Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-14 / 39. szám

XXVI. évfolyam. 39 szám. BEEESHEBTEI XOZLONI POLITIKAI es VEGYEST ART ALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre . : M kr Egyes szám ára 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül ÍB. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér^-ben egy sor közlési dija 25 kr. A III. osztályú keresetadó. Az az „elszörnyedés", a mi most „borzong" végig a fővárosi polgárságon, — a vidéken nem csinált ekkora emócziókat. Az adósróf vidéken is mindenfelé becsületesen működött; az 50 százalékos adó emelések nálunk sem ismeretlenek. Volt is, van is mi nálunk egy kis felbuzdulás miatta. De a vidék bármily evidens sérelmei vannak is, ennek nem tud oly foganatosan kifejezést adni. Lám arra a hirre, hogy a belvárosi „Sasok" gyűlést tartottak, hét fővárosi újság ir vezérczikket és a lapok mind telve vannak a hangulatot ébresztő czikkekkel. A fővárosban népgyűlések vannak és lesznek; mi nálunk a sok helyen jogos keserűség csak az ügynek kaszinói és kávéházi pertraktácziójában jelentkezik. A mint hogy a fővárosi polgárság is rossz nyomon van, a midőn az adósróf ellen kifakad és népgyülésezik. Ok szüli az okozatot. Magyarország az egyetlen ország, mely a nemzet fenntartó elem gerinczétől, főtényezőjétől, a lateiner és kereskedelmi pályák elfoglalóitól jövedelmének 10 százalékát csak államadóban köveveteli. Mert ez nem 10, hanem egyenesen a községi és egyéb adókkal 20 százalék. Nincs müveit állam, a mely az állampolgárok szabad keresete után többet kivánna, mint 5 százalékot. Nálunk tiz százalékot egyenesen ez 20°/o indirekt. Hogy senki sem fizette, az világos. Hiszen ha fizetné, az ennek az osztálynak csődjét jelentené. Mert azt kell tudnunk és ezt látjuk minden vonalon és esetben, hogy éppen ez az elcsigázott osztály visel legtöbb kultur és emberbaráti terhet. A gazdálkodó átlagosan nem járul a társadalmi nagy adókhoz, legtöbbje a társadalmi adók behajtó szerveitől kivül esik, de a III. osztályú adó fizetői benne élnek a társadalomban és demokrata vonatkozásában már vele szemben igy nyilatkozik meg a társadalmi adó fizetésére az általános kívánság: az értelmiség kötelez. Erkölcstelen a Ill-ik osztályú keresetadóra vonatkozó törvény, mert óriási aránya nagy eltitkolásokra kényszerit Hogy mennyit keres valaki, senki sem fogja kész prédául bemondani. Ez az óriási adókulcs mire vezet? Egyrészt arra, hogy a fél, a ki igazán „fél", ugy szeretné ködbe burkolni a jövedelme arányait, mint a minő ködben van a drégelyi rom; — az állam pedig arra helyezkedik, hogy az illetőből mennyit tud kipréselni. És az erkölcstelen alku közzé oda van állitva az adó kivető, a felszólamlási bizottság. Ezek esküt tesznek ha nem is a tiz percent szigorú megállapítására, de a jog, törvény ós igazságra és ha állandó harczban is állanak az előadóval, harcuk eldőltnek mondható, miután az előadónak felebbezési joga van és miután strikte az előadónak betii szerint mindég igaza van. Mert hogy konkréten fejezzük ki magunkat. Csabán pl. nagy feltütünést és mondjuk meg, méltó felháborodást keltett az, hogy egy orvosra, a ki eddi

g 50 frt Ill-ik osztályú jövedelmi adóval volt megterhelve, egyenesen 85 frtra emelték az adóját. Hát ez a Polcnyi által megénekelt 75 százalék íorma adóemelés. De a törvény betűje szerint lehet e ellene kifogást tenni ? Hiszi-e valaki, hogy az orvos, a kiről szó van, csak 850 frtot keres az orvosi prakszisa után ? Am a köztudatban helyet foglal az összehasonlító alkalmazása a Ill-ik oszt adónak és nem a tényleges kulcs. Mi azt nézzük, hogy N. N , X. Y-nal szemben minő adót fizet ? Mert jól tudjuk, hogy az adókulcs 10 százalékát cinesurául venni nem lehet. Ismételjük ha 10 százalékot