Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-29 / 52. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök junius hó 29-én ^ 52. szám. BÉEÉSHEGfTEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMö LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, BZ. (Z

Bilinszky-féle ház) a ELŐ FIZ E TÉSI DIJ : Egész évre 6 forint. - Fél évre 8 forint. - Negyed évre . ; o'J kr Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház -V , „ • « .,, • « ' Egye* szam ara 8 kr. hova a küldemények és az előfizetési pénzek hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. kfilHfmHők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi __ lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára <lfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda, ,Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. A gazdasági egyletből. A franeziák. Egyszerűen észvesztő volna közölni azokat a homlokegyenest ellenkező nyilatkozatokat, melyeket a franczia politikusok megeresztenek. A kiszámithatlanság, a szellemességnagy áprilisi népe, mely a legnagyobb könynyüséggel gázol át kormányzati végleteket és máról holnapra egyszerűen kikiáltá a monarchiát s megkoronázza a lesben álló trónkövetelők közül azt, a kinek legszimpatikusabb az orczája, — ma ott áll, hogy nem tudjuk mi lesz vele ? Tapintatlanság és politikai kalandor gonoszság elejétől a Dreyfuspörben akként kavarta a kártyát, hogy a köztársaságot szembeállították a monarchiával. A monarchia hívei, a kiknek nem volt csőcselékük, mely az utczán oiditson és terrorizáljon, egyszerűen az antisemitizmus népszerű tömegmozditó rémét állította föl ebben a szégyenletes pörben. Es a köztársaságot a láz sorvasztja. Nem tudja megakadályozni a köztársasági elvek hü tömege azokat a kísértéseket, melyekkel a tömeget a monarchisták és reakcziónariusok magukhoz vonták. Mig az egész müveit világ egyező részvéttel nézi, hogy egy embert a politikai fanatizmus, vagy a gazemberek szövetkezete hogyan ejti ármánybo, fosztja meg szabadságától, családjától és bélyegzi meg: a müveit franeziák nem ocsúdnak föl, emberszeretetük nem nagyobb, rnint politikai gyűlöletük, meg van mozgatva minden, hogy a szegény ember ártatlansága ki ne derüljön. Az igazság fényes napját vészes felhő takarja. Az oly sok vajúdással megalakult franczia kormány hétfőn mutatkozott be a kamarában és szenátusban. Amott csak 26, emitt 168 szótöbbséggel elfogadták a programmját és napirendjét. Élénk sajnálattal veszik tudomásul, a müveit világ népe, hogy a franczia nemzet a veszély pillanatában is képtelen az összetartás magaslatára emelkedni. Ez már az ellenálló képességnek is olyan megdöbbentő hiányára mutat, a mit mohón fognak fölhasználni azok, a kik román nemzetek föltartóztathatatlan dekadencziáját hirdetik. Az ülés viharos volt. A Waldeck-Rousseau-kormány ellenségei provokálólag, barátai meghunyászkodólag viselték magukat. Mint a minap a Dupuy kormány buktatásakor, most is tomboltak az egressziv elemek, mig azok, a kiknek föladatául ismerjük a fönálló államforma megvédelmezését,néma, hogy nemondjuk. ^ gyáva hallgatásba burkolóztak. Es maga a miniszterelnök, a ki egyedül állott a harcz tüzében, mint a köztársaság^megvédelmezője, szintén kevéssé volt alkalmatos, hogy eloszlassa a pártjának magatartása által kellett kedvezőtlen benyomást. Waldeck-Rousseau nem annyira, mint nagy szerepre hivatott államférfiú, hanem sokkal inkább mint affektált pózőr, jelent meg a képviselőház előtt, a ki azonfelül még ki is esik a szerepéből. Eleinte, akár a kőszobor, áll a szószéken és beszél, azután a közbeszólásoktól ideges lesz és ide-oda kapkod, majd kereszbefont karokkal állva marad a szószéken és igy hallgatja végig az ellene intézett támadásokat. Valóban, nem éppen ajánlatos magaviselet arra, hogy benne fedezzük föl a köztársaság megmentőjének nagyszabású alakját. Programmjának alapja, hogy a képviselőház a Dupuy-kormány megbuktatásakor olyan kormányt kívánt, a mely energiával megvédelmezi a köztársasági intézményeket. Erre az alapra helyezkedik és nem is ígér ezentúl semmit, hanem kéri, hogy a nemzet és a törvényhozás tettei után itélje meg. Természetszerűleg imponáló bizalmi nyilatkozatnak kellett volna követnie ezt az önérzetesnek látszó nyilatkozatot; legalább