Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-03 / 71. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899 Vasárnap, szeptember hó 3-án. 71 szám. i BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 89Jsz. (Zsilinszky-féle ház) a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 6 frt. — Félévre 3 frt. — Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 8 kr. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/< sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy eor közlési dija 25 kr. A szegedi kiállítás. Ma nyílik meg a szegedi kiállítás, nem olyan, minő már sok volt az országban, hanem tisztán mezőgazdasági Ilyet — ez is csodálatos — még ez a tisztán mezőgazdasági ország nem rendezett. Voltak a gazdasági egyleteknek parcziális, kicsiny méretű kiállításai ily nemben, legutóbbi Mezőberény ben, vagy nemrégiben Dévaványán, — de ezek kis terjedelműek, eszközeikben sekélyek voltak és mégis tanulságos volt az a gazdákra. Mennyivel más méretű a szegedi kiállítás, melyet az orsz. gazdasági egylet minden valamire való megyei gazdasági egylettel az országban együttesen rendezett. Lapunk mai helyén közölt és Szegedről a kiállítás lázas munkája között íródott levél is azt tanúsítja, hogy egész más impressziónknak kell lenni, ha a szegedi kiállítást megtekintettük, mint azokról a kiállításokról, melyeket eddig, mint mezőgazdasági kiállításokat végig néztünk. Lépten-nyomon azt mondják, hogy a magyar gazda épen a gazdaságvitelében nagyon eí van maradva, hogy nagyon konzervatív. Mi képen lehet ezt megtörni ? Példaadással. Hiszen a minta-parasztgazdaságok, a mezőhegyesi gazdasági szemlék ezen idea hatása alatt születtek. Most harmadikul jön a par exczellenz mezőgaz dasági kiállítás, ez a régi szükséges ség ,melyek a külföldön már régóta űznek nem sporadikusan, hanem rend szeresen Angolországban a Royal AgricuKoral Society, a mely jövő évben lesz hatvan esztendős minden évben rendez mezőgazdasági kiállítást. Olaszország pláne törvénybe iktatta a vidéki mezőgazdasági kiállítások rendezésének dolgát. A németországi Deutsche Landwirtschaíts Geselschafft a császár védnöksége alatt áll és az óriási Németbirodalomban minden évben más más emporiumon rendez nagyszabású kiállítást. Ez intézménynek nagy hasznát látták a németek, mert ezek a kiállítások megismertetik a gazdával a technika legújabb csodáit; müvelik, s ez uton versenyképessé teszik a gazdát, s módot adnak a konzervativebb ele! meknek is a gazdasági téren fölme! rült újítások megismerésére. És bámulatos eredményt mutat ezen kiállítások fejlődése. Mikor 1840-ben Cambridgeben az első ilyen kiállítás volt, mindössze 12 mezőgazdasági gép és szerszám volt kiállítva; | ötvenöt évvel később ugyanoda került vissza a kiállítás, de már akkor a katalógus 340 oldalát foglalták el a mezőgazdasági gépek és szerszámok, a melyeknek mindegyikén volt akárcsak egy hajszálnyi javítás is. Csakhogy most már mi is megmozdultunk és teszünk Es az is tetszik nekünk, hogy legalább ezen a téren nem a kormányhatalomnak kelletett aktivitásba lépni, hanem a polgári öntevékenység vállalt munkát. Igy tesz minden iparkodó nemzet. Nem vár mindent az államtól. Örömünkre szolgál az is, hogy Békésmegye ereje szerint részt vesz ebben a kiállításban. Különös elismerést érdemel a szarvasi mezőgazdasági bizottság, mely becsvágyó munkát végzett. Sikert a szegedi kiállításnak! — Kincstári birtokok a földmivelési miniszter kezén. Eddig a kincstári birtokok, minő Medgyes Egyháza, P.-Földvár, is a pénzügyminiszter kezelése alá tartoznak. Ez jövőben megszűnik. Ugyanis a király legfelső elhatározásával a pénzügyi ágazat kezelése alatt álló földbirtokok, taksás és industrális telkek, halászati-, malom-, vásárés piaczjogok, az ingatlanokkal kapcsolatos kegyuraságok, továbbá az összes telepítések s ezek ügyeinek, a már eladott állami javak ügyeinek lebonyolítására vonatkozó teendőknek a földmivelési tárcza kezelésébe leendő átadását elrendelte, melyből kifolyólag a pénzügyminiszter leirata értelmében az aradi jószágigazgatóság és a melléje rendelt számvevőség f. évi augusztus 21-től számítva a földmivelésügyi minisztérium fenhatósága alá