Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-02 / 27. szám

Első szerelem. A „Békésmegyei Közlöny" számára irta: Irta : Lux Lucis. Szép tavaszi este volt A dunaparti korzón csak ugy hullámzott a néptömeg. Egyik bohó leányka nézte hoszszan a kék, csillagos eget, s kebléből -öntudatlan tört fel egy-egy sóhaj, mintha az a fényes ivvel aláfutó csillag az ő csillaga lett volna. Mint nézte szerelmesen a Duna kék vizét, a mint ringatta tükörén az egyik partról a másikra átvilágló gázlángol fényét, meg azt a millió, apró kis csillagok Kiválva a sorbcl, a vaskorlátnál, szorosan egymáshoz simulva áll egy bájos szőke asszonyka, meg ogy választékosan öltözködött fiatal ember. Amaz Yidainé egy minisztertanácsos özvegye, emez Csobán kai bankhivatalok. Ott súgták egymásnak lágyan, hogy az esti szellő el ne kapja, azokat az édes szerelmes szavakat. — Igazán szeret ? — kérdi Yidainé. — Igazán szeretem. Nagyon szeretem . . . — Ugye, akkor megtud bocsátani nekem ? — Nem értem édes asszonyom . . . — Nekem titkom volt ön előtt, a mit pedig olyan nehezen tudtam palástolni. Mert az a szivemhez van nőve, mint az a moha annak a sziklának oldalához, ott . . . odaát . . oh n < haragudjon majd rám Hiszen ez az élet olyan, mint egy rövid sóhajtás. Alig hogy kezdtünk élni, már itt van az öregség, a teheélelenség kora. Igyekeztem használni az tettet. Azt gondoltam mindig, hogy a szerelem az, a mi az életnek ragyogóbb szint ad. Azt hittem, hiszem is, hogy igy könnyebb lesz ez a sóhaj, ha ön mellettem lesz. Eddig is osztozott örömömben. Nekem most is öröm napom lesz. Ugye nem ért ? — Valóban nem. — Megmondom. Van nekom egy édes, aranyos kis szőke]babám is Olyan, de olyan édes. Ha látná. Szép, nagy kék szeme van, azzal a jóságos, szelid ragyogással, akár csak egy Madonnának . . . kedves gyerek. Nem láttam azóta, mióta önt szeretem. Tehát egy éve. Már nagy is; zárdában volt. Még ma este megérkezik, óh, az én egyetlen aranyos szöszke gyermekem. Most el kell már mennem, holnap ebéd után jöjjön föl. .. A szép szőke asszony hevesen átfonta a Csorbánkai karját, siettek el a tömegből. Csorbánkai elkisérte a közelebbi bérkocsi állomásig. Ugy érezte, ha közelében volt ennek a szép asszonynak, hogy inog a föld is a lába alatt. Nem tudott magánál boldogabbat, megelégedettebet el se képzelni, nem merte gondolni, hogy ennél az asszonynál van szebb, kedvesebb, csak egy is. II. Ebéd után Lilla, a szőke, édes kis teremtés hanyagul vetette magát a számára berendezett szobában a kerevetre. Elgondolkozott. Mennyivel szebb ez a szabad élet, mint a mogorva apáczák kö zött az örökös függés ; mennyivel szebb, barátságosabb ez a tapétázott fal, mint a kolostor fehérre meszelt négy hideg fala. És az a parkett . . Mi ehhez az a termés kövekből lerakott pádimentom, az milyen fád, rideg. Ez a nagy függő lámpa, körül ezzel a piros tüllel, ah, mennyivel mámoritóbb, mint ott az a két szál gyertya a feszület előtt. Itt szabad lesz minden, még szeretni is, a miről a többi lányok olyan szépeket meséltek neki, mikor ugy sétára mentek. Mig igy merengett, a nehéz piros függönyös ajtón belépett az édes anyja. Sirt örömében, hogy ilyen szépen kifejlődött leány lett az ő Lillájából. Magához szorítva csókolta azt az édes kis száját s öntudatlan tört ki belőle az anyai büszkeség: — Te leszel a korzó legszebb, legragyogóbb ' csillaga — Mama, valaki csönget, riad föl a kis szöszke baba. — Vidainé az ajtóhoz sietett, Csobánki jött. A kis leány bodros hajával játszadozott, a mint belépett Csobánkai. Tán észre se vette volna Lilla, hogy van már valaki a szobában, ha azt a fiatal em bert a szive dobbanása el nem árulja. Hiába. Az ember gyarló, mindig a pillanat hatása alatt áll. Hiszen a szerelem is pillanat müve. Az édes kisleány zavartan, elpirulva sütötte le szempilláit, alig tudott felelni a Csobánkai kérdéseire De mikor annak a fiatal embernek kérdései is olyan zavarosak lehettek. — Légy bátor édes, — biztatta az ídes anyja. Legjobb barátaink egyike. Te ugye nem ismerted? Beszélgessetek. Ő pedig kiment végezni a háziaszszonyi teendőket. Csobánkai is zavarban volt. Azt se tudta, hogy szólítsa meg ezt a szőke leányt. — Nagysád . . . — Megenged — vág közbe Lilla — ha kérni fogom önt valamire ? — Kérem. — Ne szóllitson engem nagysádnak. Más bárki ... De ön ... ne .. . — Köszönöm, hogy teljes bizalommal van, édes Lilla, irántam, de hát mivel érdemeltem ezt ki ? Talán mondott valamit a mama ? — A mama semmit. En istenem, megmondjam ? Nem. Most még nem, majd később. Dehiszen tudhatja, láthatta, mennyire meglepett önnek egyetlen tekintete. Aztán meg most nem is szabadna tán még megmondanom. No, találja ki . . . Lillának arczába szökött a vér, szeme hirtelen felragyogott, szive kezdett hevesen verni s hogy ol ne árulja föl lángoló szerelmét, orrát a puha plüss diván párnáiba temette. Csobánkai zavarba jött. Érezte, hogy ezt a leányt tudná szeretni, jobban, mint valaha szeretni tudott Mennyivel inkább, mikor egy tekintet elég volt arra, hogy megértsék egymást. Az uzsonna alatt nagyon szótalan volt, Vidainé hijába' igyekezett kedvébe járni — Lázam van, édes asszonyom. Egy kevés chinin talán jót tenne. Ügy zug a fejem. Olyan izgatott vagyok. Nem tudom én azt se, mi bajom . . . Csobánkai ettől az időtől kezdve szüntelenül Lillával foglalkozott Nem merte még nyíltan bevallani szerelmét. Sajnálta, nagyon azt a szép szőko asszonyt, a ki tán az életét áldozná föl érte. Elképzelte Lillát, hogy milyen n hezeu fog keresztül menni az első szerelem csalódásain s hogy ezt csak ő okozná, ha a Lilla szerelmét visszautasítaná. Mégis a leány ölelő karjaiban megtette, fogadta, tán akaratlanul, hogy szeretni fogja híven, hogy feleségül fogja venni. Lilla igazán boldog volt. Várt, olvasva olvasta a napok múlását. Csobánkai pedig csaknem kétségbeesetten állt tehetetlenül, nem tudott választani. Meg félt attól, ha megtudja az a szép asszony, hogy a leánya fejét is

