Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-25 / 51. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap junius hó 25-én 51. szám. BEEESH EOZLONT POLITIK AI es VEGYKSTAH f AJLMU LW Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre . u'J tr £tfye* szám ára 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Klőfizou. bá.-ruikui le ui, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára l'ogad bármely jónevü fővárosi és külföldi birdetŐB) ífoda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő »Nyilttér'*-ben egy sor közlési dija 26 kr. Nyári felhők. Sima Ferencz még csődbe jutván is: harap. Ő, a vén róka, bajba jutván és mindjobban űzőbe vétetvén a hitelezők kérlelketetlen kopó-hada (már csak maradjunk meg az Ugrón szines, képletes beszéde tónusában, meglapul a házszabályok 135. §-ában kicsi bokros tövén, abban a hiszemben, hogy időközben egérutat nyer, vagyis a szentesi gazdák nemcsak bizalmukat fejezik ki iránta, de elvetvén a bölcs Szeder János intelmét, — egyszerűen ki is fizetik adósságait. Akkor pedig nincs csőd és nincs összeférhetlenség. Igy került tehát a házszabályok 135. §-ának iczi-piczi bokrához meglapulva. Nevezetesen ugy, hogy mikor az összeférhetetlenségi bizottság megidézte, ne adj' isten, hogy megtalálták volna. Csak Simáné táviratozgatott, hogy a férje „el van utazva" és a világért nem követte volna el azt az indiskréciót, hogy az ura tartózkodását megmondja. Hiszen Sima megcsinálta azt a juxot, hogy még a képviselőházi elnök fölszól itását sem lehetett neki kézbesiteni és hiába bakáskodik a szentesi helyiérdekű orosz czár, ne adj' Isten, hogy Vadnay brutalitását szóba hozná mostanában az ismert szentesi interpellációban a helyiérdekű, sőt országos Cato. Az egész osszeférhetlenségi bizottság ellen való tülekedés a Sima meg mentése érdekében indul most. Egy alakszerűségbe kapaszkodnak, hogy Simának nem lehetett az idézést ke zéhez adni, mert nem található. Hiába j van törvény arról, hogy a ki csődben van, az nem lehet képviselő és hiába mutatják be jogérvényes birói végzéssel, hogy a Sima csőd ténynek fönnáll, ohó, ez mind semmi, mert Simának nem lehetett kézbesiteni azt az irást, melyen védelmének meghallgatására fölhívják. Ugrón nagyon jól tudja, hol lapul most Sima, valamint azt is, hogy mily vérbenforgó szemekkel jönne elő, ha igazsága csak annyi lenne is, mint a milyen feketeség egy gentry-kaszinói tagnak körme alatt elhúzódik, — de azért halálos támadást kell intézni a rendszer ellen. Ebben igenis Bánffy Dezső a hibás. Ő oka a Sima csődjének, az ő szelleme az. hogy az osszeférhetlenségi bizottság a tényeket főbbeknek találta, mint az alakszerű bujkálást, melyre Sima most kényszerülve van, ha még egy hónapra föl akarja venni képviselői fizetését. Üssük a rendszert! Köszönjenek lea bizottság tagjai. Ez az egyetlen mód, a melylyel a köztük és a megváltozott közélet közötti ellentétet kiegyenlíteni lehet. Bebizonyították, hogy nem állanak a birói elfogulatlanság, skrupulózitás ós páratlanság ama fokán, a mit ma már minden birói testülettől megkövetelünk. Egyetlen jogezimük : szolgálataik szükségessége megszűnt ; azokra nem reflektál senki. Igy hát semmiféle jogalapja, sőt semmiféle értelme nincs annak, hogy ők tovább is viseljék azt a megtisztelő birói hivatalt. Használják fel a jó alkalmat, a mit Rátkay László nyújtott nekik lemondásával ; mondjanak le in corpore és igy adjanak módot a képviselőháznak arra, hogy olyan férfiakból állítsa össze a inkompatibilitási bizottságát, a kik bizalmának és a birói hivatás iránt támasztott köve telményeinek jobban megfelelnek. Mert nincsen másként, a korhadt régi rendszer mérkőzött meg a jog, törvény és igazság uj szellemével, — mondják sokan, egészen figyelmen kivül hagyva, mert ez nem hajtja a vizet malmunkra, hogy Széli Kálmán maga is fölszólal. Es azt mondotta: „Nem lehet állást foglalni sem pro, sem kontra; nem lehet bizalmatlansági szavazat Ezzel a hozzátétellel, ezzel az interpretáczióval, a mely, gondolom, egészen természetes és szabályszerű, mert ennek a Háznak az összeférhetetlenségi bizottság határozatát revideálni nem lehet és nem szabad, csak egy specziális — mi hozzá tesszük: forma szerű — kérdés eldöntéseért adják vissza a bizottságnak a