Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-30 / 87. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Vasárnap, október hó 30-án. 87. szám BEEESHECrTEI KOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények: küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám á'a 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilins. hova a küldemények és az előfizetés küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizeten. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Ipart pártoló hazai kereskedelem. Társadalmi uton pártolni az ipart: régóta cselekeszszük. Mikor még Kossuth Lajos tisztán politikai térre nem lépett, védegyleteket alakitott magyar ipar teremtéseért. Talán akkor is politika volt ez, most is az. De akár a védegyleti mozgalom, akár a társadalmat átható röpke szó, hogy: „teremtessék magyar ipar!" — még nem teremthette meg sem a múltban, sem a jelenben a magyar ipart. Annak módszeresebb tényezó'k és nem röpke szavak szükségesek. Mindenekelőtt iparososztályunk értelmi és szakmabeli emelkedése, üzleti töke;, mert a kézműves iparos, a kit nagyobb vállalkozástól messze eliit a tőkehiány, hiába van szorgalma és szakmabeli képess ge, csak nem boldogulhat a mai óriási versenyben, a midó'n a külföldön is a gyáripar amúgy is hurkot tesz az iparososztály existenciájára. Ámbár valami nagy véleménnyel nem vagyunk a társadalmi jelszavak ereje iráut, mégis nem tartjuk jelentéktelennek, midou az érdekösszeütközésben lévő kereskedő osztály helyezkedik t magyar iparpártoló básisra. Ugyanis Szegedeu a napokban országos kereskedelmi kongreszszus tartatott. Ott a kereskedelmi kongreszszuson több pontozatba foglalták azou feltételeket, melyekkel a kereskedőosztály a magyar ipart támogathatja. Röviden ezek lennének : a kereskedőnek alaposan kell magát tájékozni, mit és mennyiért lehet nálunk magyar iparterméket kapni ? E lajstrom szakszerűen összeállítandó és folytonosan uj hazai gyárak alapításakor kiegészítendő. A kereskedelmi kamarák buzdítsák a kereskedőket, hogy a nekik konveuiáló termelőkkel egyenes érintkezésbe lépjenek ; jutalmazni kellene azon hazafias kereskedőket, a kik a magyar ipart pártolják s eladásra bevezetik ; a magyar ipartelepek, ha másként nem, közös utazót tartsanak és áruikat folytonosan mutassák be a helyszínén a kereskedőknek ; a sajtónak ilyen irányú segitése és egyéb buzdító intézkedések foglaltatnak még a határozatban. A szőnyegre került problémát több szompontból is kell taglalni. Amikor mi a kereskedőktől az iparpártolás tekintetében nagyobb buzgalmat, sőt bizonyos átmeneti áldozatkészséget is vélünk követelhetni, nem szabad fi gyeimen kivül hagynunk azokat a speciális viszonyokat, amelyek nálunk a jóakarat érvényesülését gyakorta megnehezítik. Az téuy, hogy a magyar kereskedelem az iparpártolás körül még nem vált be annak a tényezőnek, a melyre legelső sorban szükségünk van. Ha a kereskedői kar jelentékeny részénél e tekintetben kifogásolni való van, az t. i., bogy régi tradiczióiuál fogva az üzleti kezelés nem magyarosodott még meg teljesen. Ez nem érinti a kar hazafias reputáczióját, amely minden kétségen felül áll és amely föltétlenül vetekedhetik bármely más magyar társadalmi osztályéval. De azért mégis hiányzik ebben a karban valami, amit jól kell distinguálni: az az erős nemzeti chauvinismus, amelyet oly gyakran vetnek politikai téren nincs meg annyira, mint