Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-25 / 42. szám

Óhajuk teljesü ésén a lehetőség határai között s-zivesen fog közreműködni. Most Csaba elöljárósága vonult be s Korossy László adott kifejezést az öröm nek, ragaszkodásnak ós a köszönetnek, mert az elöljáróság tudja legjobban, mit köszönhetnek ntki, mint a város kép­viselőjének s mint közoktatásügyi állam titkárnak. Zsilinszky Mihály kijelenti, hogy mindig szivének legérzékenyebb húrjait érintik, ha C-aba város érdekeinek elő mozdításáról és haladásáról van a szó. A mit Csabáért tett, az magasabb hazai .érdekből történt. Büszkén nevezi magát e város fiának, de még inkább büszke fog lenni arra, ha a város jelenleginél még nagyobb haladást tes*. Kéri az elölj író ágot, ne lankadjon tevékenységében, mert C3ak ugy fogja lehetővé tenni, hogy ő is működhessek a városnak jól felfogott érdekeiért Lel­kes polgártársai mindenkor számithatnak támogatására. Utóisónak az iparom olvasó kör tagjai tisztelegtek s az államtitkár az üdvözlésre válaszolva, kiemelte, mily nagy jelentő sége van az önképzésnek az iparos osz tály értelmi erejének fejlesztésere. Az államtitkár a küldöttségek szá­mos tagjával beszélgetve, szívélyesen Vett bucsut. A beszámoló. Vasárnap délutánra három és fel órára volt kitűzve a beszámoló. Az első terv szerint a vigadóban lett volna, de ezt A tervet el kelletelt ejteni, mert oly méretekben mutatkozott a vágy, meghall­gatni a beszédet, hogy a közönség fele sem fórt volna el a vigadó termébe. Szó lesen gyűrűzött a városháza udvarán a tömeg, megszállották a városháza folyo­sóit, mely hatalmas erejét most bizonyí­totta be, miután rajta egyhamar alig állott mégannyi ember. A kaputól jobbra drapériás emelvény volt készítve a szó noknsk, a ki midőn megjelent, tüntető és meleg ovácziók részese volt. Beszó dét pedig, —melyet megelőzött Ko ro s y László néhány szava, fölkérvén a város képviselőjét politikai beszámolója eltnon dására, — gyakorta szakitolta f A'ho a helyeslés, lelkes tetszés, éljenzés, Külö­nösen két helyen volt meleg tüntető él­jenzés, midőn Széli Kálmán kiváló po­litikai egyéniségét méltatta a történet­író szabatos hangján ós midőn a nem­zetipártnak a szabadelvüpártba való be lépésénél Apponyi nevét tisztelettel és méltánylattal említette. Miután a beszéd maga magit a mi hevenyészett hírlapírói munkánknál szeb­b en dicséri, adjuk azt SÍÓ SZERIÜL a kö­vetkezőkben : Tisztelt Polgártársaim 1 Nem azért siettem Önök kö'é, mint­ha azt hinném, hogy a haza sorsára döntő befoljást gyakorló politikai kér­dései és a törvényhozó testület műkö­dése iránt nincsenek kellőleg tájékozva. Hiszen manapság a politikai lapok oly bőven, oly kimerítően (fájda'om néha irányzatosan) tárgyalják a poliúkui kér désekit, hogy azoknak szellemere, irá­nyára, jelentőségére és haszno- vagy káros voltára mindenki kellő meggyő­ződést szerezhet magának. De megjelentem azért, mert a poli­tikában a számító es mérlegelő esz mel­lett a szív érzelmeinek is megvan a maga jogosultsága ; es mert ón ugy vagyok meggyőződve, hogy az a viszony, mely közöttem, mint képviselő, és Önök, mint választók között fenáll, 6okkal szívé­lyesebb, sokkal bensőbb és melegebb, semhogy külső indokokat kellene keres nem a személyes érintkezés szükséges sógének igazolására. (Helyeslés, tetszés, éljenzés.) Őszintén szólva: ón lelki szükségét érezem annak, hogy csabai polgártár­saimmal, a kik engem bizalmukkal meg­tiszteltek, minél gyakrabban találkozhas­sam. (Éljenzés). Ha az nem történik oly gyakran, amint