Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-14 / 39. szám

A czikkelyt figyelemmel ós többször elolvastam, de abban néhány ellentmon­dás mellett, kevés érvett találtam Pedig az ilyen nagy jelentőségű kórdósben, ugy gondolom, hogy inkább a tárgyila­gos érvelés, mint az egyéni nézetek és tapasztalatok érdeklik a nagy közön­séget. Mert az, hogy egyebütt, például Budapesten — több ós sürgősebb teendő volna ilyes irányban, a bókósvárme­gyei közegózsőgügyi (gyesületet n«m aka­dályozhatja abban, hogy — ha nem is a „magánjogba való beavatkozást", de javaslatot tegyen az erre törvényesen illetékes hatóságoknak a közegészségügy, vagy annak részben való javítására. Ezt nem csak a birtokos ós gazdakczönsóg „viselheti el," de mindenki komoly meg­gondolás tárgyává kell. hogy tegye, aki a közügy iránt érdeklődik, őszinte jóaka­rattal viseltetik. Hogy honnan merítette az egyesület a béres lakásokra vonatkozó adatokat ? Hát hiszen el volt mondva tüzetesen, hogy a tagjai, a járási orvosok gyűjtöt­ték össze nagy szorgalommal, lelkiis­meretséggel ós szakavatottsággal. Látták ós felvették az orvosok az ujabb épüle­teket is, amelyek sok helyen bizony „las san haladnak". Hogy az összeállított „typusok" nem csak „levegő dolgában jók", azt bizonyítja az élet, mert azok igen sok száz példányban mar felépiték s nem bizonyultak „holt tőkének", ha­nem hasznos befektetésnek, igaz, hogy csak közvetett haszonnal járónak, ami százalókban alig fejezhető ki. Arra, hogy valamely mérnök szak­egyesület kimondja, miszerint a cseléd lakokat milyen képesítéssel biró építő mesterek építhetik fel — nincsen szük­ség, mert ez iránt már az 1884. évi. XVII. t.-cz. ós több miniszteri rendelet intéz­kedik, mely intézkedések évek hoszszu sora óta érvényben vannak ; de ugy lát­szik, hogy szerényen működnek, legalább nem sokan vették észre. Lám az egye­sület miként bánik el a gazdaságival, mint czikkiró ur a mérnök-szakegyesü­lettel, a mennyiben annak meghallgatá­sát javasolja. Hogy pedig az építkezés­nél ne csak az „építő-mesternek legyen haszna", illetőleg csak annyi legyen, a mennyit becsületes munkajaval méltán megérdemel, az az épitő feladata, akár­milyen foglalkozású ur, vagy akárhány hold földje van is. Ezek tehát se nem érvek, se nem adatok. Az „egy fedél" igaz, viszonyla­gos kifejezés, de nem kevésbé az ok a gyengébb és „keresztyónlelkületü egy­házfi", akarom mondani, „gazda", sőt az „épületek", a melyek „lassan haladnak" sem képeznek kivételt. De térjünk a tárgy érdemére ; ezen pár megjegyzést csak az elviselhstlennek jelzett magánjogi beavatkozás juttatta tollamba, a melyet czikkiró vagül elis meréssel említ fel; meg a „mérnök-szak­egyesület", a mely olyanba avatkozik, a mi nincsen rá bizva. Arról van szó, hogy a családos bé­resek a nagyobb gazdaságokban egész­ségtelen, szűk lakást kapnak. Nem min­denütt ; de igen sok helyen. Egy szobá­ban lakik 4—6 család, 20—30 taggal, ugy, hogy 2—3 m 3-nól alig jut több le vegő egy egyénre. Ha itt ragályos meg­betegedés történik, az egész nemzedék élete kockáztatva van. Hát még az er kölcsi szempontok ? Számos helyen igen czélszerü, tel­jesen megfelelő, olcsó cselódlakok épültek, ezek közül lettek a minták kiválasztva. A kérdés az, nem lehetne-e a föld birtokosok azon részét is rákényszeríteni hogy fokozatosan megfelelő cselédlaká­sokat épite8senek, akik ezt nem akarják megtenni. Nem érdemes-e arra lakossá­gunk ezen részének egészségügyi hely­zete és azon kiváló tulajdonsága, hogy a család rendszerint nagy, átlag 5 tagból áll? És miért legyen előny ben a hanyag, vagy kisebb tőkét befektető gazda a szor­galmas és nagyobb koczkázattal dolgo zóval szemben akkor, midőn utóbbi