más nemzeteknél. Még a legnagyobb kereskedő nemzeteknél is látjuk, hogy sok esetben a kereskedő első sorban német, angol vagy írauezia és csak másodsorban kereskedő. Az egyik osztrák kiviteli enquéte-en el is panaszolták, hogy egyes hamburgi bizományosok ausztriai német gyárosok ajánlatait visszautasították. Sőt még a Kelet-Ázsiában vagy Dél-Afrikában letelepedő kereskedőktől is elvárják, hogy kizárólagosan a nemzeti ipar érdekében fognak dolgozni és ezen a czimen kérnek azok részére kormánysegélyt Ausztriában, Francziaországban és Olaszországban. De viszont el kell ösmernünk, hogy nálunk a közönség sem nagyon bizik a hazai termelőkben, egyenest megköveteli akere8kedőktől az idegen árut. Ehhez járul az a körülmény, hogy nálunk még a szerényebb viszonyok közt élő középosztály is sokkal követelőbb és finnyásabb, mint pl. Németországba!, Svájczban vagy Belgiumban ; nagyobb választékot, mindig uj meg uj mintákat igényel, a minek a magyar termelés, kivált a textilipar terén, nem képes megfelelni. Méltányosan el kell ismerni, hogy a kereskedő számolni kénytelen a közönséggel az árak, az újdonság és a választékosság tekiutetében; hogy a hatalmas külföldi gyártelepek kedvezőbb fizetési módozatokat tudtak megállapítani, mint a mi jobbára tőkeszegény uj iparunk. Vannak nekünk is már versenyképes posztógyáraink, vászonszövőiuk ; a branchebeli kereskedőink keressék az összeköttetést hazai telepekkel; biztosítsanak nekik bizonyos szükségleti minimumot; ha csak lehet, ne mellőzzék őket azért, mert a beszerzési forrás üzleti titokszámba szokott menni, vagy mert a külföldi verseny valamivel kényelmesebb fizetési s egyéb módozatokat képes konczedálni, — működjenek velük vállvetve nem csupáu elméleti becsű jóindulattal, hanem a mindennapi gyakorlatban is. És igazságosan itt sem szabad szemet hunyni az éremnek másik oldala előtt. Avval a nálunk közkeletű jelszóval, hogy a termelőt — a közvetítő kereskedés mellőzésével — közvetetlen összeköttetésbe kell hozni a fogyasztóval, csinján kell bánni, ha nem akarunk számos esetben épp azoknak az érdekeknek ártani, amelyekre czélozunk. A városok rendezéséről. — A belügyminiszter terve. — A városok rendezésének kérdésével már régóta foglalkoztak a belügyminisztériumban, mig, most végre elkészült az erre vonatkozó javaslat, mely a benne lévő újításoknál fogva nagy érdeklődést fog kelteni. A javaslat mindenekelőtt eltörli a „törvényhatóság" kifejezését és csak a „képviselőtestület" elnevezést használja, a mi korántsem azt jelenti, hogy a törvényhatóságok elvesztik autonómiájukat, mert ezek továbbra is önállóak maradnak, mig a rendezett tanácsú városok a megyéknek lesznek alávetve. A javaslat a rendezésénél kiváltkép a lakosság számát veszi alapul. A képviselőtestület és tanács szerve„BékésniegyeiKözlöny"tárcája. Egy emberbaráti intézetről. A csabai ág. ev. egyház egyik lelkésze, Szeberényi Lajos Zs. a nyáron hosszabb ideig utazott Németországban és Dániában, hol az ág. ev. hitélet s különösen a humanitáriusi intézményeket és a hitéleti missiókat tanulmányozta Éles szemmel azonban önválasztotta tanulmányanyaga mellett sok érdekes socialis vonást látott s figyelt meg, melyeket útjáról irott kötetében örökít meg. Az útirajzokban gyűjtött tanulmányanyag érdekességét alig tudnánk jobban beajánlani az olvasó érdeklődésébe és figyelmébe, mint maga az utijegyzetekből kiszakított tauulmányrész, a