fizetnének, ez kereskedelmünk, lateiner osztályunk csődjét jelentené. Maguk a pénzügyi eljáró közegek eddigelé kegyesen lehunyták a szemüket a törvény ezen zordsága, kíméletlensége előtt. Most ugy látszik egész országszerte a III. oszt kereseti adó ezen nagy gumilasztikumát a pénzügyi közegek versengve nyújtják és virtust csinálnak abból, hogy azokat a munkás, produktív polgárokat görnyesztik az adózás kaudiumi igájába, a kik most a gazdasági visszaesés, az értelmi pályákon való nagy tülekedés miatt amúgy is jövedelmeikben csökkentek. Mindazonáltal, ha a polgárság e fölháboritó préskezelés ellen egységes tüntetésre szánja el magát, ne a konkrét sérelem ellen emelje föl szavát, hanem az adóreform hangoztatott korszaka előtt, a kereseti adózás 10 százaléka előtt. Követelje a progreszsziv adózást és a honpolgári esküvel erősített adóbevallások solidságát, megbízhatóságát; de éppen ezért lényeges leszállítását a mai adókulcsnak; mert a hogy most van, az a fél részéről kész hazudás, vagy hangtalan tűrés; az állam részéről pedig nem méltó alkudozás. Nálunk is, ahol pedig az adókivető bizottság tagjai, a honpolgári kötelesség e nehéz mandatáriusai, általán megtették kötelességüket, az elszenvedett sérelem heveny érzése következtében a fővárosi polgárság mozgalma élénk figyelem tárgya lesz és vajha oly irányban vezettetnék, hogy a pénzügyminisztert egy igazságosabb és a polgárokkal a mostani kész hazugságtól megkímélő rendszer behozatalára bírná. . A III. osztályú kereseti adó eleddig is sok keserűség tárgya volt.j Mert a mai rendszer mellett az adófizetők nemcsak azt firtatják: mit fizet ő, de azt is, hogy mit fizet a concurrens ? És ez összehasonlitó kutatás az adókivető bizottság legtárgyiasabb ítéletét sem birja ki. Tehát az adókivetés és adó megállapítás mai rendszere ellen minden polgári tényezővel küzdeni kell. És hisszük is, hogy a rebesgetett adóreform eljuthat egy egészségesebb állapothoz. Béreslakások. — Megjegyzések a hozzászóláshoz. —• A „B K." 34. s zámában Beliczey Géza úrtól egy czikkely jelent meg a „munkáslakásokról", melyre — jmiután hivatottabb toll nem perczent még, néhány megjegyzést ienni magamnak bátorságot veszek. ,,Bék£sMPKózlönvtárcája A meglőtt czigány. — Sárréti história. — — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Juhász Pepi vésztői czigány-legénybe némi gigerli hiúság, és nem kevés gour manderia szorult. S miután a családi tűzhelynél egyik kedvtelésenek sem igen áldozhat, egyik irányban a vésztői va lódi uraságokat, más felől pedig a cziH gányok bőkezű (?) Maecenását, a nagy természetet pumpolgatja. Itt egy kis kitérés cmszik tollán fiegyóre . . . A ködös Albion férfi divatjának sok esetben a walesi herczeg az irányadója, lég pedig tudtán ós akaratán kivül. Osak egy ismeretes példát elevenítek fel i erre. — A kopaszodó fővel is gigus her , czeget egy Themse parti séta alkalmával megnyomta az — eső. Felöltő nem volt jvele, de kedve volt a sétát folytatni. |Kapta magát, fél fonton megvette egy .|matróz viseltes, darácz hac.ukáját, s azt magára öltve, kedélyesen csinálta tovább a — korzót. Pár nap múlva London összes gi igerlij) matróz kabatban parádézott. Az pangói „kecskék" alig győzték a sok póstamunkát. Igy mutatja be a walesi herczeg, az angol divat jövőjót. Vésztőnek — f jdalom — nincsen ^walesi herczege ... De van ám Pepi fczigánya 1 A divat jövőjét ugyan nálunk sem ez utóbbi irányítja, de igen is an•íak múltját, Pepi czigányon minden ér Jeklődő tanulmányozha'ja. Kronológiai tekintetben persze kissé furc<an ütne ki as ilyen tanulmányozás. De hát e tekintetben Pepi czigányt lehetne legkevósbbé okolni. Mert mit tehet ő arról, hogy pl. az a módi, mely a "férfi kalapok mellé zergeszakált, vaddisznósörtót, s