még magasabb szempontokat is kielégít. Lássuk kikről és hányról van szó 1 Békés vármegye területén van 34,103 önálló gazdaság, 600,386 kat. halddal, amiből 100 holdon alóli 33,633 darab 280,748 k. holddal, 100 holdon felüli pa­dig 470 db. 319,638 kat. holddal. A 100 holdon alóli gazdaságok számra tehát 98 62 százalék, területre 46"76 százalékát, a 100 h. felülieké számra 138 százalékát, területre 53'24 százalékát teszik ki az egésznek. A c?elédekre nézve a közép- és nagy gazdaságokat illetőleg a következő ada tok állanak rendelkezésemre : Zöldszám csoport gazdasá- kat. h. férfi összes 10000 gok sz. cseléd kh. esik cseléd 100— 2C0kh. 252 33518 622 902 268 2C0— 500 „ 106 31897 543 685 215 500-1000 „ 46 33941 488 555 164 1000 en felül 66 220282 41 45 4336 197 összesen : 470 319638 5798 6478 Ezek szerint 100 kat. holdon van átlag 2 cseléd, 18 férficseléd ; a csopor­tok szerint pedig van l-8, l'ó, 14 és 19 férfi cseléd. A javaslat az, hogy minden olyan gazdára legy. jn érvényes a c^elédlakásokra nézve alkotandó szabályrendelet, a kik­nek földjén télen át is, tehát állandóan, legalább 2 családos béres lakik küna. Az adatokból látjuk, hogy m4g 100 kat. holdon sincs átlag két családos béres, bár kizárva nincsen, hogy belterjesebb gazdálkodásnál kisebb területen is több van alkalmazva. Ha azonban alapul azt fogadjuk e), hogy a 100 holdon felüli gazdaságokra, tehát a közép ós nagy birtokokra lesz az intézkedés kiterjesztve, a mit alapul az 'rt is veszek, mert a sta­tisztikai adatok ekként vannak csoporto­sítva: akkor szó van 470 gazdáról, mint 319,638 kat. hold tulajdonosáról, a mely területen alkalmazva van összesen 6478 cseléd, a kik közül 5794 férfi. Minthogy pedig Békés vármegyében a 15-év6n felüli férfiak közül átlag 72 százalék házas, ami a béreseknél legalább 80 százalékra emelkedik ugyan, ez azon­ban nem lévén pozitív adat — alapul nem vehető : a közép és nagy gazda ságokbah alkalmazva van összesen 4127 családos béres, azaz közel 3000 lélek ; — azaz 100 katasztrális holdanként átlag 1.3 család és igy összesen ott ól mintegy 9 egyén (családtag). A járási orvos urak összeírása sze­rint ezen családos béresek száma 3190 (két járás adatai hiányosak) ; rószemrői azon­ban az előbb kitüntetett 4172 helyesebb­nek vélem, mivel amazokban tudtommal csak a nagyobb uradalmak adatai fog­laltatnak. Mindezek szerint szó van tehát 470 földtulajdonosról, 4172 család, illetőleg mintegy 30.000 lélek erdekébeu, jobban a földbirtoko-ok közül azokró 1, akik eb beli feladatuknak önként nem tettek eleget. Erre nézve azonban meg sdalok nitic enek ós nem is lehetnek rendelke­zésre, mert a „feladat" szabatosan meg­szabva nincsen. Hogy milyen legyen a cselédlakás-, arra nézve volt szerenc ém tüzetes véle­ményt adni. A 'ul'.ásóktól mindig igye­keztem tsrtózkódni, mindenben ; askor pedig fokozottabb mérvben, amidőn mi­sok megterheléséről van szó. tokakrol egész osztályról, amely osztály ezernyi nehézséggel küzd sze ueiak iáttara éa óriási terheket visel mindnyájunk jó­voltára. Ezen körülmények azonban, elte­kintve attól, hogy a küidílem csökken­hetik, a terhek könnyebbedhetnek, nem szolgálhatnak arra, hogy magasabb tz al­pontokból humánus intézkedések ne tétes­senek más ezereknek, osztályoknak és közvetve a nemzetnek érd> kében, még akkor is, ha ezen osztályok, ezerek nem rös-gát. Az ármentesitő társulatok iránt — mert hogy víz szabályozási terhet nem is fizetek — magam is többször elisme­réssel adózom egy-egy sikerült hadicsel alkalmával. Az ember hasmánt felkúszik a gát koronájáig, s úgy „nider "-be szé­pen czólba veszi az enyelgő gácsért, és puff! . . , megvan. Éppen így tett Takács Sándor is. O ugyan csak egy kékes zománczczal ragyogó gácsér farkat látott... De nem baj! — goüdolta — a farka kőiül kell lenni a gácsémak is Moidéljcs íortéiy­lyal czéloz ... lő .. és ... a fűzbo korból jajveszékelve ugrik ki — Pepi czi­gány . . . — Jaj! meghalok . . . belém cespot a ménkű . . . vagy len sgjon is lűttek I — jajveszékelt Pepi. Egy idejüleg ijedt hápogással reb bent tova a megrémült ruczapár. Az ijedt­ségen kivül nem volt fzoknak kútja ba­juk sem. Ellenben Pepi czigány ábrázat­ját pirosra föstó a — vér ! A mordályos Takács c.