Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-03 / 88. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, november hó 3-án. 88. szám. BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTAKTALMU LAP. Szerkesztőségi: Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közleménye* £flyeí IlZa!

r' á a 8 K

r- I küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. i Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi ős külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Beszámoló. Beszámolni a képviselők rendszerint azért mennek, mert a választóikkal íönn akarják tartani a kontaktust, egy kis eszem iszomot rendeznek, ez alkalmat ad az üuuepeltetésre. A közéletre fontossága ennek nincs ; rendszerint az a falu, város is elfeledi, a hol lefutott az esemény, ha a mámort kiheverte. Más dolog az, ha vagy a politikai előőrsök, vagy a vezérek jelentkeznek s mennek oly időkben kerületeikbe, midőn követendő magatartásuk és pártjuk helyzete okvetetlen változásnak lészen alávetve a beszámoló következtében. Igy volt az a multhó 16-án, midőn A p p o n y i Jászberényben beszámolt, igy volt ez most is, midőn a politikai elő őrsök két nagy antagonistája megy egyik Hajdu-Szoloszlóra, a másik Uugvárt. Polonyi, az obstrukczió táborszernagya volt az első a a nagy debatter. a szabadelvű párt harczképes katonája s egyik zászlótartója, Tisza István a másik. Tisza gróf nagyou érdekes beszédet mondott : megemlékezvén a nemzet nagy, mérhetlen veszteségéről, a királyné haláláról, utalt az országgyűlés munkájára, majd a múltról áttért a jelenre. Beszédének e részében tagadhatlaiiul éles, kegyetlen kritikát mondott az ellenzék viselkedéséről, de sem klotürrel, sem uj választásokkal nem fenyegetőzött. Ellenkezőleg : kifejezte abbeli reményét, hogy az ellenzéki pártok komolyabb elemeinek sikeiiilni fog gátat vetni a szélsők agitácziójáuak. S azután megpei gette a pessimismus Imrjait is: hátha ez nem fog sikerülui? E ponton haagja a legkeményebbé, legfenyegetőbbé változott: kijelentette, hogy ő a harezot nem óhajtja, nem keresi, de ha belejut, teljes erejével teljesíteni fogja kötelességét. Ez volt a beszá molójáuak a pointeje. Látni va^.ó, hogv mi volt ez a beszéd ? Fenyegető békités, ez a legjellemzőbb kifejezés reá. Az ellenzék hazafiságához, komolyságához apellált, hogy ne gátolja a kiegyezés létrejöttét ; s megfenyegette, bár csak általánosságban, hogy meggyülik a baja, ha nem szereli le az obstrukcziót. A kormány tehát még mindig reménykedik, hogy az obstrukczió elcsillapul s nem akar még most az öreg ágyukkal rukkolni elő. Ezért is békit és fenyeget — egyszerre. Bezzeg a Polónyi beszédében nem volt semmi az úgynevezett higgadt temperamentumból; ellenkezőleg, a legszilajabb haraggal proklamálta az élet-halál harezot Bánffy Dezső ellen. Nyiltan bevallotta, hogy e harcz, a mi most a képviselőházban folyik, nem elvi, nem dologi, hanem tisztára „hazafias jellegű" háború. Ők a mostani miniszterelnököt akarják minden áron tehetetlenné tenni. Azzal nem törődnek, hogy az uj kormány épeu ilyen rossz lesz, mint a mostani, csak Bá nffy ne üljön a miniszterelnöki székben. Mihelyt Bánffy Dezső megbukott : sz obstrukczió hadseregében megfujják a visszavonulás trombitáját. Akkor azután, ám jöjjön létre a kiegyezés ; de Báiffy legyen az ára. Hm ! De azt még a liajdu-szobcsz1 ói magyarok is mígfogják gondolni, hogy mit ér azzal az ország, ha a Báíjffy-csatábau BáLffyt legyőzik. Az a csatatér, melyet a harcz, elpusztít, az ország lesz! Azért nincs valami nngy magja a szoboszlói haragos beszédnek. Különben is régen megmondották már: aki haragszik, aunak niucs igaza! Az obstrukeió következményei — Komédia vagy forradalom ? — Mit jelent az a zenebona, a mit az ország házában egy pár elkeseredett hazafi támasztani akar? Az újságok azt irják, hogy obstrukeió lesz. Hát értsük meg jól atyámfiai, hogy mi a veleje ennek a szónak. Az a veleje, hogy barmincz egynéhány ember, mivelhogy az ország sorát nem ugy intézik, a hogyan ők akarják, hát mindenféle furfanggal azt erőltetik, hogy az ország sora sehogy se intéződjék. Azt akarják, hogy a törvényes rend felbomoljon és azt remélik, hogy akkor a kormány megbukik és más, nekik tetsző emberek kerülnek a bársonyszékekbe. Hát ebbe a dologba tán volna egy kis beleszólása az országnak is. Azoknak a polgároknak, akik nem szavalhat nak az országgyűlésen, a kik csak ve sződnek és keresik a kenyeret a maguk és családjuk számára és akiknek országos békesség és törvényes rend kell, hogy nyugodalmasan végezhessék a dolgukat. Nekünk, kis embereknek, hiába p-^dikálnak arról, hogy Deák Ferencz igy vagy ugy értette-e azt a törvényt, a mit 67-ben csinált; nekünk az a fontos, hogy abból a törvényből Magyarországnak haszna legyen. Már most, ha a kormány ennek a törvénynek a segítségé vei megszerzi nekünk a hasznot, ha a koimánynak nagy párlja, tehát az országgyűlés többsége, egy nézeten van vele s az ország népe is ezt akarja, akkor cfakugyan megáll az ember esze. ha azt látja, hogy egy páran fittyet hánynak velamenyinek és felfordulást akarnak csinálni az orsíágban. Komédiát csinálnak vájjon ezek az urak, vagy igazándi forradalmat ? Csak bolond ember megy fejjel a falnak A törvényhozó, még ha ellenzéki is, valami czélt csak a szeme előtt tart, ha olyan nagyfába vágja a fejszéjét, hogy szembe szállá törvényes renddel ? Hát már most mit higyjen az ember? Azt-e, hogy csak rá akarnak ijeszteni a kormányra, vagy pedig, hogy fel akarják lázítani az országol? Ugyan vegyék elő egy kicsikét a jobbik eszüket. Nézzenek csak szerte az országban, hogy mit csináltak már eddig is a csökönjösségükkel ? A gazdasági életre a bizonytalanság lidórcze nehezedett. Teng-leng az üzlet; mindenki, akinek az üzlete vagy keresetmódia a kiegyezés kérdésével valahogy összefügg, aggodalmasan lesi, mi lesz, hogy lesz? Ez a bizonytalanság, mint a köd, ugy ereszkedik a kilátásaira és mint a filloxera a szőlőtőkét, ugy rágja meg láthatatlanul számításainak gyökerét. A pénz. minden látható ok nélkül, egyszerre megdrágul. A külföldi nagy pénzpiaezokat a nálunk mutatkozó zavaros helyzet bizalmatlanná teszi; kihallatszik hozzájuk, hogy valami felfordulás készül; hát először is becsukják a pénzes ládát. Aztán a budapesti nagy bankok is megszeppennek. Bedugják a pénzforrást a vidéki intézetek elől; az apró kis erek, amelyek a nagy pénzintézetekből viszik a táplálékot az ország legtávolabb eső zugába, el-elapadoznak ; a kis ember hiába for dul pénzért a vidéki intézethez; ha ég is a tető a fajé fölött, nem kap egy csöpp vizet se, hogy elolthassa a tüzet. Nincs pénz, nincs mivel fenntartani vagy folytatni a gazdálkodást. Halomra dől minden számítás és az amúgy is sok gond és keserűség tetejébe egy gonosz komédiával vagy pedig egy könnyelmű lazítással még rendkívüli bajt is csinálnak az emberek. És ez csak a kezdet kezdete. Most még ceak egy kis füstje mutatkozik a fenyegetőző tűzvésznek, olyan formán, mintha a kazal tövéből vékony pipafüst, száll a levegőbe. 