Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-25 / 42. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök május hó 25-én II 42- szám. BEKESM EZLONY POLITIKAI es VEÜ YESTARTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön Appouyi-utcza 891/. sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐ Fi Z E TÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre i . ! oO kr hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. fcfiy»s jz&i ára 8 ter. Előfizethetni: helybeli a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikot lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk ezámára .lfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Zsilinszky Mihály Csabán. A közéleti és politikai pályafutás sikereihez, a mi talán legbecsesebb, a szülőföld lakói, az egykorúak, öregek, fiatalok egyaránt szeretetüket vitték Csaba vendégének elejbe, Meghódolt ebben a bensőségben megható ünnepségben minden politikai vélemény, egész Csaba ünnepelte országgyűlési képviselőjét Zsilinszky Mihályt, ki valóban a nemzeti haladás legfontosabb kormányzati ágának, a kulturának előkelő állásban lelkes munkása, a közmivelődése, a melynek fontosságát oly klasszikus szavakkal méltatta beszámoló beszédében. Mindvégig a legszebben folyt le a sorozatos ünnepély. Szombaton igazán hatalmas megnyilatkozása a szeretetnek a vasúti fogadtatásnál, vasárnap egész napon át minden társadalmi osztálynak összeolvadása és részvétele, hogy egyetemes legyen az ünnep. Fokozt cl db polgártársi büszkeséget. • melyet a szó valódi jelentősége iránt éreztünk, 9Z szubjektív meleg hang, melynek oly gyakran kifejezést adott vendégünk és az az elismerés, melyet városunk haladás vágya iránt ismétlen is mélytánylólag kifejezett. Az ünnepnek természetesen legszebb része volt, a midőn nagy figyelem, lelkes tetszés közben, oly nagy szónoki sikerrel tárta az összesereglett nagy számú választók elejbe politikai elveit,- és politikai nyíltsággal fejtegette a kiegyezésben is elfoglalt álláspontját, argumentumaival meggyőzve, hogy a földmivelő Magyarországnak kétszer is meg kell gondolnia, hogy a külön vámterületet fölállítván, fogyasztó piacait el ne veszitse. A beszéd hatása nagy volt, közben is többször hangzott el a helyeslés, a lelkes tetszés, különösen a tes pedésről és pártviszályról való szép hasonlataira helyeselt mindenki, a ki csak az intelmés komolyságot érezte. És hogy mégis a beszédnek frappáns befejező része fokozta legjobban a lelkesedést, természetes. Soha még a polgári köztevékenység mesgyéjét, a lendületlenül való előbbre törekvést igy nem mutatták meg a csabaiak ezernyi tömege előtt; soha még feladataira ily benső igazsággal és szónoki erővel nem lelkesítettek. És mind két beszéd, mely a képviselő beszédének hatása alatt született, a Haan Béláé és Varságh Béláé, utat talált a lelkes hallgatóság szivéhez és méltó alakban volt tolmácsolója a szeretetnek, az elragadtatásnak és a bizalomnak, melylyel képviselőjét további politikai feladataira hivja. Alantabb részletes tudósítását adjuk a politikai beszámolóval kapcso latos eseményeknek, a csabainak és békésinek is, hova képviselőnk a kifejlesztésre váró gymnasium ügyében közvetlen tárgyalások czéljából átrándult. A tisztelgések. Zsilinszky Mihály államtitkár ó.s a város képvjselőjenek Csabán való időzabét az egyes bi'.feltkezetek, hatóság és