mit alább adunk. Azért egyszerűen átadjuk a szót a szerzőnek, ki e mutatványrószben a ricklitigi „Salem", iszákosokat gyógyító intézetet irja le vonzóan és nagy megfigyelő tehetségre v;lló tollal. A Lübeck-féle ve'.ető vasútvonalon Oldenslolie állomáson átszállva, a NeuMünster-feló menő vicinális vasúton elérkeztem a pusztán fekvő vasúti állomásra, melynek neve Rickling. Az előző állomás, Segeberg kis városkájáb a' vá«ár volt s ott tömegesen szálltak fel vasúti kocsinkba a vásárból hazatérő lókupeczek. Végig kellett hallgatnom a lovak te : észet't és szokásait tárgyaló épületes beszédeket. Némelyik utas oly élénken adta. elő humoros közbeszúrások hal lóvásárlási < történeteit, hogy az egész közönség hangos kaczájjal fejezte ki tetszését. Elnéztem figyelmeset ^e népnek tréfáit és enyelgéseit. Jóhiszeműség sugárzik ki arezukon, 4 trágár szavakat ós szemérmetlen kifejezést nem hasz-iáinak. RickHng kis falucska. Az egyik vasúti szolgának át adtam kézi podgyászomat, hogy őrizze azt, a mig vissza nem jövök. De az eljárás itt nem oly rövid, mint nálunk. Nem akarta addig eltenni holmimat, mig JJazt meg nem mérte s mig irásban elismervényt nem adott. Megjegyeznem liogy utam sietős, mire való az |a sok teketória. De emberem vissza vágott: „Ez nálunk szigorú rendelet s mi a rendeleteket meg szoktuk tartani". Ez a hivatás hűség meglepett és megörvendeztetett. Én e jelentéktelen dologban is a/ evaugeliom hatását lá.on. Aho' azutol vasúti szolga is igy fo?'ja fel hivaiasat, ot az állam gépezete nen recseg a hiábavaló, haszontalan frázisoktól! A vasút állomással szemközt- van --/ egyszerű „Gastiaus", a melyben t-iszt<\ s<'ges éjjeli szállást kaptam. íbt is azt a tisztaságot és becsületességet tapasztaltam, me

;yet Hermannsburgban /olt alkalma .. szemlélni. A vendéglő'-né szívesen bocsátotta rendelkezésemre segédjét, ki a ve déglőben elhelyezett vegyes kereskedés; vezeti, hogy elkísérjen engemet a p -w pereznyire fekvő „Salem" nevü. iszákosodat gyógyító inU'zetbe Egy kis dombon áthaladva, szemünkbe tűnik egy egyemeletes épület, szép kertte övezve. 1886. szept. 16-án helyezték e alapkövét ez i. -téze'tnek, melyet 18H7 jn-I pius Bü-án megnyitottak. Eleintén csak; 12 gyógyítandó egyén volt felvehető, de e- pi.hamar szöknél bizonyult a helyiség és ma már kibővítették. Jelenleg 40 pariéi i| számÁra van helv. Az intézet épité>i. költ sége közadakozás utján került elő. Körülbelül 26,000 márkába került, s 20 hold földiterület kör yezi, melyet mivel he tövé tettek az intézet lakói. Eleintén azt hitték, hogy az is ákosságban szenvedők nem igen veszik igénybe az intézetet s a-Z'-r szabták a legnagyobb lói,számot 12-re. De mily nagy volt a csalódás, a midőn már*a megnyitás első év* >en 17-en jelentkeztek, a másodikban 20, a harmadikban 28, a negyedikben 27, az ötödikben 80, a hatodikban 32, a hetedikben 40, a nyolczadikban 42. A létszám ezen- emelkedése világosan arra mutatott, hogy az intézménye már régen kellett volna létesíteni. Az intézet létesítésének czélja az volt: módot nyújtani az iszákosság rabságában szenvedőknek arra, hogy szabaduljam k ez átoktól, melynek létezéseért az egész társadalom felelős. Kísérőm elhagyott és ón magam léptem az intézet területére. Az intézet vezetőre, Wetters ur, szobáján kopogtattam. Három gyermekét tanította, egy rezgő fejű u<' ember, P mint később [hallottam az 5: truotpr maga is a paciensek közül való nyugdijazott tanitó,' a ki hál; ból oktatja a .ezeté gyermekeit. No•asok.'r?. belépett az, a kir .irtam. Wetters ur igen erélyes teti te i férfin. Készséggel ajánlkozott az 'n.