Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-27 / 95. szám

XXV. évfolyam B-.Csaba, 1898. Vasárnap, november hó 27-én. 95. szám. BEKESMEGYII KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség": Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám á * 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A politikai helyzet. — Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Hetek úta hirdetik, hogy az ellenzék közös feliratot mutat be a Háznak, melyben kérni fogja, bogy a király menessze a mostani kormányt. E felirat már eléggé ismert, a nemzeti párt a szülőanyja, Apponyi Albert fogalmazta és főleg Hodossy Imre. A felirat az országgyűlés nevében csak akkor jutna el ő Felsége elé, ba azt az országgyűlés többsége elfogadná. De arról szó sincs. Mindazonáltal a király meg fogja tudni, mert a király olvassa a lapokat, ellenzékit és kormánypártolót egyaránt. A felirattól maga az ellenzék sem vár semmi nagyobb eredményt s mivel a feliratnak képviselőházi tárgyalása a normális parlamenti tárgyalásokat feltételezi, — P o 1 ó n y i óva inti az obstrukciósokat, hogy az istenért ne ügyetlenkedjék el a dolgot. Nem kell normális parlamenti tárgyalás. Heczczek, felháborodások, zajos ülések kellenek, sőt a Bolgár Ferencz dobja is kiváló tényező az ő füttyszava mellett. Igy el lehet kedvetleuiteni a kormányt, de még normális parlamenti tárgyalással összeszedheti az erejét. Tehát, ámbár kétségkívül szép az a felirat, nem igen lesz valami nagy szó felőle. Már a képviselőház lépcsőjéig begurították az uj bombát. Ez az uj bomba: megyei és a hogy hallom, békésmegyei. Justh akar abból grav&ment csinálni, hogy Puszta-Szent Tornyát feloszlatta a belügyminiszter. Nagyobb „eset" hiján ez lenne a bomba. Lehet azonban, hogy ezt csak azért mesélik az újságírók előtt, nehogy az igazi bombát előre elfecsegjék. A bomba JusthPolónyi elektródiuamit gépgyárában készült és alighanem — széllel-bélelt. De az mindegy ! Mégis elérnek vele annyit, hogy egy két napig izgatódik a tisztelt ház s a lapok kövér hetükkel hirdetik a tisztelt ház botrányait. Az elv pedig, mely ezt kívánatossá teszi az: be kell bizonyitaui, hogy a Bánffy-kormány és az összes ellenzék között minden közös törvényhozási működés lehetetlenné vált. Viszont azonbau ez ellenzék bombacipelése, mely aztán azt akarja elérni, hogy törvény nélküli állapotba hozassek az ország, arra kényszeríti a többséget, hogy erélyes rendelkezéseket tegyen. Párhuzamos ülések tartatnak majd, ismét fölgyúl a képviselőházban a sárgagázfény és Polonyi Géza elmiivelheti kis játékait: a két mutató ujja öncsinálta-furulyaszót. Derék dolgok. Ezt csináljátok utánna cbstrukczió fiuk ! Közben miután mindenből gravamenek lesznek, megkeserítik a magyarok királyát és nem akarják azt helyesnek találni, a mit 1872-ben alkotmánysértésnek éppenséggel nem láttak. A nagy tekintélyű Szilágyinak kell interveniálni, hogy a viharzó ellenzéket legalább arra kérje, hogy ezt a th mát obstrukcziós bombául ne használja, vagyis a hálaadó isteni tiszteleten, mely 1898. dec. 2-ának megünneplése, — ne rendezzen botrányt. A „Magyarország" azt irja, hogy az intervenciónak semmi foganatja se lesz. De hiszen a „Magyarország" már ismételten megirta, hogy a Bánffy kormány megbukik. A Magyarország politikai hirei azonban uem dicsekedhetnek azzal a megbízhatósággal, melylyel a dodonnai jósdát megtisztelték. Az tehát, hogy megszelídült a képviselőház és tárgyalásaiban van legalább komolyság, — teljesen kába remény. Már guritják az obstrukciós bombát. S. Gazdasági egyletünkből— A gazdasági népies felolvasások. — A kunágotai tanítók könyve. — A gazdaszövetség emlékirata az agrár socialismus ügyében. — Kiküldöttek a budapesti közgyűlésre. — Lópatkoló tanfolyam Csabán. — Hesseni légy. — Gazdasági egyletünk igazgató választmánya most csütörtökön ig. választ mányi ülést tartott, melyen sok fontos ügyet beszéltek meg az egybegyűlt bizottsági tagok. A gyűlést főleg az tette sürgőssé, mert a választmánynak küldötteit kelletett megbíznia a holnap kezdő lő gazdasági kongresszusra. Az ülésről a következő tudósítást adjuk : Zsilinszky Endre dr. üdvözölvén a választmány tagjait, előterjeszti, hogy sürgősen azért kelletett a tagokat egybehívni, mert