Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-16 / 83. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. vasárnap, október hó 16-án. 83. szám, KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTAJLMU LAP. Szerkesztőség^: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények; küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám á i 8 Kr. Előfizethetni: helyban a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Megyegyülés után. Most már lecsendesültek a kedélyek. Most már lehet a közéleti tüneteket observálui. Megcsillapodott, megfor máit véleményeink vannak az egyes íölmerült incidensekről, a vitában elejtett szavakról, a pillanatnyilag kitört keserűségről. Observáljuk hát ezeket. A vármegye alispánja körülbelül snnak adott kifejezést a minap a megyén, hogy nagyon áldatlan Békésmegyében a közügyeket szolgálni, a hol mihelyt valamely közügyet megmozgatnak, azonnal a hely kérdése tolul előtérbe. Ez bizony igaz. Csupa nagyközségből állunk. Iparkodó valamennyi és mindnyája által elismerten egyik sem bírja a hegemóniát. De hogy a megyebeli községek versengnek, érdekeik néha összeütköznek, ne lásson benne kivetni valót senki; ellenkezőleg csak örvendetes dolgot. Mert könnyű ott kormányozni, hol a haladás szelleme uralkodik ; nehéz^az uralkodás, a kormányzás, a vezetés ott, kivált annak, a ki tettvágygyal eltelve á]'ja meg vezető helyét, a hol nembánomság, íút közöny és makacs maradiság uralkodik. Pedig bizonnyal elismerik, hogy nem egy vidék, nem egy vármegye a tátalis megnyugvás ez ősi fajtulajdouságával vau szaturálva. Szerencsére minálunk ntm igy van. A helyzet ma az : haladni, ntézményekkel akar gazdagodni a megye minden községe és a kormányzat, a vezető emberek tettvágytól duzzadnak, olyan tettvág)tói, mely a kormányzati feladatokat jóval tulhágja s egyéniségük értékének számláját növeli. E czikkelybeu személyeket megnevezni nem akarunk. Mindenki tudja, hogy a mi nálunk akció, egy szebb jövendő záloga, annak a kormányzat élén álló tényezők részben aziniciálói, s egy személyben a végrehajtójai is. Az is bizonyos, hogy intézmények, melyek a közjaváért létesülnek, bizonyos egyéni bátorságot feltételeznek, — ha kezdeméuyeztetnek. A vármegye alispánjának „gyermeke",— ő mondotta így — a vármegye feladataira képesítendő kórház. Szemben a vármegye versengő tulajdonságával, azt képzeljük, az iuiciáló jól tudta, hogy bizouyos lokális harczok megindulnak ; el kell ismernünk, hogy az eszme felvetése, kivitele ezt a férfi erélyt nem nélkülözte. De el kell ismernünk, hogy az intézmény elé már előbb tornyosult akadályok elhárítása köriil is az energikus magatartás győzött. Itt tehát a Békésmegyei Közlöny minapi czikkéhez bizonyos reflekcziókat kell tennem. A czikkiró komoly jelentőségűnek vette — legalább, mint én képzelem — a vitás helyzetben kiejtett keserű szót s nehogy e keserűség a közintézmények további létesítésénél elkedvetleuitőleg, leszerelőleg hasson, — mintegy biztatásképpen mélyed annak taglaláíába, hogy a közügyek terén ejtett és a jóiigy szolgálatában kapott sebeket, tűrni kell. Mert a világ első igaz tragédiája óta, mikor az Igazságot keresztre feszitették, — ugy van az, hogy az eszmék átmennek nagy lelki evolúciókon, az érző ember, a kit az evolúció megforgat, önérzetében megperzselődik, nagyobb dolgoknál a tragikus sorsfordulat el is tiporja, — de az eszme győz intézményben és ennek sikereiben. Nem volt szükség az abbeli aggodalomra, hogy a tettvágyat az eszmeharcz, a vioinalis érdekek felülkerekedése megzsibbasztja. Azzal a kedvvel, a melylyel az első nap a filantrópia ügyét szolgálta, mélyed belé másnap a községek kisebb-nagyobb ügyeibe s megvagyok győződve, hogy most ujabb tervek, vágyak szorongnak agyában, vagyis helyesebben azokéiban, a kik a közintézményeiért annyit fáradoznak és hálánkra érdemesek. A törvényhatóság minden tagjának van azonban egy kötelessége. E kötelesség az, hogy szívleljük meg a minapi ujságezikkelyt, mely nagyon is és helyesen és lelkiismeretünknek volt