jelentést." Ha tehát a régi korhadt rendszer küzdelme az, akkor Széli a régi rendszert inaugurálja, mert ő nem tart Lovászy Márton úrral ós nem mondja: hogy köszönjön le a bizottság. De általában túlhajtják ezt a kis detail-formaságot és olyan nagyon és elvi küzdelemme akarják felfújni. Ezt csak azok tehetik, a kik Simának időt akarnak adni, abban a régi axiómában bizakodva: qui habét tempus, habét vitám. Nincs okunk nem kívánni, hogy ez ne sikerüljön Pedig Sima országgyűlési szereplése nem követel gyöngédséget. De legyünk nagylelkűek a csődbe jutott honatyákkal. Pusztaszenttornya fölosztása. — A belügyminiszteri döntés. — A minapi orosházi magánórtesülés csakugyan helyes volt. Széli Kálmán, mint belügyminiszter nem osztotta azon fölfogást, mely elődét Puszta Szent-Tornyának, mint községnek megszüntetésére indította, elejtette a tárgyalások fonalát és a régi állapot föntartását határozta elA kérdés fontosséga megérdemli, hogy a belügyminiszteri leiratot szó szerint a következőkben hozzuk: Hivatali élődöm által 1897. évi május 15 én kibocsátott rendelettel megszüntetni rendelt Puszta-Szent-Tornya nagyközség területének a szomszédos községekhez való beosztása tárgyában f. évi február 13-án tartott ülésében az alispán elsőfokú intézkedéseinek helybenhagyásával hozott határozata ellen a pu8zta-szent-tornyai érdekeltek, valamint Orosháza nagyközség képviselőtestületének felebbezése következtében folyó évi ápril hó 27-én felterjesztett iratokat a közigazgatási bizottságnak oly kijelentéssel küldöm vissza, hogy a P.Szent-1 ornya nagyközség önállásának megvonása iránti tárgyalásokat ezennel megszüntetem. Mert igaz ugyan, hogy hivatali elődöm kezdetben idézett rendeletében a szóban lévő nagyközség önállóságának megszüntetését az 1886. évi XXII. t-cz. 158. §-a a'ap.án elvileg kimondotta, de a nevezett községnek közigazgatási tekintetben valamely szomszédos községhez leendő csatoltatása, vagy azzal egyesítése iránt egyidejűleg nem intézkedett, hanem a község területének, mely községekhez leendő csatolására nézve az érdekeltek meghallgatása után határozatok hozatalát rendelte el és a község megszüntetésének végrehajtását a jelzett átcsatolási kérdések, valamint a jegyző igényeinek tisztázásától függővé tette. „Békésmegyei Közlöny tárcáta" Az akadály. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Irta : Bartóky Mariska I És nagy, ódivatú betűkkel, megírta özvegy száldobosi Gáspár Imrénó a fiának : „. . . és ez akadály lesz köztünk még a koporsónál is 1" A fiatal Gáspár Imre pedig, lobbanó láng mellett, elégette a nehéz hírt hozó papirost, egy perczig még utanna bámult, az elhamvadt lángnak, valami mondhatlan keserűség fogta el, a szeme könynybe futott, de csendesen viessa szivárgott, aztán felvette az atilláját s ment — az esküvőjére. Es megesküdött Török Margitnak, hogy mind örökre szeretni fogja : Isten engem ugy segéljen I „Török Margit 1" Egy név, egy édesen gördülő, csengő név, mit a fia'al Gáspár Imre olyan szépen tudott kimondani. „Török Margit I" Egy pattogó rikoló név, a mit özvegy Gáspár Imréné, oly keserűen, élesen mondott kb És maga Török Margit, egy sugár, hajlékony szőke lány, édes csengő kacagással, álmodozó, mély szemekkel, mely mindig oly titokzatosan tudott nézni, mintha a messzeségben keresne valamit. Mélységes mély tenger volt a szempílláia s ebbe a titokzatos mélységbe segelyki áltás nélkül rohant Gáspár Imre. Aranyzsinóro8tól, kardostól, két csillagostól benne volt és az özvegy Gáspárnó mentő kísérlete hiába volt; fenyegetés és átok nem használt. — Megátkozlak 1 mondta a felbőszült, hiúságában halálraseb?ett úrasszony, dob banó, férfias léptekkel járva a nagy udvarház kongó ebédlőjében — megátkozlak 1 Nem, nem lesz az ón menyem Török Margit 1 Ennek a bűvös szemű Török Margitnak az volt a vétke, hogy az édes anyját Török Annának hívták. Török Anna, semmi egyóbb. — Két évtizeddel ezelőtt csodasíép asszony volt s ezt legtöbbszőr, a gőgös, szép Hunfa'vy gróf mondta neki s ezért a Török Margit anyja, örökké Török Anna maradt, semmi egyóbb Es Gáspár Imre magához ölelte a felesegót erősen, féltékenyen, mikor egyedül maradtak s csókolta, csókolta, hogy a csók halk, édes muzsikája mellett meg ne hallja az átkot, mit egy anya hiúsága