helyeztetett. — Ujabb munkás törvényjavaslatok. A földmivelésügyi miniszter ujabb törvénytervezetet dolgoztatott ki, amelynek értelmében a mezőgazdasági munkásköz veti tés országosan szerveztetnék. A törvénytervezetet a miniszter megküldötte az összes gazdasági egyesületeknek bizalmas hozzászólás czéljából. A beérkező válaszok után a földmivelésügyi minisztériumban megfelelően kidolgozzák a törvénytervezetet s a miniszter lehetőleg ősszel a parlament elé terjeszti. A földmivelésügyi miniszternek ezenkívül még két törvényjavaslata van: az egyik a cséplő és munkás vállallalkozó, a másik a gazdasági segédmunkások jogviszonyainak szabályozásáról szól. — Barabás Körös-Ladányban. Szeptember hó folyamán Barabás Béla dr. ládányi választóit látogatja meg ós ott beszámolót tart. A beszámoló napja még nincs megállapítva. Azt mondjak Bűvös, csodálatos erő van azon a földön, a;hol aranykalászszal ékes a rónaság : a Duna-Tisza mentén. Mesét mondok erről a bűvös erőről. De elöljárójában is Aranyt idézem „Nem mese az gyermek". Hoyos-grófék osztrák mágnások. Ott is indigenák. Magyarrá a magyar föld tette őket. A „Békésmegyei Közlöny" napokkal előbb megírta, hogy uradalmai elfoglalásakor az itju gróf Hoyos Fülöp olyan tőzsgyökeres magyar szóval üdvözölte mindazokat, a kik dominiumán boldogulást keresnek, hogy a nyelvi tisztaság ós szónoki erő mindnyájukat meglepte. No, de erre azt fogják mondani : — A. nevelés. Ez a rideg kötelesség, meg a szükségesség kérdése. Ha nekem Grönlandban volna 8000 hold földem, eszkimósul tanulnék meg. Jó. Fogadjuk el ezt a vélekedést, ámbátor „az egész vonalon" nincs ugy. Van még magyar vérű mágnásunk is, a ki nem tud magyarul. Mindazonáltal: fogadjuk el. Ámde megházasodik a kis gróf s olasz földön tanulja meg Petőfiből, „hogy a virágnak megtiltani nem lehet." Herczegnőre emeli szemét, egy bájos, boldogság ós boldogitásra teremtett olasz főrangú hölgyre, a ki a magyarokról annyit tudott, hogy ősei pogányok voltak, az asszonyaik meg most is pogányul szépek. A hercegnő igent mond. Hazajönnek. Néhány hete itt vannak. Es most következik a csodás, bűvös, megfejthetetlen varázsa ennek a fölszentelt édes anyai földnek. Az olasz herczegnó, a magyar mágnás asszony az urával nem régiben gyalogszerrel nekiindult a csillagos éjszakának. És mindkettőjük ajkán elcsattant ez a nóta: Kedves rőzsám gyujtsá' gyertyát, Mutasd meg az ország útját — Merre van. A néhány hetes magyar asszony, a „kis grófné", bizonynyal e bűvös erő hatása alatt megtanult magyarul. A minap láttam í ékésmegyei Közlöny tárcája. Mese a szerelemről. — Az első csók. — Irta : Lengyel Laura. . . . Minden évben van tavasz, azt mondják, pedig nem igaz. Csak egy tavaszunk van az életben, a többi május csak arra való, hogy legyen mit visszasírni, mire visszaemlékezni, mialatt testünket, lelkünket borzongatja az ingerkedő, gúnyolódó, arra az igazi májusra emlékeztető napsugár. Ismered azt a különös, intenzív boldogtalanságot, mely tavaszkor, májusban gyötri az embert ? Nem, nem minden embert, csak a kiválasztottakat, kiknek volt valaha egy igazi tavaszuk ; s kiknek ilyenkor föltámad a mohó, epedő, sóvárgó, elérten vágyakozás visszahozni azt a ta, azt a rózsát . . . Oh, milyen rette; képtelenség, óh, milyen szörnyű teheaség ! A. napsugár meg pajkosan kaczérkodik 1, bosszant, csúfol: minek ülsz szobádmagáuyosan, hiszen most mindenki az án van ? . . . De minek mennél le az ,ára, hiszen csak ott lennél igazán egye? Szerelmes párok simulnak egymásédes, megható bizalmassággal, szentiítális kis kék virágok integetnek feléd utcza sarkokról, nagy, hosszú kocsisorrobog el melletted vidám nászmenet, menyasszony lengő fehér fátyolát bálva, köny borítja el szemedet . . . Eredj sza a szobádba, mit álsz itt a nevető, lám, zajos, boldog világban kontrasztnak ? edj vissza a szobádba, a fény, a viláisság, a meleg nem való neked. Felkölti ivedben az alvó emlékeket és te nem Ldsz nyugodni tőlük. Eredj vissza a szóidba és várj türelmesen, mig vége lesz mek a tavasznak is, mint a hogy vége itt a tiednek is. Majd jön a hideg téli sél, lehullanak a hópelyhek^, megfagynak csirák a földben s az éraések a szivben. Télen minden