Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-27 / 95. szám

XXV. évfolyam B-.Csaba, 1898. Vasárnap, november hó 27-én. 95. szám. BEKESMEGYII KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség": Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám á * 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A politikai helyzet. — Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Hetek úta hirdetik, hogy az ellen­zék közös feliratot mutat be a Háznak, melyben kérni fogja, bogy a király menessze a mostani kormányt. E fel­irat már eléggé ismert, a nemzeti párt a szülőanyja, Apponyi Albert fogal­mazta és főleg Hodossy Imre. A fel­irat az országgyűlés nevében csak akkor jutna el ő Felsége elé, ba azt az országgyűlés többsége elfogadná. De arról szó sincs. Mindazonáltal a király meg fogja tudni, mert a király olvassa a lapokat, ellenzékit és kor­mánypártolót egyaránt. A felirattól maga az ellenzék sem vár semmi na­gyobb eredményt s mivel a feliratnak képviselőházi tárgyalása a normális parlamenti tárgyalásokat feltételezi, — P o 1 ó n y i óva inti az obstrukcióso­kat, hogy az istenért ne ügyetlenked­jék el a dolgot. Nem kell normális parlamenti tárgyalás. Heczczek, fel­háborodások, zajos ülések kellenek, sőt a Bolgár Ferencz dobja is kiváló tényező az ő füttyszava mellett. Igy el lehet kedvetleuiteni a kormányt, de még normális parlamenti tárgyalással összeszedheti az erejét. Tehát, ámbár kétségkívül szép az a felirat, nem igen lesz valami nagy szó felőle. Már a képviselőház lépcsőjéig begurí­tották az uj bombát. Ez az uj bomba: megyei és a hogy hallom, békésmegyei. Justh akar abból grav&ment csinálni, hogy Pusz­ta-Szent Tornyát feloszlatta a bel­ügyminiszter. Nagyobb „eset" hiján ez lenne a bomba. Lehet azonban, hogy ezt csak azért mesélik az új­ságírók előtt, nehogy az igazi bom­bát előre elfecsegjék. A bomba Justh­Polónyi elektródiuamit gépgyárában készült és alighanem — széllel-bélelt. De az mindegy ! Mégis elérnek vele annyit, hogy egy két napig iz­gatódik a tisztelt ház s a lapok kö­vér hetükkel hirdetik a tisztelt ház botrányait. Az elv pedig, mely ezt kí­vánatossá teszi az: be kell bizonyi­taui, hogy a Bánffy-kormány és az összes ellenzék között minden közös törvényhozási működés lehetetlenné vált. Viszont azonbau ez ellenzék bomba­cipelése, mely aztán azt akarja elérni, hogy törvény nélküli állapotba hozas­sek az ország, arra kényszeríti a több­séget, hogy erélyes rendelkezéseket tegyen. Párhuzamos ülések tartatnak majd, ismét fölgyúl a képviselőházban a sárgagázfény és Polonyi Géza el­miivelheti kis játékait: a két mutató ujja öncsinálta-furulyaszót. Derék dol­gok. Ezt csináljátok utánna cbstruk­czió fiuk ! Közben miután mindenből grava­menek lesznek, megkeserítik a ma­gyarok királyát és nem akarják azt helyesnek találni, a mit 1872-ben alkotmánysértésnek éppenséggel nem láttak. A nagy tekintélyű Szilágyi­nak kell interveniálni, hogy a viharzó ellenzéket legalább arra kérje, hogy ezt a th mát obstrukcziós bombául ne használja, vagyis a hálaadó isteni tiszteleten, mely 1898. dec. 2-ának megünneplése, — ne rendezzen bot­rányt. A „Magyarország" azt irja, hogy az intervenciónak semmi foga­natja se lesz. De