testületek arra használtak föl, hogy tisztelgő küldöttséggel játuljauak elébe. Vasárnap delelőtt 11 t'rakor fogadta azokat a városház tanácstermében. A tisz telgcknek adott válaszok egytől égiig annak a szeretetnek tarusitáeai voltak, miíy mélyen, igazán szereti a város ki vá'ó fia azt a fcldet, a holbö'csője ringott. Szeberényi Lajos Z >. lelkész az ev. egyház ós gymnásiumi bizottság küldöttségét, vezelts, kifejezést adva ragaszkodásának, hálájának és köszönetének mindama nagy horderejű tevékenységért és pírt fogásért, melyben ugy az ev. egyházat, mint a gymnasiumot részeltette. A', államtitkár válaszában kijelentette, hogy örömmel fogadja az üdvözlés', de egyben biztosította a küldöttsé get hogy az egyház es gymnásium szivéhez van nőve. Örömmel szemlélte a gymnázium uj épületét, melyben ha a tanári kar továbbra is oly nemes ver senyt fejt ki a nevelés ter^n. mint eddig, erős a meggyőződése, hogy az intézet országos színvonalra fog emelkedni Óhajtja, hogy az egyház az uj épületet ki fogja egészíteni internátusaal is, mert a vidéki szülők csak akkor fogják sziv.-sen hozni ide gyermekeiket, ha azok biztos és jó ellátást nyernek. Nemeekey Andor a róm. kath. egyház tanácsát és iskolaszékét vezette; kívánja, hogy ugy is, mint e város képviselője, ugy is, mint egy nagy jelentőságü kormányzati ág magas polczán álló férfiú, eredménydus tevékenységét a magyar haza és a magyar kultura javára meg soká kifejthesse. Zsilinszky Mihály köszöni a szivelyes szav kat s bár nem tartozik b róm. kath. egyház hivei közé, mely SzentI tván királv ó.a oly hatalmas befolyást gyukoro t a nemset művelődésére, — mégi* bir annyi elfogulatlansággal, hogy az eitrendő közös czélt nem téveszti ev ecuei elő!. Ha voltak is a múltban ellent t

jk apáink között, a ok nem ismétlőd hétnek, mert hiszen az evang. keresz 'yének is Krisz'us evangeliuma alapján állanak, me y a testvéri szeretet jóté kony gyümölcseit előbb-utóbb meg fogja ho?ni A görög-kelet egyház küldöttségét P o p o v i c s Viktor lelkész vezette, pártfogásába ajánlva kicsiny seregből álló egyházát és iskolája ügyét. — Az államtitkár megigérte, hogy a törvény keretén belül támogatására számithatnak és ha most még kevesen vannak is, igyekezzenek szellemileg annál magasabbra emelkedni. Nagyon szép ós tartalmas beszéddel üdvözölte az államtitkárt dr. K erényi Soma, ki az izr. hitközség elöljáróságát vezette. Beszédében rámutatott arra, hogy bár az izr. vallás elismertetett, mint az ország polgárai művelődés, hazafiság tekintetében a többi felekezettel versenyeznek, mégis a társadalomban az ellentétek fenállanak. Zsilinszky Mihály tapasztalatból tudja, hogy ugy a fővárosban, mint a vidéken az izraeliták a népoktatásra sokat áldoznak. Csak sajnálni lehet, hogy a társadalmi ellentétek sok helyt még mindégószlelhetők. Azonban reméli, hogy közmiveltsóg terjedésével ez is meg fog szűnni. A kormány azon van, hogy az izraelita felekezetek közötti ellentétek is megszűnjenek ós hogy az izr. egyház oly szervezetet alkosson magának, mely érdekeinek leginkább megfelel. Tisztelgett a kir. járásbíróság, adóhivatal, postahivatal, dohány beváltó hivatal tisztikara, a földmives iskola tanári kara s itt az államtitkár kijelentette, hogy alkalmat fog keresni, hogy az intézetet megtekinthesse. A községi i&koiaszóket és a polgári leányiskola tanári karát Varságh Béla vezette s a