ember egyforma: nem boldog, nem boldogtalan, csak közömbös. De a tavasz kegyetlen: pár heti boldogságért egy élet boldogtalanságával fizetett. Neki kellenek a te sóhajaid, ezek a szellők, melyekkel simogatja a mostani szerelmesek arczát; a te könyeid, ezekkel öntözi az ő virágjait, mit az ifjú és leány kezébe ad; tőled elrabolja az álmokat, hogy mostani kedves, szerelmes gyermekeit ajándékozza meg vele. De ne félj semmit, ők is ugy fognak fizetni mostani boldogságukért, mint te : sóhajaikkal, álmaikkal, könyeikkel. Jövőre az uj szerelmeseket ajándékozza meg, mert minden évben van tavasz, de mindig más-más emberpár örül neki. A kik most boldogan, megható bizalmassággal simulnak egymáshoz, jövőre éppen igy magányosan, égő szemmel, keserű szívvel, fáradt lélekkel, ideges nyugtalansággal, de mégis oly megható, szivvel sorvasztó szomorúsággal: mikor jön a fagyos északi szól, mikor hull le a fehér hó, mely egyformává, közömbössé tesz bennünket, mitől megfagynak a csirák a földben s az érzések a szivben, mind . . . mind . . . ... A május ! . . . Az én májusom ! . . Tizennyoicz éves voltam akkor és fehér ruhában tánczoltam egy majálison, kint az erdőben, zöld fák alatt. Nem a báltermek izzó, érzéki levegőjében, hanem szabad ég alatt, hatalmas tölgyek között egy tavaszi majálison. A szivemet valami szédítően nagy, boldog sejtelem fogta el. Nem voltam izgatott egy csöppet sem, inkább valami édes, mennyei nyugalom uralta lelkemet. Mikor később, félrevonulva a nagy tömegtől, ott ültünk egymás mellett, liörülnéztem. A szivem telítve volt érzéssel, de nem volt benne semmi félelmetes, nyugtalanító, mint a hogy a szerelem általában jelentkezni szokott. A szemem megtelt könynyel ós a lelkem majdnem leroskadt a sok, nagy, igaz szerelem súlya alatt. Mindamellett nagyon boldog voltam, zavar, félelem, nyugtalanság nélkül. Természetesnek találtam, hogy szeretek, mert körültem minden szeretett. A fák halkan összesúgtak a csillagokkal, s távolban a madarak epedő, hivó szerelmes szava hallatszott. Egy-egy elkésett lepke szerelemtől, mámortól fáradtan pihent a fű között, arra járhatott messze-messze a nagy virágoskertben és sorra csókolta a bájos, kaczér, kis virágok szirmait. A földből az a nehéz, meleg, rejtelmes illat szállt felónk, mely megdobogtatja a sziveket a nélkül, hogy az arczba hajtaná a vért. Itt a szerelem édes, megnyugtató, természetes dolog, nem szógyenli, titkolni való érzelem, mint ott, a liipokrita városban. Itt mindenki érzi teremtésének czólját: a szerelmet ós sóhajtva, epedve keresi a maga párját, kit meg kell találnia, kiért született . . . Egymás mellett ültünk ós kezem ott nyugodott kezében. Az erdő beszédes csöndje vett körül bennünket. A muzsika ugy távolról mind halkabban-halkabban szólt, s ő is csak suttogva mondta: — Szeretlek! Talán nem is szó volt, csak sóhajtás ; de én megértettem és fejem szédülve esett vállára. Mórhetetlen büszkeség fogott el arra a gondolatra, hogy minden más nő közül engem választott ki, s azután alázatosan kértem magamban a jó Istent, hogy engedje meg méltó lennem e nagy, földöntúli boldogságra. Mikor később — óh sokkal később ! — gondolkoztam a dolgokon, beláttam, hogy ő sem több, mint a többi tánczosom volt: csinos, ügyes jogászira, ki Pestről rándult le egy kicsit mulatni. De akkor ? ! Oh hiszen mondtam már neked, kit lát ilyenkor maga előtt a nő : a hőst, a félistent, az ideált. Nem a férfiak csalnak, csak az asszonyok csalódnak ós ez az, a mi legszomorúbb az életben, mert megcsalni csak egy pech, mely után bosszúsan von vállat az ember ós tovább megyen, de csalódni: az fáj, örökké, gyógyithatlanul . . . Ott ültünk egymás mellett és természetesen megfogadtuk, hogy sohasem válunk el egymástól. Aztán magához vont ós elcsattant ajkamon az első szerelmes csók a nagy, mindenható, örök természet helyeslése mellett. A lelkek érintkeznek az ajkakon által, ezért veit olyan édesen sóvár, olyan szomorúan boldog az első csók, aztán riadtan bámultam magam elé. Vége volt az iménti nyugodt, biztos boldogságnak. Ez a csók annyi mindent megmagyarázott, mi eddig érthetetlen misztérium volt előttem, azt hiszem, a lelkemet ez a csók, az első