én óhajtnám, annak egyedüli okát az én helyhez és időhöz kötött nagymér­vű elfoglalásomban kell keresni. Részt veszek mint képviselő a törvényhozás nagy munkájában, és vezetnem kell, mint államtitkárnak, tehát mint a kormány egyik szerény tagjának, a közigazgatás oly ágát, mely szeretett hazánk fenma­radásara, virágzására, kulturális fejlődé­sére és európai tekintélyének fentartá­sára a legnagyobb befolyással bir. Működésem vezércsillagát a nagy Széchényi által felkarolt eszme képezi, mely e a szavakban nyer kifejezési: „Te­gyük a népet gazdaggá, értelmessé és erkölcsössé! mert csak igy fogja meg állani a versenyt a többi nemzetek so­rában /" A történelemből és a nemzetek éle­téből azt a meggyőződést merítettem én is, hogy minden nemzet versenyt fut, es hogy minden erőteljes népben meg van a haladási és terjeszkedési hajlam. Ha több ily bajlömu nép kerül össze, előáll a verseny, a létért való küzdelem, mely­ben a győzelmat csak a magasabb hul­tura, csak a nagyobb vagyoni ós értelmi erő, az ezzel járó tökéletesebb intózmó nyek bizto ithatják. Valahányszor egy-egy törvenyjavas:­lat jön kezembe, mindig azt vizsgálom : követi-e nemzetünknek szellemi és anyagi erejét? biztositja-e jogos érdekeinket? elömozditja-e haladásunkat\ Az osztrák pártviszonyok és következ­ményei. Fájdalom, az országgyűlés kebelében éppen akkor, mikor hazánk közgazdasági érdekeinek biztosításáról és előmozdítá­sáról volt szó ; mikor az 1867 : XII. t. cz. alapján velünk szövetséges Ausztriával (1897. végén) a tiz év lejártavai meg Kellett volna ujitani a vám ós kereske­delmi szerződést; mikor újra meg kel leu volna határomi a közös költségek ho zájáiulási arányát, az úgynevezett kvótat,azországgyülóskebeláb. n mondom, oly sajnos események fordullak elő, me­lyek megzavarták a rendes tárgyalások menetét. Önök tudják, hogy Jlusztridbvn a legközelebb lefolyt ket óv aiatt, részint nyelvi és nemzetiségi szerencsétlen vi­s zonyok miatt, ró;zint a Magyarország gal kötött vám és kereskedelmi szerző des miatt, melyet Ausztria magára nézve karosnak mond, oly állapotok fejlődlek ki, melyek a Reichsratban hallatlan bot­rányokban nyilvánultak. Ezek miatt két minisztérium bukott meg és ő Felsége kénytelen volt a nyilt ülésben vereke­üfsre vetemült osztrák képviselőket szót­oszlatni Ennek a siralmas állapotnak végze­tes hatása lett a magyar parlamentre is. Ugyanis a magyar kormánynak le­hetetlen volt egy önmagával meghason­lott osztrák parlamenttel és annak kor­mányával megújítani a törvónyszabta vámszövetsógel es lehetetlenna valt a kvóianak megállapítása is. E .éri egyévi provizóriumhoí volt kénytelen nyúlni, melyet a fenforgó viszonyokra való te kintetből a magyar ellenzék is eifoga do:t. De Autzt tabin a provizóriumot sem leheteti megszavaztatni s igy a bi­rodalom két fele közötti alkotmányos tárgyalás teljesen fennakadt. Az egy évi provizórium lejárván, uj provizóriumra volt szükség. A magyar kormány ily helyzetben, meljet a tőle nem függő külső körül­mények idéztek elő, méltán számítha­tott az elienzek tamogatásara, annyival is inkább, mert biztos kilátás volt arra, hogy a mi utan az ellenzék egy része regen töreked-t', t. i. az önálló vámte­rület, ereit gyümölcsként fog a magyar nemzet ölébe hullani. Azonban a kormány ez esetben ret­tenetesen c.