Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-16 / 83. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. vasárnap, október hó 16-án. 83. szám, KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTAJLMU LAP. Szerkesztőség^: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények; küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám á i 8 Kr. Előfizethetni: helyban a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Megyegyülés után. Most már lecsendesültek a kedélyek. Most már lehet a közéleti tüneteket observálui. Megcsillapodott, megfor máit véleményeink vannak az egyes íölmerült incidensekről, a vitában el­ejtett szavakról, a pillanatnyilag ki­tört keserűségről. Observáljuk hát ezeket. A vármegye alispánja körülbelül snnak adott kifejezést a minap a me­gyén, hogy nagyon áldatlan Békés­megyében a közügyeket szolgálni, a hol mihelyt valamely közügyet meg­mozgatnak, azonnal a hely kérdése to­lul előtérbe. Ez bizony igaz. Csupa nagyközségből állunk. Iparkodó vala­mennyi és mindnyája által elismerten egyik sem bírja a hegemóniát. De hogy a megyebeli községek verseng­nek, érdekeik néha összeütköznek, ne lásson benne kivetni valót senki; el­lenkezőleg csak örvendetes dolgot. Mert könnyű ott kormányozni, hol a haladás szelleme uralkodik ; nehéz^az uralkodás, a kormányzás, a vezetés ott, kivált annak, a ki tettvágygyal eltelve á]'ja meg vezető helyét, a hol nembánomság, íút közöny és makacs maradiság uralkodik. Pedig bizonnyal elismerik, hogy nem egy vidék, nem egy vármegye a tátalis megnyugvás ez ősi fajtulajdouságával vau szatu­rálva. Szerencsére minálunk ntm igy van. A helyzet ma az : haladni, ntéz­ményekkel akar gazdagodni a megye minden községe és a kormányzat, a vezető emberek tettvágytól duzzadnak, olyan tettvág)tói, mely a kormány­zati feladatokat jóval tulhágja s egyé­niségük értékének számláját növeli. E czikkelybeu személyeket megne­vezni nem akarunk. Mindenki tudja, hogy a mi nálunk akció, egy szebb jövendő záloga, annak a kormányzat élén álló tényezők részben aziniciálói, s egy személyben a végrehajtójai is. Az is bizonyos, hogy intézmények, melyek a közjaváért létesülnek, bi­zonyos egyéni bátorságot feltételez­nek, — ha kezdeméuyeztetnek. A vármegye alispánjának „gyermeke",— ő mondotta így — a vármegye fel­adataira képesítendő kórház. Szem­ben a vármegye versengő tulajdon­ságával, azt képzeljük, az iuiciáló jól tudta, hogy bizouyos lokális har­czok megindulnak ; el kell ismernünk, hogy az eszme felvetése, kivitele ezt a férfi erélyt nem nélkülözte. De el kell ismernünk, hogy az intézmény elé már előbb tornyosult akadályok elhárítása köriil is az energikus ma­gatartás győzött. Itt tehát a Békés­megyei Közlöny minapi czikkéhez bizonyos reflekcziókat kell tennem. A czikkiró komoly jelentőségűnek vette — legalább, mint én képzelem — a vitás helyzetben kiejtett keserű szót s nehogy e keserűség a közin­tézmények további létesítésénél elked­vetleuitőleg, leszerelőleg hasson, — mintegy biztatásképpen mélyed an­nak taglaláíába, hogy a közügyek terén ejtett és a jóiigy szolgálatában kapott sebeket, tűrni kell. Mert a vi­lág első igaz tragédiája óta, mikor az Igazságot keresztre feszitették, — ugy van az, hogy az eszmék átmen­nek nagy lelki evolúciókon, az érző ember, a kit az evolúció megforgat, önérzetében megperzselődik, nagyobb dolgoknál a tragikus sorsfordulat el is tiporja, — de az eszme győz intézményben és ennek sikereiben. Nem volt szükség az abbeli aggo­dalomra, hogy a tettvágyat az esz­meharcz, a vioinalis érdekek felülke­rekedése megzsibbasztja. Azzal a kedvvel, a melylyel az első nap a filantrópia ügyét szolgálta, mélyed belé másnap a községek kisebb-na­gyobb ügyeibe s megvagyok győződve, hogy most ujabb tervek, vágyak szo­rongnak agyában, vagyis helyesebben azokéiban, a kik a közintézményei­ért annyit fáradoznak és hálánkra ér­demesek. A törvényhatóság minden tagjá­nak van azonban egy kötelessége. E kötelesség az, hogy szívleljük meg a minapi ujságezikkelyt, mely nagyon is és helyesen és lelkiismeretünknek volt irányítva: ne lokális érdekkel szolgáljunk a vármegyén, vagy leg­alább ne tisztán azt, a megye általános közjavának kell a megyei bizottságot vezetuie. Ez a szellem azért szükséges, nehogy a kormány­zati tettvágy a helyi versengés által feltartassék, szándékaik elé torlaszo­kat tegyünk, mely mindenesetre csak arra vezet, hogy a tervek, czélok meg­lassudnak, a helyi akadály társul más helyeken fölbukkanó akadályokkal, a kérdés eliszaposodik s nem l«sz be­lőle semmi. Segítsünk mink magunk is minden kezdeményezést, az intéz­ményért magáért. Figyelmünket az foglalja e), hogy minden köz&égünk az ő erejét megillető módon egyfor­mán fejlődjék, A vármegyei alkotások pedig minden községre emelőleg has­sanak és egy megyei községet sem nyomjanak el, Egy megyebizottsági tag. A megyei közigazgatásból. — Októberi ülés. — A megyei törvényhatósági gy ülés előre vetette árnyékát. Vagy a bizottsági tagok tartották erdjöket a másnapi tár­gyalásra, vagy a tárgyak nem voltak alkalmasak » szónoklásra, — pörgén szá­guldott végig a bizottság a sovány tárgy­sorozaton. Öcsöd községének kell a követ­kező 15 napok alatt 5000 frt állami adót kiizzadni, mert különben az adósrófot nem az adózók fogják érezni, hanem az adó be nem szedéseért a srófót az adószedők Öcsödön. A bizottsági ülésről tudósításunk a következő: Lukács György dr főispán elnöklete alatt jelenvoltak : Fábry Sándor dr. alispán, Bo­doky Zoltán dr. főjegyző, Eezey Silvius kir. tanfelügyelő, Csák György pénzügyigazgató, Oláh György liszli főügyész, Haviár Lajos fő­mérnök, Liszy Viktor kir. ügyész, Almássy Dé­nes gróf, Horváth Károly, Zsilinszky Endre dr., Varságh Béla, Hajnal István, Ladics György, Jancaovits Emil bizottsági tagok, Zlinszky István közg. előadó. Az ülés megnyittatván, felolvastatik az alispáni jelentés. Ebből a következő­ket közöljük. A közbiztonság állapota a lefolyt hóban kedvező volt. Gyulán ki­sebb verekedés, és néhány kisebb lopás volt csak a megyében. Baleset nyolez tört nt. A földmivelési betakarítási mun­kák befejeztettek. A munkások a mun­kálatoknál megfelelő foglalkozást talál­tak. A beérkezett jelentések szerint a munkások hangulata nyugodt. Erzsébet királyné megrendiiő halála alkalmával az általános részvét az egész vármegye területén impozáns módon nyilatkozott m eí? 5 a gyászban a vármegye minden lakosa részt vett. A járási íőszolgabirák községeiket beutazták s a jelentéktele­nebb ügykezelési hiányok pótlási iránt intézkedtek. Egyéb felemlítendő nincs. B o d o k y Zoltán dr. főjegyző is­merteti a Nagy Károly ós Chrisztó el­3,BékésmegyeiKözlöny"tárcá]a. Mézeshetek. Lita: Szathmáry Zoltán. Mézes hetek 1 Millió, meg millió leány álma sejtelmes, titokzatos vágya­kozása összpontosul e két szóban. Titkos sejtéssel epekednek átélni azt a csupa virágos, szivárványos színekkel megfestett jövendőt, mely e két szóban foglaltatik: mézeshetek, leányos fantáziá juk bíibsjás menyországát. Mert menyországnak hiszi mind, a hány. Annak hiszi mind a lányt. Sok kicsi, csitri leány még nem is tud magának önálló fogalmat alkotni a mézeshetekről, de amint egy szó meg­ragadja a figyelmét itt, amint elles egy pillantást ott, a hallottakat, látottakat összegezi szépen s belepirul — a defini­czióba. A vére meg sebesebben kering, a szive meg sebesebben dobog. Hát elmondom én szép leányok de­finiczió nélkül is, hogy mik is azok a mézeshetek. Megírták különben százszor, nem : ezerszer az írók, hallgassuk meg csak azokat a következőkben: Az idealista. Gyöngyszin tapitás, megyszin virá gos budoir derengő félhomályban, hab­könynyü, leheletszerű ibolyaillatos reg­geli pongyolában ül a nő a kereveten. A férfi lábai előtt a pam'a* vánko­son s egyebet sem tesz, mint mohón csókolgatja a nő hanyagul leeresstett bársony puha kuckóit. A consol-tükör alatt az óra nagy mu­tatója nagy lassúsággal mozog, mintha meg akarná örökíteni ezt a perczet. De mégis tótágast áll egyszerre ,csak mind a két mutatójával. Déli 12 óra. A szerelmes szívű asszonyka, aki alig látszik ki a gömbölyű, formás tagjait körülölelő, lágyan, plasztikusan körülfolyó