Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-07-17 / 57. szám

lődési szempontjából is fontos, mert az iskolák messze földről vonzzák az idegeneket, forgalmat] csinálnak s a városiasodás tényezőivó lesznek. A^ kérdés tehát nem tisztán nevelészeti, de hogy ugy mondjuk, — socialis is. És hozzá aktuális, mert e szülők e napokban választják meg gyermekeik számáia a kosztos helyeket. Ezek a kosztos helyek padig hej 1 de sok züllött ekzisztencziát adtak már a társadalomnak. A kosztos helyek megválasztásánál a vezérmotivum, az olcsóság. Maga az iskolai szellem, mely iainden figyelmet csak az iskolának, a tanulásnak foglal le, — nem vet ügyet erre a „bagatel" dologra. A régi patriarchális diákos gazdák átvedlettek üzletszerű „koszthelyekkó". A czivilizáczió megteremtette az üzleti vállalkozásnak egy uj faját, a diáktartást. Es az üzleti szollem már a vasútnál fogad, tisztelt ós gondba borult vidéki apa. „Van-e már a kicsikének helye. En olcsóért elvállalom," fogadják tisztes szegénységben álló némberek, néha rezes orrú existencziák a diákot hozó vidékit. Néha valóságos licitáczió folyik ós 100 közül kilenczven esetben, ha olyan helyre viszed gyermekedet családos apa, a ki elébed a vasútra jött hezitálni, biztosra veheted, hogy talán lesz a gyerekednek fekvőhelye, ennivalója ; de nem lesz nevelése. Nem ismersz a szokásaiban erkölcseiben eldurvult gyermekre, ha vissza jön. Es a kosztházak bónitó hatását megérzi az iskola is. A nevelés hiánya a szellemi haladásnak ad gáncsot. A diakok megfelelő gondos elhelyezése orvoslást igényel. Szerintünk arra a meggyőződésre kellene jutni a társadalom jobb elemeinek, hogy a diáksereg ellátása s gondozása nagy nemzeti érdek s a hiúság nincs helyén ebben az ügyben. A németországi példának kell itt uralomra lépni, a hol a családi élet jótevő patriarchalismusa épségében a diáktartás nem ü Jet, hanem a lelkiismeret kérdése. A diaktartás nem a proletariátus élni akarása, hanem az uri házak társadalmi adója. Nálunk csak az utóbbi időben lépett ez a kórd

;s tisztán az üzleti vállalkozás jegyébe. Sőt a felvidéki városoknak még ma is megvan a pafriarchalis állapot ismérve és vonzó ereje s ennek következtében nevelődött ott a régi ós ujabb Magyarországnak egymást követő nemzedéke. S melancholikusresignációval látjuk a régi diák élet poezisót a jelen állapotok közben kiveszni, felnőni az ifjuságot mindazon hátrányok hatása alatt, melyeket az ip^rszerü ellátás termászetszerüVtf magával hoz. Ebben a helyzetben alig tehetünk jobbat, mintha az internatusok fölállítása mellett kardoskodunk. Igaz, hogy ennek a kaszárnyai nevelésnek is meg vannak a mage hátrányai s nem is nagyon egyeznek a magyar faj természetével, mely a szabadságot, a független családi életet szereti. Baj az is, hogy az internatusi intézmény a szegényre megközelithetlen.De hát ezen lehet, sőt kell is alapítványokkal és az internatusi szellem szoliditásával segiteni. Es az internatusok nem c upán nevelési érdekeket szolgálnak, hanem az iskola tanulmányi részét is. És a nevelés mit nyer egy rendszeres internátus áldásával, azt csak az hiszi el, a ki maga egy helyes internátust látott. Mi még esetleg nem állunk ott, hogy az internátus létesítését mozgassuk, azért egyelőre az'.al a kéréssel fordulunk azon szülőkhöz, a kik gyermekeiket kosztos helyeken elhelyezik, — ne adják addig gyermekeiket kosztos helyre, mig az iskola igazgatója véleményt nem mond. AZ iskola vezetőjének lelkiismeretében meg kell biznunk, az általa vezetett nyilvántartásért s ajánlatáért ő felelős, ha a gyermek mégis lelkiismeretlen kezekre jut, — ne csak a szülő legyen felelős Isten előtt, da az iskolának szellemi kormányzója, a kinek alig lehet nagyobb lelkiismeretet igénylő teendője, mint jó kosztos helyeket, sí ülői házakat pótló nevelőhelyeket jelölni azon vidéki gyer mekek számára, kiknek édes apja, anyja bizalma erre őt hivja