Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-30 / 87. szám

zÓ3énél igen érdekes újításokat tervez a javaslat. Igy a viriliseket is választani fogják a tegtöbb adót fizetők sorából, a tanácsot pedig titkos szavasással alakítják meg. Nagyon fontos és mélyreható a javaslatnak az az intézkedése is, mely a képviselőtestületet teljesen elválasztja a tisztviselői kartól, mely utóbbinak kizárólag a végrehajtó közeg jellege ma rad meg ; ennélfogva a tisztviselőknek nincsen szavazati joguk. Egy polgármester helyett kettő I A javaslatnak ez az ujitása szintén nem csekély feltűnést fog kelteni. Ugyanis a 30,000 lakossel biró városokban két polgármestert választanának, kik közül az egyiknek kiváltkép csak reprezen tálnia kellene, ezért kve.lifíkáczióval nem ke;l bírnia és választása királyi megerősítésére szorul. — A reprezentáló polgármestert a képviselőtestület hat évre választja meg. A második polgármestert óletfogytiglanig választják meg, hasonlókép a többi tisztviselőket is, csakhogy ennek a másik polgármesternek kvaüfikáczióval kell bírnia, választása azonban nemszorul királyi megerősítésre. A tanács hatásköre is sokban változást szenved ; a javaslat első sorban igen sok közgyűlési ügyet a tanács hatáskörében utal, a közgyűlési határozatok egy részének hatályához nem tartja szükségesnek a miniszteri jóváhagyást, a mi kótsógkivül sokat segítene a közigazgatás lanyhaságán. A javaslatból kiemelendő még, hogy a városi számvevőséget államosítani akarja ós a kormány közvetlenül gyakorolná ellenőrzési jogát a városok vagyona felett. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Az uj három éves adókivetés. A pénzügyminiszter Békósmegye törvényhatósága, a közigazgatási bizottsághoz és a pénzügyigazgatóságókhoz a következő körrendeletet intézte: Az áUami egyenes adók 1899, 1900 és 1901. évekre szóló kivetésének elő munkálatai*, nevezetesen az adókötelezettek ós adótárgyak irását, szintúgy a beva'lások benyújtását ós gyűjtését, egyéb kivetési adatok beszerzését, valamint ezek alapján az egyenes adók kivetését ezen nel elrendelem. A kir. pónzügyigazgatóságok és községi (városi) közegek, valamint a közigazgatási bizottságok teendőit és az adózók kötelezettségeit jelen közrendele'emhez mellékelt utasítás sze rmt a kir. p ínzügyigazgatóságok fogják magállapiíar i. A miniszter rendelete alapján az 1899. évre szóló összeirási munkálatok már megkezdőitek. Tekintettel az évek hosszú sora óta nagyon felszaporodott adókötelesek és adótárgyak számára, az öszszeirást minden községben serényen végzik A három éves érvénnyel megállapítandó házbéradó kivetsének alapjául szolgáló házaérbevallások november hó 15-től 30 ig nyújtandók bb a városi adóhivatalhoz. A III. oszt. kereseti adó bevallások benyújtásának határideje 1899. január 20 ika. A miniszter egyébként terjedelmes utasításban irja körül, a kivetési közegek ós adózók kötelezettségeit. Tanitó-gyülés. A békésvármegyei ált. tanitó-egyesület orosházi járásköre f. hó 27-én Caorváson tartotta őszi gyűlését. AÍ elnöki megnyitó első sorban az elhunyt királyasszonyról emlékezik meg, kinek emlékét jegyzőkönyvbe iktatja a gyülóe. Az eltávozott és elhalálozott tagok bejelentésénél Nagy Lajos indítványozza, hogy Varga István korán elhunyt kartárs élete s működése a jövő gyűlésen legyen méltatva. Az emlékbe széd megtartásával F á b r i c z y Pál bizatik meg. A