Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám
1898-10-27 / 86. szám
XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, október hó 27-én. f BEKESMEGT POLITIKAI es VEGYKSTAHTALMÜ LAP. Szerkesztőségi Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/« sz. (Zsilinszky-féle h&z) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hoya lap szellemi részét illetS közlemények szair. a a 8 Ur. küldendők. Előfizethetni: belyban a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor í lehet évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi ős külföldi hirdetési iroda. Kiadóhi«, Apponyi-utcza 891/ 4 sz. v hova a küldemények és az c küldendők. A hirdetési dij készpénzzel hely „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija Mi történik a külföldön ? Ó Felsége több heti tartózkodásra Gödöllőre érkezik. Egyszer csak az történik, hogy hirtelen megszakítja Gödöllőn való tartózkodását. Bécsbe siet, hogy az orosz nagy követet fogadja. Eddig a nagykövetek mindég oda mentek vizitbe, a hol a koronás házigazda volt. Aliogy az orosz nagykövetet most fogadják, az olyan kitüntetés, melyet élénken és különféleképen lehet kommentálni. Aminthogy Muravjev gróf bécsi utazásának céljával sokat foglalkozik most az orosz és a német sajtó is. Hogy a látogatásnak nagy politikai jelentősége van, azt minden lap elismeri. Különben először történt, hogy Muravjev Bécsben járt, eddig még nem volt ott s ha több uralkodónál megfordult Európában, illőnek tartotta, hogy Fereuez József királynak is bemutatkozzék. A király hosszabb kihallgatáson fogadta a minap Muravjevet, a ki az audiencia előtt é& után igen sokáig tanácskozott Goluhovszki gróf külügyminiszterrel. Az orosz újságok szerint e tanácskozás csak két kérdés körül forgott; az egyik volt a czár lefegyverzési indítványa, a másik a keleti kérdés s ezzel összefüggésben a krétai kérdés. A ketetrkérdésuek pedig az a pontja volt legérdekesebb, mdy a Balkán-államokra vonatkozott, amely pontra nézve Ausztria és Magyarország és Oroszország már a mult évben megegyezett. A két ország nem engedi meg, hogy valamelyik Balkán állam a félsziget nyugalmát megzavarja. Hogy a leszerelési konferencziára nézve mit tárgyalt a király és Muravjev és a két külügyminiszter, azt nem tudni ; Ausz tria és Magyarország már azelőtt kijelentette, hogy részt vesz a konferenczián. Muravjev mindenesetre megvitatta a konferenczia tervét, a mely elüt az eddigi rendes nemzetközi konferencziák^ói, Meghivatnak rá a különböző államok legfőbb katonai kormányzóin kiviil a tudomány emberei és a népjogok kiváló ismerői. A konferenczia programmját Muravjev csak ezután fogja a kabinetek elé terjeszteni. A franczia kamara megnyílt s elsó érdemleges ülése meglepetést hozott. Parisban felfordulás van. A Brissou-kormány megbukott. A kamara többsége azon indítványnál, hogy vessen végett a hadsereg ellen hanyatló üzelmekuek a kormányt cserbenhagyta és leszavazta. A kormány leszavaztatván, a miniszterek nyomban ott hagyták a kamara ülését. A képviselők a kamara nyílt ülésén dulakodtak és aMarseillaiset énekelték. A boulevardokon letartóztattak másfélszáz embert. De ez még nem minden. Francziaországnak egy egészen eredeti pikantériában volt része. Egy nagyszerű színházi conp-ban,' ar milyen iránt csak a nagy poseur-nemzetnek van érzéke. Chanoine hadügyminiszter ugyanis a kamara nyilt ülésén lemondott, anélkül, hogy erről minisztertársainak előzetesen csak halvány sejtelmük lett volna is. Kijelentette, hogy a Dreyfus-ügyben teljesen azon az állásponton van, a melyen elődei voltak. Mint a hadsereg becsületének őre, visszateszi tárczáját megbízóinak kezébe. Erre felállott Brisson és hevesen megtámadta. Chanoine, úgymond, résztvett abban a minisztertanácsi ülésben, a melyen a revíziót elrendelték. És most egyszerre a hadsereg becsületéuek őre ? Szerencsétlen hadsereg és szerencsétlen Francziaország, amelynek becsületét Chanouine és elődei: Cavaignac, meg Zurliudeu őrzik ! Brisson visszavágváu Chanoinenek, nyilt háborút üzent a katonai terrorizmusnak és Faure elnök egy beszélgetésben szintén kimondotta, hogy a polgári hatalom túlsúlyát minden áron biztosítani kell s igy polgárembert óhajtanak hadügyminiszternek. Heves vita készült a Fasodaügy miatt is s Delcassé külügyminiszter elejét vette minden vitának, mikor a parlamentben a második sárga könyvet kiosztatta. E