Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-07-17 / 57. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, julius hó 17-én. 57-ik szám. BB BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét iilető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyet szám á-a 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ős az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Gyárak decentralizációja. kormány a napokban szerződést fog kötni egy belga konzorcziumniat a magyar üvegipar Jelsegélyezésére, esetleg ujnemü üveggyárak épitésére. fa esetleges uj üveggyárak, valamint az öszszel felépítendő calciuiri-calbid-gyár és az osztrák tőkével /elállítandó selyemszataggyár, valamennyi a vidéken log épülni, mert kereskedelmi ügyeink vezetőinek feltett szándéka, gyáriparunknak lehető decentralizálása. Gyáriparunknak decentralizációja! Egy uj elv a kormányzásban. Eddig mindig és mindenben az volt az elv, bogy a főváros fejlődjék, miüt a beczézett gyermek a többitől. Az alkotmányos fellendülés óta Budapest vont el mindent az ország városaitól, melyek vérszegények lettek, városiasodásukat szörnyű adókkal érték el, kulturintézetei félszegek, hiányosak vagy nem is léteznek, erőforrásaikról nem gondoskodtak. Egy hatalmas, világvárossá duzzadt főváros mellett, komikus, parcialis érdekekért folyt a konc vidéüeu s mikor aztán valamit vidékre is osztottak, kaczajra fakasztott a megejtett licitáció. Egy uj korszakot inaugurála kereskedelmi ügyeknek vezetősége, midőn gyáriparunkat lehetőleg szétosztani kívánják el a vidékre, mely vérszegény, mely görnyed a nagy terhek alatt. Miként fogják alföldi városaiuk, melyeknek az erőgyarapodás éppen tizenkettedik óríbau jöu segítségül, fogadni a tervet, nem tudjuk; de szinte félünk, hogy a tömeget és a tömegből kiuövő vezérletet ismét a buta előítélet vonja polyp karjaiba, melytől messze el nem tekinthet, melynek következtében csak az orráig lát. Olyan félszeg föltevés ülepedik le, miut az volt, mely miatt negyven-ötveu év előtt Gyula, Szarvas, Békés stb. a vasúti forgalom útjáról elestek. Akkor az volt a populáris jelszó : „ha vasút lesz, nem lesz fuvar. Éljenek a fuvarosok !" És hamupipőke sorsára juttatta az előítélet a városokat Mi is vau ilyen populáris jelszó. Mikor Csabán a létesítendő szövőgyár felől tárgyaltak, hallottuk az uj populáris jelszót: — Nálunk úgyis igen drá<?a a mezei napszám. Az kellene még, hogy tőlünk elvonják gyárba a munkásokat. Mi lesz akkor? Felszökik jobban a napszám, sőt nem is foguuk kapni. Keserűen megmutatta a következmény, hogy a városok vaskalapossága, a fuvarosokért való aggódás mily balfogás volt; hogy azok a városok, melyek a fővoualu vasút összeköttetésről tudni sem akartak, később százezrek árán váltottak meg egy kis viczinálist; ne adja a balsors, hogy a második virágzásu előítélet győzelmi tort üljön, hogy győzhessen az Alföldön oly balvéleméuy, mintha egy gyárvállalat a mezei napszámot fel tudná szöktetni. Megduzzadt nagy városok vannak mi nálunk. Csaba, Gyula, Szarvas Orosháza, Békésen, — ki ne tapasztalná, — k'fejlődött az iparosztálynak az a társadalmi rétege, melynek a mezei muuka nem kenyere, ipara jóformán parlagon hever, lányai, gyerekei elmennének gyárakba rendesés folyamatos keresetre, mig gyári munka nélkül csüllengeuek és sokszor elzüllenek. Ezek sorsán segit a gyár. De nagyobb közérdeket is szolgál. A városiasodást, mely ott folytonos fejlődésü, a hol természetes erőforrások vaunak, a népség állandóau szaporodik, kulturában előhaladott és igényeket tud formálni. Egy-egy gyár nagy erőgyaporodás azon évi üzemköltség révén, mely a közlakosság zsebébe jut s azon népbeözönlés folytán, mely gyár létesülésekor épen olyan szükségképeniség, mint a dunai hajók után a — slepp, közel van hozzánk Arad. Lehet vele példálóznunk. A vaggongyár kétezer emberrel duzzasztotta meg a várost s ba csak egy forintot veszünk napjára, mely a megélés forgalmában egy-egy gyári munkás zsebéből az aradi polgárokéba jut, ez évenként 720 000 frt. De egy millióra méltán tehetjük az összeget. Nem kell attól félni, bogy a mezei napszám felszökik. A