föl. A Simay-telek vétel ügye. — Omazta Gyula kir. közjegyző nyilatkozata. — Köztudomásu dolog, hoyv Csabi váro=a a Simay-féle poriát 1898. julius 5-ón árverés n megvette. Miután tudtam, hogy ott a község u'czát akar nyitni s miuián ugy véltem, hogy az utczának kihasítandó terület ós az én telkem között csak egy keskeny rész marad fent, azon ajánlatot tettem az elöljáróságnak, hogy ezen fenmaradandó részt a vételár arányához számított árban nekem adja át s erről 1898. ju'ius 15-ig (tehát nem 19-ig) adjon kötelező nyilatkozatot. Ebből kifolyólag egy valaki — referálván e lap mult csütörtöki hasábjain Csaba város közgyűléséről — ,egy guerilla támadást intéz ellenem. Ámbár e kirohanás oly primitív ós alacsony, hogy e'lene védekeznem szinte nevetséges lenne, mégis, hogy mindenki elbírálhassa az ügyet és aat, hogy a czikk irója menynyire nincs tisztába a dologgal, sőt még — szeliden szólva — valótlant állit, a következőket válaszolom: velésügyi miniszter gondoskodott arról, hogy az aratás idejére beszüntetett állami vízszabályozási munkák julius 20-tól újból megkezdődjenek. Felhívta ezenkívül a vizszübályozó ós ármentesitő társulatoké is ily irányú intézkedésre. Ugyancsak a munkások keresethez jutliatása érdekében a kereskedelemügyi miniszter is intézkedik aziránt, hogy az aratási munkák befejeztével a vasút- és közúti földmunkák minél nagyobb terjedelemben megkezdettessenek. A pénzügyminiszter sürgősen intézkedett, hogy a jégverés altal okozott károkat hivatalosan állapítsák meg, hogy igy intézkedni lehessen a megfelelő adóleirdsok dolgában. A pénzügyminiszter azonkívül meghagyta az illető pénzügyigazgatóságoknak, hogy a jégverés által sújtott községekben az adóvégrehajtásokat függesszék tel. Végül a belügyminiszter intézkedett, hogy ott, a hol esetleg sürgős pénzbeli segítségre vanszüksóg az rögtön folyósittassók. Nyári parlament és egyebek. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, julius 16. A budapesti városházán napok óta parlamenti tárgyalás folyik: jobbadán a leendő képviselők alkotják a nagy többséget. A várnánkét ügyében folyik tárgyalás, a mely némely napon igazán nagyobb szellemi nivón áll, mint az igazándi parlamentben. És nagy beszédek árja kerekedik: a várnánkét még egy hétig fog szerepelni a magyar és az osztrák lapok hasábjain. Hihetőleg az osztrákokra lesz is hatása : beletörődnek a réginél nem nagyobb kvótába. Van azonban több politikai hir is : Vörös László államtitkárnak lemondása, a ki a beavatottak szerint bankdirektor lesz s nagy érdemrendet kap kitüntetésül lemondása alka'mából. Vörös már hónapok óta erős összekülönbözésben volt miniszterével, az utóbbi napokban aztán a szakításig érett meg a dolog. A magyar lapok ugyanis hevesen megtámadták Dánielt, a miért az önálló ma gyar vámtarifa tervezetét az osztrák lapoknak előbb adta át közlésül. A dolog pedig ugy törtónt, hogy a Neue T. Presse budapesti levelezője, Singer fönn járt Vörös Lászlónál, kérve a tervezetet. Az államtitkár beszólt a miniszterhez : — Singer itt van, a vámtarifát akarja odaadhatom ? — Igen. Add oda. A Lloyd megtámadja a minisztert. A Miniszter védekezik. Vörös elvállalja a felelősséget ós lemond. A lemondás befejezett tény. Csak azért nem publikálják, mert a vámankáten a minisztert az államtitkár fogja esetleg helyettesíteni. És maguk a harangok, a hogy egymással beszélnek, a hogy emberi gyarlóságokat, ember szivek rejtett titkait mesélik egymásnak, csak belejönni k az emberi gyarlóságba ós ugy beszélnek magukról, mintha — emberek volnának. A mi végre is egész m természete* dolog tőlük. Hiszen az emberek alkotásai Ők is; nemcsak érzik ezt, de magukon bevésve is hordják, hogy kinek kincsei bői jöttek létre, kinek kezemunkája folytán születtek meg. Sőt m**g ne?ük is van : emberi név s a mellett az emberek is rangsorozatba osztják őket, meg tihztelvón „nagy harang", „öreg harang", kis harang" ós egyéb elnevezésekkel. És a harangok mindezt nagyon jól tudják. * A nagy harang ércszava lassú, ünnepélyes komolysággal, méltóságos zugvabugva árad szót a levegőben a mindenségbe. És erős zúgással vonul egy szempillantás alatt egyik toronyból a másikba, egyik harangtól a másikhoz. E-megrez