-ak azért nem váli; sóbálvánnyá, mert a helyzet nem volt alkalmas a — jegeczedésre. Hirte­len be kellett látnia, hogy ő most krimi­nális módon bakot lőtt! Vadász tap&sz lata botrányosan cserben hagyta,mert a gácsér farka körül ezúttal egy valódi uraságtól levetett Picbler kalap, a kalap alatt pedig Pepi czigány feje volt. J1 szemközti partról ezt a kalapot vette czélba lakács. S ha a karabín cső-öbe nem amolyan teBtes szalámi méretű :Pepi egy jajszó nélkül, mint holt cigány bukik holt Kőrösbe. Mi, a mai nemzedék, alig vagyunk képesek érteni: mint árthattak Rákóczy kuruezai ilyen mordalylyal a labancnak, mikor Pepi czigaLjnak husz lépésnyiről is csak bőre alá plsntálta vele Takács a seréteket. Az e^yik göbecsigaz fülecim­páját is átfúrta, de olyan alkalmas he­j lyen, hogy Pepinek lesz hová akasztani a — fülbevalót. * A putrik lakói között siralmas rész­vétet keltett a baleset. Magát a sebesül­tet kivéve, visított ott mindenki. Hiába csitította Pepi a rokonságot, hogy nem esett neki komoly baja, a lüvés csak „pedzette", — általános volt a nézet: — Véged van ! kampesz neked, be­deglesz 1 Hisen a homlokod is átfúrta a golyóbis. A nagy fejvesztetteégben megiat az öreg Juhócs maradt higgadt. Mig Pepi a rostává lőtt „Pichler"-en szemlélte a veszedelmet, a melyben élete forgott, az dádé igy szórta az atya intelmeket: — Mondtam ugy-e bibast, nem kell só a balra a kit te peezőzöl! Most mán kerezsd a bőröd árál, letalább gugyit íhatol a halra. Aló mars! a tervínbel Avval megindult a putri apraja — nagyja a „ketsig bázsba" bírót búsítani. Kiss B. Mihály biró uram a sok czi­gány láttára azt hitte : megint kiütött a — sertész vész. Mert ilyen szomorú jeles napok a'att egymást éri nála a czigány deputéció. Rendszerint malacz „pompes­funebres"-eknek ajánlkoznak. — Mit akartok? — kérdezte hát kategorikusan. — Mit akarunk! — adta a visszhan got az öreg Juhasz—igasságot akarunk nemzsetes biró Uram ! Meg lüttók, agyon lütték a Pepit! — Hiszen itt áll melletted ni! — Ezt mán csak a lelke, kenyer gem ! — Nem haltam én meg végkép, csókolom a főbiró ur kezseit — vágott közbe Pepi — csak erekes maródinak tettek. — Csitt! — förmedt rá a dádé — te bedeglesz ! hisen karabinbúl ment a golyó fejedbe . . . Csak a panaszütelt mond el, keveteld a temetési kelcsiget, meg a fájdalom dijat! Hosszas érvelés kellett, mig bró uram megértette ve ük, hogy tnas sorja van a dolognak ; meg hogy orvosi lat lelet nélkül egy kenetnyi diak flastrom árát sem itéli meg a törvény. De a min ezt megértették, rohanjak az orvoshoz. A műtő tiszteségre Dr. Nussbaun Károiy járási orvost szorítottak meg f morék. A gyakorlott sebész legott átlátta hogy Pepi sebesülése csak süidő medi­kusoknak való eset ; a söréteket akái bicska nélkül ki lehet a bőr alól ugiasz­tani. A fülkagylón van talán egy „jobl képű" seb, de njolez napon belől az i t per prim&m beheged. Csek ugy évfdvt mondta Pepinek : — Moré! ez a serét itt homlokot közepén, íossz helyen kopogtatott ! A szakértői vélemény kihozta Pepi sodrából. Síűkölve köDyörgött az orvos­nak : — Cs8k ast azs egyet vágja ki nac? c ágos doktor úr! a tebbit elviselem bi kessigvel. Mert