x elcsavarta, egyáltalán nem fog czélhoz jutni A sok szó-beszéddel húzta-halasztotta a dolgot, tovább és tovább. Szegény Lilla pedig olyan nagyon türelmetlen volt már. Majdnem egy fétesztendő telt el azóta, hogy Lilla vissza jött, ^zóta, hogy szerelemre lobbant Csobánkai iránt. Nem tudta tovább magában tartani a tiikot. Elmondta az édes anyjának, hogy ő azt a fiatal embert nagyon szereti. Vidainé elámult. — Igen édes mama Ugye azért nem haragszol, ugye azért .szeretni fogod a te szöszke lányodat ? Mama, miért ijjedsz ugy meg? Miért halványodik az arcod? — Gyermekem, neked azt a fiatal embert nem lehet, nem szabad s eretni Kis lány vagy, vagy tán nem is vagy már kis lány, de hát még se lehet. Édesem, az a fiatal ember engem szeret, régóta, még te ott voltál az apáczáknál. Feleségül fog engem venni. Tán szeret, úgymint leendő gyermekét A szegény szöszke Lilla szempillái alól két forró könycsepp gördült alá Ki mondhatlan fájó érzések szakgathatták lelkét. Az első az igaz szerelem tövise. Kiment a mama szobájából, ott a diván párnába temette arczát, mint akkor, mikor Csobánkait meglátta, megszerette. Fuldokló zokogása fel-fel tört, s az édes anyja is olyan vigasztalhatatlan volt, sajnálta azoknak az igaz könyeknek omlását Csabánkai hogy eltávozott, napokig nem mutatkozott. Lilla beteg is lett a nagy izgatottság miatt. S ettől kezdve zavart, ideges lett mindenkivel szemben. S kozdte magát szeszélyei által kiálhatatlanná tenni. Egy napon pedig, mikor érezte már, hogy itt ebben a profán életben elviselni nem tudja tovább a szenvedéseket, összeszedte ruhácskáit, s visszament az apáczák rideg klastromába, hiába volt az édes anyának rajongó kérése, könyörgése. Ott várt köanyebbülésre, lemondva a feszület előtt, morzsolgatva buzgón a szent zsolozsmát. III. Vidainé pedig feleségül ment Csabánkailioz. Hátha bánatát megoszthatja, hátha nem Jrenditi meg ugy lelkét ez a kinos sóhajtás, ez az élet — Forgalmi kimutatás A békés csabai iparosok segély ós hitelszövetkezetének forgalmi kimutatása 1899-ik évi I ső negyedből : Alptőke : Az év e éjén 5161 üzietrésí után volt . . 129025 40 Az t»leő negyedben töröltetett 20 drb. üzletrész . . 500'— maradt 5141 frt üzlerész után 128625 — Az év elején befizetett resztetek összege volt .... 5460T70 Az első évnegyedben befizettetett . 7201-70 Befizitett alaptőkének összege márczius hó vegén . . . 61803'40 Beüzetendő meg .... 66721 60 2. Kamatozó betet. Ailonuny volt az év elején 20591*28 Az el ő negyedben betét

