Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-06 / 80. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, október hó 6-án. 80. szám. BEKESMEOYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Kiadóhivatal: Szerkesztőségi: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közleményen E83?eS SSZam ara 8 küldendők. Előfizethetni: helybttn a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. „Nyilttér^-ben egy sor közlési dija 25 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. Nem lehetünk többé néma gyermeki Emlékezetbe idézzük a minapi vármegyei kegyeleti aktusnak egy részletét, mert ez minden további érvelés nélkül tisztán fölfedi, hogy a miként most vau, ugy többé nem maradhat. Szeptember 19-én rendkívül megható ünnepély folyt le a megyén. A főispán apotheozist mondott a martyr nagyasszonyról, a vármegyei alispán a megdicsőült nemes arczvonásainak lefestetését indítványozta, Be-, liczey István a szobor alap öregbítésére 2000 írtnak megszavazását kérte. A törvényhatóság készséggel megszavazott minden indítványt, végül az elnöklő főispán az elfogadott indítványok enunciálása mellett ezeket mondotta: „A fedezet kérdésében a vármegye alispánja legközelebbi közgyűlésünkön fog javaslatot tenni. Miért nem lehetett az alapot, melyből kegyeletüuk tauusitását fedezzük azonnal megnevezni? meit ilyen alap nincs. Békésmegye pénztári helyzete ma olyan, hogy még száz forintot sem képes pénztárából rendkívüli szükségletekre kiadni, ha az költségvetésileg meg nem állapíttatott. Mig más megyéknek bőven és fölösen vannak alapjaik, melyekből a rendkívüli szükségleteket fedezni képesek, nálunk nem áll rendelkezésre egy krajczár sem ; igy megtörtént az a furcsa eset, hogy mikor egy jóravaló megyei poéta kiadta összes költeményeit és a vármegye valamelyes módon elismerését ki akarta fejezni iránta, a szarvasmarha tenyésztés fejlesztésére czélzó kiállítási alapból jutalmazták meg a jeles epikust. De nem keressük ki a kirívó példákat. Érzik azt mindenek, hogy a vármegye mai helyzetében, mindenben pótadóra utalva, nem áldozhat kulturszükségleteinek és nem adhatja meg a közigazgatásnak sem azokat a tényezőket, melyek a hivatali karban megelégedettséget s ennek folytán állandó becsvágyat teremtenének. A helyzet ugyanis az, hogy még a törvényhatóságok példaszerű ros^z fizetési skálájában Békésmegye tündöklik azzal, hogy egy-egy állásban viszonyítva is kicsiny a fizetés. Szolgahiráink eddig oly fizetést „élveztek", mint néhol a járási Írnokok. Vármegyei aljegyzői karunk helyzetén nem régen segítettünk. Járási orvosaink egyszerűen nevetségesen vannak dotálva; főbb tisztviselőinknek, a kiknek mind jobban kifejlődött reprezentalibilis időszakunkban mind több és több kiadásaik vannak, — átlag éppen igy ki vannak szolgáltatva a megélhetés gondjainak (ha nincs magán vagyonuk), mint az önmegtagadás nemes erényére predesztinált segéd és kezelőszemélyzetünk. Békésmegye, mely méltányos és igazságos tud lenni és a munka becsét elismerni kész, rajtuk nem segíthet, hiszen pótadóit amúgy is a közigazgatási szükséglet nyeli el. Mig más megyékben, ha vau pótadó, az tisztán kulturális célokra fordittatik ; nálunk az egy százalékos pótadó teljesen a közigazgatási hiány fedezésére szolgál. A megye adóképessége fordított arányban áll az állami dotációval. Vagyis más szavakkal: jóllehet Békésmegye egyike az ország legtöbb állami adót viselő megyéinek, állami dotációja még a közigazgatási szükségletet sem elégíti ki, annak ellenére, hogy egyes hivatali állások oly alacsonyan vannak fizetve, miként azok a győri országos értekezleten, mint szemetszuró anomáliák fognak bizonnyal megbeszéltetni. Mi a teendő ? Nem lehetünk többé némagyermek. Már a legközelebbi közgyűlésből föl kell Írnunk, hogy az állami dotácziót emelje föl a belügyminiszter; legalább emelje föl annyira, hogy a tervezett hivatali állásokat és igen szerény fizetésemeléseket engedélyezze, e mellett a szükséglet fedezésére kivetendő egy százalékos megyei pótadóból valamelyes összeg még megmaradjon a megyének évközi rendkívüli szükségleteire, nehogy — mint most is — miuden rendkívüli kiadás pótadó emelésére vezessen. Még az is helyesebb, hogy a megye e rendkívüli kiadásokra alapot teremtsen s tegyük fel, a jövő heti közgyűlésen egy százalékos pótadó kivetését határozza el, semmint az a bántó szegénység, hogy már a