-alódott 1 Az ellenzék nemcsak hogy nem támogatta, hanem látván, — hogy a béc-i Re.chsrálh ellenzéke rövid idő alatt obsrructió utján két miniszter elnököt (Bademt es Gautschot) buktatott meg — nasonió fegyverekhez nyúlt, ós a provizoriui törvényjavaslatnak keresz­tülvitelei teuyleg megakasztotta. Eíen eljárás ellen az ország közvé­leményé, kü;önösen a földbirtokos osz­tály llast foglal van, országszerte gyülé­ítk lartattak es h-ingos tiltakozások ér kéziek az országgyűléshez. AZ ellenzék, jelesül a függetlenségi párt országos mozgalmat indított az ön­álló vámterület mellett, melyet ugy ál­lított oda a választó közönség el , mint Magyarország összes gazdasági baj-.inak biztos orvosszerét, és az ország anyagi feivirágozasának egyedüli eszközét. En, tisztelt polgártársaim, nem tar tom magamat hivatottnak annak bebi zonyitására, hogy az önálló vámterü'ei nem egyéb üres jelszónál, — hiszen ki­mutatta azt már többször a magyar gaz dák szaktanácskozmánya. De mivel ezt a jelszót Önök is sokszor hallják, mivel a mi ellenzékünk legkedveltebb állításai közé tartozik az, hogy hazánk Ausztriá­nak csak gyarmata, (az osztrák ellenzék éppen az ellenkezőjót állitja) ós hogy ebből a siralmas állapotból csak akkor fog kiszabadulni, ha Magyarország ön álló vámterületet fog képezni, ón ezúttal csak egy történeti tényt akarok becses figyelmükbe ajanlani, melyet eltagadni nem lehet. Ez pedig az, hogy a mult századközepétől a jelen századközepéig, vagyis 1849-ig ön-Uló vámterületuuk volt. Magyarorszag ós Ausztria között tényleg vámsorompók voltak felállítvaI Az osz­trák árúk Magyarország ós a magyar termények Ausztriába csak beviteli vám mellett mehettek átl Mondhaou, hogy ennél nyomorúságosabb állapotot kep­zelni nem lehet Kérdem ón, van e, a ki azt az allapotot visszakívánja, meljet az önálló vámterület előidézett I ? En mint gyermek, megláttam azokat a föld alatti buzavermeket, melyekben a csabai szorgalmas gazdanak búzája azéri rot­Ihadt mtg, mert nem tudta adni, el nem birta értékesíteni. Eit az állapotot ón nem kívánom vissza, hiszen igy is ezer baja van a gazdának az orosz és arne rikai termények versenyével, az állati betegségek ós káros férgek csapásaival. Az öt hónapi obstructió. De visszatérek a parlament legne­vezetesebb eseményéhez, mely voltakép­pen a kiegyezési kérdésből származott és mely előidézte a mai helyzetet. Nem fogom részletezni a körülmé­nyeket és okokat, melyek a második, öt hónapig tartó p rlimenti obstructiőt elő­idézlek . Nem fogom fejtegetni, mennyi része volt ebben b. Bánffy Dezső akkori miniszterelnöknek és mennyi az akkori ellenzék iránta táplált személyes gyűlö­letének. Az e fogulatlan törtónetiró, aki távol a szenvedély és érdek harczaitól, majd tárgyilagosan fogja mérlegelhetni az oko­kat és czélzatokat, a törekvéseket és eredményeket, bizonnyára oly abnormis esemény gyanánt fogja azt feljegyezni, amely eddig páratlanul áll a parlamen­tek történelmében! Hogy a szabadelvű kormánypárt ak­kor vált tehetetlenné, mikor legerősebb nek látszott, — hogy b Bánffy Dezső miniszterei nök akkor bukott meg, mikor óriási több sóg tá nógatta ós a korona bizalmát is teljes mértékben birta, — hogy az ellenzék akkor fogott ki ellenfelein, mikor leggyengébb volt : mindez megfejihetlen problémaként fog állani azok előtt, a kik az alkotmányok alapelveivel komolyan foglalkoznak. Az előttünk fekvő tény az, hogy az ellenzék csak akkor ijedt meg önmagá tói, mikor győzni látszott s tettének kö­vetkezményeitől akkor riadt vissza, mi­kor latts, hogy fegyvere, mely eredetileg Bánffynak volt szegezve, a haza alkot­mányát sértette meg. Ebben az ádáz harciban, mely elho ; mályostiotta a szemnek tiszta látását­melyben az elnökség lemondása után az