eti 5802 94 ösrz. saii : 26394*28 Kiveteteit 3881 65 3. Váltótárczt. Állad ík voit a-i ev lej mi . 65915 79 MarcziU" hó vegeig 1 s.. mito'iatoa ..... . . 12580944 ö -z(ie^ u : 19 í 725 23 \laic,ius vécéig beváltát

ólt 11^139 34 Taicz . ailadék márczius ho ve gen volt 77585 89 4. Jelzálogkölcsön. Alladek volt az ev blejen . 6650 — Márczius hó végéig vi^zuli zeitetett . 105 — Álladók március hó veg

eu . 6545*— 5. Kézizálog kölcsön. Ailadék volt az év elejen . 2562 — Az első évnegyedben uj kölcsön adatott 799 — összeoun : 3361*— Márczius hó végéig visszafizettetett • 721'— Ailadék márczius hó végen . 2640' — 6 Folyószámla kölcsön. Álladók volt az óv elején . . 5327' — Az első évnegyedben íolyósittatott , . . . 1940 ösav.esen : 6267 64 Visszafizettetett . . . • . . 1436 76 A ladék márczius hó végen . 583088 Pénztári maradvány volt a mult évről 1919 — Bevétel az olső negyedben . 106517'13 Bevétel összesen . . 7 108436 97 Kiadás 107636 44 Készpénzkészlet márczius nó végén 800 53 Irodalom. — A „Budapest" elterjedesének a titka Köztudomású, hogy a „Budapest" képes politikai napilap a legelterjedtebb újságja az országnak. Naponként ^ 0 — H0 ezer példányban, nagyobb események alkalmával pedig nyolczvan-kilencven ezer példányban jelenik meg. Sokan találgatják : mi ennek a titka. Mondjuk. A „Budapest" nem ereszt hosszú lére s minit, hanem rövid tömörséggel beszéli el a napi eseményeket. K miait aztán az olyanok is, akiknek nincs sok idejók az olvasásra, szivesen a kezükbe veszik, s anélkül hogy idejöket fecsérelnék, csakhamar értesülnek belőle mindenről. A „Budapest" irányáról talán fölösleges is megemlékezni. Közismeretü, hogy egyik legrégibb és legkitartóbb barozosa a megdicsőült Kossuth Lajos 48-as elveinek; Tárczarovata élénk és változatos ; hirei frissek, illusztrácziói a napieseményekre vonatkozok. Egy szóval, egy oly jó újság, amely méltán számat tarthat a közkedveltségre. Előfizetési ára egy hónapra t frt, negyedévre 3 frt, félévre 6 frt s egész évre 12 frt. Mutatványszámokat kívánatra bárki ingyen kap. Az előfizetések a „Budapest" kiadóhivatalához, Budapest, IV., Sarkantyús ut» cza 3. sz. a.) küldendők.