juj I a hal is a fejitűl bi desedik. A dolog visum-repertumos része már nem tartozik ide a yonal alá. Különben fájdalom dijra is nlig, temetési kqltségre meg éppen semmi kilátása nincs Pepi nek. A biró ezen kérdésére: Hát mtj fájlaltai a lövés után legjobban ? — Ő maga ezt mondta Takács nagy örömére: — A gapsirtollas kalapomai! Erre az öreg Juhász villámló szemek kel dörögte : — Kar hogy lüvés előtt le nem v;t ted ! A walesi herczegnek valószínűleg jövőben is lesznek a divat terén majmolói. De hogy a vészlői putrik között, Pepi esete után nem kapnak a gácsértollas kahpon, az már egészen bizonyos. Két—ess. danaszkodmk ; s3t még, ha ezen intéz­kedés egyelőre ellenükre is van. Mert hogy népünknek ezen része tartósan el­lene legyen a maga és családja sorsa ja­vításának, az ki van zárva, az csak ad­dig tarthat, a mig azoknak czélját meg­érti. És meg fogja érteni mielébb ! Nem csak kenyérrel élünk már manap, ha nem, a mi van ! mzért tegyük meg a le­hetőt most, a midőn annak szükségét fel­ismertük ! Hogy mit tegyünk, mennyire men­jünk el az igényekkel, főleg pedig, hogy mily határidőket szabjunk megkötelező­leg, ezek a tanácskozások során fognak megállapittatni és bizonynyal el lesz ta­lálva az a helyes középu', a mely kívá­natos és üdvös. Ugy legyen ! Haviár Lajos. Csaba három milliós főldvétele. — Az eddigi megállapodások. — Méltán feltűnt a híradás arról, hogy Csaba városa megvette aTrautmans­do rf Ferdinánd gróf 11.700 holdas bir­tokát, mely lenyúlik és illetőleg beéke­lődik egyrészt a csabai határba; de ki terjed Csorvás, Apáca, Nagyszénas, Oros­háza községek felé. Az óriási birtoktes­tet e.>, ideig Orosházáról adminntrálták, a közvetlen Orosháza alatt levő határ­ré: z házilag kezelték; a legtöbb mint bérteti föld van kezeles alatt. Kétségkí­vül, hogy az uj gazda kezén nagy vál­tozások várhatók. Az uj gazda pedig nem az uj vevő, Csaba városa, m-rt a véíe.ben Csiba varos kópviselőtesiü-ete, m- y c<akugyan hivatása magaslatin ál­lo t, — csak a közvetítő szerepét jit^za ós jóformán az eladóval csak az anyagi szavatosságot vállalja, c-elja pedig ön­zetlenül kielégíteni ama közozükséget, mely ily óriási birtok has/.no dtá-ia kér désenél evidenter előnyomu 1. Azt kell iudnu k, hogy Orosháza és C'iba m llett még három komoly ma^án vevő volt alk <du ias jau a grófi tu ajdouo.sal ezen fö.d vételere. Miután O 'líházán a szerztdeseket terheseknek u á.ták, (egyik orosházi lapban olvas­tuk, hogy a föltételek oly szigorú .k — mondják a lap szerint az orosháziak, — hogy azok elfogadása egyértelmű az akasztófa alá állítással, a mely mondás persze a túlzott színezés tartalmatlan tulhajlása) — Csabára hárult a föladat me.ragidoi az alkalmat, hogy a nagy fold erületet a kösülst számára, nehogy magán kézbe essék, megtartsa. E< hogy eme loyalis szánd'kában Orosházán nem fognsk megütközni ós hogy fő eg loyalis szánd kár, nemcsak Oroshaza, ha íem Apaca, Csorvas ie tapasztalni fo^ja, -rrj most c*ak utalunk, i merve azoQ vezérlő gondolatoka", meiyeket u^y Osaoa ksp­vise'őtestülete, mint főleg a nagy t-jvó kenysóget kifejtő bizotUáí valles köydt. E szerint az óriási birtokra csabai, oroshaz' csorvási ós apioíai fö.dvásár­" ''íp" ;selőtes­dik a'/t, hogy ma mar tul » , J v .u. azon, hogy a kincstári föld ket örökáron ve­hessük, hogy kö'gazda-águnk ma van átmenet alatt és szinte bizonyos az, hogy a mi ma még nagy árnak látszik : a 300 frt, az igen kicsiny lesz egy pár óv múlva. Az alföldi magyar föld 30 óv előtt 150 írtjával ment, ma már 300 frt a normá­lis ár, a mi alföldünkön, de kicsiben a 600 frtos földek sem ismeretlenek ós a foly­tonos népszaporodással, az agrikultura «

Next

/
Thumbnails
Contents