jgtet.i azokat is, ércnyelvüket csaknem önkónytelen megszólalásra birja, mikor fönséges büszkeséggel igy beszél hozzájuk : — Tudjátok, ugy e, ki vagyok én ? En vagyok a gazdagok, a nagyok, a hatalmasok alkotása ! Én fogadom az egyházfőt, a királyt, ha jön I Elhirdetem a nagy ünnepeket az embereknek; ón emlékeztetem őket na;>y ves-z-delmek szomorú évfordulójára. Ea hirdetem elő kelő ifjú párok nászának ölömét ; én kísérem ki utolsó utján a gazdagot, hatalmast, az egyházfőt, a királyt I Ha én beszélek, ti hallgattok ; de ha kíséretre van szükségem, akkor ki-értek, bár csak azért, hogy az ón hatalmas szavam tulzugja a ti gyenge karotok összeséget I Igy szól a nagy harang éreszava Vörös a minisztériumnak nagy ereje. Lehetetlen, hogy politikai pályáját igy végezze. K e g 1 e v i c h István gróf intendáns. Intendáns másodszor. Igazán merész férfiú, a kit ugy támadtak annak idején a lapok, mint a pozdoijátés aki az operaháznál hallatlanul nagy deficziteket hagyott,— hogy elmerte az állást vállalni. Bizonyosan beletanult a spórolásba, mint a vigszinház igazgatója. Egy azonban bizonyos, hogy Ditróival madarat lehetne fogni, mióta gróf K e g 1 e v i c h István intendánsi állása valóra vált. Sokfelé az a vélemény, hogy az operaszínháznál zivataros és aszályos esztendő következik, mert Keglevich a legrosszabb gazda és a legrosszabb modorú ember. Legalább divatba jön újra az operát ütni. A vesz prémi főispán pedig boldogan kaczag a még még most nem renovált s melehetősen rozzant lakásán. — Mégis szivesebben vagyok Veszprémben főispán, mint Pesten intendáns. Politikai körökben nagy érdeklődéssel kisérik a két exaltált politikusnak, Pázmándy Dénes és Rimler Gyulának hirlapi polémiáját. Békésen mind a kettőjöket ismerik. Pázmándy Gyulán járt sokat, Rimler meg valósággsl csabai. Exaltált mindkettő ós külügyi politikában utazik. Rimler nyugalmazott udvari titkár ós a hármasszövetséget akarja megbontani. Vádolja Pázmándyt azzal, hogy porosz kém. zsoldot huz a kormánytól és veszedelmes. Pázmándy „uborka szezon" válaszában azzal vádolja Rim lert, hogy az oláh liga szolgálataban áll és azt mondja róla, hogy őrült és szándékos rágalmazó. Különben örül, hogy Rimler hazajön, legalább visszakapja azon összegeket, melyeket az udvari titkárnak elég meggondolatlan volt adogatni. A nyilatkozatoktól nem lehet némi pikantériát megtagadni Ugyan mi lesz e politikai szélkakaskodásból? Figyeljünk! Kosztos diákok. Csaba, 1898. jul. 16. Megérdemli ez a prózai czim, hogy vele foglalkozzunk mert nem kis dolog társadalmi szempontból, hogy azok a tanuló gyermekek, kik már zsenge if juságok alatt sem élvezhetik a családi élet meleg ós természetes éghajlatát, hanem idegenben töltenek el minden esztendőben tiz hónapot, —• hogyan és miként vannak elhelyezve. Talán fontosabb ez, mint az iskolanak, melyben a gyermek tanul, a nivója. E< a városok fej lassú, ünnepélyes méltósággal ós a többi harangok igazat adnak neki. — Hát lássátok, ha ón beszélek, mindenki reám hallgat. Ha ti kisértek azt mondjak az emberek,'hogy az össse.harangok zugnak. De ha ón hallgatok, kimarud akkor a nagy harang közületek ós nem is mondja s«nki, hogy minden harang szól. C<ak ennyit: szólnak a harangok I Est beszéli a nagy harang, a mint lassú, ünnepélyes komolysággal, zugvabugva száll szót a levegőógen a mindensógbe; egyik toronyból a másikba, egyik harangtól a másikhoz. És a harangok igazat adnak neki. Igazat ad még az öreg harang is, a ki korra nézve elsőbb lehetne nála; de ércnyelvének zugó szava már vesztett az erejéből s kiesi templom tornyáb n uralkodva, nem szokott