egymással küzdő felek azon elhatáro­zással marczango'ták egymást, hogy vagy az egyik, vagy a másik pusztul el, sze­rencsére egyik párt sem győzött a másik felett. Győzött egyedül a béke vissza­szerzésében fáradozott hazafiaknak hig­gadtsága és hazaszeretete. Győzött maga az ország, mely a békét őszintén óhaj tolta, mert ösztönszerűleg érezte, hogy e nélkül sem bent az országban áldásos munkát végezni, sem kint a szomszéd nemzetek előtti tekintélyünket fentartani nem lehet. Talán nem is szükség mondanom, hogy az általánosan óhajtott béke meg szerzésében az érdem oroszlánrésze Széli Kálmánt, (Lelkei éljenzés.) a mai minis­terelnökőt illeti, aki a szabadelvű párt nak kezdettől fogva hű ós munkás tagja, egyik vezérfia volt. Ez a férfiú ugy tűnt fel, mint a mithologiai Nepiun a habok feletl ; lecsendesítette a háborgó szenve­délyek vészes hullámait, ós bölcsessége előtt az összes pártok vezérei önkényt lerakták a fegyvert, — söt a szabadelvű párttal egy közjogi alapon álló nemzeti párt, nagynevű vezérévé 1, gr. Apponyi Alberttel együtt (Éljenzés 1) belépette szabadelvüpárt kebelébe. Ez oly neve zet68 esemeny, mely uj fordulatot jelent a magyar-parlament történetében ós m dy nek a ;béke helyreál tával csak jó kö­vetkezményei lehetnek. lisztéit Polgártársaim! Senki sem örvend őszintébben, mint én, a felett, hogy a politikai pártok áldatlan harcsá­nak megszűntével a konoly pir'amanti munka ismét iehe őve vált. Mindig fáj­dilm ss s ívvel néztem azt a vad gyűlöl sóget, mely eltérő politikai nézet miatt a jó baratokat, sőt vérrokonokat is ellen­ségekké tette Bizonyos keserű szidalom fogó t el a követválasztásoknal, a mikor 'á'tam, hogy a politikához nem órlő, an­n<ik sem Cíóljait, sem fogásait nem ös­merő tudatlan néptömegek kigyúl arcz­czal és gyilkos szemekkel törtek politi­kai ellenfeleikre, mikor csendes és szor galmis emberekből egyszerre demagógok lettet, a kik felizgattatván és félrevezet­tetvén, egyes kiváló személyek, jó haza­fiak ellen dühöngtek ós a legaljasabb eszköztől sem riadtak vissza, ha ezáltal pártjuk győzelmét elérni remélték. Sok helyen oly mérveket öltött a korteskedes, az izgatás, a pressió, a vesz tegates, etetés, itatás, mely sem a tör­vénnyel, sem a tisztességgel, sem az igaz sággal nem volt összeegyeztethető. A legnjabb törvényalkotások. Ennek a tszomoru állapotnak akartak véget vetni azok a tiszteletre méltó fér­fiak, a kik Széli Kalman közbenjárása mellett h békét létrehozták és a kik egy­hangúlag követelték a követválasztások tisztaságát ós a netán előfordulható visz­szaelesek megszüntetését. Igy jött létre akuriai bíráskodásról szóló törvény, mely ellen, •— mint önök is tudják, — csakis a néppárt ós a főpap ság harczolt azért, mert benne van egy szakasz, mely megtiltja, hogy a lelkészek, felekezeti külömbsóg nélkül, a templomj szószéket és az úgynevezett egyházi kegy­szereket politikai eszközökké alacsonyít­sák le. Ez pedig oly tilalom, melyre az országnak szüksége van, mert voltak esetek, a hol a lelkész a keresztre es­kette meg a népet, hogy vele fog sza­vazni, — ós megtagadta az egyházi szol­gálatot is. A másik, ezzel szoros összefüggés­ben álló kérdés volt: a kepviselőaáz tanácskozási szabályainak revidiálása oly czélból, hogy azok­kal büntetlenül senki vissza ne élhessen és hogy a tanácskozás szabadsága és tisz­tessége semmi körülmények között meg ne zavartassék. Minden pártok vezéreinek dicsősé­gére legyen mondva, hogy az igazság talan, törvénytelen ós erkölcstelen üzel­mek ellen hazafias készséggel