irányítva: ne lokális érdekkel szolgáljunk a vármegyén, vagy legalább ne tisztán azt, a megye általános közjavának kell a megyei bizottságot vezetuie. Ez a szellem azért szükséges, nehogy a kormányzati tettvágy a helyi versengés által feltartassék, szándékaik elé torlaszokat tegyünk, mely mindenesetre csak arra vezet, hogy a tervek, czélok meglassudnak, a helyi akadály társul más helyeken fölbukkanó akadályokkal, a kérdés eliszaposodik s nem l«sz belőle semmi. Segítsünk mink magunk is minden kezdeményezést, az intézményért magáért. Figyelmünket az foglalja e), hogy minden köz&égünk az ő erejét megillető módon egyformán fejlődjék, A vármegyei alkotások pedig minden községre emelőleg hassanak és egy megyei községet sem nyomjanak el, Egy megyebizottsági tag. A megyei közigazgatásból. — Októberi ülés. — A megyei törvényhatósági gy ülés előre vetette árnyékát. Vagy a bizottsági tagok tartották erdjöket a másnapi tárgyalásra, vagy a tárgyak nem voltak alkalmasak » szónoklásra, — pörgén száguldott végig a bizottság a sovány tárgysorozaton. Öcsöd községének kell a következő 15 napok alatt 5000 frt állami adót kiizzadni, mert különben az adósrófot nem az adózók fogják érezni, hanem az adó be nem szedéseért a srófót az adószedők Öcsödön. A bizottsági ülésről tudósításunk a következő: Lukács György dr főispán elnöklete alatt jelenvoltak : Fábry Sándor dr. alispán, Bodoky Zoltán dr. főjegyző, Eezey Silvius kir. tanfelügyelő, Csák György pénzügyigazgató, Oláh György liszli főügyész, Haviár Lajos főmérnök, Liszy Viktor kir. ügyész, Almássy Dénes gróf, Horváth Károly, Zsilinszky Endre dr., Varságh Béla, Hajnal István, Ladics György, Jancaovits Emil bizottsági tagok, Zlinszky István közg. előadó. Az ülés megnyittatván, felolvastatik az alispáni jelentés. Ebből a következőket közöljük. A közbiztonság állapota a lefolyt hóban kedvező volt. Gyulán kisebb verekedés, és néhány kisebb lopás volt csak a megyében. Baleset nyolez tört nt. A földmivelési betakarítási munkák befejeztettek. A munkások a munkálatoknál megfelelő foglalkozást találtak. A beérkezett jelentések szerint a munkások hangulata nyugodt. Erzsébet királyné megrendiiő halála alkalmával az általános részvét az egész vármegye területén impozáns módon nyilatkozott m

eí? 5 a gyászban a vármegye minden lakosa részt vett. A járási íőszolgabirák községeiket beutazták s a jelentéktelenebb ügykezelési hiányok pótlási iránt intézkedtek. Egyéb felemlítendő nincs. B o d o k y Zoltán dr. főjegyző ismerteti a Nagy Károly ós Chrisztó el3,BékésmegyeiKözlöny"tárcá]a. Mézeshetek. Lita: Szathmáry Zoltán. Mézes hetek 1 Millió, meg millió leány álma sejtelmes, titokzatos vágyakozása összpontosul e két szóban. Titkos sejtéssel epekednek átélni azt a csupa virágos, szivárványos színekkel megfestett jövendőt, mely e két szóban foglaltatik: mézeshetek, leányos fantáziá juk bíibsjás menyországát. Mert menyországnak hiszi mind, a hány. Annak hiszi mind a lányt. Sok kicsi, csitri leány még nem is tud magának önálló fogalmat alkotni a mézeshetekről, de amint egy szó megragadja a figyelmét itt, amint elles egy pillantást ott, a hallottakat, látottakat összegezi szépen s belepirul — a definiczióba. A vére meg sebesebben kering, a szive meg sebesebben dobog. Hát elmondom én szép leányok definiczió nélkül is, hogy mik is azok a mézeshetek. Megírták különben százszor, nem : ezerszer az írók, hallgassuk meg csak azokat a következőkben: Az idealista. Gyöngyszin tapitás, megyszin virá gos budoir derengő félhomályban, habkönynyü, leheletszerű ibolyaillatos reggeli pongyolában ül a nő a kereveten. A férfi lábai előtt a pam'a* vánkoson s egyebet sem tesz, mint mohón csókolgatja a nő hanyagul leeresstett bársony puha kuckóit. A consol-tükör alatt az óra nagy mutatója nagy lassúsággal mozog, mintha meg akarná örökíteni ezt a perczet. De mégis tótágast áll egyszerre ,csak mind a két mutatójával. Déli 12 óra. A szerelmes szívű asszonyka, aki alig látszik ki a gömbölyű, formás tagjait körülölelő, lágyan, plasztikusan