- 7- ú megmutatására. Az 'ntézetbe bármely iszákoi felveeiő, a ki valamely ragályos bajban nem szenved. A belépésnek önként- elhatározáson kell alapulnia. A gyógymód keresztyen világnézet megerősítése és a rendemunkás életmód megszokása. lündenlri, a 1 í iz intézetbe belép, köteles testileg dol, i. Az intézet körüli veteményes kertet '-ztán a szenvedő intézeti lakók i 'vel'k i g Itt dolgoznak ők egész tartózkodá alatt Wetters utasítása szerint. Az életrend az intézetben következő: 6 -.'/•? koi felkelés, 7 órakor reggeli ós utána reggeli is -r ; - /.:

e •7 V:> -9-ig munka, 9—10 villásreggeli, p" é\. 10—11 és Va óra munka, llVa—12 pihenés, 12 ebédj H/2— 4-ig munka, 4—5 uzsona és pihen*' 5—6 munka, 6—7 pihenés, 7 órakor vacsora és vacsora után esteli istentisztelet, 10 órakor lefekvés. A belép' sem az intézetben, sem annak környékén szesze^ ita.lt nem kap. JA környék korcsmárosai szigorúan megtartják e tilalmat. Dohányozni szabad, de csak mértékletesen. Az idő, melyet a szenvedők az intézetben töltenek, nagyon különböző, 6 héttől 2 esztendeig terjedhet. Az intézet lakóit három osztályban helyezik el. Az első osztályban 750, a má sodikban 500, a harmadikban 250 márkát fizetnek. Az élelem és életrend minden osztályban egyenlő s a különbség csak abban áll, hogy mig az első osztály lakója külön szobát kap, addig a második osztályban ketten, a harmadikban kettőnél többen laknak egy szobában. Wetters ur megmutatta a lakásokat. Bevezetett egy első osztályú szobába. Egy 60—70 éves korú öreg ur épen levelet irt. Megzavartuk őt s azért bocsánatot kértem a nagyon tisztességes külsejü öreg úrtól, a kiről nem is gondolná az ember, hogy mily nagy bajban szenved, ha nem lenne „Salem" lakója. Kimen/e szobájából, ezen csolkozásomnak adtam kifejezést Wetters ur előtt. Mire ő elmondta, hogy az a tisztességes külsejü uri ember borzasztóan szánalmas állapotban jött az intézetbe, mert notorius iszákos ember volt. Már 2 év óta van itt s még szükséges volna, hogy tovább is itt maradna, de hozzátartozói nem hagynak bókét neki s egyre azt kívánják, hogy hagyja már ott az intézetet, pedig maga is belátja, hogy még gyenge lesz ellenállni a kísértésnek . . . Wetters ur szerint az ily öreg, erős szervezetű lemberek nagyon nehezen szoknak le az iszákosságról. Reájuk nézve nincs menekülés, ha csak teljesen le nem mondanak az ivásról. Az emeleten van elhelyezve a harmadik osztály. Tágas nagy szobában laknak itt 5—6-an együtt. Ez osztály lakói végzik az intézetben szükséges szobatakarítást. Csak a lakásban van tehát különbség az egyes osztályok között, éteden, munkában egyenlők, hisz az ivásban is egyenlők voltak. Wetters úr nem nyerte képzését a diakónus intézetben. Sok évig a katonaságnál szolgált mint altiszt. Ritka erélyes, kegyes ember, a ki hatni tud az intézet lakóira. Schafer lelkész Altonában azt mondta : „Menjen Ricklingbe, ott az ^intézet külső berendezésében a legnagyobb rendetlenséget találja. Wetters nem ad sokat a külső rendre, de azért hatni tud az iszákosokra". Valóban az intézet hatása bámulatra méltó ; majdnem 80 százaléka az iszákosoknak meggyógyultan tér otthonába. Hiszen, ha csak évente 1—2 embert mentenének meg az iszákosság posványából

; már