Komlóeon tartott gyűlés jegyzőkönyve felolvasása után megbiráltatott K r a u s z Sándor gyakorlati előadása a „szoktatásról a tanév elején" I. osztályú növendékekkel. B r ó s z Jánosnak az osztott iskola I. II. oszt. tantervéről felolvasott értekezése élénk vitára adott alkalmat. A többi osztályok tantervét folytatólag, a gyűlésen olvassa föl. F ü r s z t János előadónak a nyugdíj revisiójáról elmondott határozati javaslatát, kipótolva Nagy Lajos és Kovács János módosításaival, a gyűlés magáévá teszi: 35 óv szolgálati idő, a 15 krajczárok eltörlése, a fiztés javítás 50%-nak eltörlése, 5 esztendei szolgálat után nyugdijképesség szolgálatba lépéstől számíttassák a nyugdijintózeti tagság, kántorok fizetése 600 frtig teljesen és csak azontúl számittassók fele részben tanítói fizetésnek. Az évi járulók 3°/o-ra emeltessék, melyből 1% a tanitók árvái számára fölállítandó intézetre menjen. K o v á c s János, a gazdasági ismétlő iskoláról benyújtott pontjait a gyűlés elfogadja. — Povázsay Gábor egy kon krét esetből kifolyólag indítványozza, hogy a járáskör írjon föl a központba a tanitó és iskola védelmének a közig, bizottság elé terjesztése végett. Indítványozó megbízatott, hogy indítványát a nov. 15-iki nagygyűlésen nyújtsa be. A tavaszi gyűlés Nagyszénáson tartatik meg. A volt tisztikar 3 évre újból megválasztatott. lesz nagy emóczió a székhely áthelyezés miatt, Terényi tréfásan azt a megyjegyzést koczkáztatta : — Megkellene ülnünk az áldomást, hogy a dolog igy dőlt el, én nem sajnálom a paprikás húst. Ekkor megszólalt a leglelkesebb gyulai, egy kedves modorú fiatalember, ki akkor nem rég jött egyenesen a podeszta hazájából s kissé olasz akczentusával mindig kedvesen hallgatott '^alak •olt a gyulai kaszinóban. Sok tréfának kedélyes szerzője. — Én meg adom hozzá a — riskását. Egyenesen Fiúméból hozatom. Az édes apám fogja küldeni, a ki nagykereskedő Fiui»éban. Egy zsákkal kérek. Zajos és szűnni nem akaró éljenzés honorálta az indítványt. A ki egy zsák riskását ajánlott Gyula győzelmi lakomájára, az — Mattiasy Alajos volt, ez időszerint a csabai járásbíróság kiváló uj albirája. Persze moit már értjük azon időben való gyulai enthuziasmusát: a legszebb gyulai leánynak nézett mélyen a szemébe, a ki azóta a feVasárnap. Csak ugy tréfaképpen idézzük föl a megyei mozgolódás idejét. Ne vegye senki komoly dolognak. Abban az időben történt, mikor a megboldogult és jóemlékü Terényi Lajos anynyira utazott a megyében. Egyszer a gyulai kaszinóban nagy társaság volt. Akkor már a Terényi Lajos nagy népszerűsége és ellenállhatlan kedves modora egyszerűen leszerelte a megyei mozgalmát s biztosra lehetett venni, hogy nem Változnak az idők, változnak az emberek. Attól a percztől, hogy a biró ur, a sovén gyulai, a ki még Kéry Gyulát^is felülmulta a szűkebb lokalpatriotismus dagadozásában, — Csabára betette a lábát, figyelem őt messziről. Ugyan ő, a telivér gyulai, a rizskásáknak nagy fölajánlója, megszokik-e hát Csabán, vagy megszökik a „tót telepről?" Dehogy szökik, hiszen már melegszik. Tetszik neki demokratikus Csaba társadalma, józan polgári felfogása és egészséges közszelleme. És mennyi haladás! A minap azt is mondotta : — Mintha a csabai artézi viz jobb lenne, mint a gyulai. ... No no, ha ezt Gyulán megtudják. Solon mondotta, hogy halála előtt senki sem boldog. Ezt a mondást tisztelettel T a d an a y