csipkehalmaz körül, aki épen ugy néz ki ott a pamlagon, mint valami tündér-baba s az ifjú, akinek olthatlan szenvedély tüze csillámlik a szemében s mohó vágy ül az arczán, észre sem veszik a pedáns óramutatókat. Nekik ugy tetszik, mintha válami rózsaszínű párázat támadt volna a félig lefüggönyözött szoba valamelyik zugából, s mintha az a rózsaszínű párázat felhővé gomolygott volna, a mely ^körülfolyva mindkettőjüket elszakítja a külvilágból. A kis két napos asszony felszedi maga mellé arangyöngyös török pa­pucsba bujtatott lábácskáit s kéje3 lus tasággal hunyja le a szemeit egy percre Egy perczig tartó álom az örök bol­dogságról I Nyakán lepattant valahogy az előbbi nagy ölelkezésben az apró gyöngyház gomb smost teljes gyönyörűségében tűnik elő rózsaszín fehér nyakának, vállának bársonyos hava. A férfi felkúszik az asszony mellé, szomjás ajkát odatapasztja a fedetlenül hagyott helyre. Negélyezett ijedtséggel pattan fel az asszonyka, a tükör elé fut duzzogó arcz­czal, durczás ajakkal, hogy feltüzdelje kibontott haját. Még egy rózsát is tűz a hajába. Es e közben észreveszi az órát. Tizenkét óra ! A kis asszony halkan elkaczagja magát. Eszébe jut valami, talán hogy az az édes, csúnya rossz ember, aki tet­tetett daczból végig vágta magát a ke­reveten éhes is lehet. Megbánást érez magában, odasetten­kedik lábujjhegyen a férjéhez s lehajolva hoz zá, kérdi beczézgető hangon : — Nem éhes aranyom ? Már ebéd ideje van. Azt eszünk, a mit maga sze ref, no mondja mit szeret? A férfikarjaiba kapja a kis asszony­kát s elborítja csókjaival a szemét, a száját, a kezét, a két orczáját. — Szeretem a szemed, a két piros ajkad, puha fehér kacsod,hullámos hajad. Az aranyos kalitkában nótára gyújt a sárga kanári a szapora csókcsattanásra. A naturalista. Az asszony arczán bántó unalom ül Kilátszik a szeméből, tétova járásá­ból. hogy volt valami édes álma, a mi­ből felriasztották, a miből felverte a va­lóság A leányálmokat félbeszakította a hétköznapiság. A férj már félig fel van öltözve, de a haja még borzas, a szakállából sincs kifésülve a sok toll-pihe. Még meg sem mozsdott, a szemei veresek. Nincsen épen rosz kedve, csak vég­telen unalmasnak találja ezt az egész kerak világot. Nem vacsorázott otthon előtte való este, házassága harmadik éjjelét már a a házon kivül töltötte. Hja az összeköt­tetések keresése, a czimboráskodás 1 Ez nem megy másképen. Kéz kezet mos. Pedig igyekezni kell, mert nehéz az élet Az asszony ugyan hozott egy kis pénzt a házhoz, de mikor második nap eljöt­tek a hitelezők foglalni az egyetlen ripsz­garniturát, az asszony kijelentette, hogy az ő pénze nem a Csákiszalmája . . . Ha tudta volna, hogy igy áll a dolog, inkább sohase hozott volna asszonyt a házhoz. Pláne ilyen vézna, beteges te remtést. A fiatal asszony bántó közönyösség­gel, a miben egy kis szánalom féle is volt, nézte végig az urát, a kit megviselt egy kicsit az éjszakázás. Szólt hozzá pedig érdesen ilyenfélét: — Délután eljönnek hozzánk a test­véreim. Legalább ő előttük ne vágjunk a dologhoz ilyen siralmas arezot. Ha haza jön, csókoljon meg. Ha nem is szeret, legalabb ite mutassa. Ezt az illendőséget elvárhatom legalább is, A férfi szemei ide-oda kalandoztak, mintha nem is értené a mondottakat, hanyagul a zsebébe kotrász s szörnyű nagy megdöbbenéssel konstatálja, hogy déli 12 óra. Ekkor szól csak : — ügyan hagyd kérlek a jeleneteket. Dehogy is nem szeretlek, szeretlek bizony, de szeretem a rendet is. Délben ebédelni szoktak. Szóval éhes vagyok. Az asz­szony elfordult, hogy csengessen a sza­kácsnénak. A férfi ásított. Az udvaron a szakácsné a tyúkokat kergette. Egy gyöngytyúk sivított fel élesen. A mosogató leány összedugott kéz­zel nézte az eget: — Alighanem eső lesz, — mondta. A symbólista. A menyország hapuján kopogtatott egy ember. Szent Péter lassan csoszogott elibe s hogy kinyitotta a kaput, kiszólt: — Mit akar? — Be akarok menni 1 válaszolt a jövevény. — Kicsoda maga voltaképen? — Egy házas ember! — Akkor már maga élvezte a menyországi örömöket, takarodjék.

Next

/
Thumbnails
Contents