könyv hangja és tartalma megnyerte a képviselők többségét, mert Francziaország, ha nem is tarthatja meg Fasodát, de nagy kárpótlást kap érte másfelé, ugy, hogy azért szabad utja lesz a Nílushoz. Az igaz, hogy a sárga könyv ezt, mint Francziaország kívánságát emliti s hátra van még,-hogy- mit's zó l * liu z zá Anglia. Salisbury lord most tanácskozik minisztertársaival a Franciaországnak adandó kárpótlás dolgában s ha i" angol minisztertanács elfogadja a 1 franciák kívánságát, rövid időn belül az angol-francia konfliktus ügye békésen el lesz intézve. A konfliktus különben már akkor kezdett elsimulni, mikor Delcassé kijelentette hogy Franciaország a békés megegye zés híve s mikor a két ország alkudozni kezdett. Valószínű is, hogy Franciaország és Anglia meg fognak egyezni s oly egyezséget kötnek, a mely mind a két ország hasznára fog válni. A konfliktus csak ugy mérgesedhetnék el újból, ha Brisson és kormánya megbuknék s az uj kormány mindenképpen háborút akarna. Párisból tegnap és tegnapelőtt hírek érkeztek Franciaország erős készülődéséről, hogy több hadihajót Brestbe rendeltek, a szabadságolt tengerészeket behívták s több gyaloghadtestet is mozgósítottak. Ezek a hírek nem bizonyultak valóknak. A bécsi pestis marad tisztán a kórházi személyzet között. Azt, hogy a harmadik áldozatot megmentsék, szó sem lehet, de hihetőleg nem fog többet követelni. A patkányokról szóló hirlelés agyrém és a bécsi paniknak eredménye, mely miatt Ausztriában a politika is szünetel, szinte hihetetlen ! Parlamenti viharok. — A „Békésm. Közlöny" fővár, tudósítójától. — Budapest, okt. 25. Nagyon lagymatag volt ez ideig az ellenzék. Csinálta is az obstrukciót, meg nem is; hanem a nagy viharmadár, a ki csak akkor hallatja rekedt hangját, mikor nagy botrányok heve neki ugratja, Lukács Gyula szóra jelentkezett. Lukács a legfenomenalisabb közbeszóló Károlyi Gábor óta. Erős, maró felszólalásaira mondják, hogy minden napra megesz egy minisztert. Ha beszél, akkor két rendreutasitáson s egy szóelvonáson oll,BékésmegyeiKözlöny"tárGája. Czigány-lakoma. Irta: Sas Ede. A városka végén tarka társaság van együtt. Egymás mellett laknak az isten, a püspök, —meg a czigányok. Ott van a templom, a püspöki palota, s ott vannak a czigányputrik is. Diszre, czifraaágra első köztük a püspök palotája, azután jön az istenháza, azután a czigányvityillók. A püspük azért építette ide a palotáját, mert neki ugy tetszett, élvezni akarta az iratos határ kóbor, szabad levegőjót. A czigányok meg azért, mert nekik csak itt szabad tanyát verni, a város szólén. A jó isten aztán egyaránt mosolyog mindnyájukra; jókedvűen melegen, még pedig ugyancsak melegen. A nap az ég legtetején jár; olyan szép piros a képe, mint a legkövérebb baráté, vagy a legszebb czigánylányé. A kidültbedült viskók népessége, mind kitelepszik a ház elé, sütkörózni az aranyzáporban. Élvezik azt a gyönyörűséget, a mit a kultur-emb6r nem is ér rá észre venni a sok dolga és mulatsága közepette : hogy milyen jó is, a mikor nyáron melegen, í ranyosan süt a nap. Kondér Feri, az első banda hires prímásának famíliája kü,'önösen rajongó élvezettel engedi át tagjait a legnagyobb czigány mulatságnak, a sütkérezóenek. Hasznos egy família ez nagyon. Egy egész banda kitelik belőle. Az igaz, hogy mikor együtt játszanak, nem valami nagy családias egyetértés tűnik ki a muzsikájukból. A hangszerek megoszlanak köztük kor ós nem különbség szerint. A nagyapa most is a nagybőgőt foltozza, pedig már most is folt hátán folt az a mérges szavú szerszám; nem bírna el még egy nótárius-választást... Ugy, mint a prímás 'felsége, senki sem tudja czifrázni a czimbalmot; daczára annak, hogy a müvész-lélek nem látszik ki most belőle, ahogy a konyhaajtóban (értsd : a konyha, előszoba, fogadó, társalgó, hálószoba ajtajában) guggol, eladó Unya szelídeden ölébe hajtván a fejét, melyről villogó fekete hajzuhatag omlik alá. A hajzuhatag hihetetlenül kusza; örökös, lázadó tiltakozás az minden rendbeszedési kísérlet ellen. A hegedűsök, klarinétotok mind kitelnek a Kondér família nagyszámú süvölvényeiből. S ami híjjá még tán van a bandának : az is helyre lesz ülve nemsokára : a legkisebb művész ivadék ott lovagol egy felfordított üstön s egyhuros, tanulóhegedüjén próbálgatja czifrázni a nótát. Azt a nótát, amiben benne van az egész czigánylélek és czigányélet I azőegyszerü életfelfogásuk és szertelen