K. János albiró előtt megfelebbezem. Mióta egy embert láttam Csabán a Vasututczán, azóta füttyöt hányok Solonnak, meg a bölcs mondásának. Rózsai Sámuel, én téged bámuel, mondanám hazánk jó kedvű humoristájával, Sipuluszszal. Mivelhogy nem hiába, hogy Rózsai a neve, de rózsás is a kedve az „Újvilág" tömkeleg vendéglősének. A jókedvéről azok a jeles mondások is tanúskodnak, melyek az „Újvilágihoz czimzett újonnan restaurált kávéházában megkapják a szemet, nagy betűkkel vannak a falra felpingálva, íme egy: Igyál, ne busulj, De ugy nézz a szemembe Többet nem adok hiteibei Mert megcsalt a reménység, Oda az emberség l A kültelki „aufsreibeneseknek" érthetőbben és vigabban nem lehetett vol»a értésükre adni a bizonnyal fájdalommal tudomásul veendő uj divatot Itt egy más : Fiatal legyen a menyecske ! A bor meg vénecske. Amerikában, az igazi uj világban sem lehetne összeállítani szebb prograumot, mint a csabai „Uj világ"- ban. Hát ez még hozzá : Boros embert az Isten szereti. Holta után menyországba viteti ! Képzeljük e szép jövőnek ilyetén elővarázsolása mellett, hányan várják elvitelüket a menyországba, a kik megannyian befogják látni, hogy „elázik" az ember, mig a menyországot megtalálja s olykor j|azt elvétve a pokolba jut, a hol ilyen szavakkal fogadják. — Hát most kell haza jönni, te lump ? . . De erről eszembe jut egy anekdotta, mint az öreg Salamonnak. Későn és újvilági menyországképes állapotban ment haza a férj. A felesége lesett rá s ezzel fogadja. — Hát most kell hazajönni te lump, te gézengúz, te léhűtő, mihaszna ! A férj nem szól semmit, hanem vetkeződik. Megkezdi erre az asszony más hangnemben az éjjeli tárgyalást (Tanulhatnak tőle az obstrukciósok.) — Bolond, buta, esztelen, ostoba voltam, hogy hozzád mentem feleségül. Erre a férj a feleségéhez megy ós durván, a mire nincsen mentség, pofon üti. — Hát mért volt ez ? — riad föl bőszülten az asszony. — Mig engemet elmondottál lumpnak, gézengúznak, léhütőnek, mihasznának, azt mind eltűrtem ; de hogy a feleségemet sérteg e d t e d, ezért kaptál egy nyaklevest . . . A hét legrosszabb vicce Csabán. — Most már Bécsben nemcsak Velencze van, hanem Pest is (pestis). Szerzőjét homály fedi. Jobb is ! S. Katonatiszt kalandja. — Saját tudósítónktól. — Lapunk mult számában jelentettük, hogy egy Kigyóson, a nőtestvérónól szabadságon időző katonatisztet, C s i zm a z i a Gyulát sétaközben letartóztatták és Csorvásra bekísérték. Az eset nem egészen ngy történt meg, a mint a minap közöltük. Az eset részletesen a következő : Somogyi Csizmadia Gyula, a császári ós királyi 3 ik vonat (train) osztálybeli tiszt, napok óta nővérénél Kigyóson időzik. Az őszi verőfény|kicsalta a szabadba, szolgálati kard nélkül hoszszabb sétára indult azzal a szándékkal, hogy majd vonattal vissza megy nővéréhez. Útjában a fáradságot kipihenendő, a nagygerendási országúti csárdába bement, a hol, mert a gerendási csárdában nincs valami nagy választ-óka a villásreggelinek, szalonnát rendelt. Mig csöndesen falatozik, a csárdástól botot kért, mert a tanyákon már eddig is sok kellemetlensége volt a kutyákkal. Éppen ekkor állított be két financz, a csabai pénzügyőri szakasztól. is mily nagyon áldásos munkát végezne ez intézet, vissza idva nem egy család, nem egy szülő elveszett pjoqogságát. A társadalom mindé" .sztályábo g voltak már lakói ez intézetnek. Wetters úr nem egészen káröröm