körülfolyó csipkehalmaz körül, aki épen ugy néz ki ott a pamlagon, mint valami tündér-baba s az ifjú, akinek olthatlan szenvedély tüze csillámlik a szemében s mohó vágy ül az arczán, észre sem veszik a pedáns óramutatókat. Nekik ugy tetszik, mintha válami rózsaszínű párázat támadt volna a félig lefüggönyözött szoba valamelyik zugából, s mintha az a rózsaszínű párázat felhővé gomolygott volna, a mely ^körülfolyva mindkettőjüket elszakítja a külvilágból. A kis két napos asszony felszedi maga mellé arangyöngyös török papucsba bujtatott lábácskáit s kéje3 lus tasággal hunyja le a szemeit egy percre Egy perczig tartó álom az örök boldogságról I Nyakán lepattant valahogy az előbbi nagy ölelkezésben az apró gyöngyház gomb smost teljes gyönyörűségében tűnik elő rózsaszín fehér nyakának, vállának bársonyos hava. A férfi felkúszik az asszony mellé, szomjás ajkát odatapasztja a fedetlenül hagyott helyre. Negélyezett ijedtséggel pattan fel az asszonyka, a tükör elé fut duzzogó arczczal, durczás ajakkal, hogy feltüzdelje kibontott haját. Még egy rózsát is tűz a hajába. Es e közben észreveszi az órát. Tizenkét óra ! A kis asszony halkan elkaczagja magát. Eszébe jut valami, talán hogy az az édes, csúnya rossz ember, aki tettetett daczból végig vágta magát a kereveten éhes is lehet. Megbánást érez magában, odasettenkedik lábujjhegyen a férjéhez s lehajolva hoz zá, kérdi beczézgető hangon : — Nem éhes aranyom ? Már ebéd ideje van. Azt eszünk, a mit maga sze ref, no mondja mit szeret? A férfikarjaiba kapja a kis asszonykát s elborítja csókjaival a szemét, a száját, a kezét, a két orczáját. — Szeretem a szemed, a két piros ajkad, puha fehér kacsod,hullámos hajad. Az aranyos kalitkában nótára gyújt a sárga kanári a szapora csókcsattanásra. A naturalista. Az asszony arczán bántó unalom ül Kilátszik a szeméből, tétova járásából. hogy volt valami édes álma, a miből felriasztották, a miből felverte a valóság A leányálmokat félbeszakította a hétköznapiság. A férj már félig fel van öltözve, de a haja még borzas, a szakállából sincs kifésülve a sok toll-pihe. Még meg sem mozsdott, a szemei veresek. Nincsen épen rosz kedve, csak végtelen unalmasnak találja ezt az egész kerak világot. Nem vacsorázott otthon előtte való este, házassága harmadik éjjelét már a a házon kivül töltötte. Hja az összeköttetések keresése, a czimboráskodás 1 Ez nem megy másképen. Kéz kezet mos. Pedig igyekezni kell, mert nehéz az élet Az asszony ugyan hozott egy kis pénzt a házhoz, de mikor második nap eljöttek a hitelezők foglalni az egyetlen ripszgarniturát, az asszony kijelentette, hogy az ő pénze nem a Csákiszalmája . . . Ha tudta volna, hogy igy áll a dolog, inkább sohase hozott volna asszonyt a házhoz. Pláne ilyen vézna, beteges te remtést. A fiatal asszony bántó közönyösséggel, a miben egy kis szánalom féle is volt, nézte végig az urát, a kit megviselt egy kicsit az éjszakázás. Szólt hozzá pedig érdesen ilyenfélét: — Délután eljönnek hozzánk a testvéreim. Legalább ő előttük ne vágjunk a dologhoz ilyen siralmas arezot. Ha haza jön, csókoljon meg. Ha nem is szeret, legalabb ite mutassa. Ezt az illendőséget elvárhatom legalább is, A férfi szemei ide-oda kalandoztak, mintha nem is értené a mondottakat, hanyagul a zsebébe kotrász s szörnyű nagy megdöbbenéssel konstatálja, hogy déli 12 óra. Ekkor szól csak : — ügyan hagyd kérlek a jeleneteket. Dehogy is nem szeretlek, szeretlek bizony, de szeretem a rendet is. Délben ebédelni szoktak. Szóval éhes vagyok. Az aszszony elfordult, hogy csengessen a szakácsnénak. A férfi ásított. Az udvaron a szakácsné a tyúkokat kergette. Egy gyöngytyúk sivított fel élesen. A mosogató leány összedugott kézzel nézte az eget: — Alighanem eső lesz, — mondta. A symbólista. A menyország hapuján kopogtatott egy ember. Szent Péter lassan csoszogott elibe s hogy kinyitotta a kaput, kiszólt: — Mit akar? — Be akarok menni 1 válaszolt a jövevény. — Kicsoda maga voltaképen? — Egy házas ember! — Akkor már maga élvezte a menyországi örömöket, takarodjék.