minden rendű ós rangú madártollat tűzött, — még csak most lett unottá a valódi uraságoknál, hogy neki annál több „gyenyerisiget" szerezzen. Nehéz volna különben eldönteni : gácsórtollas vadászkalapját, avagy a Pepi czigány „aláza.os esedezéseit" unta e meg valójában az a vésztői nimród, a ki a közelmúltban egy jobb időket látott, valódi Pichler kalappal lepte meg Pepit. Sőt hogy a vadászöltöny teljes legyen, a kalap mellé egy pár vedlett vadá«zkamáslit is adott. Pepi boldog örömmel nyomta fejébe a gácsórtollas kalapot; s bár e;uttal c*ak az apostolok czipeílőjót viselte, — a ka máslit mégis legott felgombolta a por czellán nadrág fö.ó. l^y „kihuzalkodva", egy spanyol-grand méltóságával -vonult ki a faluvégi pu'rik felé. A szenzácíió elkópzelhetőleg álta lános volt. Az öreg morék a libazöld Pichler-gyármányt, az asszony nép a szépen kunkorgó gácjórtollakat, a rajkók meg a hót gombos kamáslit bámulták meg. A legkóczosabb egyetlen nyakkendővel ruházkodó purdé, bamba naivsággal mutogatta a többinek : — Dikhecz csak 1 — Pepi bácsi lajbit húzott a lábasárára I Csak az öreg Juhász, — Pepi apja — maradt közömbös. Épen olyan hangulatban volt, a mikor nem csak egy uraságoktól levetett kalapot, de akar egész Pichler gyárát is elcserélte volna egy hirtelen halállal kimúlt — tyúkért. Méltatlankodva oda is sióit Pepinek : — Bibást a ki vagy 1 — a farka helyet inkább a gácsórt hoztad volna el, ilve vagy halva 1 A tollátul bizony felkopik azs állad 1 Eire az atyai intelemre Pepiben legott megnyilatkozott a gourmand Egyet c<ettintett nyelvéve), s biztatólag mondta az öregnek : — Halat esünk ma dádé I — halat 1 .. S hogy biztató Ígéretének nyomatékot adjon, a putri eszterhója alól előhúzta a horgászó „peczőt", s félre billentve fefón a gácsórtollas kalapot, vigan fütyörészve indult a holt Kőrös felé. A dádé csípős gúnnyal kiáltotta utánna: — Savanyán főzsük-e majd ? — vagy nyárson süttyük ? Pepiben volt annyifiui kegyelet, hogy erre a szatirikus kérdésre nem reagált. Ug.^an azon időben, mikor Pepi czigány a Kőrös medrében, lombosodni kezdő füzbokor alá húzódva figyelte a „pedző'.", — Takács Sándor vésztői lakos, polgári foglalkozásra nézve: varjucsősz, „Péter András zug"-on riaszgatta a tavaszi vetéseken torkoskodó fekete sereget. Hogy milyen hatásköre van egy sárréti varjúcsősnek, s hogy mennyi boszantást — s a haszon mellett — kárt okoz itt a varjúk megszámlálhatlan se rege a gazdáknak, arról külön is érdemes volna irni. De ez inkább egy ambiciózus Tollyás Dániel pennája alá való théma. En csak annyit jegyezek fel, hogy Ta kács Sándor ós társai, sokszor rúlúl viszszaélnek hivatásukkal . . . A varjúk — vagy sárrétiesen : vernyúk között előidézendő nagyobb rémü let okáért ugyanis, az ilyen vernyúcsőszök holmi penzionált, Rákóczy korabeli huszárkarabólyokkal, szörnyű harczias puffogtatást cselekednek. Ugy is hivják erre felé őket: mordáiyosok. Persze a gazdák utasítása szerint, a vernyú| „lüvóst" csak „vaktöltí-." sel volna szaöad cselekedni, ne bogy emberben, jószágban kár essék. Csak hogy a legtöbb mordalyosban fel fel buzdul a vadász szenvedély. Ilyen kor azután egy kis „magot" is belé ereszí a karabínba. Nem egy dinnye földre tévedt nyulacska, vagy a nádas szólón sütkérező „lohos rucza" lett már áldozata ilyen megszilajodott mordályos szenvedélyének. Takács Sándort is megszilajította „Péter András zug*-on a vadászláz. Dd hogy is ne 1 . . . Egy pár tőke rucza ép pen az orra előtt csapott le a holt Kőrösbe. Régi praxisból tudja ő, hogy mikor a vadrueza pár mézes heteit óli, mordály lövésnyire is bevár.Egy kittőre már benne i > volt fél marók 4-es serét a karabínban ; s zsombók ide — zsombók oda: futó lépésben tartott a gátlabához. Pompás fedezet egy vadásznak a Kö-