Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-03 / 71. szám

a „kis grófné" levelét. Még a középfokú melléknevet is kót bével irta. Ez a mi földünk bűvös ereje. Ne türelmetlenkedjünk hát. Magyarok leszünk mi a Kárpátoktól az Adriáig az ellentállás daczára — mind. * Végtelenül csodálkozom, hogy Gyula város követe, Bartha Miklós drámát irt és nem —vígjátékot. Mert rendkívül komikus helyzeteket tud teremteni. A múltkor ily czim alatt irt a Magyarországban vezór­czikket: „Bünős-e vagy ártatlan?" Már tudniillik: Dreyfus. Es azon végzi, hogy nem érti, miért foglalkoznak Drey­fnssal a magyar lapok hasábszámra, talán csak nem Antikrisztus ? Van a magyar lapoknak előbbre való ügye stb. Feltűnt, hogy* ez elvek mellett a Ma­gyarországnak az napi tudósítása Dreyfus­ról hat oldal, vagyis tizenkét laphasáb volt és a Dreyfus per tárgyalása óta a Magyar­ország 82.520 sort közölt a Dreyfus ügyről. A vezérczikknek, a mint ezekből lát­szik, igen szép foganatja volt a maga konyháján is. Iparosaink. Csaba, szept. M A következő hét B ékósmegyében az iparosoké. Huszonhét ipartestületnek kiküldöttei találkoznak a hét derekán Csa­bán, ebből majdnem fele békésmegyei ipar­testület. Az ő hetük alkalmából foglal­kozzunk a kis ipar helyzetével. Olvassuk el az iparosok e fontos kérdését ós okul­junk belőle. * Az ipar is, mint sok más kevésbbé fontos nemzetgazdasági tényező, csak a legutóbbi időben és a kormány különösen figyelmes támogatása folytán lend'ilt fel. A mai magyar ipar állásáról mi magunk eléggé tájékozva vagyunk és magunk között nem valami jó véleményt táplálunk felőle. Ha el is dicsekszünk vele nagy néha, hogy ez, meg az a külföldi tekintélyes lap — ha hízelegve szól rólunk szeretjük megtenni tekintélyessé — milyen dicsérőleg nyilat­kozott a magyar ipar fejlődéséről, mi ezért mégis Bécsbe megyünk bevásárolni, sőt néha, akik teszik, továbbra is elmennek egyik-másik dologért. Mert annyira még­sem hiszünk a külföldi tekintélyes lapnak, hogy gyakorlatilag, meg is bizonyosodjunk arról, amit állit. Es ebben elől járnak a vidéki városok. A vidékiek nagyon szeretik felkeresni például az osztrák császár várost és sokan azt gondolják, hogy ugyanazt a dolgot, ha Budapeston vásárolná, hát akkor is bécsi eredetű munkát kapna. És ebben is van némi igazság. A fővárosi üzletek hem­zsegnek a bécsi áruczikkektől ós csak kü­lönlegesség gyanánt tartanak némely bel­földi dolgot. A czáfolattól való félelem nem tart bennünket vissza annak az őszinte szónak a kimondásától, hogy a bndapesti emberek közt is sok van olyan, aki a kö­zeli Bécsből hozat magának — például bútort. Ez azonban már ritkább eset; leg­többet vétkeznek ez ellen a vidéki kisebb és nagyobb városokban. Vájjon mi lehet ennek az oka ? Mert sokszor igazán a leg­lényegtelenebb dolgot, valami mindennapi szükségletre szánt apróságot Bécsből ren­del meg utánvéttel a járási székhelyek min­den számottevő tisztviselője. Azt mondjuk; hogy sokszor ós nehogy valaki félreértsen, ismételjük, hogy ez nem általánosságban van mondva. Ebben kétségtelenül nem az illető megrendelők a hibásak, hanem a vi­szonyok, a