hiszen a „Magyar­ország" már ismételten megirta, hogy a Bánffy kormány megbukik. A Magyarország politikai hirei azonban uem dicsekedhetnek azzal a megbíz­hatósággal, melylyel a dodonnai jós­dát megtisztelték. Az tehát, hogy megszelídült a képviselőház és tárgyalásaiban van legalább komolyság, — teljesen kába remény. Már guritják az obstrukciós bombát. S. Gazdasági egyletünkből­— A gazdasági népies felolvasások. — A ku­nágotai tanítók könyve. — A gazdaszövetség emlékirata az agrár socialismus ügyében. — Ki­küldöttek a budapesti közgyűlésre. — Lópatkoló tanfolyam Csabán. — Hesseni légy. — Gazdasági egyletünk igazgató vá­lasztmánya most csütörtökön ig. választ mányi ülést tartott, melyen sok fontos ügyet beszéltek meg az egybegyűlt bi­zottsági tagok. A gyűlést főleg az tette sürgőssé, mert a választmánynak kül­dötteit kelletett megbíznia a holnap kez­dő lő gazdasági kongresszusra. Az ülésről a következő tudósítást adjuk : Zsilinszky Endre dr. üdvözöl­vén a választmány tagjait, előterjeszti, hogy sürgősen azért kelletett a tagokat egybehívni, mert az országos gazdasági egyleteknek e hó 28-án közgyűlése lesz, a melynek tárgyait ismerni kell s meg­bízottaknak utasítás adandó. Az ülés megnyitása után Z 1 i n­szky István titkár jelentést tesz a gaz­dasági téli tanfolyamok rendezéséről. A miniszter ez évben is engedélyezi a gazdasági felolvasásokat s ennek rende­zése költségeit a miniszter utalványozza. Egyben kimondotta az egylet, hogy az előadások egy részét kinyomatja, s ter­jeszteni fogja. Az országos gazdasági egylet kéri a békésmegyei gazdasagi egyletet, hogy iroda'mi kiadványait az összes gazda­sági egyleteknek küldje meg. — Tudo­másul szolgált. Ezután vette tárgyalás alá a békés­megyei gazdasági egylet az országos gazdaszövetség nagygyűlésének tárgy­sorozatát és különösen a mezei munkás mozgalomról való emlékiratot. Ez az emlékirat tételesen összegezi azon teendőket, melyeket az államnak, a társadalomnak és különösen a gazdák­nak tennie kell a baj leküzdésére. Az emlékirat oly fontos kijelentéseiben, hogy megérdemli, miként azt bővebben is szóvátegyük. A soczialismus gyógyítása. Fontos a határozati javaslatnak mind­járt azon kijelentése, hogy a mezei mun­kásmozgalom nem önálló jelenség, csak folyománya az általános gazdasági ée társadalmi válságnak. Minden intézkedés tehát, mely a munkásmozgalmat, mint önálló jelenséget óhajtja orvosolni, hely­telen, czólra nem vezető a legfeljebb a lázat pillatnyilag csillapítja, de a kór­anyagot el nem távolítja. Elsősorban azonban a gazda hely­zetén kell segíteni. Ila a gazda helyzete javul, javul a munkás sorsa is. Elhibá­zott dolog volna tehát a sociális törvény­alkotás súlyos terheivel szaporítani a gazda kiadásait addig, mig azok elvise­lésére képessé nem tettük s igy mások mulasztásáért mintegy a gazdát büntetni. Nemzeti irányú gazdasági politikára „Békésmegy eiKözlöny'' tárca] a. Gina. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Belenczéresi Dezső. -Novemberi este van. Olyan csudá­latos novemberi este, mikor az ember azt hiszi, hogy májusi szellő suhog végig az uiczan. De a lassú homályos köd lomhán ereszkedik rá mindenre s a kö dön átcsillogó holdsugár kétes fénybe burkolja az alakokat. Meleg van, hogy azt lehetne hinni, a legszebb májusi éj fog bekövetkezni. De a köd szétszedi az illúziót. November van. A csillagokat, mintha fátyolba burkolta volna egy rej­télyes kéz. olyan halványan pislognak le a földre. Az ég tiszta fehér. Olyan csudálatos tejfehér, mintha a föld egy lepellel volna leboritva, melyen itt-ott egy halavány csillag van himezve. A kis utczában, a két sor lombos akécz között homály uralkodik. A hold fénye itt nem tud áttörni a ködön s a lombokon. Egy-egy helyen átszűrődik a ^ugár s fehér follot vet a földre, hogy meglátszik a pár lehullott sárguló levél Az alacsony kerités mellett, egy alak áll oda támaszkodva. A legnagyobb akác s a ház odaveti egé<z árnyékát, a hold fénye nem tud eljutni a közelébe se Nem lehet jól látni, hogy a mi, a homályos alak kerítésen kilátszó felső testét körülveszi köd-e vagy valami fe­héres csipkekendő. Egy hirtelen szellő megbolygatja az akáczlombokat. A támadt résen odasuhan a kíváncsi holdsugár a homályos alakra. Rákönyököl az a kerítésre, arczát ke­zebe temetve. A vállán a ködszerű fehé­res csipkekendő, alóla sötét hajtömeg omlik alá. . . . Egy leány. Az utcza elején, az akáczsorban lép­tek hallatszanak. A lány figyel. Kezét leereszti arczá­rói s kutatva néz előre a homályba. A fasorban elő-előtünik egy sötét alak, a hogy a holdfény átragyok az akáczleve­lek között. Minél közelebb jön a házhoz, annál lassabban halad s a kerítés előtt szinte megáll. A lány lassan megszólal. — Itt vagyok Iván ! Az alak közelebb jön s a lenyújtott kis kezet ajkához szorítja. — Ugyan Gina, hogy mert megszó­lalni ? — Tudtam, éreztem, hogy miga jön. Azután nincs közelünkbe senki. Más ekkor erre nem jöhet, csak maga . . . — Csak én . . . — Aztán ugy ,is bucsuzunk. Nem jön el többet erre. És én &e fogom itt várni magát többet soha . . . — Ugy van, buciu'.unk. Da a sors mindig igy határozza el, hogy azok vál­janak el egymástól, a kik szeretik egy­mást. En szeretem magát, mint testvé­remet, még jobban, forróbban, heveseb­ben is . . . hogy megszoktuk egymást Minden nap eljöttem ide . . . S már holnap hiába jönnék . . . Az ón tündérem nem vár többet itt engem . . . Hogy fo­gok én meglenni egyedül, mikor annyira szeretem magát . . . Ismét ajkához emelte a remegő kis kezét. A leány hirtelen a kerítésre borult s elkezd:e azt a fájó, szivet remegtető lá­nyos zokogást. Iván beugrott a kis kapun, mellé. Hozzá hajlott . . . Derekát gyöngéden átfogta. — Gina, édes ... Mi a baja ? Maga zokog ? ... Miattam sir? 1 Maga ? Mondja, feleljen . . . ? A lány nem szólt semmit, csak to­vább zokogott. Forró könnye oda hullott Iván kezére s arczára is, a mint a leány arczához hajlott. — Gina .,. . feleljen . . . Kérem, könyörgök.. Édes Gina ne sirjon, mert lássa ón, a férfi, ón is elkezdem mindjárt a zokogást. A lány felemelkedett. A fehér battis tot szeméhez szorítva, oda hajlott a férfi vállára. — Iván, szeret engem ? —• Nagyon szeretem és tisztelem. A lány lázas, suttogó hangon kez dett beszólni. — Oh csak ezt ne mondja. Tudom, szeret, a bogy mondta, mint a test vért ... De nem veszi észre, nem vet te észre, hogy én máskép szeretem ma gát . . . Szeretem, de ez nem szeretet, hanem