szeren­csétlen hogy minden bizonyítvány híján csak a nevét ós önönmagától egy kifogás­talan ajánlólevelet küldött ós — ezt ta­lálták legjobbnak, mert van benne valami nem közönséges ós Korosnó oda nyilatko­zott, miszerint ö Szövótneki Melanie kis­aszszonyt óhajtja azon megokolással, mi­nekutána neki okmányai nincsenek, róla tehát semmit sem tudnak, igy lesz leg­alább alkalmuk kiismerni ós tanulmá­nyozni. Mondanom is fölösleges, hogy az in­dítvány közhelyesléssel találkozott, mely­ről ő frajleinsága tanúsíttatott. Körülbelül egy hónapig leveleztek vele s csak aztán jutott eszükbe, hogy azt is kellene irni, hogy majd el is jöhetne. Válaszolt, hogy jön, de ez meg Da­los urnák nem conveniált, mort családja fürdőzni van, a melyről Dalos földes ur nyomban értesíti a frajleint. Igy elértek szeptemberig s kisasszony persze hogy nincs. Egymást éri sok sür­göny, melyről azt próbálják magitélni, hogy milyen irása van a kisasszonynak s azt találják, hogy nem hasonlít az első le­vélhez. A frajlein még sincs itt ós mondha­tom, nagy a harag s jaj neki, csak jöjjön meg; megjött a levél, hogy jön; és jött; természetesen elő volt irva hideg fogad­tatás. A kisasszony belép Korosókhoz: „Nagy­ságos asszonyom" . . . A jóg megtörött, az arcz redői kisi­multak s az újdonsült nagyságos asszony elérzékenyülve dől a „liebes Fraulein" kebelére. hogy az intézet vezetősége közel 700 drb részvónj' birtokossá lévén, az uj kibocsáj­tást bizonyára nem határozza vala el, ha ezen müveletet a részvényesekre előnyös­nek nem tartaná. De bizalmat meríthetünk az 5 év előtti tőkefelemelés tanúságaiból is. Ugyanis 5 évvel ezelőtt, midőn csak 16(j0 részvénye volt az intézetnek, az ára 160 irtot alig ért el, ma pedig a megszaporodott részvények ára 180 frt felett van. E szerint a részvénye­sek az uj részvényt a folyó árnál mintegy 20 forinttal jutányosabban fogják jegyezhet­ni. Miután pedig alig lehet kétség az iránt, hogy mihelyt az uj részvények elhelyez­tetnek, árfolyamuk a régiek színvonalára emelkedik, a részvényeseknek fenntartott előjog igen becsesnek mondható. E kibocsájtás által a Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesület a megye leg­nagyobb pénzintézete lesz ; méltó a megye legnagyobb és legfontosabb városához. E haladásában örömmel üdvözöljük és remél­jük, hogy az eddig annyna, beváit vezér­elvek által vezettetve, fejlődése a jövőben is biztos és szilárd lesz. Csaba közgyűlése. Hétfőn, megboldogult királynénk lel­kiüdveórt a róm. katli. templomban tartott gyászistentisztelet után, 10 órakor vette kezdetét a közgyűlés s amennyiben egy fő, két végrehajtót ós Írnokot kellett válasz­tani, ezen állásokra pedig harminczhat pá­lyázati kérvény adatott be, jelölő-bizott­ság küldetett ki s ez egy teljes órán át vizsgálta a kórvényeket és ejtette meg a candidácziót. A választás után déli harangszóig a szép számban megjelent városatyák egy ügyet tárgyaltak, a Trautmannsdorf-fóle földek megvételére hozott megyei határo­zatot s amennyiben azóta a földvótel kér­désében a földmivelésügyi miniszter tagadó válasza, hogy a nagyszónási 2200 hold föl­det telepítésre nem veszi meg, más hely­zetet teremtett, a képviselőtestület,, bár teljes bizalommal viseltetik a yét alt i ntéző bizottság iránt, mégis tett indítványra a bizottságot öt taggal kibővítette, hogy az ügy mibenállásáról többen teljesen tiszta képpel bírjanak. Bár a helyzet minden nap változik, mert folyton történik ajánlat a még nem jegyzett földre s a képviselet többsége is meg van győződve, hogy ha sikerült rövid idő alatt a túlnyomó részre vevőt nyerni, hosszabb idő alatt a teljes eladás biztos­nak látszik, a határozat tudomásul vételét a legközelebbi rendkívüli közgyűlésig füg­gőben tartotta. A közgyűlésről tudósításunk a követ­kező : Választások. Az ülést S z t r a k a György főszolga­bíró nyitotta meg, jelentve, hogy községi fövógrehajtó, két végrehajtói és írnoki á ­lásra 36 pályázati kérvény érkezett be. Amennyiben az elöljáróság nem jelölt, kandidáló-bizottság kiküldését kéri s javas­latára a biró, első jegyző, Beliczey István és Rezső, Szeberényi Zs. Lajos, Rosenthal Ignácz, Simkó István, Szalay Gyula ós Gally Gyula kórettek fel, az ülés pedig fölfüggesztetett. Hosszú időbe tellett, mig a bizottság a kérvényeket átvizsgálta s az ülés uji-a kezdetét vette. S z t r a k a György jelentette erre, hogy a bizottság a fövógrehajtó állásra jelölte Ferenczy Zoltán oki. jegyzőt Ta­kács Károlyt, Garay Lörinczet, egyhan­gúlag Ferenczi Zoltán választatott meg. — Akót végrehajtói állásra jelöltetett Onody Mihály, Szirmay Sámuel, Lipták György és Filipinyi Mihály; megválasztatott egy­hangúlag Onody Mihály, Lipták György 22 szavazattal, Szirmay 13 szavazata elle­nében. Az Írnoki állásra jelöltettek Bezsán Cornól, Horváth ós Szónásy, egyhangúlag Bezsán választatott meg. Havi jelentések Most az elnöklóst Zsíros András biró vette át ós olvastattak a rendes havi jelentések az adóbehajtásról, pénztárak vizsgálatáról. A kórházban 14 egyén gyógy­kezeltetett 60 frt 18 kr mig a szegény házban 31-en ápoltattak 139 frt 42 kr költséggel. U r s z i n y i János intézett itt kérdést az elöljárósághoz, hogy a szegény házban mily élelmezést nyernek az ápoltak? K o r o s y első jegyző adta meg a választ, hogy rendes ós meghatározott ót­Irend van.

Next

/
Thumbnails
Contents