Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-21 / 41. szám

Zsilinszky Endre dr.: az inter pellációra szívesen felel. A tenyész állat vizsgálat egy hét múlva tartatott, hogy az egylet határozott, ha tehát azonnal intézkedett volna is, akkor is ez évre már elkéstünk. Miután ez a helyzet fennforgott, azért nem látta szükségesnek a gyors intézkedést. Az ügyben egyébként szivesen kijelenti, hogy a már kész átiratot elküldi, hogy móg a májusi megyei közgyűlésen tárgyalható legyen. A válasz tudomásul vétetett. Ezután a gazdasági egylet körében szervezendő szövetkezeti ügy került tárgyalás alá. Ismeretes, hogy az egylet Orosházán tartott vándorgyűlése D e breczeni Endre határozati javaslatát elfogadta, mely azt czólozza, hogy a gazdasági egylet lótesitsen beszerző és raktárszövetkezetet. A dolgot ugy lehetne megoldani, hogy vagy a magyar mezőgazdák szövetkezete állítana fiókot, vagy pedig önállóan szerveznék a szövetkezetet. A magyar mezőgazdák szövetkezete elvileg hajlandó egy ilyen fiókot felálli tani. Debreczeni Endre egyelőre azt kéri, hogy a végrehajtó bizottság választassák meg, melyet Fejér Béla is pártol. Erre a bizottság tagjai lettek: Zsilinszky Endre dr. ,ifj. Dérey Péter, Debre czeni Endre, Horváth János, Rosenthal Ignácz, Kocziszky Mihály, Sailer Gyula. A közgyűlés előkészítése kérdésében ós nevezetesen a jövő munkaprogramul összeállításánál igy határoztak: a szokásos lóversenyen kivül ajánlani fogják kisebb gazdasági eszközök versenyét, egy szarvasmarha kiállítást, különös tekintettel a tejelő marhákra, egybekötve tejelósí versennyel. Egy-két bír tok szemle ügyének rendezését is fogják a közgyűlésnek ajánlani. Beliczey István a közgyűlésen indítványt akarna az igazgatóság részéről bemutatni a kartellekről. Mert zörgessünk mindaddig, mig meg nem nyit tátik. Több adminisztratív ügy tárgyalása után a közgyűlés véget ért. Jelen voltak: Zsilinszky Endre dr. igazgatóelLÖk elnöklete alatt Beliczey István, Szalay József, Kiss László, Stojanovics Gyula, Bajcsy János, Kocziszky Mihály, Beliczey Tibor, Kiss László, dr. Simkó János, dr. Sailer Gyula, Beliczey BezsC, Haraszti Sándor, Bekucz Tivadar, Sztraka György, Debreczeni Endre, Vidovszky László, Fejér Béla, Sailer Elek. A béres-lakások. — Egy csabai gazda nyilatkozata. — Mint egyszerű földmives gazdának gyermeke, iskoláim bevégezte óta löbb nyire és még ma is azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy állandóan kint lak hatom a tanyán, tehát mindég a cselédek között, a jó levegőn. Azokkal foly ton érintkezve, nem tagadhatom el azt, hogy vannak bajok a cseléd-ügyekben, mint például néhol, kivált a nagyobb családu ós konvencziós cselédeknél, a fizetésemelés akár fix, akár pedig természeti anyagokban, de közel sem fogadhatom el a cselédlakásokról szóló és szándékolt javításokat czélszerünek, sem a cselédre, sem a gazdára nézve jónak, hogy miért, azt az alábbiakban leszek bátor kifejteni. Csatlakozom Beliczey Géza vélemó nyéhez és kalapot emelek előtte, a miért olyan talpraesetten felelt a múltkor, czikke végén kijelentvén azt, hogy : „hiszen maholnap a gazdák sem juthatnak lólekzethez". A csabai orvosi karnak egy általánosan elismert, jeles képzettségű tagja azt állítja a többek között, hogy az egészség egyik fő kelléke a tiszta levegő, a mely a lakásokat tekintve, csakis czélszerüen épített ós tisztán tartott szobákban érhető el, ezen állítást alkalmazva a városi