nélkül jegyezte meg : „Ich habe schon unter memer liand geliabt einen Pastor emer. und einen Candidaten der Theologie". Az intézet angol kertjében épen pilienőt tartottak a betegek, a midőn oda léptünk s láttam ott, már a ruházat után is itólve, a, legkülönfélébb állású és kora embereket. Óriás testalkatú, középkorú férfin kitűnt hatalmas alakjával a többi közül, mellétre egy alig 18 éves fiatal ember tornázott ' ig akartam hinni, hogy e fiatal ember is mar oly mélyen sülyedt. Svédországból küldték Rioklingbe! Az intézet vezetöjével^az elbocsátottak igen sűrűn leve eznek s továbbra is tanácsot kérnek tőle. Wettersnek igy sok dolgot ád nem csak • ^intézet vezetése, nanem a nagyon iterjedt levelezés is, hiszen csak az óv első felében 1400 levelet irt. Sokan azt hiszik, hogy valami csodaszerrel rendelkezik, s ezt kérik tőle. Az elbocsátottakra nézve Wetters szerint, igen jó hatással van, lia a kék kereszt és hasonló irányú eg) letekbe belépnek. A szomszédos „-Arbeiterolcme"-t megszemlélni óhajtva, Wetters ur felhívására sokan ajánlkoztak a paciensek közül, hogy elkísérnek oda. Kiszemelt számomra egy alacsony, zömök férfiút, a ki szives volt elkisémi. Útközben beszédbe ereszkedtünk. Megtudtam, hogy Ö családos ember és egy hamburgi gyárban :-olgcz. -,t. Agyár tulajdonosa nem akarta végleg elbocsátani az azelőtt u igyon szorgalmas nr. nkást ós utolsó próbfikéiir elküldte őt Eickiingbe. Fiatal korában erős szándéka volt, hogy missionárius lesz és el is ment Hermamisburgba, de akkor beteges lévén, nem találták öt alkalmasnak a nehéz hivatásra. Hamburgba ment vissza s ott mint szorgalmas munkásnak jól ment dolga. Családot alapított, rendes életmódot folytatott. Hogy a család egyre növekedő igényeit kielégítse, egy nyári mulatóhelyen, . asznia; délutánonkint, mint kisegítő pínczér működött. Ez volt számára a legveszedelmesebb hely. Eleintén csak ap- rófcb bravúrokkal kezdte. Pinczér társai előtt azzal dicsekedett, hogy 12 pohár sört is lehörpent egyhamar, a nélkül, hogy berúgna. A sör után következett a pálinka és pedig mindég nagyobb ós nagyobb adagokban. A munkál) oz többé nem szivesen látott. Látta borzasztó helyzetét, de sem urainak intése, sem szerető nejének könnyei nem birták őt jobb útra terelni. Rövid időközökben elhagyta az ivást; de azután nagyobb szenvedélylyel látott újból az iváshoz. Már 4 hónapja t az intézetben s pár nap múlva családjához megy, rogy szer.vedéiye által feldúlt családi boldogságát ismét visszf-fUlitsa és az aggódőkat megnyugtassa. Ezen kísérővel jutottam el a munkástelepre (Arbeitercolonie), ar.ieiy intézet 1883-ban keletkezett. E :-• .K .S^eleoek k Mdeményezője Bodeischwíng :elkész. Németországban épen ugy, mint nálivk, sok ezerre megy a munkanélküli csavargók száma. A munkátlanság bűnre csábit. Sokan e szerencsétlenek közül, ha jobb útra is akarnának térni, munkát már gyanús kinézósük folytán is alig 'kaphatnak. Ezek számát apasztani s a megmenthető! megmenteni, veit B. czélja. Ez intézetek beváltak. Ha nagyon kis százalék is a javultak száma, már magában véve az is nagy áldás a társadalomra nézne, ha oly sok közveszélyes egyén legalább egy időre őrizet alatt áll s nem igyekszik, az ellenhatástól megmenekülendő, a fegyházban keresni menedéket A ricklingi „Arbeitercolonie" egy nagy gazdasággal van egybekötve. Az intézet lakói nagyobbára gazdasági munkával