Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-27 / 86. szám

ja. Azért az obstrukció használni. Nos hát a sirálya tegnap rekedt erőt adott az ellenei, öblös théma : a k. Újra kezdődik a dse, a rendjel adomává, hogy Dessewíf'yt ad •írbumra hivta, vagy nem •dta e vagy nem mondotta a , hogy másítsa meg a szavát a Ler ur, a kin akkor a haza sorsa f 3ott, meg az egész szabadelvű többség. • Már Bartha Miklós is elcsattantattja nangját (Lásd a mai táviratunkat.) Gyula követe is ezt a nótát fújja nagy tűzzel nagy erővel. A választási visszaélések klaviatúráján sok ékes nótát ki lehet verni, még azt is, hogy Jászberényben halottak is leszavaztak — Apponyira. És jól is tették, ha leszavaztak, ha tudtak. Csak a kölcsönt adták vissza. Az egész jászberényi kázus azt bizonyitja, hogy a ki birja, az marja, kár a választási dolgokat a lovagiasság és rideg törvényesség napfénye elé állitani. Mert ott elolvad. Más kérdés az, hogyan fog végződni a mai obstrukcziós háború. Az ellenzék magaviselete elvisz, — nem űzhet máshova — egy ujabb provizóriumhoz. Es mit érünk el vele? Egy ujabb egy éven belől az oszlrák háború szépen begöngyölitheti a zászlót, ők egyezkedni fognak akarni s mi elesünk az önálló berendezésektől. Ez a helyzet stignaturája 1 De hát az ellenzék mit törődik vele 1 Ő beledurálta magát azon követelésébe, hogy nyilatkozzék a kormány, mi lesz a kiegyezéssel? S mivel a kormány ma nem nyilatkozhat, a legképtelenebb helyzetet terbmti. Zmeskál Zoltán nagy hangja és Polónyi furfangja vált uralkodóvá. Szóval, ismét igazolva van, hogy minden időnek megvannak a maga nagy emberei 1 Szarvas haladása— Uj főgimnáziumi épület. Állami tanitó képezde — Mikolay Mihály, szarvasi kir. közjegyző értekezletre hivta össza Szarvas közönségének minden rendű és rangú képviselőit, hogy az építendő uj gimná ziumi épület ügyben a szükséges lépéseket beható eszmecsere tárgyává tegyék. A meghívottak teljes számban jelentek meg. Előttük fejtegette aztán Mikolay Mihály felügyelő azon mérhetlen anyagi és szellemi előnyöket, melyek egy virágzó főiskola nyomán a város kulturális életében fakadnak; viszont rámutatott azon pótolhatlan veszteségre, mely a várost okvetlen sújtani fogja, ha a főiskolát elhanyagolva, azt az évrőlévre szaporodó szomszéd főgimnáziumokkal nem teszi versenyképessé. Kötelességet teljesít, úgymond, midőn felszólítja a megjelenteket, hogy tegyék meg a lépéseket egyrészt a város nál a régi épület megvásárlására, illetőleg arra, hogy annak egyenértékeül ajánljon föl egy megfelelő telket és kellő mennyiségű épület anyagot az uj intézet számára, másrészt az államnál, hogy az épités költségeihez méltó összeggel já ruljon. A megjelentek nevében Salacz Fe rencz takarékpénztári igazgató mondott köszönetet az elnöknek az összehívásért, s egyúttal azt az indítványt tette, hogy Mikolay Mihály intézeti felügyelő, bi zassék meg ez ügynek a képviselőtestületben való előterjesztésével. A megjelentek az indítványt lelkes egyhangúsággal tették magukévá s igy az értekezletnek megvolt az óhajtott örvendetes eredménye, a nagyközönség érdeklődésének fölkeltése. Ugyancsak egyidejűleg ezzel élénk mozgalom indult meg Szarvason egy állami tanítóképzőnek felállítása mellett. A tanítóképző a mostani főgimnázium épületében lenne elhelyezendő s a főgimnáziumnak egy alkalmas helyen monu mentális uj épület állíttatnék. A mozgalom élén Mikolay Mihály közjegyző áll, ki már a képviselőtestület előtt elő is terjesztette ide vonatkozó indítványát; a községi képviselőtestület magáévá is tette. olyan ragyogó arcczal, mintha egyszersmind oda is helyezné az ebédlő família elé azt a kívánatos fogást . . . Pár perez szünet következik. A czigányfamilia láthatólag a lekváros derelye elfogyasztásával van elfoglalva. Szinte nagyot nyelnek egy-egy hatalmasabb falat után — jó, hogy még a primás hátba nem vágja a Paganini csemetét: Ne falj akkorát, a devla üssön beléd I S most egyszerre az eladó leány