'Istent kisértenek azok „BékéSBiegjeiKözlöny"tárcája. Egy asszony büne. Három éve csalom a férjemet. Igen, három éve. Még pontosan emlékszem a napra, a mikor az első, végzetes lépést megtettem. Es ő, a jó, a derék ember, nem is sejti a dolgot; a kötelesség embere minden izében, korrekt a végletekig, soha egy hajs:álnyira se tér le a helyes útról és ft^háborodással, utálattal utasítana vis

cza minden kísértést, hogy családját csak egy picn kis kirúgás erejéig is megrövidítse. Egészen biztos, hogy mitsem sejt. Nyugtalankodó lelkiismeretem olykor azt véli fölfedezni, hogy tekintete fürkésző, gyanakodó, de hamar kiverem ezt is a fejemből Hisz ki van zárva, hogy titkomat tudja. Tisztára lehetetlen. A min^p egyszer már hajnalban fölébredtem. Ü még aludt. Pitymalló nyári reggel volt. Kissé fölemelkedtem ágyamban és az arczába néztem. Nyugodtan lélegzett, félig nyitott ajkkal — halvány arczczal, azonban ekkor fedeztem föl az első szomorú vonást, árulóját a titkos, de folytonos évődésnek. Megrezzentem. Azelőtt sohasem volt ilyen. Iláiha mégis ind mindent? Mindent tud és a milyen angyali jó a természete, ha lgaia^on megbocsájt, mert akkor, a mikor szüleim kis kertjében megtörtóntazeijegyzesés ajkaimra nyomta az első csókot, megfogadta 1 Bármi történjék is Evike, tőlem nem fogsz soha egy rosz szót se hallani. Nekem az maradsz mindig, a mi most vagy, gyöngéden szeretett menyasszonyom. Oh a jó ember 1 Van e még egy férj, a kiben ennyi hősiesség, önuralom és szelídség volna ? Valóságos szent 1 Es ón ?... De nem, lehetetlen, hogy sejtsene valamit. Csak rémképek ezek, a mikkel ross z leJkiismeretemüldöz.Honnan tudná? Az első hónapban közel voltam hozzá, hogy mindent megvalljak. Különösen azon a deczemberi estén, a mikor a kis Győző a gyomrát elrontotta. Iszonyúan küzdöttem magammal, bűnöm óriási sulylyal nehezedett lelkemre és már ajkamon lebegett a vallomás, hogy lelkemet a rettentő nyomástól megváltsam. Már csak nem kiröppent szájamon a szó, hogy meg mondják neki mindent ... de úgyis any nyira aggódott a gyermek miatt. . . megszántam. Nem. nem fogom még jobban elszomorítani — gondoltam — ós hall gattam. Pedig csak gyávaság volt és ón elhitettem magammal, hogy őt akartam kímélni Azóta, mikor az asztalnál ülünk, sokszor nehéz a lelkem ! Ha gyermekeimre tekintek, erre a kót halovány, ártatlan angyalra, akik még nem tudnak semmit a lélek sötét örvényéről és amikor tiszta, szép szemeikkel rám néznek, le kell hajolnom a tányéromra, hogy tekintetüket elkerüljem. Hogy hasonlít apjára ez a két gyerek, nemcsak arezuk, de egész lényük; olyan jók, olyan romlat lanok. Azok maradnak : jók ós állhatatosak. En én ? Kifogástalan erényü családból száimaztam, a melynek körében soha semmi álnokságot meg nem tűrtek, tiszta és ártatlan voltam egész a menyegzőm napjáig, egy nagy,ludatlanbabalEsmost 1 Hogy