gyár egészen más helyről rekvirálja a munkást, mint a tauyás gazdálkodó. Legyünk e felől nyugodtak. De ne nézziik nyugodtan a decentralizáció terveit. A községeknek érdeklődnie kell, hogy az üveggyárak,' a kalcium-karbid gyár, a szailaggyár felállítása nem volna e lehetséges Békésmegyében ? Bizonyos elsőséget kell kivívnunk a jelentkezéssel, melylyel e gyárakat magunknak reklamáljuk. A kormányzás bölcsessége mindent előre látni; meg kell tudnunk, hogy a gyárak deceutraÜzácziéjáí tervében minő jussal bírunk Szerencsére bírunk olyan férfiúval, a ki fáradhatatlan, mikor megyéje jóvoltáért van szó és van is súlya a szavának. Örömünkre szolgál, ha a községeket lethargikus közönyül feltudnók rázni. Nem a^ban áll a polgári kötelességteljesítés, hogy kesergüuk, vagy nagy politikai jelszavakon nyargalunk, hanem akban, hogy megragaduuk miudeu alkalmat szülőföldünknek emelésére, hogy nem minket visznek az események, de azokat megelőzzük okosan, előrelátással. Legyen tehát a jelszó : figyeljünk, Békésmegye nagyobb községei. Ha az osztrák torzsalkodás ölünkbe adja a szabad rendelkezés jogát, akkor Magyarország városainak orczája ugy is megváltozik. Füstölgő kémények jutuak a községek szélén levő szélmalmok helyére Mennél többet e füstölgő kéményekből, mert ezek a fejlődésnek ma legnagyobb tényezői ! — A kormány a gazdáknak. A jégverés által okozott karok pótlasara s a gazdák és mezőgazdasági munkások szoru.t helyzeti ni k enyhítésére a kormány a legmes-zebbmenő intézkedéseket tette. Ezek az intézkedések olyanok, amelyek nemcsak azt bizonyítják, bogy a kormány a közszükségletek iránt való helyes érsegítségével feladatának magaslatán áll, hanem azt is, hogy szerencsés kézzel megtudta válogatni a legczélszerübb eszközöket, amelyt-ket helyesen felhasználva, tényleg fel fogja segíteni az eiemi csapas áital sújtott gazdákat és mezei rnuukásokat. A fóldmivelésü^yi miniszter haladék nélkül gondolkodott arról, hogy a kisgazdák elpusztított vetéseinek alkalmas nyári veteraényekkel való pótlására azonnal segély nyujtassék. A földmivelésügyi miniszter a minisztertanácstól felhatalmazást kért ós kapott, hogy a.okban a községekben, melyeket a jég teljesen elvert, őszi és tavaszi vetőmag kölcsönt oszthasson ^ a segélyre siorult gazdák közt. Ebből a czélból a minisztertanács nagyobb hitelt bocsátott a miniszter rendelkezésére. Másfelől as elemi csapás következtében és más okokból, de önhibájukon kivül aratási kereset nélkül maradt munkások megélhetésének biztosítása, illetve keresethez juttatása érdekében a földmi„BékésmegyeiKözlöny"tárcája. Rózsika ideálja. Irta: Bartóky Mariska, A mama nagyokat sóhajtva panaszkodott. — Hidd meg, hiába beszélek neki, hogy nem gyerek többé, hanem férjhez menendő lány, vagy hallgat, vagy sírva fakad s ugy kór, hogy engedjem megta Jálni az ideálját. Azt keresi, de még nem tudta lekötni senki, pedig elhiheted, Ninám, eléggé körülrajongják. Nina néninek fanyar, elégedetlen mosoly ült az ajkán. — Ez különös lesz, hogy épen Rózsit nem tudjuk férjhez adni. Hiszen már tizennyolcz éves ! Hány eves voltál te Helén, mikor esküdtei? A kihez a kérdés intézve volt, egy elegáns, kic-i, halvány arczu asszonyka, fáradt, kedvetlen hangon felelt a terrasz sarkából, hol a nádszékben egészen elveszett : — Tizenhét voltam, az esküvőm napján. — Felállt, vékony karjait szétfeszítette s unottan simította le a batisztruha gyűrött fodrát. — Igen. — Éj milyen a Rózsika ideálja ? A mama meg a néni, egyszerre modták : — Megfogjuk kérdezni 1 Gyorsan felelt a kicsi asszony : — Hagyják, majd én. Szerette volna hallani ennek az egészséges nagy gyereknek a gondolkozást. Sejtette, hogy önálló lehet, mert a Nina néni többi húgai nem voltak azok, de a tizennyolezóvet nem is érték meg, leányfejjel. A gazdag özvegy legnagyobbgyőnyörüsége volt az összeházasítás s négy rokonlányt már kitűnően férjhez adott, pe dig szegénvek voltak s épen azért nem értette a Horthy Rózsi dolgát; szép is, gazdag is s ő annyit örököl még tőle, mint a többi négy. Egy uj nótát dúdolva, jött a delinkvens, fehér ruhában, széles kalappal a fején. — Rózsika 1 