körülmények, melyek közt él­nek. A legnagyobb hiba a vidéki városok iparosaiban van, akik sokszor, hogy ne mondjuk legtöbbször, nem képesek kielé­gíteni a legszerényebb igényeket sem. És ezért nem támogatják őket. Miért nem ké­pes a vidéki iparos vevőjót kielégíteni ? Mert nem érti a mesterségét vagy csak tökéletlenül. Ezt különösen a kisebb városokra lehet mondani, ahol -örökös a panasz a rossz kiszolgálás miatt. És miután az árut mégis drágán adják, hát inkább Budapestre vagy Bécsbe megy bevásárolni számtalan ember; ha nem megy akkkor innen rendeli meg szükségletét. A vidéki kisiparost pedig mellőzi. A kisiparosok ezért a mellőzésért már sokszor panaszkodtak, jogosan is, de azért rajtuk múlik,Ihogy másképpen legyen. Az iparos­nak többet kell tanulni és többet kell dol­gozni, hogy megfelelhessen az igényeknek. Azok az idők már elmultak, mikor az elemi iskola elégséges volt, hogy valakit a jól vagy rosszul eltöltött inas évek után már jó mesterré kvalifikáljon. Azóta változtak az igények, haladtunk és csak a kisiparos nem haladt, ugy mint kellett volna. Máig is irtózik tőle, hogy iskolát végezzen, pedig a polgári iskola az iparosok számára kitűnő lépcső. De mihelyt a szegényebb és erede­tileg iparosnak indult fiu ide be teszi a lábát, már csak a legritkább esetben lesz belőle iparos. Elvégzi a négy vagy liat osztá'yt, aztán lázasan keresi, hogy ez az iskolai végzettség minő uri állásra képe­sít, mely után kényelemszeretete rajongással vágyódik. Inkább díjnok vagy irnok lesz, aki aztán igen sokszor, valljuk meg ezt,a keserű igazságot is, lenézi az iparos em­bert, de még a kereskedőt is. Ez igy van. Személyes tapasztalás, de számos panasz érlelte ezt a meggyőződést, melynek őszinte igazságában még az érdekeltek sem mer­nének hangosan kételkedni. — Szóval: hogy j valaki a negyedik vagy pláne a hatodik osztály elvégzése után iparosnak menne, az a legritkább esetek közé tartozik. Csak ugy véletlenül lesz iparos, mint a hogyan véletlenül lesz proletár. A czéltudatos pálya­választást mellőzi. Hogy Ausztriára liivatkozzunk: ott bizony akárhányszor előfordul, hogy gim­náziumi érettségit végzett ifjú visszatér az eke szarvához. A minap nálunk is előfordult egy eset. Selmeczbányán egy gimnáziumot végzett fiatal ember elment müasztalosnak. Hogy nevethették ez a kitűnően nevelt fiatal embert a társai. Bizonyosan megmosolyog­ták. Pedig minő számító okosság van tet­tében. Amig mindnyájan ezt az okosságot meg nem értjük ós meg nem becsüljük, addig nem lesz intelligens magyar iparos osztály ós nem lesz versenyképes magyar iparos, nem lesz versenyképes ipar. M. S. szerelmes csók tette asszonnyá. Forró vér­hullám szökött föl arczomba és mikor az én szerelmesem másodszor is magához akaifc vonni, indulatos kétségbeeséssel tiltakoztam: — Nem, nem akarom . . . Jól emlékszem arczára e pillanatban : elmosolyodott. Es mosolyása annyira fájt az érzelmekkel telitett szivemnek ! A nagy és igaz érzelmek tragikus hangulata tett elfogulttá és ő tréfálkozni kezdett e nagy pillanatban : — De édesem, még egyszer meg kell próbálnunk, olyan bájosan ügyetlen volt az első csókod ! Az első csókod ? Agyamban villám­gyorsan kergették egymást a legrettene­tesebb gondolatok. Az első csókod ? Hát neki már ez nem első ? Más leányt is szeretett, csókolt ? Hát nem lelkünk végzetszerű, istentől rendelt találkozása volt ez a mai este ? 