tőle megszokott tartalmassággal fejezte ki az üdvözlést ós köszönetet. Zsilinszky Mihály válaszában kijelentette. hogy az iskolaszékekben és a tanárokban a kormány legjobb munkásait szemléli Mindég örömmel fogadja, ha az iskolaszék a népnevelósügy tovább fejlestésére törekvő óhajjal áll elő ; ő a maga rébzéről mindenkor kész támogatni az életreva'ó eszméket. Az ipartestület küldöttségét, az elnök gyászára való tekintettel, Wágner Józef vezette s beszédében kérte az államtitkárt, hogy az iparos tanonczok szakoktatását intensivebbé teendő, egy gyakorlati szakiskola létesítését mozdítsa elő, mert ez közszüksóget képez ós az iparosság fő óhaja. Az államtitkár válaszában ecseteli az iparosság helyzetét s ha javulást óhaj tanak, az tényleg csak szakképzett, művelt és igyekvő iparossággal érhető el. , ,B ékésmegy ei Közlöny tárcái a" Előítélet. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Irta: MQZSOIÍCS Milos. Látja, mennyire emlékszem még mindannyiokra. Pedig azóta, hogy a társulat utoljára volt itt önöknél, sokfelé jártam és sok fórfiismerősre tettem szert. Igen, igen, sokra. Hogyne ! Ha szép valaki, a férfiak miért ne keresnék ismeretségét ... A szép leány ... eh, ne is beszéljünk erről. Beszéljen inkább maga valamit a régi ismerősökről . . . s érezni lehetett hangján, hogy nem sii vesen emlékszik meg férfiismerőseiről. Egy darabig szó nélkül mentünk egymás mellett — Igen, igen. Egy színésznőnek mindig akad férfiismerőse, folytatta végre ő tovább, mikor látta, hogy ón nem tere lem a beszédet másra. Színésznőnek, aki ben a világ egy könnyüerkölcsü leányt lát, akinek a társaságában férfiaknak nem kell minden szót megrágniok, mielőtt kimondják, a világ i élete szerint meg van engedve minden. Minden; még az is, hogy bukhatik, mert színésznő. Valamit szólni akartam erre, talán megczáfolni őt, már nem emlékszem biztosan, de ő közbeszólt. — Ugyan hagyja, kérem. Hiába. Ne is mentegesse a világot. lemerem nagyon jól; tudom, hogy mit tartanak a legtöbben egy színésznőről. Ha migoknak, fér fiaknak, egy hónapban egyszer pénzük van, s pezsgőzni akarnak, mit csináln&k ? Kivel pezsgőinek ? Színésznővel. Meg várják az előadás végét, ott állnak már a színház kapujában s várnak reánk. Meghívnak, mi elfogadjuk a meghívást. Megvacsorálunk bor mellett, szól a zene, pezsdül a jókedv, azután durrognak a pezsgős üvegek, s átdőzsölünk egy éjet. Mi iszunk. Miért ne ? Hisz ilyenkor fe lejtünk mindent: a világot, a sok plety kát, mik rólunk keringenek, s az előítéletet. Hajnalban, mikor elszéledünk, cognacot iszunk, önök is, mi is; a zene még mindig szól, s kábult fejjel, mámorosan megyünk aludni. — Csinos fruska. Hogy birja a pezs gőt ? Hat a cognacot? Szemhunyorítás nélkül iszsza, akár egy kefekötő, mondják önök maguk között azután. Délután újra találkozunk az utczán. Kérdezik, hogy aludtunk s igy tovább . . . s önök már a félvárosban dicsekedtek vele, hogy az éjjel színésznőkkel mulattak. S a világnak eire csak egy sza va van: — Hisz színésznők, tehetik, nekik minden szabad. Végre azután a férfiak is, akik nekünk udvarolnak, igy vélekednek felőlünk. Csokrot küldenek az öl'ö zőnkbe, koszorút adnak fel a színpadra. S miért? Tanlelkesedésből személyünk iránt, elismeróssül művészetünknek? Dehogy . . . Vagy mivel komolyan szerelmesek ? Szó sincs róla. Hisz nincs hozományunk, mert akkor nem mentünk volna