is fölemelkedik fektéből. Villognak a szemei, mint a megütött tűzkő, a két gyöngysor foga mind kifehérfik, amint föltálalja a negyedik fogást: — Azu án pedig túrós rétest eszik! A czigányfantázia merész röpte a túrós rétes magaslatáig már alig bir emelkedni. Az eddigi élvezetek méze ugy megterhehe a szárnyait, hogy alig bir vergődni efelé a hettdik ég felé. A szo katlan gyönyörűségtől ellankadva, szá nalmasan vergődnek a földön. Pedig az ebédnek még nincs vége. Most következnek az édes szőlő, a mosolygó körte, a csengő baraczk: aztán még a borok, a láinnál fáinabb borok ! Egyik vén, mint a szépapjuk s f> kate, mint b:k ivér ; másik szőke mint az arany : de tüzes, de 'edes, de részegítő valamennyi Akkorát húznak belőle — bizony nem csoda, ha egy-egy pillanatra le is csukódnak tőle a szempilláik, az álmosító sugárzó melegben... A toronyóra azonban egyet üt. Minden jóravaló c-aládnak föl kell kelni ilyenkor az asztaltól. A czigáuy família is kászolódik. A piimás a városba megy, utána nézni nem iesz-e valahol lakzi, keresztelő ? A nagyapó tovább folytatja a bőgőfoltozást. A többinek is akad dolga ha egyéb nem, hát vályogvetésre kel fanyalodniok. Hja, a dologhoz kell látni újra — amikor már vége az ebédnek . . . A kis czigányfiu megint ott ül a teknőn és a madárfütty mellett próbál gatja a Dankó nótáját : Veszek rózsám, kenyeret, vékony szalonát, tíiíirkuláboii forgó arany palotát ... A záróra a vidéken. — Levél a szerkesztőhöz. — Természetes, hogy a szabadságnak is meg vannak a maga határai s annyiban korlátlan, a mennyiben mások hasonló jogaival összeütközésbe nem jön; vagyis az egyéni szabadság csak addig jogosult, mig mások teljesen egyenrangú szabadságát meg nem támadja. A záróra kérdésével pedig az egyéni szabadság s a mások joga mélyen összefügg. Békésvármegye a többi vármegyék és törvényhatósági joggal felruházott városok példájára szinte megalkotta szabályrendeletét a csend és rend fenntartása érdekében s ennek keretében meghatározta a nyilvános mulatóhelyek nyitvatarthatásának idejét is. Semmi kifogásom ez ellen, ámbár nekem ugy tetszik, hogy ezek a szabályrendeletek a fővárosi minta után készültek, vagy is egy kis vidéki város azon keretbe szoríttatott bele, melyet az egészen más szemnontból megítélendő fővárosi élet kívánt meg. A fővárosban, hol a közélet annyi veszedelmes irányzata központosul, már csak a rendőrség ellenőrzési kötelessége is szükségessé teszi, hogy a mulató he lyek látogatása bizonyos korlátok közé szorittassék, mig vidéken, hol a rendet támadó elemek sokkal kisebb számban s kevésbé veszedelmes alakban jelentkeznek, ilynemű megszorításoknak sokkal kisebb mértéke is elégséges az egyetlen czél: a közcsend ós rend fenntartásának biztosítására. De ettől eltekintve, hogy nézetemet leplezetlenül elmondjom a szabadság minden korlátozását, melyet a rend fenntartása megkíván, helyesnek, jogosnak, szükségesnek ismerek el, ellenben az oly, habár szabályrendeletben foglalt rendőri intézkedések kérlelhetetlen alkalmazását, melyek a rend fenntartás érdekében, a helyi viszonyokat tekintve, nem szükségesek, a czélon túllövő s az egyéni szabadságot megtámadó eljárásnak kell tekintenem. Én is azt mondom, hogy a szabályrendelet helyes és szükséges, itt-ott azonban a helyi rendőri közegek megbízhatatlansága, otrombasága és brutális fellépése a legszebb intézményt a végrehajtásnál zátonyra dobja. Maga az, hogy minden szabályzat bizonyos Postukres ágy. Egy kategóriába pl. Dobozt és Csabát, Orosházát nem lehet venni. Mert mig amott esthajnalon tul békésen lefekszik mindenki, akár van 2áróra, akár nincs, itt réfzben a vasutforgalom, részben a kifejlődött városi életmód mellett már szállodák ós kávéházak nyilvántartása szükséges és morális szempontból való becsukásuk pl. éjfélen tul éppen arra vezet, mint a naturalisztikus Zola müvek, negatíve az erényre akar inteni s positive pedig egyenesen a bűnre nevel. Bizonnyal megméltóztatik érteni, hova tendálok. Ha a vendéglő be van csukva, még mindég marad oly helyiség, mely nyitva marad, mely pedig moraliter rosszabb. Ha már egységesen van vármegyeileg szabályozva a kérdés, nem szabadna elzárkózni, hogy a tisztességgel vezetett kávéházak és vendéglők az első osztályuakkal szintén bizonyos ideig élvezhessék a záróra kiterjesztés kedvezményét s e jogot tőlük csak abban az esetben kellene elvenni, ha azzil visszaélnek, vagy ha helyiségükben a hazárdjáték tobzódik. Tudok eseteket, midőn a záróra letelését brutális módon adták tudtul a rend „éber" őrei s megtörtént az is, hogy a tulbuzgó szolgálat felirta azok neveit, — mikor pedig csak a vendéglős megbírságolásáról lehet szó, — kiket a zárórán tul nyitva tartott vendéglőben találtak. Hát ezek mind olyan esetek, melyek kétségtelenül igazolják, hogy ha azokat a szabályrendeleteket a végrehajtás alkalmával idáig lehet fejleszteni, lehet azokat más irányban enyhén is értelmezni. Ezek a tulhajtások, mert igy kell azokat neveznem, sok anyagi kárt okoznak azoknak az üzlettulajdonosoknak, kik ily módon üzleteiket ok nélkül be zárni ós vendégeiket eltávolítani kénytelenek ; de mérhetlen erkölcsi kihatásuk is van, mert véd nélkül csorbát üt az egyéni szabadságon, mely pedig minden alkotmányos polgárnak első és legfőbb kincse. Ha valahol alkalmazható azért a közmondás, mely az arany középutat jelöli meg az eljárás leghelyesebbjének, az a zárórára vonatkozó vármegyei szabályrendelet végrehajtásánál van helyén. Fenntartani a csendet és rendet, de tiszteletben tartani az egyéni szabadságot, s az az arany középút, melynek vármegyénk egész területén érvényt szerezni szükség volna. b eladása tekintetébea is határozni fog nak. Tárgyalták a törvényhatóságnak határozatát, mely a község elsőjegyzőjenek 1200 frt fizetést, 400 frt lakbért és tűzifát kíván megállapítani, tehát 290 frttal többet, mint a menynyit a képviselőtestület határozott. A közgyűlés három szavazattal megfelebbezni határozta a törvényhatóság határozatát. J á k a y Károly polg. iskolai igazgatónak nyolezvan frt korpótlekot a közgyűlés megszavazott. Végül a belenezéresi gáttestnek egy részét az árvíztársu'at megakarván venni, kiadatott a kérdás a gazdasági bizottságnak, hogy az tegyen az elad is felől konkrét javaslatot; több kisebb érdekű tárgy után a közgyűlés véget éri. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, október 26. (Saját tud. táv.) Az ellenzék teljes erővel evez az obstrukcziós szótengeren. Ma V á r o s y Gyula az egész ülést kibeszélte s csak annyi idő maradt, hogy fegyvertársa, P o 1 ó n y i Géza interpellálhatott. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Községeink és a fogyasztási adó. Békésmegye községeiben most hirdették meg a nyilvános árverést a fogyasztási adó bérletre vonatkozólag. Mezőberény községe mint onnan jelentik, jól lehet megajánlotta a gyulai pénzügyigazgatóság által kipuhatolt összeget abból az intenciából, hogy a községet a zaklatástól megkiméJje, a minisztérium mégis elren delte az árverést. Ezen serelmes eljárás ellen a község küldöttségetinditott a pénzügyminiszterhez, hogy rendeletétől tekintsen el. A kü döttség óhaját a mini-zter meghallgatván, kijelentette, hogy ebben az ügyben árverés lóvén meghirdetve, azt vissza nem vonja, kézségét fejezte azonban ki, hogy a községnek a kipuha tolt összegért szívesen átadja a fogyasztási jogok bérletét, ha árverelő nem jelentkezik. Békésről azt jelentik, hogy a közgyűlés szintén tárgyalta a bor és húsfogyasztás adóbérletéi. A képviselet azon ban kimondotta, hogy a kincstár által követelt 15 000 frttal ellentétben 4000 frtot ajánl, mert szelőit a filloxira tönkre tette. A bor fogyasztás mérsékelt, a hus fo gyasztás pedig még mértékeltebb. — Békés község képviselőtestülete tegnapelőtt több fontos ügyet intézett el. A közgyűlés tárgyalás al» vette Vargha József, budapesti mérnöknek a villanyvilágítás bevezetésére vonatkozó ajánlatát. Hajlandó a községnek közvilági tását óránként ós lángonként két krajczárért, magánosoknak két ós fél kraj czárért elvállalni. A képviselőtestület kimondotta, hogy a szabályszerű tárgyalásokba csak abban az esetben megy, ha a magánfogyasztást is két krajezárért óránként határozzák meg. — E közgyü lés elé Konsiczky János Írásbeli indítvány t tett, azt, hogy a 800 holdas fásmelléki városi erdőt a község épp9n ugy adja el, mint a bélmegyeri birtokot, mert ezen ingatlanra a mai kezelés mellett ráfizet. Az indítványt, miután ingatlan eladásáról van szó. harminez nap múlva tartandó közgyűlésen veszik tárgyalás alá, s ugyanekkor a bélmegyeri birtok Bánffy afferjei. Budapest, okt. 26. (Saját tud. táv.) A képviselőház folyosóján beszélték, a király fölhatalmazta volna Bánffy miniszterelnököt, a tegnapi ülésen történtsértésekórtR akovszky, Ivánka és Saághy provokálására. Apró históriák. I. Mit irnak Barabásról? A gyomai követ vasárnap a külön vámterület mellett menjdörgött Szegeden, ebből az alkalomból irja róla a szegedi újság: Ha a kort tekintenénk, akkor elsőnek a sorban a vén pirossapkás honvéd, a szeretett Lakatos Miklós bácsi következnék. Ámde az éveket kellene akkor elárulni a többi derék honatyáinknál is, ami pedig esetleg a pödrött bajszú kálvinista nagy-kunra, P a p p Elekre feszélyező lehetne, mert legényember még, azért haladjunk inkább betűrendben. Tehát Barabás ! Ha igazat akarunk mondani, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a fekete, a füstös Barabás, mert mint Piehler ma délelőtt bemutatta a hölgyeknek, Barabás Béla a legbaraább arczu tagja a pártnak. — A fekete Barabás, — Mondta Piehler. — És igy mi ketten kitesszük az osztrák szint! — felelte erre Barabás, aki alighanem Pichlerűnk hajának és szakállának nem közönséges szőke szinére czéloz. Barabás még fiatal ember, lís egyike azon ritka szónokoknak, akik képesek egyaránt az észhez, a szivhez bűvölő erővel szólani. Azért mint kriminálista országos sikereket ért el. És lévén aradi származású ügyvéd, nevezetes arról, hogy a besajtópörözött aradi újságírókat ingyeu védi, sőt rendesen tisztára is kivédi a csávából ez a barna arczu, de fehérlelkü ember, aki egykor, mint szerkesztő is szép sikerrel forgatta a tollat. Sőt forgatja még ma is, ha mindjárt rózsaszínű papirosra is kellene irni. Mi nem is csodálható, benne van a gyakorlatban, olyan kedvelt asszonynak a férje, kit az aradi szépek hazájában sem neveztek másként soha, mint „a szép B ar a b á s n é" . . . Az ilyen asszony, az ilyen feleség tehát megérdemli, hogy a férje mindig rózsaszínű papiroson irjon levelet neki. Ámde azért lehet, hogy az a hamisszemű Barabás nem minden rózsaszínű levélkéjének merné a c z i m é t Pichlernek bemutatni, aki tudvalevőleg, ami az ily kulissza-titkokat illeti, olyan titoktartó a pártban, amint itt minálunk a kedves János... II. Egy kedélyes pap nálunk. Egyik kedélyes sárréti eklézsiabeli papról irja egyik munkatársunk: X. Y. földbirtokosnak a nyáron egy takaros vihar kidöntötte vagy két gyümölcsfáját. Munkásaival a fát felállítani Jnem bírta. Az egyik ezek közül a nagy küzködés után azt mondja: — Tekintetes uram! tatán jó volna elkérni a tiszteletes úrtól azt a csigát, a melyet a templom építésnél használtak Avval jobban tudnánk boldogulni. — Igazságod van Mihály! szaladj át, de mindjárt. Mond meg, hogy én kéretem. Az ember épen akkor ért oda, mikor a tiszteletes uramnak épen templomba kellett mennie. Kissé boszantotta a dolog, hogy ilyenkor háborgatják. De aztán egyet gondolt s kiment a kertbe. A mint bejött, elővett egy skatulyát s abba többszörösen begöngyölgette a kért tárgyal. A küldöncz sietett haza s átadta a küldeményt. A barát nagy megelégedéssel bontogatta a sok papirba takart skatulyát, De a mikor a bontás megtörtént, csuful elkáromkodta magát. A csomagba tudniillik egy kerti csiga volt bepakolva s levegőt érezve, vigan kezdte szarvacskáit nyújtogatni, A it'j. levelet is küldött; ez volt bonne ;