Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-02 / 27. szám

Fi u mén él és az ivánfenéki társulatnál minden csöndes. Vésztőn borospoharakkal labdáznak. Az orosházi iparkiállitásra a DalayLáimát, az északamerikai Egyesült államok elnökét, a simái alkirályt és—Hazafi Veray Jánost várják. A szrrvasi színházi kukoriczagőrét a bri. tish muzeum ezer font sterlingért megvette. A csaba=apáczai keskenyvágáuyu vasút más jusban napi két gyorsvonatot és juniustól kezdve iuxusvonatot xendez be. Az orosz vonatokon templomok vannak ; a csaba-apáczai viczinálison kir. közjegyző fog utazni, a vegrendelet kószithetése érdekében. Az előrelátás méltán dicséri az igazgatóságot. * Mi természetesebb, hogy ha a komolyságáról ismert Klió ilyeneket kürtői világgá ápralis elsején, ezen a napon senki fiának sem lehet hitelt adni, amit bizonyitanak ezek a liliputi történetek isi Reggel: Ő : Fekete bajusz ; 26 év; (olvadozva) Oh, mond, hogy igen. Ö: Szőke konty 17 év; (Szemlesütve), Igen oh igen. Délben : Ö (izgatotta n) Igen ? Telekkönyvvezető : Nem. Este: Ó. (írja:) Kisasszony visszaadom szavát. Én már kilenc gyermekkel meg nem áldott családapa vagyok. Csak áprilisi tréfa volt. * Férj : (divatalbumot hoz) Válasz egy tavaszi toilletet, drágám. Feleség : (zokogva a nyakába borul), Milyen jó vagy 1 Előbbi: Április bolondja 1 * Rendőrbiztos: Tanukkal beigazoltatott, hogy Tutyisné zsebéből kivette a pénztárczát. Tolvaj: olyan intelligens embernek, mint a kapitány ur, csak van érzéke az április elsei humor iránt. * És igy tovább. A bolondságnak nevenapja van, hát a férj csalja meg a házibarátot, az adós számlát küld a hitelezőjéhez, a kiszabadult fegyenc provokálja a kir. ügyészt, mert az a vég. tárgyaláson gazembernek mondta. Szóval tótágast áll a világ rendje, csak a „Békésmegyei Közlöny" fizetési ára marad a régi. Tartozunk annak a kijelentésével, hogy áprilisi tréfa az a hir, mintha előfizetői közé csak az állhatna be, akit két gentleman szabályszerűen ajánl. A kiadóhivatal mindenkit szívesen lát postautalvány utján, mert az előfizetési pénzeket nem muszáj sürgönyileg beküldeni. A kötél vége. Nem arról a kötélről van szó, a melyet Zsilákék szerencsétlen áldozatuk: Pikó nyakába akasztottak, de a melyet Szőllősi, brassói czég akart Scheibel Mihály csabai borbély-iparos nyakába akasztani, nyakára küldvén egy láda czukor-spárgát s kedves egészségére kívánván annak a megrendelésen jelzett felhasználását. A dolog ugy esett, — mint már karácsonyi számunkban jeleztük — hogy Scheibel borbély ellen 5 frt 50 kr. s talán már régen kifizetett perköltség erejéig SzSlösy brasső bútorkereskedő czég árverést tüzetett, ezt megelőzőleg borbélyunk a tartozatlan követelést azon megjegyzéssel elégítette ki; „azt hiszem most már elég volt a fizetésből, vegyen czukor spárgát, s akaszsza fe magát". Elég nyugottan adta meg erre a brassói czég a választ, nyakára küldött Scheibelnek 12 frt ára czukor-spárgát. Bizony nem tudta a mi borbélyunk, mikor lesz ennek a kötélnek vége s elég türelmetlenül várta az ujabb árverést, a melyet már a járásbíróság hivatalos aktái szüntettek be, mert a végrehajtás megszüntetési per során a bíróság Scheibelnek Ítélte meg igazát, mikor az inkriminált szavakban nem látott 12 frt ár^i spárgára irányuló megrendelést, de kimondta, hogy miután Scheibel megjelölte a czélt, melyre a a czukor spárga veendő, t. iT akassza fel magát, az sem nem megrendelés, sem pedig becsületsértés, hanem a küldött összeggel a végrehajtás tárgya ki lévén fizetve, nem volt jogosult ujabb árverést kérni. S a kötélper vége mégis az lett, hogy a perköltségeket a Szőllősy czég nyakába akasztották. Most már nem tudja Scheibel, hogy kinek nyakába akassza tehát az ingyen maradt czukor-spárga tömeget, melyet sem meg nem rendelt, sem felhasználni nem akar, de hogy a brassói czég rossz viccén mégis ő nevet utoljára