fantáziájuk csapongása: Veszünk rózsám, kenyeret, vékony szalonát; Szarkaiában forgó arany palotát, Piros selyem kendőt hófehér válladra — Ugy megyünk majd rózsám a turi vásárra! A nóta olyan lágy, olyan halk, akár a tücsökczirpelós. Da azért a rezidenczia idenyuló kertjében kedvet, kap tőle egy tengelicz ós elkezdi fújni ő is. A püspök rózsás kertjében sok énekes madár lakik Gyönyörűség a szép szavukat hallgatni. Selyem az élet, nótás az élet, hej! Azonban a czirpelésbe, madárfütyölósbe. egyszerre kongva döngve, mélyen szól belé a templom öreg óra ütése. Tizenkét hullámverés reszket végig a csillogó levegőn. A czigánygyerek ós a madár azért vígan folytatják a hangversenyt tovább : dea nótájukat végképp elnyomja az óraütés után felzúgó mély mogorva harangszó, mintha nem telnék kedve a szép muzsikában. Miért is, hogy az emberek olyan haragos szózatot adnak a harangjaiknak? A kis kápolnákban még csak csengőbben beszéltetik az istent: de a nagy templomokban már sötétebben, haragosan. Azt hiszik, az isten is zordabb, gorombább lesz, ha fényesebb palotába kerül lakni ? A czigány família eddig indus nyugalommal lopta a napot, részben bagóz ván, részben a megfordított pipaszárat szopogatván. (Olyankor az emlékezet dohányzik.) Csak a nagyanyónak van valóságos égő, füstülgő pipa a szájában, ami nagyon rokonszenvessé teheti előt tünk az egész jámbor pereputtyot. Lám, ami dohányuk van, azt az öreg pipájába tömik. EÍ nem mindig van ugy azoknál, akiknek több - a vágott dohányuk . . , A primás most lassan megmozdult ránéz a toronyra. A számokat ugyan nem ismeri, de hát ugy látta, hogy a toronyra szokás nézni az idő megtudása végett. — Dél, van, — mormog. A nagyapó is félbehagyja a bőgővargaságot, oda sandalit a konyha-ajtóban heverésző háziasszonyra : — Az ám. Dél van. A háziasszonynak azonban egy ize se moccan. Még csöndesebben simogatja a leánya holló-haját, amitől az még borzosabb lesz, mintmikor a makranezos gyermeket csititják s az még dühösebben toporzékol. Hogy a háziaszszony ügyet se vet a csengő déli harangszóra: az sokat jelent — azaz hogy nem sokat, épen semmit se jelent — ebédre . . . Ezt különben a reggelinél is tapasztalták, hogy hiábavaló minden kotorászás a tarisznyák fenekén. Minek magyarázza ezt meg as asszony az éhező háznépnek újra ? A czigányasszony nem fecsegő otthon; csak akkor, ha kártyavetóskor fizetnek neki érte. Különben kíméli a nyelvét, hadd pihenjen. A család mindazonáltal fölkászolódik innenonnan s közelebb telepszik a házi asszonyhoz, mintha csak az ebédet ülnék körül, Többnyire hasra feküsznek, két fekete öklükre támasztják az állukat és nézik a szép, sárga homokot, melyből a czigányfantázia húsról egyszerre terülj abroszt varázsol elő, teli mindenféle jóval, zsiros pecsenyével, gyenge bélü czipóval. A kontrás, aki most már csak a félszemére bandsal, (azelőtt mind a kettőre bindsal volt, de az egyiket kiütötték) szikrázó pillantásokat vet a püspöki palota fű^tőlgő kéményei felé. — Ferkó te, — kérdi a prímást könyökkel— ugyan mit eszik most a püspök? Ferkó maga is a palotára néz, mintha a kémény füstjének a színéből vagy a szagából akarná kitaláni a feleletet erre a kérdésre. — Hát bizs azs mindennap tehénhúst esik. — Ne izélj már, a patvart:— hitetlenkedik a kontrás. — Hisen csak nem vágnak le mindennap lábas jóságot vagy egy aprómarhát? — De levágnak bizs ott; kettőt is! erősködik a primás, végtelen megvetéssel pillantva a kontrásra, aki oly kevéssé járatos a nagyúri konyhákban : mintha sohasem muzsikált volna urnák — a paraszt I Még tán hajbakapás, verekedés ütne ki az őket közelről érdeklő kórdéBben, hogy mit eszik a püspök — amikor a klárnitos másfelé tereli a figyelmet. — En azt hallottam — mondja, hogy mindennap malaczpecsenyét esik jó, ropogósra tütve . . . A felséges malaczpecsenye a silány marhahúsról egyszerre hatalmába keriti a czigány képzeletet. Az orrczimpáik kitágulnak, mintha a malaczpecsenye rózsa illatnál édesebb párázata ott azállongana előttük a levegőben, még csámcsognak is, rágják, ropogtatják a pirosra, keményre sütütt malaczbőrt ós bizony ugy fénylik az arezuk, mintha a két szájuk szólón csorogna a világ első eledelének a zsirja. — Hát a malaczpecsenye után mit eszik ? dugja közelebb a czigányban is szokatlanul fekete képét a pikulás. — Aztán meg lekváros derelyót I jelenti ki a klarinétos, olyan triumfussal.