foglalkoznak. Szabadon jönnek, szabadon mehetnek. Télen 160, nyáron 110 a létszám s vannak egyesek, kik egy éven tul is a gyarmaton maradnak. Ki az intézetben rendesen viseli magát, annak számára az intézet vezetősége munkát ós elhelyezést keres. Temetói hangulatok. — A halottak napja alkalmából. — Foglalkozzunk egyszer a temetések, temetők, sírok ós sirkoszoruk történetével. A mi csak nagy mondás van a világon, ami ember ajkán fakadhat, a mit az emberi agy gondolata alkothat, azt mind feltalálhatjuk a temetőben, a temetéseknél. Itt látjuk csak, hogy minő merész fogadásaiban az ember ós mennyire nem ismeri önönmagát. Milyen gyönge, mily törékeny, minő gyarló . . . Öröme, kétségbeeséssé, bánattá vá lik ós ott, hol azt hinné, legnagyobb kétségbeesés: uj öröm fikad . . . Menyasszonyi koszorú, özvegyi fá tyol; öröm, kesergós, igy forog az élet. igy vagyunk a viszontagságok nehéz járma &<att. Benn világosság dereng, kün virraszt a sötétség ; ott az éjnek sötétsége, itt a fény. Kétszinüek az élők, félrevezetik ők még a halottakat is. Pompás ravatalt emelnek Meghalt a szerető, a gondos hitves. A család ki adja gyászjelentésót. A szeretett, feledhetetlen jelzőket csak ugy pazarolja a vigasztalhatatlan gyászoló. A koporsót elhalmozzák virággal, koszorúkkal ós könjükkel. A nehéz selyemszalagokon megint ott vannak a jekők : „a vigasztalhatatlan", „a megtört szívű", „a viszontlátásig", „követni foglak" ismert citámmokkal. Mély gyászt ölt a hátramaradott. Behantoltatja, virággal hinti be a sirt. Nemsokára márványkő emléket állit; melyen ismét ott diszeskedik a sok felesleges jelző. A bánatos özvegy nemsok idő múlva szórakozást keres. Öntudatára jő annak, hogy van szive s csak ennek a jogát elégeti ki — midőn rákénys?eriti magát, arra, hogy egy ujabb regény hőse legyen. A hangzatos jelzőknek, a frázisoknak rendesen ez a vége, de sokszor kétszer, háromszor ismétlődik az öívegyi fátyol és a sírok ós koszorúk hazug Az ember csak ember marad. Nem győzheti le ösztönét. Talán nem is bűnös ezért, de képmutatás nélkül móg is el lehetne. A temető nem a vigság hazája. A tisztességes megindultsíg, a részvét szükséges is, de a bánatot, fájdalmat nem kell kirakatba vinni. A néma fájdalom az igazi, az őszinte fájdalom ; az ilyen nem kerül fölszinre, ez megmarad a sziv fenekén, annak ott van jogos lakása. A czivilizálatlan délamerikai néptörzseknél, ha az egyik hitvestárs meghal, a másikat vele együtt égetik el. Ez kegyetlenság ugyan, de nem képmutatás, nem hazugság. Együtt él'ek. szerették egymást, mért ne halhatnának meg együtt ? / Alapjában vóve igaz, hogy kegyetlenség; de ki tagadhatná el, hogy ez nem költészet ? Ná'unk a lesújtott özvegy, özvegyi fátylát arakoszoru váltja fel s nemsokára a ma még annyira gondozott, ápolt sírhant a feledésnek állandó gyepszőnyege borítja be . . . Mily gyönyörűen, mily szívhez szól az özvegy költő, ki élettársa felett kesereg. Mi'y remek népdalokban tudja elzokogni fájdalmát, mily maga-ra tudja előttünk emelni a sirok ós temetők költészetét. Mennyi sok népdal van a temetőkről és sírokról 1 Petőfi egy halott emlékébe szeret és szivéből fakad a remek cziklus : „Ciprus lombok Etelka sírjára." Oiokonay, arra kéri a vándort, hogy szenteljen sírjánál néhány perczet emlékének. Gyulai Pál „Éjjeli látogatása", Kisfaiudy „Himfi"-je, Eötvös „A megfagyott gyermek" cz. költeménye remekek e téren.