s hogy a kötelet mégis ő használja fel dohány fűzés ós ruha száritásra, azt köszönje lélemé« nyességének. k gyiimölesöskert réme Békés, ápril 1. Az idei abnormis időjárást kivéve, igy, tavaszonta, mikor a fák rügye .fakad, ibolya nyilik, gólya, daru, vadlúd költözik, pacsirta sirdogál a frissen szán tott, ásott televényföldek táblái fölött; mikor az első ivásu légy generáczió zümmögve fürdik a napsugárban, szúnyog felhők és tavaszi ökörnyálból font hálók himbálnak a levegőben, mikor sejtelmes, titokzatos hangulat árja lep 'meg mindent, hát ugy tavaszonta, mathematekai pontossággal jelenik meg a rendőrhatóság szigorú figyelmeztetése és felhívása, amelyei : adatik |tudtára mindenöknek. akiket illet, hogy : . . . Nos hát, hogy a fennálló szabály rendeletek ós kormányrendeletek értelmében, megérkezett az ideje annak, miszerint minden birtokori, bérlő vagy gond nok a kertje, udvara, szőllője, szóval a város határán birtokában levő fáról, cserjéről, bokorról, sövényről a megmaradt hernyófeszkeket ós tojásgyürüket leszedesse és tűzveszélyre alkalmat nem szolgáltató módon elégetksie . . . A tavasz költői hangulatába beleártódó ennek a szigorú hatósági rendeletnek a vegén büntető szankczió is levén . . . a gyengébb idegzetű, vagy talán tisztességeíb érzékű, rerdet és pontosságot kedvelő gazda, — ámbár rendelet nélkül is tette volna — de igy a rende let hatása alatt kettőzött igyekezettel fog neki a munkának ; cselédet, gyereket, családtagot összevurbavál, szükség esetéi napszámost fogad, aztán hajrá neki és hozzáfognak, pusztítják a fehér galagonya pillangó, a szempille fészkeit, agyüpjas és gyűrűs pille petéit. Ma tudniillk a jobb érzésű, rendszerető jó gazda, a ki, a mint már fen tebb is mondottam, ezt a keserves, szaporátlan, de nagy fontosságú munkát rendelet nélkül is elvégeztette volna. A jó gazda, a rendszerető gazda . . . És itt jut eszünkbe valami. — A hernyó-rendelet minden esztendőben napvilágot lát . . . de, aki nem sajnalja a faradságot, ugyan járja végig a kerteket, aztán adjon számot róla magának, hogy vájjon alapos, rendszeres hernyózásról lehet-e nálunk beszélni ? Egyik-másik gazda a végletekbe csapó skrupulozitással végzi e dolgát . . . de mit ér az, amikor annyian és annyian alig valamit, vagy semmit se tesznek ; mikor a legszorgalmasabb, leglelkiisme retesebb kerti gazda, aki nem csak fáit, cserjéit, bokrait, sövényéit, de még a kert deszkakerítéseit is (pedig ezek is kiváló hernyófószkek) kitakarítják, faktöveit is körülássák s dezinficziáiják . . , az ilyen szorgalmas, lelkiismeretes gazda miDt egy magára hagyott sziget, ugy körül van véve e szomszédos kertek rosszul vagy sehogy sem ápolt, nem alaposan takarított egész tömegétől. Jön a tavasz, reá még a nyár : s aztán, kivált ha az időjárás is közre játszik, a hernyózás egész áradata elemi csapásként szakad a gazdára, megsemmisítve egy évre azokat a csemetéket, a miket a sok gonddal, fáradtsággal és költséggel ápolt kert hozamához fűzött. ... És hiába van ott a tavas/ról tavaszra kiadott rendelet vég in az a büntető szankcdól Az olyan magában véve nem javít a helyzeten sokat, mert hiszen elvégre a városi hatóságok, illetve a rendőrségnek annyi tkszekuczió, jobban mondva ellenőrző közege ninjs is, hogy a város egész belső és külterületén levő hernyóirtási kihágási eseteket feljelenthesse, vagy Ciak észlelhesse is . . . üs ha őszintén vesszük, egy igazán müveit, egy igazán nemesen érző, a jogállam eszményi kertébe illő társadalomban a rendőri közegeknek talán nem is feladata az, hogy a törvényes szabályi delet némi határozmányok elleni kihá sokat ÖS Z9 házalja ... A rendőri tóság par excellenca feladata az irár tás; s szomorú állapot az, mikor a vényes vagy szabályrendeletü hatái mányok betartását a közönság a m saját iniciátivájából nem eszközli, han bevárja, hogy arra a rendőri extent illetve