0 más nő mellett is érezhette már, a mit most mellettem érez ? Hát akkor miért is vagyok én itt ? Oh, ne kaczagj ! Tizennyolczéves vol­tam és mardosó szégyen fogott el e gon­dolatok után. En azt hittem, minden em­bernek van egy párja, ki legjobban meg­felel lelkének, és mikor összetalálkoznak, jön a nagy pillanat, a szerelem pillanata, melynek izzó kohójában elolvad mindaz, a mi eddig bástyaként vette körül a leány­leiket: a szemérem, konvenczió, nevelés, szo­kások, és az örök isteni törvény ül dia­dalt az ember felett. A természet mo­solygó helyeslése mellett csattan el az első csók ós a nagy mindenséget betöltő sze­relem gazdagabb lesz a mi érzésünkkel. De most rettentő kétség fogta el lel­kemet és durván felé fordultam. — Más leányt is csókoltál már? — De édesem . . . — Akarom tudni — kiáltottam in­dulatosan, — éa jogom is van tudni . . . Alázatosan lehajtotta a fejét ós csak kinos habozás után felelt: — Édesem, bocsáss meg nekem ! A férfi élete más, mint a leányé, de azért még is csak téged, egyedül téged szeretlek ! Egy szót sem feleltem neki, csak bá­multam magam elé mereven a sötétségbe. Nem haragudtam. Olyan mélységes, inten­zív fájdalom fogta el a lelke jiet, hogy e kicsinyes érzésnek nem is jutott volna hely benne. Hát a szerelem a legszentebb misz­térium a nő előtt, a férfinak csak szóra­kozás, időtöltés, legjobb esetben ideig-óráig tartó érzés ? . . . Hogy egyedül csak en­gem szeret? Ki tudja, hánynak mondta már ezt előttem, s ki tudja, hánynak fogja még mondani ? Oh, érzem, hogy nem ha­zudik, s most igazán szeret; de nem ha­zudott a múltban, s nem fog hazudni a jövőben sem ? A férfi-szerelemnek csak al­kalomra van szüksége, hogy megnyilatkoz­zék, most pedig tavasz van, ón fiatal és szép vagyok . . . Edes volt neki ez a csók, éppen olyan, mint volt a másik, s mint lesz a többi, mert a férfi minden nőben újra meg újra megtalálja a szerelmet. Mig ón tudom, hogy sohasem togom többé órezniezt a fájdalm w gyönyört, azt a szo­morú boldogságot, mely oly széppé, oly feledhetetlenné teszi az első szerelmet ! Elrejtém az arczomat és csöndesen sirni kezdtem. Fiatal voltam, tizennyolcz­éves, és sirni tudtam azon, hogy életem első csókja miért nem első csók. a férfi életében is, ki itt ül mellettem: dédelget, biztat, bátorít, eskiisziií, hogy szeret; de a ki nem ért az én fájdalmamból, két­ségbeesésemből, szenvedésemből semmit, semmit. A szegedi kiállítás. Csaba, szept 2. Ma délelőtt tíz órakor József főher­czeg az Alföld metropolisában. Szegeden megnyitja a kiállítást. Megyénk gazdái, mint értesülünk, Szarvason, Csa­bán ós Mezőberónyben szervez­kednek, hogy a kiállítást megtekintsék, mely reánk bókésmegyeiekre nemcsak azért érdekes, mert specziáiis mezőgazdasági ki­állítás épen az Alföldre is nagyobb mér­tékű, — évek óta nem volt — sőt exten­zív gazdálkodási időnkben csupán mező­gazdasági kiállítást