Hárman egyezerre szólították, de a kis Helén volt a legügyesebb elfogni. Behúzta a sarokba s vallatni kezdte. Eleintesuttogvament,da a Rízsikecsengő, üde hangja nem hajlott erre s vidáman felelgetett a kis szőke diplomatikus kérdéseire. — Ahá 1 Mondta egyszerre, felka czagva, hiszen a gyónytatás! Milyen az ideálom ? Aztán elkomolyodott, mintha megbánta volna, hogy ezt az édes szót ily könnyelműen profanálta. Édesen szép volt, a mint nagy szemeit félig lehunyva, réveteg tekiotettelnézett a távolba s minha csak magának be=zélne, szólt : — Milyen ? Talán nem is tudom ! De igen. — Maga3 ós szőke, fiaom oldalszakállal, sötétkék szemekkel, görög orral. A kezei nagyon finomak legyenek, a hangja halk, édes, kábító, jól játszón zenét s engem oly nagyon szeressen, mint ón — őt. Ilyen szépnek kell lennie. A szőke asszony elégedetlen, ideges hangon közbeszólt: — Na ja, ez kivül; ós belül? Rózsika ránézett, olyan édes ostoba sággal, hogy a kis szőke felkaczagott: — Na, ugy értem, goromba legyen vagy papucshős, bátor vagy félénk, szigorú vagy gjöngéd, erőszakos vagy alázatos ? Rózsika még mindig nem szólt s az asszony gúnyos hangon, a mit a lány ugyan nem vett észre, folytatta : — Na, persze, olyan legyen, a ki a gondolatodat ellesse, a ki a tenyerén hordjon . . . A lány szinte hálásan nézett a malicziózus kis asszonyra, a mint halkan, bizonytalanul felelt : — Igen 1 — Az asszony, összefogta a ruháját s lement a kertbe ; nagyon nevetségesnek találta ezt a nagy gyereket. No — gondolta — ennél, mi mindnyájan okosabbak voltunk. Nekünk tizennégyóves korunkig hercseg kellett, művésznők akar tunk lenni, kinek a lábainál egy világ hódol s tizenhat-tizenhét éves korunkban Nina néni férjhez adott egy kapitányhoz. Lottit — ügyvédhez és igy tovább. Ez tizannyolez éves s az a fő. hogy szőke legyen ós kék szeme. Oitoba! Rózsika meg egyedül maradva, ábrándozott; a legigazabb ábránd volt. Mégis csak szőkének kell lenni s mihelyt először látják egymást, örök szerelemmel egymásba szeretnek. Igen, persze, hogy gyöngéd, j á lesz ; nem is lehet más 1 Es akkor éjszaka egy elegáns szabású frakkba bujtatott valakiről álmodott, körüllengték a fényes, nagy termet s másnap a park utain mindig ezt az alakot látta, a mint hosszú, könnyed léptekkel jön felé. Igen, ilyennek lenni* II. Egy napon meghozta a posta a hirt: Rózsika menyasszony ! Az ünnepélyes jegyváltásnak a Nina néni falusi kastélyába kellett lenni s a férjhez adott leányok, kiknek herczegek voltak az ideáljai, érthető érdeklődéssel várták a jegyesek jöttét, kik az utolsó vonattal érkeztek. A szalonban várták őket s a papa ós mama u'án belépett Rózsika a vőlegényével. Hatalmas, sötét arczu, villogó szemű férfi volt : Rózsika olyan volt mellette, mint egy kicsi, nyíló virág s piczi keze egészen elveszett a Gáthy László hatalmas tenyerei között. A menyecskék zajongva, nevetgélve vették körül őket s mig egy része a vőlegényt foglalta le, a szőke kis Helén, elcsípte Rózsikát. Üde, baba arczát két tenyere közé fogta s hamisan kérdezte : — Rózsika, ós az ideál? A lány gyönyörű szemeit rávetette a vőlegényére s a boldogságától telitett tekintettel nézett a szép, fekete emberre s csodálkozó, kicsit dicsekvő, magyarázgató hangon felelt: — Hát hiányzik belőle valami ? A harang. — Irta; Honthy István. — Harangok órcnyelvénck szava átszáll a levegőégen : betölti a mindenséget, akár pirkadó hajnalban, akár e3ti szürkületkor szólaljon meg ; akár a munkában eltöltött félnap végét jelentse, akár napközben hívjon Isten házába, vagy szóljon utolsó utján annak kísérőül, aki már, mint ember, nem hallja az ő csengő szavát. Harangok ércnyelve beszélni is tud egymással. És beszél is, mikor átszáll a levegőégen egyik toronyból a másikba, egyik harangtól a másikhoz. Ez a beszéd pedig gyakorta emberi gyarlóságokról folyik. Hiszen a harangok ércnyelvének szava behat az emberi szí vekbe is ; mfgismeri azok legtitkosabb rejtekhelyeit és azután e rejtekhelyekben őrzött titkokat tovább röpíti a levegőégen át, egyik toronyból a másikba, egyik harangtól a másikhoz. lapunk mai számához egy l? ao'lé^et ran csalóira.