lakásokra nézve, a vélemény előttem megdönthetetlen. Méltóztassék csak végig menni Csaba bármely mellókutczáján ós betekinteni a sok zsellér házba, bizonyosan sok jön összeütközésbe az uj szabályrendelettel ós ugy hiszem, hogy a levegő kórdós megoldására itt sokkal szebb ós hálásabb alkalom mutatkozik, mint a tanyákon. Nagyon jól tudom azt, hogy a tudomány mai előrehaladtsága könnyen ós jól kiszámítja, hogy az egészségi szempontból hány köbtartalom levegő szükséges személyenkint is egy szobában. Hanem kérem szépen, hiában egye zik a köbtartalom a falak hosszával, vagy magosságával, ha a zsebtartalom nem egyezik a tulajdonosóval és habár nem is vagyok mathematikus, de ugy gondolom, hogy ez igen rossz arány. Azon városi lakos, ki akár hivatalánál, akár egyéb teendőinél fogva oda van mintegy a városhoz kötve, sokszormegfizetné drága pénzzel a jó levegőt, de ha van is egy kis ideje a sétálásra, bizonyosan az utcza seprők tul buzgalma, vagy a szűk, poros utczák miatta nem juthat egy kis levegőhöz, itt már volna értelme egy szabályrendeletnek. De mi pusztaiak na gyon megvagyunk elégedve a mi leve gőnkkel, mert mi aztat tértjük magunk között, hogy azon élő lény, legyen bár az gazda, vsgy cseléd, kicsiny, vagy nagy, a ki idetekint is csak orvos által tud a jó evezőhöz jutni, az bizonyosan olyan renyhp, a ki még a jó levegőt sem érdemli meg és a kiért kár költekezni és fáradni is. Különben tapasztalt dolog az, hogy ugy a járványok, mint a csenevész népek nem a pusztáról kerülnek a városba, hanem megfordítva, azért is engedtessék meg nekünk a levegőt olyan módon élvezni, mint ezt idáig is tettük, mert mihelyt azt 400—500 forintos adagokban kényszerünk beszedni, fogadom, hogy sokan etünk a zseb-tuberczolosisb8. A mindnyájunk által igen tisztelt ós nagyra becsült, kir. főmérnök ur, mint vezető ajtó magasabb legyon, ugy, hogy az egész homlokzatot mintegy két feló ossza, — és hogy a római ruházat a közkivánathoz képest magyarra változtassák, természetesen a művészeti érdek koczkáztatása nélkül. Ferenczy ezt készséggel elfogadta és a mintát a szerint módosította. De az elégedetlenek zaja még most sem szíint meg. Sőt felhívták Casagrand idegen művészt, hogy Ferenczy mintája ellenében készítsen egy más Mátyás-szobor mintát. Ez — mondja Fáy András — használni kívánván sok nemértőnek azon gyöngeségét, miszerint szemre-főre szoktak műtárgyakról ítélni, fényesen és szemrehatólag illuminált emlékmintákat terjesztgetett el a közönség között hírlapi mellékletekül. Es sokan ámultak, noha a tervezett minták inkább kertbeli diszállványcknak, portálóknak, pavillonoknak stb. illenének vala, mint egy nagy király szilárd emlékének". De talán semmi sem ártott e nagy vállalatnak annyira, mint gr. Széchenyi Istvánnak egy nyilatkozata, melyet csak ugy mellékesen, de mégis •nagyon aertő hangon tett Kelet Népe czimü munkájában. általánosan ismert dolog, hogy a nemes gróf emiitett munkája tulajdonképen Kosssutli Pesti Hírlapja ellen volt intézve; hogy abban azon izgató modor és azon érzelmi politika ellen harcolt, melyet Kocsuth, mint hírlapíró követett. Széchenyi azt hangsúlyozta, hogy a bölcs államfórfiunak okasan kell megkülönböztetnie a lényéges és mellékes állami teendökel, s hogy nem kell előtérbe szorítani oly eszméket, melyek magukban véve igen szépek, igen dicséretesek, de az ország [műveltségi fokához képest móg koraiak. Ilyenek tekintette ő a Mátyás-emlék eszméjét is. „Nagy Hunyadinknak emlékszobor ! — kiált fel a gróf — valóban felemelkedett gondolat; s kinek lelke nem eped oly nemzeti állás után, hol, mint Brittaniában, minden kitűnő tehetségnek, minden erénynek minden hazáért ontott csepp vérnek jutalmilag meg van a maga emléke, meg nemzeti elismerése ... 