is történhetett? Ez az átkozott nagyváros az oka. A többi asszony rosz példája rontott el. De a többieknek van mentségük, az ő férjük nem oly derék, jó ember, a legjobb valamennyi között. Oh mily nyomorult vagyok 1 Milyen semmiházi. méltatlan teremtés ! A hazugság, a csalás bilincsekbe veri lelkemen tönkreteszi boldogságomat. De már késő ! Nem tehetem meg nem történtté, a mi történt. A szenvedély erőt vett rajtam, mint annyi máson, akik talán jobbak nálam vagy talán rosszabbak is. A kik talán még aljasabb dolgot is követtek el, hogy vágyukat kielégíthessék. Es mégis, el kell jönnie aak, amikor ő megtud mintud mindeot. Hogyan fogom "neki megvallani, hogy fogok SZÍ vakat lelni erre a gyalázatosságra. Mit fogna zólni ? Remegéssel tölt el a pillanat, a mely elől ki nem térhetek. Látom arczát, szörnyű meglepődését, szinte hallom már szemrehányásai özönét. Szelídsége hirtelen lesújtó szigogorusággá fog változni. Le fogok roskadni a vád súlya alatt és talán vége lesz köztünk mindennek. Ki hitte volna ezt három óv előtt, a mikor még oly gondatlanul éltem, nem ismerve más boldogságot rajta és gyermekeinken kivül. De aztán jött a kísértés' az első, félénk lépés és — megtörtónt I Nem lehetett többé jóvá tenni, hasztalan bántam meg, a ballépést ez el nem törülheti ? Es miért mindez ? Miért az egész csalás, az aggodalmasan őrzött hazugság, vergődő lelkiismeretem folyton való kínlódása? Miért? Az indító ok a legalacsonyabbak közül való. szeretnék elsülyedni szégyenletemben, hogy csak azért léptem erre az útra, hogy egy bicziklit sserezhessek. Lehet képzelni is ennél gyalázatosabbat 1 Mely asszony követett el hasonló csalást ily fölösleges dolog, ily semmiség miatt! Vessetek meg ti nemesebb lelkű anyák ós asszonyok, akik erősebbek voltatok nálam ; taszítsatok ki körötökből kiknek a nélkül, hogy sejtették volna, szégyenére válok. De talán nem sokára megtudtok mindent. Es akkor ? Három év óta csalom az uramat margarinnal főzök, igazi vaj helyett. A kis Mari. Irta: Czarina Szilárd. Az ég pereméről legördült a nap s a kis udvari szobára titokzatos esti félhomály borult. Az ablak előtt öreg eperfa bólingatta lombját, a mi növesztette annak a kis szobának homályát. A középen hosszúkás, négyszögletes asztal terült el, hófehér abrosszal letakarva, körülötte közönséges, barnás-sárgára festett négy faszék. Az asztal homályosabb végén két hatalmas kar könyököl s ha ebben a pillanatban napsugár lopózhatnék a kis szobiba, meg lehetne látni tán vére lüktetését is annak a fiatal férfinak, ki fejét ott nyugtatja kót tenyerén. Jó ideje, hogy belebámul a semmibe, de a szoba csöndjét nem zavarja emberi hang. Pedig ketten vannak a szobában. Ő, a férfi, Romkay Elek gyakorló orvos ós vele szemben, ott a túlsó oldalán félig uri ruhában a kis Mari, a ki a házban minden és a mosóné leánya. Valami fehérneműt bontogat a kis Mari, a kirj már tán nem is illik a kii Mari név, lóvén már tul a .tizenhetedik, esztendőn. Bontogatja, kis gödrös álla alá szorítja annak a fehérneműnek közepót, összehajtogatja, aztán rácsap egy nagyot a vasalóval, a mi némiieg nyugtalanságára vall. Az asztal másik végén ülő Romkay megrezzen, mint egy meg ijesztett madár, aztán föl se tekintve, mintha félne valamitől, odasuttog : — Mari, Mari lelkem, édes Marim 1