megrendezni nem is mertünk, de érdekes reánk bókésmegyeiekre, mert több nagy uradalom, közép- és kis­gazdaságunk képviselve van. Z linszky István gazdasági egyleti titkár egy hét óta Szegeden időzik, hogy a kiállítás me­gyei részét rendezze. Mint közöltük, Be­róny, Szarvas, Endrőd, Szeghalom, Vésztő népies állattenyészeteikkel vannak képvi­selve. Gazdasági egyletünk a megnyitáson Cs. Geiszt Gyula elnök és Zlinszky titkár­ral van képviselve. A mai nap délutánján lóverseny lesz ; este pedig a területet fé­nyesen kivilágítják. Tekintettel a mindenfelől mutatkozó érdeklődésre, közöljük a szegedi ünnepsé­gek egy heti naptárát, hogy olvasóink ki­választhassák a legalkalmasabb napot a kiállítás megtekintésére, ismételjük, hogy a gazdasági egylet tagjainak csoportos (15—20 tag) kirándulása esetén féláru me­netjegyet élveznek s ennek igazolványát lapunk kiadóhivatala készséggel kiszol­gáltatja. A kiállítás egy heti naptára a követ­kező : Szeptember 3-án : Délelőtt 10 óra­kor a kiállítást József főherczeg megnyitja. Délután 2 órakor kiállítási lóverseny. Este a kiállítási terület fényes kivilágítása. Szeptember 4-én: Reggel 9 órakor V-ik országos gazdakongresszus a város­háza nagytermében. Déli 12 ólakor: Dél­vidéki föídmivelők egyesületének közgyű­lése. Országos méhészeti kongresszus az uj-szegedi vigadó táncztermóben. Szeptember 5-én : V-ik orsz. ga kongresszus. Országos méhészeti kong szus. I. orsz. halászati kongresszus a rosháza kis tanácstermében. Este tüzij a kiállítás területén. Szeptember 6 án : Orsz. móhéí kongresszus. Délután 5 órakor: a tüze ság gyakorlata. Este a kiállítási ter fényes kivilágítása. Szeptember 7-én: Délután 4 óra kerékpárverseny. Délután 5 órakor a I gári daloskör hangversenye a kiállítás rületón, este léggömb feleresztése ós k: lágitás. Szeptember 8-án : I. orsz. szőlősz és borászati kongresszus és kirándulási Délután 2 órakor díjugratás, lovasjátc ügető-verseny a lóversenytóren. Este n pies műkedvelői előadás a vigadó tánc­termében és tűzijáték a kiállítás területé Szeptember 9- v?: Délelőtt 9 órak< gazdasági tanítók kongresszusa az irjs-/< gedi vigadóban. I. orsz. szőlőszeti ós b( rászati kongresszus és kirándulások. Dó után 5 órakor a Szegedi daloskör han£ versenye. Este teljes kivilágítás a kiáll tás területén. Szeptember 10-én: I. orsz. szőlőszeti ós borászati kongresszus és kirándulások. Délután népünnepély ós cselóddijazás a kiállítás területén. Este kiállítási nép-bál. Este 6 órakor kiállítási sorsjáték húzása, este 8 órakor tűzijáték. jak, hogy még ily nagyarányú mezőgaz­dasági kiállítás nem volt hazánkban. Hogy némi fogalmat adjak pl. az állatkiállitás­ról, azt jegyzem meg, hogy bonyhádi siementhali, sveiezi, kuhlandi bikák 300-ig vannak gyönyörű példányokban kiállítva. A tehén kétszer annyi, ló ezerre megy. Ebben Békésmegye is exczellál. A mint a Tisza-hidon átmegyünk Uj­Szegedre, jobbról-balról két-két sátor van a mezőgazdasági termékek számára. Itt vannak kiállítva a bókésmegyei gazdasági egylet terményei, itt — külön fülkében a szarvasi mezőgazdasági bizottság kiállítása, mely fölötte gazdag és