0, felemelkedett nagyság, irigylésre méltó nemzeti állás ! mily kin, hogy ez nálunk még nincs igy, s mennyivel nagyobb, hogy ez nálunk bizonyosan soha, nem is lesz igy! . . . nálunk, hol legszebb városaink legszebb piacain annyi por, annyi sár van, meg annyi mocsár, annyi sivatag . . . hol kórház, dologház stbeféle alig van, bolondház, lelencház stb-féle pedig épen nincs, és hol egy igen nagy része a legbecsületesebb honi lakosoknak vajmi szűken él; hol végre a legnagyobb rész, olvasni, irni, számolni, de móg osak betűzni sem tud, ós nagyobb része, de még egy talpalatnyi földet sem bir . . . hogy itt egész országra kényszeritett 100-000 pengő forint áru, s porba, sárba sülyesztenző Mátyásszobor . . . nemzeti sakjátékunkban kiszámított terv utáni vonás legyen, azt mindaddig el nem hiszem . . . móg kétszerkettő négy marad, mig a tegnap nem esik ma, mig a szülő nem lesz fiatalabb a szülöttnél. . . . Nem egyóbb ez — úgymond tovább a gróf gúnyosan — mint az ömledező szívnek egy kis hiúsággal összeházasított rögtönzése . . . Nincs szegény kis Ferenczynek kenyere, és megesik sok szív, s hogy neki kenyere legyen . . . lám rögtön a Mátyás-szobori eszme támad fel a magyarnak egén, mint a legfényesebb nyáii nap, és korántsem útmutatás vagy régibb nemzetek kalauzolása nélkül, mert hiszen ott áll Britania, melyet majmolni ma oly divatos, ott áll Britania ezernyi emlékszobraival." E szavak azon férfiútól, ki a nemzeti haladásnak egyik leghatalmasabb előharczosa volt, ki a magyar Akadémia alapjára egy évi jövedelmét áldozta, ki minden szép és jó iránt lelkesedni tudott, gyilkos hatással voltak Ferenczyre, ki gyermekkorától fogva a szegénységgel „küzdve, most pályája vége feló, midőn egy nagy nemzeti emlék készítésénél a lelkesedésnek szent óráit" kellett volna anyagi gondtól legavatottabb szakember a minap a „Békésmegyei Közlöny"-ben számokkal is kimutatta, hogy menynyibe kerülne egyegy cseléd lakás. Ne méltóztassék rosz néven venni, hogy a mennyiben véleményem nem egygyezik az övével, eggyes tóteleket nem hagyhatok észrevétel nélkül. H* nem is mindnyájan, de nagyon sokan tudjuk azt, hogy a kik építettünk, daczára annak, hogy mindenbe jól megfontolva mentünk bele az építkezésekbe, mégis azoknak végeztével mindig na gyobb lett a költség, mint sem mi azt kiszámítottuk, 03 pedig azért, mert ugy az épitkezósnól, mint más egyebeknél is vannak az úgynevezett, előre nem láthatók, a mit rendesen többletnek keresztelünk el. A czikkében emliti a főmérnök ur, hogy a gyakorlati kivitelben takarékos, jártas gazdák ai anyagnál, a munkások és fuvarok kellő kihasználása mellett, 20°/o-ig terjedhető megtakarítást produ cálhatnának ; ón éppen az ellenkedő véle ményen vagyok, móg pedig azért, hogy ha idővel ezen szabályrendelet életbe találna lépni, akkor a gazdak mintegy kényszerítve, egyszerre megrohannak az összes faraktárakat, iparosokat ós egyebeket. (Nem áll; 5 évi időköz van erre hagyva. A szerk.) No most már igy is, szabályrendeletek foganatosítása nélkül is, megyénkben évről évre fokozatosan szaporodnak az építkezések, a fa ós mindenféle aayag évről-évre drágább, pláne ha azok a bizonyos faraktárak, iparosok látván a', építési buzgalmat, nem hogy olcsóbbak, hanem drágábbak bs^nek, már itt is a kiadások előre láthatólag nem hogy apadnak, de bizonyosan gya rapodni fog. A kivitelre nézve az igen tisztelt kir. főmérnök ur, ha jól megértettem, azt óhajtaná, hogy a cselédlakásokról kidől gozandó szabályrendelet lehetőleg az ed digi szabályrendelet helyett, mivel az már ma a kívánalmaknak nem felel meg, felcseróltessók, ezt a megyebizottsági gyűlés dolgozná ki oly értelemben, hogy a ki azt be nem tartja, a törvény értelmében büntethető legyen. A szabályrendeletet mi gazdák, miut nagy terhet nem óhajijuk, mert minek raknánk vállainkra olyan terhet, a melyeket n<m biinánk be tartani, s így bennünket büBtettnének első sorban; bűntett minket a sors keze a 2, meg 3 mázsás termésekkel eleget, ós birunk anynyi filoxera, hesszeni légy és kuko ricza-moly paragrafusokkal, hogy nem csalódom, ha azt mondom, hogy nincs is gazdatársam, a kit ilyesmi ne sújtana. Különben azzal zárom soraimat, hogy az a gazda, a kiben humánus érzés lakozik és ez kötelességem fe tenni, mind egyik gazdáról, — a szorga'mas cselédnek ő maga igyekszik minden szabály rendelet nélkül, minden lehető igényéről gondoskodni. Áchim L András, gazdálkodó. menten élnie — most volt kénytelen hallani a gúnyt, hogy nincsen kenyere ! Ez mélyen sértette a művészt és zsibbasztotta a vállalat sikerét. Az aláírások lassabban gyűltek s midőn az orsz. gyűlésen, hol az ügy érdekében indítvány tétetett, gúnyos szavakat lehetett hallani: a siker iránti utolsó reménysugár is eltűnt. * Kétséget nem szenved, hogy a Mátyásemlék ügyének megindításában sok ügyetlenség törtónt. Hiba volt a művész munkahiányát előtérbe szorítani; s móg nagyobb hiba volt az, hogy majdnem ugyanazou férfiak ugyanazon időben (1840. jan. 25.) egy kis szoborra, a Kölese y-emlék-re is kezdtek gyűjteni országszerte, mi által a közönség megoszlott. Ferenczy elkészítette a Kölcsey-emlóket, antik modorban, a Nápolyban létező öreg Agrippina alakjára emlékeztető ülőhelyzetben ábrázolván a kitűnő államférfiúi és írót; de a Mátyás-emlékből csak néhány basreliefet s Mátyás mellszobrát készítette el, s hagyta a Nemzeti Muzeumnak. Százezer forint helyett csak tizenhétezer forint jött be, s az is ráment az előkészülethez szükséges anyagokra, órezre, öntőkemenezóre és üstökre. Ily körülmények között Ferenczy István tört kedólylyel visszavonult a nyilvánosságtól ; 1847-ben eladta dubai házát ós hasznavehetetlen szerszámait, hogy visszamenjen szülővárosába, rokonai közé. És félszázadnak kellett elmúlnia, a mig Mátyás király méltó emlékszobra létrejöhetett. Olga kisasszonynak. — Esküvője napján. — Még ha nem is irta volna meg, tudtam, hogy olyan poétikus lélek, mint maga, csak piros pünkösd, madárdallos, rózsabimbós szép napján tesz hitvesi fogadalmat. Tehát a kis Olga, a bájos naiv gyerPünkösd. Mig a földet koromsötét éj borítja s bandukolnak az emberek, mig itt lenn, a siralom völgyében csillagát keresve sokszor a jó és rosz tévelyeg; megjelennek régi korban az égből alaszáló lángnyelvek ott lebegnek az apos'olok fe-jii fölött, hü jelképei lángoló ozivüknek es elméjüknek. Áhítattal emlékszünk meg a csodálatos történetről s fel-fel sóhajtva k-r dezzük, miért maradt magára ann\ira a mai kor embere ? ki ugy fél lelke rémeitől, mert nem kelnek ismót égi uton a lángnyelvek, hogy kivezessenek