a szavazatoknak abban az arányában, a melylyel a Dupuy-kormány junius 12-én megbukott. Akkor a Ház 366 szóval 177 ellen (távol volt 41) mondotta ki, hogy csak olyan kormányt hajlandó támogatni, a mely energiával védelmezi a köztársasági intézményeket. A többség tehát 189 volt. Most az a kormány, a mely ennek az úgynevezett programmnak az alapján jelent meg a Ház előtt, 26: mondd huszonhat szónyi többséget kapott; azaz 263-an szavaztak mellette, 237-en ellene, és 84-en, tehát kétszer annyian voltak távol, mint junius 12-én. Szóval: afrancziák kiszámithatlanok. Lehet, hogy mire soraink megjelennek az uj minisztérium is megbukott. Küzdelemben. Irta: Tóth József. Zugj csak fölöttem élet vad csatája, Zuditad fejemre minden haragot}. — Boldogság! Te, mely enyhe nyugalom vagy, Ne lássam soha derült, szép napod'. Vígy Istenem ! vígy küzdelembe engem, A hol a gyönge, gyáva megremeg; Megállok ott is ; erőm lesz a harozbau A Te imádott, örök nagy neved. Első szerelmem ez a Te neved volt, Mikor mint gyermek jártam templomod'. Ott az énektől zengő vén falak közt Állta ki lelkem első ostromod'. Szólottál hozzám ábitat szavában, Érzésben, melynek nem tudám nevét; Es ez az érzés, ez a szent ábitat Vészben, viharban ma is még e' véd. Mikor lehullt szememről majd a hályog, Hogy lássam örök tiszta lényedet ; Mikor előttem Mózes csipke-hokra Czélom kerestén irány »fényt vetett; Mikor elküldtél neved követéül, A harezra gyöngét : erőd jött velem. 11a egy szivot lábúi vittem Tehozzád, Tied — nem enyém volt a győzelem. S küzdöttem Véled, — mint Jákob a pusztán, Kétségeimnek .sötét éjeién ; Kifáradtan, hogy álom szállt szememre, Te a Golgotát állitád elém. Szóltál: hiába lelked lázadása, Azt a kereszten vérzőt hirdeted ; Vezethet útad bárhol a világban, 0 lesz — mondottam - a te végzeted. Legyen Uram I megyek a merre küldesz, Kicsinylés, gúny nem állit meg soha, Bár a sikertelenségnek homokján Vesszen el futó lábaim nyoma Leroskadtomban, majd a sirgödörnél Megnyugtat, hogy — bár messze még a czél — Betöltöm híven porszem hivatásom'; — A küzdő bukhat, ám az eszme él I . . . Járom az élet szövevényes útját, Hol érdek-harezban áll a föld fia; Hol hány silánynak ünneplés a bére Es az igaznak a Kálvária; Hol kit nyomornak karja földre nem vert, XJtja reménynek romja közt vezet . . . Es áldom, áldom a kereszt alatt is Uram! a Te nagy, áldott szent neved'! • A lord szerelme. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárczája. — Irta: Radigris. Lord Wigth Berlraed harmadszor volt Tatrafüreden. Jövedelmét, mely öthat millióra rúgott évente és a melyet hitbizománji vagyonából nyert, leginkább utazásokra költötte. Áz öt világ rész minden nevezetesebb, festői tájképekben gazdag vidékét meglátogatta s iegendaszerüen, beszéltek róla, hogy soha még háromszor egy helyen nem volt. Ugy látszik, hogy az ezredévek folya mán gyakori vb/mosás által csodálatosan alakult Tatra vidékét szerette meg leg jobbaD, mert harmadszor jött el. Ugy el tudta számlálni a csillagokig magasló gmnitormokat, a mint keblökre fogadták a szelek áltak megszakgatott foszlányait. Ugy el tudott gyönyöködni a szép vizesÓBekben, mi a Tátrában egyszerű volta daczára valóban szép . . . . . . Egy napon a lord a szokottnál korábban kelt föl s reggeli sétáját a Tátrafüredlől Csorbáig vezető gyönyörű müuton kezdte. Elmélázva haladt e kies helyen, s a mint nézte a még két kődben szendergő ormokat, a mint fülébe zugo;t a Rausch pataknak őrületes rohanásával okozott csobogása, ugy érezte, hogy szive hevesebben dobog, hogy szerette élni tokáig, gyönyörködni az egy örök Isten hatalmas alkotásában, szeretni, imádni, a ki teremtette ezeket. Most érezte először igazán, hogy szive van, hogy szeretni tudna forrón, igazáo, most érezte először, hogy nem sokat ér az öröm, a gyönyörűség, ha nam lehet megosztani egy szerető nővel. És, mint a kivel dámonok játszanak, az útszélen, rozo?a fenyő padon ült egy szép kékszemű leány, gesztenye barna haja ingerlően szép fürtökben omlott homlokára, vállára. Szeméből az ifjúság igaz tüze villant elő, s a mint lábait hanyagul egymásra tevé, ruháinak redői alól látni lehetett kissé formás lábait. A lord meglepetten állott meg e kép előtt, melynek hátterét harmatos vadvi rág, imbolygó zengő lombok képezék. Szeretett volna oda rohanni, 8 elsuttogai itt a hajnal rózsapirjánál, hogy szereti nagyon, hogy egyetlen tekintete lebüvölte, hogy nem kór semmit mást, csakhogy szeiesee ós hü lesz, mint egy dédelgetett öleb. A mint elhaladt mellette, bámulta ostobán, hogy a lány zavarba jött, 8 e pillanatnyi zavart fölhasználva, odament a lord, a magát bemutattta. — Dámai Bella énekesnő vagyok, Budapestről, suttogta a szép lány szeli den, mialatt arczát rózsás pír futotta el. — Bocsásson meg édes kisasszonyom — s?