soha a nagyúri dol gokhoz. De azért ő is tud egy s más jót magaról. — Nekem, lásd, nyugtot hagynak. Nem igen veszik igénybe a munkáma', csak mikor nagymisóre kell a hivőket egybehívni. Akkor megszólalok lassan, ünnepélyesen ós tele lesz az istenháza szavamra a hivők seregével. Ha pedig nagy halottat kell elsiratnom,olyan busán, olyan szomorúan szól az én öreg, lassú hangom, hogy sokáig emlegetik az emberek: Igaz, hogy nincs nagy kiséretem ; csak ket kis harang szól mellettem, ha szól, de az ő csengő bongó tzavuk olyan jól illik az ón öreg hangomhoz. S aztán sorba megszólalnak a többi harangok is. Ok azonban már nem beszélnek magukról ; elég nekik, ha azt elmondhatják, hogy mint a nagy harang kisegitői, menynyire megfelelnek feladatuknak. Elég, ha arra hivatkozhatnak, hogy velük haran goznak a viharfelhők elé s ők figyelmez tetik a népjt, a tüzveszedelem fenyegeti. Aztán meg, hogy ők szólnak legtöbbször naponkint: egyszerű misére reggelenkint, vecsernyére dólest idején ; ők kisérték ki a legtöbb halottat a temetőbe s ők hirdetnek a legtöbb embernek örömet is. * Harangok szavába egyszerre gyenge hang vegyül, Csengése, vékony szava mégis kihallatszik a nagy harang komoly szólama és a többiek közül is. Csak ugy csilingel gyengén, erőtlenül s mégis felhat a szava az égig s utat talál az ember lelkének legmélyéig. A kis harang ő. kinek neve nincsen emberek nevii közül; csak ugy hivják, hogy lélek váltság harangja. Nem is szokott szólni ünnepélyes, meghatározott időben. Vékony csengése fdhangzik minden ünnepies alkalom nélkül ; csak egyezerre, egész váratlanul, akkor, a mikor egy ember haldoklik a földön s egy lélek készül vissza a porba térő gyarló hüvelyből az Egek Urához, az ő Alkotójához, a ki teremte az embert, hogy meghaljon, a ki adta neki az életet, hogy. elvegye. És beíZél a kis harang csengve, kongva, lassan, szerényen. — Lássátok, nekem nincs ünnepem cak szomorúságom! És »z a szomorúság mégis milyen öröm ! Én hirdetem az embereknek, hogy egy ember ime meg válni készül a földi léttől ; de ón adom hirül az egekbe is, hogy egy lélek a földi bűntől megtisztulva, az örök boldogság hónába indul. S mondjátok csak meg, hogy az ón szavamat nem hallja-e meg minden ember ; nem jut-e eszébe, hogy egygyei kevesebben lesznek mindjárt a földön s nem gondol-e egy pillanatig arra, hogy vájjon mikor kerül reá a sor! ? A kisharang kérdésére pedig elnémul a többi; nem zug-bug a nagy harangnak méltóságos hangja, nem szól az öreg harang komor reígóse ós hallgat a többi is. Hagyják, hogy hadd beszéljen a kicsi harang. Hiszen olyan igazat és mégis oly szerényen beszól. Már nem is magáról, hanem a többiekről. — Lássátok, tudtok valakit, a ki mi ránk, harangokra egyformán hallgatott. Akár nagy harang zúgott ünnepélyes méltósággal ; akár ti többiek egyenkint, vagy összevéve. Akár én egymagam egy lélek indulását hirdetve az örök lót hazája felé. — Pedig ismerek ember\ kinek szivébe még a nagyharang zúgása sem hatol be, nemhogy az ón c*engósem, az én gyenge, vékonyka hangom, ugy-e ? ! A harangok néma hallgatása az igenlő válasz a kis harang kérdésére. Es az folytatja tovább csengő-bongó hangon — Tudok valakit, a ki, mikor az ón gyenge hangom hallotta, sohasem felejtett el egy fohászt küldeni az Eg Istenéhez azért, a kinek lelkét ón vezettem be a menyországba. Tudok valakit, kit sirva sirattam el, mikor az ő lelkének menyországába indulását hirdette csen gő-bongóhangom szomorú fátyolozottsággalaz Egek Urának. — Tudod valakit. Egy kic-i asszonyt, ki, mikor másnak szólt a hangom, min dig fohászkodott azért; s a kiért mikor sirva sirtam el az üdvözlés hónába távo zásakor a nagy Alkotóhoz imámat, ő már nem hallotta, de lelke boldogságban úszva repült a csillagok felé. — Nos hát, a kicsi asszony szivében visszhangot keltett mindnyájatok szava; a kicsi asszonynak lelke Wmólyóig hatolt mindnyájatok hangja. És ugy-e, em-