kenyeret keresni a színpadra. Ha va'aki komolyan szerelmes rgy ézinésznőbe, rossza, összeül a családi ta nács az édes mama elnöklete a'att, s megtiltják a kedves fiunsk, hogy többet a színésznőnek köszönjön, vagy még csok rot küldjön. Csokrot. Igen; miért nem lepik meg azt a kis szemérmes bakfist, aki csak anyjával látható az utczán, s akinek nagy hozománya lesz ? Pedig ez jobb tőkebefektetés lenne, mert a csokrok ára a hozományban busásan megtérülne. Meg aztán az a kislány végtelenül boldog lenn j, dobozba tenné azt az elssáradt virá got: nem ugy mint'mi színésznők, harmadnapra kidobjuk az ablakon, mert akkor már más pompázik az asztalunkon. — Látja ott azt a kövér asszonysá got, most fordul be az utczába, aranyláncz van a derekán. Még jól emlékszem reá. Halmos vaskeraskedőnek a felesége. Nagyon gazdagok, s egyetlen fiók igen jó parthie lesz. Mikor utolján voltunk itt, belebolondult egy kórístalányba s elakarta venni. — Egy színésznőt ? Ah, ez mégis botrány I Ha még má3 szegény leányt venne el a fiam, de egy színésznőt! Ah, ez hallatlan, s mondják, hogy az a termetes asszonyság kétszer el is ájult. Hát mondja kedves barátom, az a szegény kórista lány, ki harmincz forintért éhes gyomorral, trikóban, kétértelmű dalokat, énekel a színpadon, nem érdemel-e tiszteletet, nem e becsületet, ha ebből a kevés fizetésből becsületesen fentartja magát? Da tegyük fel, hogy rossz volt, hogy elbukott, hogy szeretett Ezt nem tehette e volna meg ? Miért nem? Sokkal inkább, mint sok férjes asszony, akik erkölcsös predikácziót tar tanak, titokban pedig vétkeznek. Ha elbukik vagy kettő közülük, nem itéli meg őket a világ, ami annál rosszabb. Hisz azt valami természetesnek tartják egy színésznőről Nem vagyunk mi rosz szak, de igen a világ rossz, amaly bennünk nem a tisztességes nőt látja az élet ben, henem azt a festett arczu dámát, akit a színpadon ábrázolunk, vagy azt a léha asszonyt, aki férje mellett egy tucat udvarlót tart Nekünk, színésznőknek, csak egytől kell óvakodnunk: a szerelemtől, mert az vesztünket okozza. Ha igazán, tiszta sziv bői szeretünk, nem hiszik nekünk el. Nem szabad szivünknek lenni. Emlékez hetik még arra a tüzórfőhadnagyra, aki a mult télen oly kitartóan udvarolt. Eleinte hittem szavainak, szerettem én is, s legkevésbbé gyanítottam, hogy azért udvarol oly kitartással, mint a legtöbb férfi nőknek, hogy elkövetkezik egy gyönge pillanat . . . s mikor kiutasítottam, a kávéházban czigaretta füst mellettfczini kus hangon mondta tiszttáráainak : — Ugy látszik, baleket akart bennem fogni, mert a kapituláczióba csak egy feltétel alatt menne bele, ha feleségül venném. Erre egyik tiszttársa, akinek legendaszerü becsületszava ismeretes az egész garnisonban, röhögve mondtál — Miért nem ígérted meg neki. Színésznőnek adott szó úgysem köt. Maga mindezt 6 szomszéd asztalnál hallgatta végig s el akarta követni azt a balgaságot, hogy provokálja a főhadaa gyot és tiszttársát. — Nézze, barátom, ha maga megverekszik egy asszonyért, aki szeretőket tart, mivel felőle sórtőleg nyilatkoztak, a világ mint a megsértett női méltóság lo ragját fogja emlegetni, de ha megve rekszik egy színésznőért, legyen bár ő legárt atlaDabb, a világ, ez a megföiebbe'. hetetlen Ítélőszék, mosolyogni fog eljárásán s gúnyos nevetéssel mondják : — Megverekedett egy színésznőért I Ilyen a világ! Ezt teszi az előítélet 1