tanulságos. Van itt nagyobb tanyagazdaság tér­képe és fényképe, a Tepliczky Jánosé, ki­sebb tanyagazdaság Halasi Jánosé. Hal­ma y Ödön szarvasi városi mérnök óriási szorgalomról tanúskodva, kiállította azt a térképet, mely a paraszt birtokoknak a szarvasi járásban 1867-től 1899-ig térfog­lalását jelentette. Az adatok meglepőek. Itt van kiállítva C h o v a n Károlynak tizenkét évről való grafikus térképe az időjárás és termésről; itt találjuk annak térképét, hogy a Körösszabályozás mennyi földet szabadított föl a termelés céljaira, zsilipről fényképek. Szarvas bikaistálóinak modellje, Bolza Géza gróf cselédházai, Bolza Pál gróf vizi-müve rétöntözésre, itt van bemutatva. Szarvas ménlóistállója mo­dellben, fényképpel van föltüntetve. A táj­fajta lótenyészetből négy fias kanca, tehe­nek, juhok, kosok vannak kiállítva. Gaz­dag és meglepő az aradmegyei részben Tafller orosházi seprő gyáros kiállítása, Békésmegyóből Török József tanító, mé­hészeti cikkeket, Behán Pál szarvasi ipa­ros rostáját állította ki. De rövidesen ba­jos még erről beszámolni. * Szarvasról szeptember 10-ére kétszáz tagból álló csoport megy a kiállítás meg­tekintésére. Mezőberényből 50 tagu cso­port ma este indul, Horváth János gazda­köri elnök vezetése alatt, a kik a gazcla­kongresszuson is részt vesznek. A kiállítás megtekintését ne mulasz­szák el a bókésmegyei gazdák : sokat fog­nak tanulni. Megyei esetek. 1. A Zsivena, meg a fekete kutya. Mióta a „Békés" leleplezte, hogy Csabáról a turócz*szent»ruártoni Zsivena ünnepélyeit töb­ben látogatják, e sorok Írójának _ kelletett kottyantania, hogy a többek alatt Csabáról csupán szerénysége értendő. 0 re (összeesküdni ment, hanem a magyar sajtó tudósítójaként. És biztosíthat mindenkit, hogy mégifj. J eszenszky Károlyt, a herényiek hazafias érzésű derék lel­készét se fogadnák görbébb szemmel, mint a csabai leleplezett férfiút, ott a tót Athénben. Szógyen reá ki rosszra gondol, idézem XVí-ik Lajossal. De most nem polemizálok. Hanem elmon­dom a zsivenai kaland )t. Rjggel négy óra» kor érkeztem a tótok Athenéjébe és hogy a tett helyen legyek : a Dómba szálltam. Az az csak akartam. Minden szoba le volt foglalva, az ün» nepély nagyobb alakjainak. Hajléktalanságnak keserű gondja szakadt rám. Végre méo-io ' ap­er« ;zi s» Hevenyészett szemle a szegedi kiállításon. — Saját tudósít >nkt51. — Szeged, s;ept. 1. Az országos magy ír gazdasági-egylet vezéremberei, kik lázasan „iószülnek a ki­állítás utolsó munkálataival, ujongva mond­J Clüljd a sors, én fölkérem, vezessen be a lakásomba. A szálláson kutya szelídítő, de még egy lélek sem volt, mindenki a fölakasztott Raduz sorsára volt kíváncsi. Hozzá : az eső nagy uyáii záporként omlott. Jött egy éjjeli bandukoló. Magyarul szólí­tom. i Igaz, más nyelven nem is szólíthattam, mert más nyelven egy kukkot sem tudok). — Uram 1 Ide vagyok szállásolva. De egy kutya nem enged. Vezessen be. Múlhatatlanul be kell jutnom. — Szívesen, szólt a szolgálatkész ur. Jöjjön. Ajtót nyit. A kutya még harciasabban fujla ekko r már igy : — Uhhuhuhuhuhuhu1 Az oszták armádia hagyományos visszavo-

Next

/
Thumbnails
Contents