ós közös erővel szövetkeztek; mert mindnyáján meg voltak győződve arról, hogy „min­den ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed ! u JJ Az egész ország tapsolt Széli Kál­mán programmbeszédóhez, melyben sza­badelvű kormányzatának elveit fejteget vén, erősen hangsúlyozta, hogy a rend­nek, a törvénynek ós igazságnak ural­mat akarja biztosítani. Hogy mennyire fog ez neki sike­rülni, azt a jövő fogja megmutatni. Annyi bizonyos, hogy egyedül sem ő maga — bármily tiszta tzivből óhajtja is — sem a minisztérium nem fogja meg­tehetni. Mindnyájunknak, egyeseknek es hatóságoknak segítségére kell eietnünk ; mert csak egyesült erővel lehet nagy czélokat e'órni — ós nagy eszméket meg­valósítani. Mi lesz a kiegyezéssel \ Igaz, hogy békés haladasunknak még egy nagy akadalya van. A vám ós kereskedelmi szerződes, a bankra es a kvótára vonatkozó egyezség még ma sincs meg a birodalom két fele között, daczára annak, hogy az 1867: XII. t.-cz. világosan meghatározza az eljárás mód ját. De reméljük, hogy a kormányok bölcsességének végre ez is sikerülni fog Mert hiszen saját hazánk békéjének es fejlődésének veszélyeztetése nélkül nem lehetünk folytonys háboiuban a biroda­lom másik felével, melylyel törvényesen egy hatalmi egységgé vagyunk össze­kötve. Nemzetünknek legvitálisabb érdekei követelik, hogy Európa mostani szerve­zeteben Ausztria és Mag j arország egy közös hatalmi egységben maradjon. Ez az állapot bármily nehézségekkel jár, még ma jobban biztosítja a két állam békéjét, államrendjót, sőt még a magyar nemzet egyéniségét is, mint a független ségi párt által kívánt különválás. De ha ezt az érdekközösséget, me­lyen ma az Osztrák-magyar birodalom nagyhatalmi állása nyugszik, az ausztriai pártok bomlása megzavarja vagy éppen lehetetlenné teszi: akkor természetesen az önálló gazdasági rendelkezés önkényt fog bekövetkezni, ós mi kénytelenek le szünk az átalakulás nagy nehézségeivel megküzdeni. A politikai i rdek ós a jó zan okosság azonban azt követeli hogy Ausztriát akkor se tekintsük ellenségnek, hanem jó szomszédnak ; még pedig nem­csak azért, m trt közös fejedelmunk van, hanem különösen az rt, msrt Migyaror­szág lakosságának ória i t >bb ége i'ö d­mivelósből ól; es e:inek a többsógneü erdikeit koeztaztatui nem szabad, mivel enuek jóléte az orazag jólétét je enti ! Birmik^n fog eldűlni e kórdós, any nyi bizonyos, hogy nekünk készen keil al aaunk minden eshetőséggel. Cs&k a vak nem láljhogy Európa nagy nemzetei mily buzgalommal, mily tervszerű ön.udalossággal igyekekeznek saját intézményeiket tökéletesíteni, érde keiket biztosítani, szellemi és anyagi ere jöket gyaporitani. Némelyiknek már ki csíny Éurópa ós mas világrészeken kivan uj orszagokat hódítani. Nekünk még elég nagy a mi édes hazánk; nekünk még sokai kell rendez­nünk itthon, mig a századok mulasztá­sait kipótolhatjuk és a magyar nemzeti államot kiépíthetjük és megszilárdíthat­juk. Ezen nagy mu lkában különösen ket veszedelem ől kell őrizkednünk : a tespedéstöl és a pártoiszálytöl ! A tespedes olyan, miut a mocsárrá lett álló viz, melyben minden élet kihal, — a pártviszály pedig olyau, miut a jég veressel járó vihar, mely a gazda terme­sót elpusztítja es még as erős ós egesz­seges fakat is kicsavarja tövestül. A tes­pedő nemzetnek nincs velemeny, uinc* akarata, — minden iránt érzékeden. — A meghasonlott nemzetnek pedig sok és erős az akarata, mely az ellenkező ne zatüek iránt türelmetlenségben és gyü löletben nyilvánul. Mind a kettő akadá-

Next

/
Thumbnails
Contents