forró, lángoló szeretem . . .Nem bírom tovább, nem. Ugy dobog a szivem, hogy szinte szétrepeszti a keblemet . . . Én. a leány valiok magának Iván, a férfinek szerelmet . . . Nem, nem tudok ugy elmenni, hogy ezt meg ne mondjam magának . . . Gondoljon akármit ró­lam . . . Nem bírom tovább, nem . . . Hevesen odaborult Iván keblére, ugy hogy a csipkekendő válláról a földre hullott. — Gina . . . édes Gina . . . — És maga eltudna engedni a nél­kül, hogy egy szerelmes szót, súgna a fülembe ... Oh ón nem is megyek ma­ga nélkül Iván . . . Nem megyek . . . S a lány indulatában topantott kis lábával. — Jöjjön velem .. Menjünk együtt. Jöjjön velem, legyen részese a dicső­ségnek, a mi engem körülvesz, legyen részete, a ^nyomorúságnak is, ami néha utói ér ! És nem tudok maga nélkül elleni . . . Jöjjön velem, utánam. — Gina, maga szenvedélyében nem tudja mit beszól, mit akar . . . Csende süljön . . . Észre veszik benn s még kita­lál jönni valaki. Ugy is irigykednek s les­kelődnek ránk a többiek... Csendesüljön... — Magát félti ugy-e, hogy itt talál ják velem, a soubrettel . .• . — Ugyan édes Gina, hogy beszélhet ilyet . . . Nem magamat, magát féltem. Mit szólnának magáról, ha ilyen homá lyos este itt találnák velem együtt . . . Lehajlott a földre, felemelte a ;ken­dőt s a leány vállára boritottá. — Csendesüljön ... Ne sirjon. Nyu­godjék meg abban a gondolatban, hogy el kell válnunk egymástól. A lány megint elkezdett zokogni. — Nem, nem megyek maga nélkül sehová se . . . Inkább meghalok . . . — De édes Gina . . . Tudja, hogy szeretem ... De mi lenne belőlünk együtt . . . Maga még nem tudja, hogy mi az igazi nyomorúság. A deszkán el­játsza sokszor, de az életben máskép van ám. Kiöl az az ember szivéből minden nemesebb érzést . . . Szeretetet. . . Sze­relmet . . . Ea nem tudom e lépéssel a maga pályáját is tönkre tenni. Gondolja meg, gondolja meg édes Gina, mi lenne belőlünk együtt. A nyomorúság össze­törné a szivünket, szerelmünket . . . Még utoljára meggyűlölnénk egymást, mert egyik oka a másik nyomorúságának . .. —- Ne beszéljen Iván ... Én nem hiszem ... Ez nem lehet . . . Maga, hogy szeret engem, azt is csak mondja .. . — Gina . . . Ezt még nekem soha se mondta s tudom maga sem hiszi . . . — Nem, nem hiszem, suttogta Gina s kezét leeresztve, ,'ehorgasztott fővel nekidőlt a kerítésnek. — Jobb lesz igy Gina, szólt Iván s megfogta a leány két kezét. Mindketten boldogtalanok leszünk egy kicsit. De az idő befogja gyógyítani a sebet . . .Nem fogjuk egymást elfeledni soha ... soha ... S mikor egymásra fogunk emlékezni, olyan jóleső meleg érzés fogja átjárni a szivünket . . . Igy lesz ez édes . . . Nem lehet rajta változtatni . . . Gina mereven nézett Iván szemébe. Feje hirtelen mellére csuklott, kezét szi­vére szorítva meginogott. Iván gyorsan kitárta két kezét, 8 a leány oda rogyott reszkető karjába. Egészen sötét volt A hold lehúzódott az akáczok mögé. S Iván nem látót egy é­bet, csak a karjai közt fekvő alélt leány sáppadt arczát, csukott szemeit. A lány termete egybeolvadt a homállyal. Oda hajtotta fejét az arczához . . . Közel. . \ Közelebb s ugy suttogott hozzá, hogy ajka szinte érintette a lány apró

Next

/
Thumbnails
Contents