az ismeretlen vidékről, a sürü éjszakából. Pünkö?d remek sz p története arra oktatsz bennünket, hogy csak a mennyből szállhatnak csupán égi lángok, mi pedig nem ott keressük világító szövétnekünket 1 A föld porától, annak szemlélésétől nem tud megválni tekintetüuk s ott legföllebb a S^ent-János bogarka világító fényével találkozunk, melynek halovány, imbolygó mécieskéje mm vezérelhet ki bennünket gondjaink és bajaink labirintjából * Az ón szemem most nem keresi a föld porát, ógfeló emelkedik s keresi a vezérlő tűzlángokat. Oh égi feny, szállj e földre, avasd fel apostolokká az emberiség jogait 1 A kinek lelke, szive van, hogy ragyogjon, hogy világítson nekünk, hogy követhessük nyomdokait. Hová, váljon merr,-» szállsz le pünkösdi világ I ? Szálld meg a művészetek ós tudományok csarnokait, ihlesd meg a költők homlokát, hogy ismerjük meg közülök azt, a kié a lángész adománya I Mert a ki igazán lángész, kinek tehetsége valóban Istentől eredt, snnak ösvényei ma gasztos czél feló törnek, annak utjai egykor Istennel találkoznak I Szállj az ország tanácstermeibe, ragyogtasd be annak homlokát, a ki a legméltóbb reá, hogy vezér legyen, hogy a n'pek alyja czimót megérdemelje. Nélkühd a mi szeműik gyarló, mi képtelenek vagyunk a tzellemóriások felismerésére. Szálljatok le pünkösdi csoda-tevő nyelvek, vonuljatok a háborúskodó népek közé, vezessétek Őket a békesség, az áldásos munkálkodás tanyáihoz, irtózzanak a vérengzéstől, a pártviszálytól, lobogtasd fel sziveikben a tiszta szeretet szent tüzének világosságát. Szálljatok le a dúsak palotáiba, ragyogjátok be lelkeik éj homályát, fagyasztó közöny ősséget, szegy enitsétek meg kincseik léha fényhalmazát a ti égi pompátokká), azután ragyogjátok be a nyomor kétségbeeső kiáltásaitól hangos, sötét odúit, hogy dus és uj lángokai gyújthasson a jétékonyság áldozat oltárain, mek, a kinek csak az írásai győznek meg, hogy minő okos, lucidus, logikus fejű müveit leány, egyébként pedig a kit mikor látunk, önkénytelenül azonkovályog a rossz, a kegyetlen gondolatunk : — Fogadjunk, ez a kis leány az előbb még a porcelán babáját csicsijgatta. Mert oly édes gyermek, baba-arcza van magának Olga ; a nevetése, a beszéde, mind egy ártatlan gyermeket sejtetnek, a ki naiv és nem tud semmit „ez világi gyarlóságokról". A hogy önt ismerem, mindannyiszor megdöbbenek, a midőn az írásait olvasom. Emberszerető, nagy analizáló tehetsége megdöbbentenek. Hol szedi ezeket a megfigyeléseket, gondolatokat, e pessimista elveket, a kinek a beszéde madárcsi csergét és a kacagása fölér egy csalogány hajnali dalával? De nem ! Ön a poétikus pünkösd ünnepét választotta, mikor a menyasszonyi myrtust fejére teszi. Mennyire óhajtom, hogy a felhőtlen ég tiszta azúr kékje hintsen fényt az útra, mely Isten templomában, egy életre szóló fogadalom tételére vezet; és mennyire óhajtom, hogy a házasélet egén se legyen felhő soha ; a boldogság, e bohó kalandor, ne távozzék abból a hajlékból, hova a szeretet jegyében bevonul holnap két egymást szerető szív. Nem rontom meg a napját boldog menyasszony: Nem prédikálok. Csak szerencsekivánataimat szólaltatom meg : Vajha asszonyfővel a menyasszonyi gondtalan gyermek boldog kacaja ne fagyna el ajkán ; vajha látnánk Önben egy igazi „gyerekasszonyt" ! „Ez világi gyarlóságok" röges utjain nem féltem Önt, mert azokra már útitársul az okos életelveit, bölcs mértékét • es tündér-plántálhatta tapasztalását szó-