rendőri ellenőrzés házról-há járva szutyongassa, kényszerítse . . . Es a hernyó — csak hernyó : Ha ján. De hiszen legyünk őszinték, h< nem csak a hernyózási rendelettel gyünk ugy, hanem majdnem min kötelmi vagy tilalmi meghagyással, a a közigasgatási törvények s rendelt során megszabvák. Mikor beköszönt a nyár, s kia nók a köztisztaság és közegészségi érdekek védelmére szánt rendeletek hát ugyan betartatnak is vájjon ? . . Mi nem akarunk e kérdésre váií adni. Adja meg a választ más. C felhasználluk az alkalmat, hogy mi eztket elmondjuk, most a hernyó rendelet kiadatási alkalmából. Mert szen azt csak beláthatja akárki, hoj most tavaszkor, mikor a fák rügye kad, ibolya nyilik, gólya, daru vad költözik, pacsirta dalol, hát ilyenkor ember bizony eszményebb dologról ii hatna czikket, mint a hernyóirtási i deletről. És ha mégis ráfanyalodtunk, hi ezt a cikket most irjuk meg . . . ok is van reá. * Tanulság; Le a hernyókkal I . . ÚJDONSÁGOK. Az orosházi kiállítás, Tegnap mindenki ideges volt Oi házán. A kiállítás érdekében az uto „ecsetvonások

w-at végezte mindenki; fogadó, a banderiumi, e kiállítási biz ság állandóan gyűlésezett Nagy élé ség volt a kiállítási pavillonban, a Gerster Béla ip&rfelügyelő hars vezényszava hallatszott. A pavillon el árbocokra fölvonták a nemzeti színű bogókat. Az egesz pesti útnak diszil a gyönyörű arzukék ég biztató mosc gása közben, a legjobb időben tegi folyt; különösen 6zép az Arpád-tér el diadalkapu, melyet Héz Lajos oroel iparos T h é k Endre rajzai után ké tett. hogy még akkor kiskorú voltam, nem tartottam czélszerünek kegyed nyugalmát megzavarni ; mert szüleim még sem egyeztek volna bele, de most már nagykorú vagyok I — Ez egy kissé gyorsan, úgyszólván gőzerővel megy gróf ur! — Semmi gőzerővel ! Ha meghallgat, előadom a dolgot, hogyan van. — Halljuk 1 — mondá tréfálkozva Lujza. — Hát a mondója vagyok, hogy ón azon pereztől fogva, a mint kegyedet megpillantottam, kételkedtem abban, hogy kegyed Tábori Pálnak a leánya lehetne s utánna jártam a dolognak ós sikerült a valót kideríteni. íme I itt van két arczkép — s két arczképet húzott ki tárczájából — mindkettő az ön arczképe. Ez itt gyermek korából való; eme pedig mostani arczképe. Vájjon nem találja-e, hogy ugyanazon egyént ábrázolja mindkettő ? már pedig az első Harmathfalvy Kálmán gróf leányának arczképe. Ha azonban nekem nem hinne, hogy ön nem Tábori Pálnak a leánya, bevallja azt ő maga, a mint már nekem elmondta az esetet. Menjünk be tehát a házba. Mintegy 16 évvel ezelőtt késő estve, — mondá Tábori — ott a sirok közt találtam egy kis leánykát, mindjárt be is vittem a házba s saját gyermekem gyanánt neveltettem. Nagyon örvendtem a leletnek, mert nekünk nem adott gyermeket az Isten. Már pedig gyermek nélkül nagyon üres a ház. A kedves gyermeket nagyon megszerettük, úgy okoskodtam, hogy ha a leányka kedves valakinek, keresni fogja; ha pedig nem keresik, jele annak, hogy senkinek sem kell. Azt azonban sejtettem, hogy úri család gyermeke, mert olyan úri hangzású neve volt, melyet megtudott mondani, de többet nem; aztán meg olyan szép arcú gyermek vala Éppen azért neveltettem oly uriasan. Gondoltam magamban, hogy ha valamikor valamely úri család követelni fogja, legalább nem tehet szemrehányást, hogy a gyermeket elhanyagoltam. Minden esetre azon nőhöz tartozandónak véltem, kit az nap temettek s ki, .mint később kiderült, a a harmathfalvi grófi család komornája vala. — No lássa — kiáltott fel örvendve az ifjú gróf —kedves kisasszony, illetve grófnő, hogy igazat mondtam ! Edes apja már értesítve van kutatásom eredményéről s holnap eljön önért s ha megengedi, én is .eljövök vele, mint kegyed kérője. Lujza nem szólt ugyan semmit, mert az elfogódottság könyeket csalt ki szemeiből ; de kézszoritásából tisztán kivehettem, hogy kérésemre rámondta az áment. S mernek-e önök még kételkedni, hogy ez volt Lujza legbecsesebb húsvéti ajándéka, piros tojása. Ibis. Az utolsó csók. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — — Irta: Riczi, — A redoute antik falai a csillárok ezüst világítása mellett soha sem láttak annyi kaczagó ajkú, édes reményekkel eltelt leánykát egybegyűlve, mint a Kaszinó estélyen. A zene vigan zengett, egyszeregyszer a bánat hangján zokogott elegy néhány nótát, majd megint a boldogság, a tavaszi verőfényes szerelemről beszéltek a búrok a nyirettyük alatt. A terem szegletében ott díszelegtek a déli növények, a különféle pálmafák E-en az estélyen megjelent Rátköviné i->, az ő szép, tizenkilencz éves leányával, Emíliával. Gyönyörű szénsötét haja háromszor fonta át fejét, s a kivágott kék selyem ruhája rásimulva gyönyörű termetthez fodrokba hullámzott alá. Vig8n lejtettek tova a párok. Senki sem gondolta, hogy a szép Rátkövi Emi, mikor bálija az édes zenét, le tud mondani a tánczról. De volt oka, mert mellette ült Vég Feri. Veg Feri es Emi már régen szerették egymást és igy nem csoda, ha megfeledkezve a külvilágról, egymás szemében keresték üdvüket. Veg Feri gyöngédén hajolt a mellette ülő, kipirult arczu leánykához s odasúgta neki szivök titkát. Sokszor kérdezte már tőle, de nem tudta miért, ujból-ujból kérdi : — Tehát szeret igazán ; — Igen, — tusogta halkan a leány, mialatt ruhája fodrait egyengette. — Az én szerelmem örök, ó ha nem is lehetnék egymáséi, szivem nem volna képes felejteni magát sohasem. Ezalatt egy kis papirt vett elé, s átnyújtotta Rátkövi Eminek. — Fogadja el ezt tőlem. Nem semmi, csak egy papir s rajta egy kis — vers. Fogadja eJ, mert magához irtam, szivem imája van ott, mert én csak ezért esdnklek, csak egyért r.yujtom kezem az ég fele s ez az egy — az Maga I Beszéltek itt sokáig, s aztán felállva, a többi tánczosok között elvegyültek ők is. Vég Ferinek nem voltak szülei, csak •gy nagybátyja, a ki őt tizenkét éves korától nevelte. A nagybácsi roppant gazdag, vagyonos ember volt, a ki minden vagyonát nevelt fiára, Vég Ferire testálta. Valami bankár volt. Nevelt gyermeke iránt odaadó szeretettel viseltetett s egyetlen vágyát sem hagyta betöltetlenül. Csak egybe nem akárt beleegyezni : fia házasságába. Nem engedte meg, hogy elvegye Rátkövi Emiliát. A fiatal szerelmeseknek a sors gátat vetett, elszéledtek, egymástól messze el repültek, szétváltak,' mint ősszel a levél a fától 8 hogv (-lföl.g'tsék egymást, mii levél a fát. Elfelejtették egymást láts lag, de örröké éltek egymás szivét Vég Feri ezentúl varseiben a boldog halált énekelte s Emi előtt is nehéz ) már az élet. Egyszer csak az öreg nagybácsi, a bizoDyos bankár meghalt. Öszs vagyona Ferire szállott, de nem sok élvezhette, mert kisült a turpiság, me lyel szerezte a nagy vagyont s há maradt pénzét mind elvették Feritől. Feri most elhagyottan állt. Ne\ melyre oly szégyent hozott nagybát; eldobta magától d a Kemény nevet ve fel. Boldogtal an volt, mert nem v senki, a kivel megoszthatná a kem< élet tövises utján szerzett seb fájdalm nem volt senkije, kivel egy bizalmas g válthasson csak csak keserítette a bái mí-ly sziveben élt Fiatal éveiben a betegség gyötc öt, leverten várta egyik napot a má után, mert neki az élet boldogságot r nem adhatott. Betegsége napról napra rosszra f dult s a legborza*z

!óbbtói lehetet tartí A zárdából egy ápolónőt fogadott ma, hoz. Az ápolóné gondosan őrizte mint pillanatát s ha el-el sienderedett egy csit, kezébe véve egy-egy könyvet, ol sással töltötte idejét. Egyszer csak kezébe került betei nek, már ekkor Kemény Ferencznek v sei. Oly örömmel olvasta azt, aztán tette a könyvet, maga elé bámulva, káig gondolkozott, s mintegy sajnálkos susogta: — Beh szerencsétlen lehetett ez t tóben I Egy délután nagyon rosszul lett. ápolonét a kíváncsiság gyötörte, hc vájjon kit szeretett az az ifjú, kit a tegsóg s a bánat oly korán sirba v: