Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-27 / 86. szám

törvényhatósága s községei tőlük telhetőleg i<?en szépen mozdítják elő a szö vetkezeti czélt s csak felületesen összeadva i«, körülbelül százra lehet tenni a Békésmegyében jegyzett részvények számát. — Uj alapitó tag a csabai iparos olvasókör hétfőn tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy 25 frttal a csabai Erzsébet szeratetház alapitó tagjai sorába lép. — Verner László urnák az ajándékozott 12 kötet könyvért köszönetet szavazott. — Sztrájk a törvénykezési palotánál. Emiitettük, hogy szombatra a gyulai igazságügyi palotánál dolgozó munkások sztrájkot jelentettek be szombaton reggel. Délutánig azonban meggondolták a got, visszaállottak a munkaba s Lem kelletett idegenből hozni munkásokat. — A mi jó az hathatós! Daczára, a sok savanyuvizek konkurrencziájának, sikerült a hírneves Krondorfi savanyu viznek évről évre nagyobb forgalmat csinálni. Ez annak köszönhető, hogy a Krondorfi savanyúvíz pár tlan jóízű asztaliviz, azonkívül, mint gyógyital nyálkaoldó hatásánál fogva ugy a gyomor, tüdő ós a többi hurutos bántalmaknál az orvosok által a legjobb sikerrel alkalmaztatik. — A kútba ugrott. Mezőberényben, mint onnét tudósítónk jelenti, S. B al o g h István egy he'venéves gazdálkodó a kútba ugrott s ott halálát lelte. Az elkeseredett lépésre azért határozta magát, mert veje fölmondotta neki a közös lakást s más nap kelletett elköltöznie. Mindjárt egyenesen oda költözött, a hol nem fáj semmi. — Kérelem. A békósvármegyei ált. tanítóegyesület járá*köreinek t. Elnökei ez uton felkéretnek, hogy a még náluk lévő járásköri gyűlésekről felvett jegy zőkönyveket és a járásköri törzskönyvekben bejegyzett tagok névsorát alulírotthoz folyó hó végéig szíveskedjenek beküldeni. Singer Manó. egyesületi főjegyzf. „Szeretett barátom! Egyelőre csak ezt az egy csigát küldöm. Ha azonban a fát ezzel nem bírjátok felállítani, küldök többet is. Tudasd, lesz-e rá szükség?" A kik megtudták a sikerült trSfát, sokáig nevettek rsjta. Hanem a jó barát, ki maga is szerette az ilyesmit, rövid időn visszafizette a kölcsönt s akkor meg már 5 nevetett nagyokat. * Ugyanezen kedélyes papot meglátogatta egy kollegája. S beszélgettek együtt mindenféléről. Egyszer a házi gazda vendégétől azt kérdi : — Hát a gyerekek hogy vannak odahaza? — Bizony nem jól — felel az. Szamárhurutban szenvednek.^ — Ugy látszik — jegyző meg — örökölték az apjok tulajdonságait. No de azért valahogy meg ne haragudj érte, — édes kollegám ! Tudod, ez nálam csak ama olyan szójáték féle . . . —mond. ÚJDONSÁGOK, — Rendkívüli közgyűlés. Csaba kép viselőtestülete október 29-én, szombaton délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart a Rudolf-gymnasium, Brhük György ós Galló György vételi ügyének másodsíori tárgyalására. — Kinevezés. Vármegyénk kiváló főorvosát, Z ö 1 d y János drt az igazságügyminiszter a törvényszéki orvosi vizsgálóbizottság tagjává bárom évi időtartamra kinevezte. A szép kitüntetésnek annálinkább örülünk, mert igen ritka eset, bogy e kinevezés vidéki orvost érjen. — Orvosi vizsga. Dr. Wagner Dániel csabai kiváló gyakorló orvos, most tette le kitüntetéssel a közigazgatási orvosi szakvizsgálatot. — A gyulai gymnasium ügyében fontos miniszteri rendelet érkezett Gyula városához. Etekben a miniszter helyett Zsilinszky Mihály közokt. államtitkár ezeket mondja : Habár Gyula a vármegye székhelye, r.em hagyható figyelmen kivül, hogy Gyulához közel, ugyanezen vármegye területén már is három gymnasium áll fenn, melyek közül a szarvasi ág. hitv. ev. fő gymnasium teljes nyolcz osztályú, a békés-csabai ág. hitv. ev. gymnasium lüvid idő múlva szintén nyolcz osztályúvá fejlődik, a békési ev. ref. gymnaí-ium kiegészülése pedig szintén csak rövid idő kérdése. Hogy vájjon ily kö rulmények között elórkezik-e az ideje amink, hogy Gyulán, kizárólag helyi 11 dekekből egy negyedik gymnasium állittassék fel, a közoktatási kormány szempontjából,n.indenesetre bővebb megfontolást igénylő kérdés. Hogy a tervezett községi algymna • ium megnyerje a nyilvánosság jogát, az 1883. évi XXX. t.-cz. értelmében megkívántatik, hogy az igazgató ós az al kalmazandó negy rendes tamr középiskolai tanári oklevél birtokában legyenek. Ily tanerők megnyerhetése pedig feltételezi azt, hogy a tanári fizetések lehetőleg az állami szabályzat szerint állapíttassanak meg, mert ellenkező esetben a mai tanárhiány mellett teljesen ki van zárva annak lehetősége, hogy a fenntartó k» pesitett tanárokat kapjon s e részben a lörvény minimalis követeléseinek eleg >t tehessen. E mellett a miniszter több kikötés mellett a szabásoknak megfelelő elhelyezést kiván az iskola számára s a rendeletét igy végzi: Felhivom a mondottak alapján Gyula városát, hogy ezen ügyet tegye ujabb tanú mány tárgyává s különösen mutassa ki, mily biztos jövedelmi források azok, melyeknek igénybevételével a tervbe vett gymnasiumot a törvényes követelmények szerint állandóan fenntartani képes lesz. Mint a gyulai lapnak e leiratra tett megjegyzéseiből kivesszük, egyelőre nem reméli, hofy a gyulai gymnasiumból lesz valami. Szeiinte be kell várni az idők változását Gyulán, az emberekét pedig Budapesten és — Nagyvára d o n. — A dobozi templom száz éves fenállása ünnepét ülték meg a mult napok ban a dobozi református hivek. Az ün nepély 9 órakor vette kezdetét, mikor is a zsúfolásig telt templomban D o m b

vi Lajos gyulai ev. ref. lelkész mondott eszmékben gazdag, gyönyörű hálaimát. Utána S z a b ó Mihály segédlelkész olvasta fel a község és templom száz éves történetét, nagy tanulmány és körültekintésre valló felolvasásban. A vidékről jelen voltak Lukács Endre főszolgabíró, Kun Béla vésztői lelkész, Beke Albert vésztői jegyző és K i s Sándor vésztői egyházgondnok. Egy órakor a nagy leányiskolában ebéd volt, hol Kéry Kálmán dobozi ev. ref. lelkész, ki betegsége miatt a templomban az ünnepéiyen részt nem vehetett, éltette a ven dégeket és más több szép tószt is hangzott el. Este kótsíáz terítékű társas lakoma volt. | — Adományok. Mikolay Mihálj kir. közjegyző a szarvasi főgymnasiurc tanfelügyelője, ujabban 500 frot adomá nvozo't a gymnasiumi segélyegylet javára Ugyancsak Chován Károly tanár 5C frtot adott a gymnasiumi tanitóképazdé nek egy fi-harmonium beszerzésére. A nemesszivü adakozók már más alkalom mai is tettek ily adományokat, szép tetteik önmagukat dicsérik. — A kit Sztáraynak néznek. Furc a kis kalandja akadt egy közös hadsereregbeli tisztnek, C s i z m a z i a Gyulának ki most a testvérhugánál, akigyósi tanítónőnél tölti szabadságidejét. A pi henő tisztet az októberi verőfény kicsalta a levegőre s a jól taposott tanyai uton sétára indult kard nélkül, fütyürószve Tetszett neki a haldokló természet melancholiája, az imbolygó bikanyál, a mely a légben úszott s mihaszna kordont vont. Már jó előre haladt a határon s fáradságot nem érezve baktatott. Sétája azonban érdekes kalanddal folytatódott. A csorvási ügyeletes járőrrel akadt össze S az egyik csendőr megállította: — Igazolja magát ki maga? — Én Csizmazia közös hadseregbeli tiszt vagyok. — az bizony I Hogy is ne I Azt mindenki mondhatja. On Sztáray, a Bécsből gyi kosság vidja miatt megszökött gróf Sztáray. Hajszállig passzol rá a személyleírás. Ön foglyom. A sétáló tiszt még föl sem ocsúdott meglepetéstől, midőn a két csendőr közre fogta ós Csorvás községe felé kisérte. Ott Meg az volt a szerencsétlensége, hogy Gremsperger jegyző, a kinél könnyen igazolhatta volna magát, — nem volt hon. Bizony a tiszt ur nem a Varney operettéjében a zárdában, hanem a csorvási kéterben nyert elhelyezést, mely határozottan p ndantja a dzsentri kaszinónak. A mi ott konfort, az itt puritán egyszerűség. A mi ott tisztaság, az itt rettenetes piszok. S néhány kellemetlen órát ott töltött. Végre öreg estére fordulva, a jegyző szerencséjére hazajött, a ki előtt igazolta magát a szabadsága fosztott tiszt. Ezek után a jegyző ud variasan vacsorára hivta, de a tiszt megköszönte a meghivást. — Dehogy maradok jegyző ur, dehogy I Máris félek, hogy a nővérem ért hetetlen kimaradásom fölött nagyon aggódik. Arra aztán udvariasan a tiszt urat községi előljáró kocsin kísérte haza. Egyelőre pedig a kis históriából az a legbizonyosabb, hogy a c-orvási j íiőr nem fogja ambicionálni, hogy a gyilkossággal vádolt S/táray grófot a kigyósi határban elfogja. — Gyula város villanyvilágítása. Gyula város közgyűlése hétfőn tartott ülésén végleg megkötötte a szerződést W a 1 1f i s c h Mór ós társával a villanyvilágításra. A közvilágítás kérdésében tehát a vármegye székhelye az, mely példát ad Békósmegye községeinek. — Halálozások. A gyulai m. kir. posta ós távirdahivatal egyik derék, szorgalmas tagja, Kálmánczy Mihály, a napokban elhunyt, nagy részvétet keltve ismerősei ós barátai koréban. — Haláláról a hivatal adott ki gyászjelentést ós tisztviselőtársai testületileg jelentek meg végtisztessógón. — Budapesten Szántó Alajos volt gyulai járásbiró leánya, Szántó Kornélia Lázár Elememé meghalt. — A boldogultat Gyulán is ismerték sokan leány korában, ott leánykodott, bálozott ós kedvelt tagja volt az akkori helyi társaságnak s halálat kiterjedt rokonság gyászolja. — Leköszönés, választás. A napokban Hódmezővásárhelyen tartott egyházme gyei közgyűlésen D o m b y Lajos gyulai lelkész leköszönt az egyházmegyei tanügybizottsági tagságról, helyébe B a y József gyula-várii ref. leikósz, a bizottság alelnökóvó pedig Darabos Sándor szent andrási ref. leikósz választatott meg. — Eljegyzés. Kassovitz Ármin gyulai m. kir. pónzügyigazgatósági számti»zt szerdán jegyezte el H i 1 1 i n g e r Adolf maros-ujvári földbirtokos ós kereskedő kedves leányát, Arankát. — Esküvő. S chwartz Márton gyulai fiatal kereskedő mult vasárnap délután esküdött örök hűséget szép arájá nak, Lőwy Szerénának, L ö w y Jenő gyulai kereskedő kedves leányának. — Az országos hitelszövetkezetbe. Gyula varos a hétfőn tartott közgyü lésén tízezer koronával belépett az or szagos hitelszövetkezetbe, illetőleg tíz részvényt jegyzett, a szép elhatározás öDmagát dicséri. Általában Békósmegye Egy hang a méltányosságról. — Konkrét esetek alkalmából. — Ismeretes dolog, hogy a nagy határral biró alföldi városokhoz és nagyobb községekhez tartozó tanyák között szervezett tanítói állásokat a tanítók legnagyobb része nem a jobb fizetés miatt — mert az ugy sem mondható — foglalja el, hanem főleg azért, mert kilátása van a községbe vagy városba üresedés ese tén — ha nem is mindjárt, de későbben — bejutni. Mert egy mostani tanító ne hezen fogja magát arra határozni, hogy éveit mindig a tanyákon töltse, hol semmiféle társadalmi életre nem szárúit hat, hol lelke nem fejlődik, nem művelődik, nem képezheti magát oly könnyen, hol Ízlése tompul, szóval a hol a műveltség háuérbe szorul. Különösen, ha van benne annyi bátorság, hogy a varos tói három-négy órányira fekvő helyen családot alapit és évekig van ott, akkor meglátszanak rajta ama élet nyomai E tár.-adalmi hiányt azért kell sok taniEzek pedig a társadalmi hiány nyomán, tónak az élet hosszú során át éreznie, mert az iskolaszók ós egyháztanács tanitó választásainál nem a külterületi tanitó érdemeit veszi irányadóul. Ismeretes előttem két bekósmegyei, meglehetős népes község — megnevezni nem fogom — mely választásainál bizony méltányosnak nem mondható eljárást követ. Mindkét község régebben ugy választotta tanítóit, hogy a községben megüresedett állási hosszabb ideig külterületen működő tanítóval töltötte be. Es ta án igazam van, ha azt mondom, hogy a tanyákon való szolgálati évek hosszabb sorozata előbbre viszi az embert, kivéve, ha hivatalbeli mulasztás, kifogás alá eső magaviselet stb. által hátrafelé szoríttatott. De korántsem járnak el ugy most. Éppen ez évben bizonyította be ilyen eljárását ugy az egyik, mint a másik község. Az egyikben négy jelöltetett, kik közül a több évig működők előre örül tek, hogy a sok szenvedés és kellemet lenséggel járó tanyai életet a városival fölcserélhetik. De jaj annak, a ki előre örül; mert abból nem lett semmi ós csak az egy évig működő lett városi tanitó. Hogy történhetett ez ? Követválasztáshoz hasonlóan korteskedni, minden választóhoz többször elmenni, kérni, könyörögni szavazatáért, ugy győz a fiatalabb, te idősebb pedig menj még két-három évre ós talán örökre ki a tanyára. Tehát rábeszélés, de nem az érdem győz. Csodálom, hogy ily korteskedő tanítók önérzete ezt meg engedi és nem gondolnak arra az eshetőségre, hogy az a szavazó szemükre vetheti egykoron igy kierőszakolt szavalatát. Nem ugy törtónt a második helységben, hanem rendetlenebbül. Félévvel a választás előtt korteskednek és szerfelett boldogok, ha a szavazó preszbyter egyszer-másszor kezel velük. Milyen állást foglalnak el a tanítók ilyen móddal? Persze, hogy akkor azt gondolják az egyházi tanács tagjai, hogy bizony tőlük függ a tanitó. Da még ezekhez mondjuk azt is, hogy a sajnálatra méltó külterüleii tanítókat nem is jelölik, ós a kandidátióból kizárják. Hát a tanyákra mért választották őket, talán bizony azért, hogy ott ezüstszinbe menjen a hajuk? Nem, ők azért mentek oda, mert jövőjüket szebb színekben látták csíllámlani. Ti tanyaiak tehát ne is reméljetek, mert a községet évek óta őrizitek és elszigetelt csendes hajléktokban lelkiismeretesen működtök, hiszen a községbeli állásra idegen jön, a ki a pusztát csak hirből, de nem tapasztalásból ismeri. Ti ne is követeljétek, hogy jelölje nek, mert jól dolgoztok, kifogástalan magaviseletűek vagytok, de nincsen pártfogótok. Hát kérem szépen, igy állunk a tanyán. De ha ez igy van, legalább másban találnának vigaszt a sajnálatra méltó társak. Alig várják azt a heti napot, a mikor ők is bekukkanhatnak a városba, hogy nekik megfelelő életet lássanak. Azonban napközben rosszra fordulván az idő, a tanyára mégis ki kell menni s akkor Isten szabad ege alatt gázolj sarat, vizet, havat, a kimerülés pillanatában pedig az emberiségnek majd egykor irántad is tanusi'andó szivess-égében keress vigaszt. Csodi-e tehát, tisztelt uraim, ha a fenti, az igazságtalanság takarója alá tartozó esetek s ezekhez járuló eme kellemetlenségek kétségbe ejtik az embert? Mert lelkiismeretes fáradozásának dacára ilyen helyen szebb jövőnek nem nézhet elébe ; holott ezen állásához fűzte szép reményeit és jövőjét megelapitva látta. Igy sok tanitó csalódásból eredő bánatában megtörve, visszavonul a neki való társadalomtól. Hogy ki ennek az oka?, nem kell mondanom. Dehogy miképen tűrhetik ezt'maguk a közsógbeli társak, az megfoghatatlan; mert éppen nekik kellene azon fáradniok, hogy az ilyen előléptetéseknél a külterületen hosszabb ideig ós kifogástalan működőket a tekintetes iskolaszók és egyháztanács azon tagjainak, a kik Mátyás király mondásossá vált elvét felfogni nem akarják vagy nem tudták. Mert azáltal, hogy elsősorban eme szenvedők érdemeit veszik tekintetbe, megkímélik őket a czigánymódra való évenkénti költözködéstől ós állomásaik évről-évre rendesen betöltetnek. Remélem ós hiszem azonban, hogy ilyen községekben az iskolaszók ós egyháztanács tagjai, valamint az odavaló tisztelt tanitótársak a jövőben oda fognak hatni, hogy olyan könyörgések ne történjenek, — melyek nem tekintély emelők — hanem a tanítók atyamesterének eme szavaira fognak rámutatni: „Emberiség ós igazság egymás mellett áll" I Paedagogus. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A vésztő* gabonauzsora. — Saját tudósítónktól. — Többször irtunk már arról, hogy vésztői földmivesek a gyulai kir. törvényszéknél a bűnügyi feljelentést tettek ós a törvényszék a kir. ügyészség indítványához képest tizenhat kereskedőt csalás büntette ós uzsora vétsége miatt vád alá helyezett. A vádlottak a vizsgálat folyamán beismerték, hogy 1897 óv tavaszán felhasználván az egyszerű észjárású anyagi helyzetét,azoknak kisebbnagyobb gazdak összegeket kölcsöztek olyan árszerzéfi köllevelek alapján, hogy kötolesek az olcsón megvásárolt gabonát szeptemberben természetben szállítani. Miután nem tudták ezt teljesíteni, a decemberben felszökött nagy árat követelték. Ez a tényállás, azt azonban tagadják, hogy ők bűnösek volnának, állítják, hogy nekik mint terménykereskedőknek joguk van határidőre szóló áruszerzósi kötéseket kötni 8 joguk van, ha a kötelezettek kötéseiknek meg nem felelnek, a folyó egyezségi árat követelni. A terheltek ezen állítása, illetve védekezése — mondja a kir. törvényszók végzése — általában jogos ós teljesen helyes, azonban a vádba tett esetekben az nem áiíhat meg, mert panaszosok, a kik egyszerű észjárású földmivelő emberek, nem határidőre szóló áruszerződéseket kötöttek, habár tényleg ilyen kötvényeknek irtak is alá, ők kölcsönt kértek, kölcsönért folyamodtak nyomasztó helyzetükben terheltekhez, a kiknek adott pénzét panaszosok;ilyennek is tekintették, mindenik panaszos vallomásából ez tűnik ki. Ok csak aláirtak „egy írást", jóformán azt sem tudva, hogy minek írva alá, de mindenesetre nem ismerve a bonyodalmas hitelügyet, a kereskedői élei.