az országos gazdasági egyleteknek e hó 28-án közgyűlése lesz, a melynek tárgyait ismerni kell s megbízottaknak utasítás adandó. Az ülés megnyitása után Z 1 i nszky István titkár jelentést tesz a gazdasági téli tanfolyamok rendezéséről. A miniszter ez évben is engedélyezi a gazdasági felolvasásokat s ennek rendezése költségeit a miniszter utalványozza. Egyben kimondotta az egylet, hogy az előadások egy részét kinyomatja, s terjeszteni fogja. Az országos gazdasági egylet kéri a békésmegyei gazdasagi egyletet, hogy iroda'mi kiadványait az összes gazdasági egyleteknek küldje meg. — Tudomásul szolgált. Ezután vette tárgyalás alá a békésmegyei gazdasági egylet az országos gazdaszövetség nagygyűlésének tárgysorozatát és különösen a mezei munkás mozgalomról való emlékiratot. Ez az emlékirat tételesen összegezi azon teendőket, melyeket az államnak, a társadalomnak és különösen a gazdáknak tennie kell a baj leküzdésére. Az emlékirat oly fontos kijelentéseiben, hogy megérdemli, miként azt bővebben is szóvátegyük. A soczialismus gyógyítása. Fontos a határozati javaslatnak mindjárt azon kijelentése, hogy a mezei munkásmozgalom nem önálló jelenség, csak folyománya az általános gazdasági ée társadalmi válságnak. Minden intézkedés tehát, mely a munkásmozgalmat, mint önálló jelenséget óhajtja orvosolni, helytelen, czólra nem vezető a legfeljebb a lázat pillatnyilag csillapítja, de a kóranyagot el nem távolítja. Elsősorban azonban a gazda helyzetén kell segíteni. Ila a gazda helyzete javul, javul a munkás sorsa is. Elhibázott dolog volna tehát a sociális törvényalkotás súlyos terheivel szaporítani a gazda kiadásait addig, mig azok elviselésére képessé nem tettük s igy mások mulasztásáért mintegy a gazdát büntetni. Nemzeti irányú gazdasági politikára „Békésmegy eiKözlöny'' tárca] a. Gina. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Belenczéresi Dezső. -Novemberi este van. Olyan csudálatos novemberi este, mikor az ember azt hiszi, hogy májusi szellő suhog végig az uiczan. De a lassú homályos köd lomhán ereszkedik rá mindenre s a kö dön átcsillogó holdsugár kétes fénybe burkolja az alakokat. Meleg van, hogy azt lehetne hinni, a legszebb májusi éj fog bekövetkezni. De a köd szétszedi az illúziót. November van. A csillagokat, mintha fátyolba burkolta volna egy rejtélyes kéz. olyan halványan pislognak le a földre. Az ég tiszta fehér. Olyan csudálatos tejfehér, mintha a föld egy lepellel volna leboritva, melyen itt-ott egy halavány csillag van himezve. A kis utczában, a két sor lombos akécz között homály uralkodik. A hold fénye itt nem tud áttörni a ködön s a lombokon. Egy-egy helyen átszűrődik a ^ugár s fehér follot vet a földre, hogy meglátszik a pár lehullott sárguló levél Az alacsony kerités mellett, egy alak áll oda támaszkodva. A legnagyobb akác s a ház odaveti egé<z árnyékát, a hold fénye nem tud eljutni a közelébe se Nem lehet jól látni, hogy a mi, a homályos alak kerítésen kilátszó felső testét körülveszi köd-e vagy valami fehéres csipkekendő. Egy hirtelen szellő megbolygatja az akáczlombokat. A támadt résen odasuhan a kíváncsi holdsugár a homályos alakra. Rákönyököl az a kerítésre, arczát kezebe temetve. A vállán a ködszerű fehéres csipkekendő, alóla sötét hajtömeg omlik alá. . . . Egy leány. Az utcza elején, az akáczsorban léptek hallatszanak. A lány figyel. Kezét leereszti arczárói s kutatva néz előre a homályba. A fasorban elő-előtünik egy sötét alak, a hogy a holdfény átragyok az akáczlevelek között. Minél közelebb jön a házhoz, annál lassabban halad s a kerítés előtt szinte megáll. A lány lassan megszólal. — Itt vagyok Iván ! Az alak közelebb jön s a lenyújtott kis kezet ajkához szorítja. — Ugyan Gina, hogy mert megszólalni ? — Tudtam, éreztem, hogy miga jön. Azután nincs közelünkbe senki. Más ekkor erre nem jöhet, csak maga . . . — Csak én . . . — Aztán ugy ,is bucsuzunk. Nem jön el többet erre. És én &e fogom itt várni magát többet soha . . . — Ugy van, buciu'.unk. Da a sors mindig igy határozza el, hogy azok váljanak el egymástól, a kik szeretik egymást. En szeretem magát, mint testvéremet, még jobban, forróbban, hevesebben is . . . hogy megszoktuk egymást Minden nap eljöttem ide . . . S már holnap hiába jönnék . . . Az ón tündérem nem vár többet itt engem . . . Hogy fogok én meglenni egyedül, mikor annyira szeretem magát . . . Ismét ajkához emelte a remegő kis kezét. A leány hirtelen a kerítésre borult s elkezd:e azt a fájó, szivet remegtető lányos zokogást. Iván beugrott a kis kapun, mellé. Hozzá hajlott . . . Derekát gyöngéden átfogta. — Gina, édes ... Mi a baja ? Maga zokog ? ... Miattam sir? 1 Maga ? Mondja, feleljen . . . ? A lány nem szólt semmit, csak tovább zokogott. Forró könnye oda hullott Iván kezére s arczára is, a mint a leány arczához hajlott. — Gina .,. . feleljen . . . Kérem, könyörgök.. Édes Gina ne sirjon, mert lássa ón, a férfi, ón is elkezdem mindjárt a zokogást. A lány felemelkedett. A fehér battis tot szeméhez szorítva, oda hajlott a férfi vállára. — Iván, szeret engem ? —• Nagyon szeretem és tisztelem. A lány lázas, suttogó hangon kez dett beszólni. — Oh csak ezt ne mondja. Tudom, szeret, a bogy mondta, mint a test vért ... De nem veszi észre, nem vet te észre, hogy én máskép szeretem ma gát . . . Szeretem, de ez nem szeretet, hanem forró, lángoló szeretem . . .Nem bírom tovább, nem. Ugy dobog a szivem, hogy szinte szétrepeszti a keblemet . . . Én. a leány valiok magának Iván, a férfinek szerelmet . . . Nem, nem tudok ugy elmenni, hogy ezt meg ne mondjam magának . . . Gondoljon akármit rólam . . . Nem bírom tovább, nem . . . Hevesen odaborult Iván keblére, ugy hogy a csipkekendő válláról a földre hullott. — Gina . . . édes Gina . . . — És maga eltudna engedni a nélkül, hogy egy szerelmes szót, súgna a fülembe ... Oh ón nem is megyek maga nélkül Iván . . . Nem megyek . . . S a lány indulatában topantott kis lábával. — Jöjjön velem .. Menjünk együtt. Jöjjön velem, legyen részese a dicsőségnek, a mi engem körülvesz, legyen részete, a ^nyomorúságnak is, ami néha utói ér ! És nem tudok maga nélkül elleni . . . Jöjjön velem, utánam. — Gina, maga szenvedélyében nem tudja mit beszól, mit akar . . . Csende süljön . . . Észre veszik benn s még kitalál jönni valaki. Ugy is irigykednek s leskelődnek ránk a többiek... Csendesüljön... — Magát félti ugy-e, hogy itt talál ják velem, a soubrettel . .• . — Ugyan édes Gina, hogy beszélhet ilyet . . . Nem magamat, magát féltem. Mit szólnának magáról, ha ilyen homá lyos este itt találnák velem együtt . . . Lehajlott a földre, felemelte a ;kendőt s a leány vállára boritottá. — Csendesüljön ... Ne sirjon. Nyugodjék meg abban a gondolatban, hogy el kell válnunk egymástól. A lány megint elkezdett zokogni. — Nem, nem megyek maga nélkül sehová se . . . Inkább meghalok . . . — De édes Gina . . . Tudja, hogy szeretem ... De mi lenne belőlünk együtt . . . Maga még nem tudja, hogy mi az igazi nyomorúság. A deszkán eljátsza sokszor, de az életben máskép van ám. Kiöl az az ember szivéből minden nemesebb érzést . . . Szeretetet. . . Szerelmet . . . Ea nem tudom e lépéssel a maga pályáját is tönkre tenni. Gondolja meg, gondolja meg édes Gina, mi lenne belőlünk együtt. A nyomorúság összetörné a szivünket, szerelmünket . . . Még utoljára meggyűlölnénk egymást, mert egyik oka a másik nyomorúságának . .. —- Ne beszéljen Iván ... Én nem hiszem ... Ez nem lehet . . . Maga, hogy szeret engem, azt is csak mondja .. . — Gina . . . Ezt még nekem soha se mondta s tudom maga sem hiszi . . . — Nem, nem hiszem, suttogta Gina s kezét leeresztve, ,'ehorgasztott fővel nekidőlt a kerítésnek. — Jobb lesz igy Gina, szólt Iván s megfogta a leány két kezét. Mindketten boldogtalanok leszünk egy kicsit. De az idő befogja gyógyítani a sebet . . .Nem fogjuk egymást elfeledni soha ... soha ... S mikor egymásra fogunk emlékezni, olyan jóleső meleg érzés fogja átjárni a szivünket . . . Igy lesz ez édes . . . Nem lehet rajta változtatni . . . Gina mereven nézett Iván szemébe. Feje hirtelen mellére csuklott, kezét szivére szorítva meginogott. Iván gyorsan kitárta két kezét, 8 a leány oda rogyott reszkető karjába. Egészen sötét volt A hold lehúzódott az akáczok mögé. S Iván nem látót egy ébet, csak a karjai közt fekvő alélt leány sáppadt arczát, csukott szemeit. A lány termete egybeolvadt a homállyal. Oda hajtotta fejét az arczához . . . Közel. . \ Közelebb s ugy suttogott hozzá, hogy ajka szinte érintette a lány apró