ólt a lord — hogy ismerkedésem tán ily alkalmatlan időbea ós helyen törtónt, de mert szivdmnek parancsolni nem tudtam, felre kellett tennem minden szabályt. Sokáig beszéltek még, már a nap is magasan volt, mikor a lord vissza ki sérte Bellát szállásukra, a hol az édes anyja, egy egyszerű öreg asazony, aggó dalommal telve várta már szemefényét Lord Wigth Bertrand ezután gyakran ellátogatott Belláékhoz szívesen látott vendég volt mindig, de külnöeen, mióta Bella eem titkolhatta tovább mély szerelmét. Nemsokára az édes anyja előtt is kinyilatkoztatta a lord, hogy Bellát sze' réti, feleségül fogja venni. Elutaztak Tátra— Rendkívüli közgyűlés. — Vasárnap rendkívüli közgyűlésre jöttek östze a tagok, hogy a segédtitkári állás ügyében döntésnek. A gyűlésen egy kis inkonsekvorczia történt, ugyanis az igazgató-válaszlmány leszavazta a saját javaslatát. Ismeretes, hogy a kiküldött hetes bizottság javallatát a választmány egyhangu'ag elfogadta, hogy tekintettel a szövetkezeti központ létesítésére segódtitkári állás szerveztessék-ós mégis most, a midőn annak szabályszerű elfogadása -izönyegre került, a közgyűlésben az igazgató választmány tagjai leszavazták a javaslatot. Magyarázatul erre az szolgál, hogy a közgyűlés tagjai ülés előtt egy modus procedendiben állapodtak meg : e s'.érint próbaidőre megkísértik, nem lehetne a titkár akadályozása esetén a pénztárnoknak ell átni a sürgős teendőket, a midőn aztán a segédiitkári állás szervezésére nem volna szükség. A kérdés végleges rendezésével, most már teljhatalmulag a választmány bízatott meg, még abban az esetben in, ha a kórdós megoldása esetén költségek merülnének fel. G e is z t Gyula elnök megnyitván tz ülést, előterjeszti, hogy az igazgatóválasztmány kimondotta egy segédtitkári állás ós szolgai állás szervezését, de az igazgató-választmány nem jogosított ezen »llásokat szervezni, azért volt szerencséje i közgyülosi tagokat egybehívni, üdvözli a közgyűlésen megjelenteket. Z ü n 8 z k y István titkár felolvassa a bizottság és a választmány erre vonatkozó határozatát. Baj csy János szól a dologhoz, fél, hogy a hivatalok szaporításával nem áll füredről, s a Dámai Balláék szerény kis falusi háznkban, Érfalván az eljegyzést meg is tartották. A lord kevéssel ezután haza utazott, itt hagyva szép menyaazszonyát, hogy újra, nemsokára visszatérjen, II. Wigth Bertrandot rokonai lebeszélni igyekeztek a házasságról. A mély szerelem nem sokat hallgatott a tanácsokra, s a pár napi otthonlétét a szükséges okmányok beszerzésére igyekezett fordítani. Menyasszonyához akart útra indulni, mikor rokonai újra kérdezték, vájjon va lóban ezándékozik-e feleségül venni azt az énekesnőt, mert a hitbizományt ala pitó levél egy nem nemes eredetű nő feleségül vételét tiltja. A lord mtghökkent. Sietett abiróság fölvilágositását is igénybe venni, de ez is megerősítette a rokonok állítását. Mit tegyen a szerelem bókójában vergődő ember? Lord Wigth Bertrand erős szerelme okozta, hogy a hitbizományt alapitóleválértelmóben Írásban lemondott vagyonáról. Tudta, hogy a mult után igen nehéz lesz a jövő, de bízott abban, hogy vele lesz a földön e leghatalmasabb: a szerelem, 8 akkor a tűrés, a szenvedés elviselhető. Hl. Leszállt az este, mikor Érfalva határára ert, repeső szívvel közeledett a falucskához, hozva ezerelmének kétségbevonhatatlan tanújelét. A hogy a ragyogó kis csillagok kifeslettek az ég boltozatán, a lord andalogva nézte a sok apró ki* csillagot, vájjon igaz-ó. hogy mindenkinek van egy csillaga ? A faluvégi kis vendéglőbe tért be, hogy meglepetést szerezzen az édes Bellának, annak a bájos menyasszonynak, ki azóta tán azt hiszi, hogy sohasem fogja látni többé. A Dámai Belláék zöld zsalus ablaka alatt szerenádot adott a lord. Szép szo-