kiált egyetlen fia nászzenójóül. A szép, ábrándos szerelmes szőke asszony nem hallotta meg; pihegő, édes álmát sem zavarta meg olyan rémkép, hogy valahol, csendes falusi magányban, szikár, csontos arczu, vad tekintetű aszszony dühösen tepi le özvegyei fejékót; befúrja fejét a párnák közzé s ugy átkozódik, hogy csak maga hallja, szinte kéjeleg ebben a rettenetes, egyedülvaló keserűségben. — Hát ezért neveltelek, ezért ápoltalak, ezért mondtam le a világról 1 Ezért, hogy a Török Annna elve gyen tőlem . . . tőlem, a ki az életedet adtam, bár ne 8dtsm volna, most nem fájna a szivem . , . Tő'em .... tőlem száldobosi Gáspár Imrénétől . . . gaiamszegi Rüsthy Ágnestől, a fiamat, a Török Anna lánya . . . Már egymásé vagytok . . . Ián, bol dogok vagytok . , . oh, érezzétek ezt a kint, a mi itt van az én szivemben . . . Bér a koporsóban látnalak . . . milyen boldog lennék ... oh, hogy inkább olt látnám az egyetlen fisirat . . . dp, még oit is akadaiy lenne a Torok Anna lánya . . . Görcsös, csukló fuldoklás volt, nem asszonyi bugó zokogás, a mi betöltötte a Gáspár Imrénó özvegyi szobáját. II. — Mit mondott a dcetor? — kérdezte a» asszony, félkönyökre emelkedve az ágyon, láztól száraz ajakkal., lázban égő szemmel. Erőltetett vidámsággal felelt a férfi: — Bizony azt mondta, hogy ilyen gyenge kis babának, mint Margó, nem szabad ilyen bravourokat csinálni Szedje az orvosságot, vigyázzon magára s megint piros vidám lesz a kiesi Margó. Sok csók közt volt mind ez elmondva s a gyerekasszony ugy hitte, mint a szentírást. Hiszen nem csalta őt meg az édes ura, soha sem ; azt esküdte, szeretni fogja mindhalálig; fogja is. Betegségében is I Lám, már két hete, milyen beteg s hogy szereti, ott ül mellette, ha a szolgálat nem hivja el ós keskeny, apró kezeivel simogatja az ura barnapiros arczát: édes, aranyos kis uram, milyen boldog vagyok! Gáspár Imre lelkét pedig mintha elszabadnlt deamonok békóba verték volna, A doctor odakint azt mondta : — Gyerek beszéd, I az a loveglás nem ártott meg; a főhadnagy ur legjobban teszi, ha a beteg egy kicsit magához jön, levisszi a Riviérára; az a klíma már tett csodát . . . Ee a főhtdDagy ur mosolyogva htíudik az ő beteg sszssonyának s sz ajka majdnem utánra mondja : — Anyám I Bosszuló Isteni ily ha mar. Igen, ilyen hamar jött. Ot hónsp iuult el sz esküvő után s a sztp SíCke Töiök Margit halvány aic?át nnél fihér, Imgő fátyol fedi. A réiLa ají k ísöiül egy keseiű vonás VED; mig sióit az édes száj, ragyogott a bűvös fz<m, ez fobs rem volt BZ arczán. — AZ u'obó pillanatok keserű fájdalma vésődőtt oda. MiDdig rtméit, tervezett. — Mejgj ógj ulok, édes uram, ugy-e ? — Meg, aranjvilógom, iceg. Az alkonyodó tavaszi nap beküldte utolsó sugarát bucsuzóul. — Az asszony már perczről perezre gyengébb volt; különös világosság támadt az agyában, merev tekintettel nézte a tünő, hunyó napot s halk, suttogó hangon szólt. — Nézd, az én életem I Egy lobbanás még . . . aztán végei ... oh, hogy itt kell hagynom téged ... a boldogságomat, téged ... ne engedj . . . meghalni... Az ajka még mozdult ós halk sóhajjal elszáll a Török Margit szerelmes fehér lelke . . . Halványan, nagyot-nagyot libbenve égnek a hatalmas gyertyák a ravatal körül 8 Gáspár Imre csaknem lopva megy az éjszaka csöndjében a felesége ravatalához. Megáll, nézi-nózi, a fátyolos gyönyörű arezot; csak nem rég látta igy, de most nem tekint felé a mélységes tengerszem. Nem mozdul többé ; nincs, nincs . . . Aztán az anyjára gondol; milyen síeliden, kérve ment hozzá: — Egyez belé anyám 1 Ha megismered, szeretni fogod. Angyali jó, szép, édes lány. A lányod letz, a boldogságunk lesz; szomorú özvegységed vigasztalója, szép jövőm, egész életem boldogítója . . . akarj boldog lenni . . . csak egy szavadba kerül. — Nem 1 — volt a felelet s a leirt, kimondott rettenetes átok. A keserűség összeszorította a torkát; a fájdalom majd szótrepesztette a szivét, az agya nem gondolkozott töbté, csak a síofcorszép, imádott arezot látta, mikor megvillsnt valami a levegőben B a szép, barna fej ott feküdt a halavány asszony mellett s pirosra festette a hófehér fátyolt. Özvegy száldobosi Gáspár Imréné, született garamszegi Rosthy Ágnes levelet kapott a fiától; csak annyi volt megirva : nincs már akadály 1 -