legkisebb rendkívüli kiadás vagy az utadóalapból való előlegezést, vagy végső megoldásul ujabb pótadóknak kivetését eredményezi. Néma gyermeknek az anyja sem érti meg szavát. Békésmegyének önmaga iránt tartozó kötelesége előterjesztéssel élni, hogy az állami dotáczió a kontemplált fizetés emelések és állitások figyelembe vétele mellett emeltessák, jövőben pedig engedtessék meg neki, hogy pótadóit kulturális szükségletekre, ne pedig tisztán közigazgatási hiány fedezésére szolgáltassa A mint halljuk, ilyen irányú előterjesztést hivatalon kivül álló megyebizottsági tagok szándékoznak tenni a vármegyén, melyet teljesen igazolván a helyzet, az illetékes körök — számithatni reá — befolyásuk teljes súlyával fognak támogatni azilletékes halyen. — Hajózás megyénkben. Említettük, hogy a Körös hajózás érdekében Szarvasra értekezleteit hívott egybe Krecsmárik János dr. főszolgabíró. Az értekezlet, a főszolgabíró, s különösen a magyar folyam- ós tengerhajózási vállalat kiküldötte beszéde után kimondotta, hogy szükségesnek látja a köröíi viziut kiépítését, annál is inkább, mivel a t^örös a szallitásra alkalmas, mit a f. év tavaszán a fnlyam- és tengerhajózási vállalat kezdeményezésére, a törvényhatóság képviseletében megtartott próbahajózás is bizonyít. A próbahajózásnál a vármegye képviseletében az alispán volt jelen, ki épen Szarvas érdekében megtette a kellő intézkedéseket arra, hogy ott e kikötő létesülhessen, a mennyiben a törvényhatóság képviseletében kijelentette készségét arra, hogy a Köröshöz hozzájáró ut, valamint megfelelő kikötő építtessék. Az értekezlet kimondoua ezek után, hogy kerestessék meg a vármegye törvényhatósága, miszerint a már fentebb emiitett utak ós kikötő helyek építésére a törvényhatóság tegye meg a helyszíni bejárást, s támogassa a mezőgazdaság érdekében olyannyira fontos viziut minél előbbi kiép tését. Szükségesnek látszik még a létesítendő kikötő üelyhez vasúti hozzájáruló ut építése is, a mely a szarvas —mezőtúri vona'on, a Körös hidja előtt egy kitérővel lenne elérhető. Szükséges e vasúti ut azért is, hogy a Szarvasról, de leginkább a környékről továbbítandó gabona kényelmesen szállitthassék a hajóhoz. E kitérő építése a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozván, az értekezlet készséggel járult ahhoz, hogy e kitérő építésére esetleg egy küldöttség utján kéretnék fel a miniszter, de először megkeresni kéri a vármegye alispánját, hogy a kereskedelmi miniszternél a kitérő engedélyezése iránt az előterjesztést megtenni szives legyen. Az értekezlet kimondotta továbbá, hogy miután a körösparti községek olyannyira vannak anyagilag érdekelve a viziut. kiépítése által, nyujtassók mód arra, hogy ez ügyet a községek képviselőtestületei is tanácskozásuk tárgyává tegyék, s hogy esetleg az ügy sürgős megoldása érdekében küldöttség által is kérelmezzenek a kormánynál, az értekezletet vezető főszolgabírót tehát megbízta, hogy ,a községeket ily értelemben keresse meg. „BékésmegyeiKözlöny"tárcá|a. Október 6. Irta: Belenoéresi Dezső. . Ne mond .. Ne szólj .. Hisz' sír, zokog a lelke Ha a magyarnak felemlíted ezt. Egy . temetővé lett az egész ország És ez volt benn' a legfájóbb kereszt. .. Ne mond .. Ne szólj .. Hisz' sír, zokog a lelke És fájdalmában megreszket a szív, A honfiúi fájdalomnak árja Egy büszke népet hő imára hív. — De mégis . . . . Mondjad zugó vihar módján, A mely egy puszta sikon tombol át — S a sík pusztának mindenik lakója Megérti dúló, harsogó szavát — : Harsogd el te is, hogy jött a magyarnak Legjobbjaira a dúló halál . . . . Egy szazadnak a fele múlt azóta, Elmondhatsz mindent, mi a mesébe' áll . . ! Tudjuk mindnyájan . . , . Küzdtek s hír, dicsőség Kisérte fegyverük . . De zúgó tengerár, Mely északról ömlött reájuk, mindent Hullámsirjának kebelébe zár . . És elveszett az élet kincse, melyért Fegyvert ragadtak ifjak és a vének . . . . . Félistenek tizenhármán valának . . Meghaltak szörnyűn . . Erről szól az ének . . . . A géniusz az arczát eltakarta, Mely a hazára mindig őrködött. A géniusz arczát most eltakarta, Ne lássa azt, mi a magyarra jött. . . Majd ezredéve védi már e népet És nem fordult el soha semmitől, De eltakarva arczát fordul el most Arad terén . . egy véres tett elől. Tizenhárom magyarnak szállt a lelke Egymásután a magas égbe fel, S a magyar nemzet mindenik fiának Ajkáról fájó sóhaj reszket el . . . . Felszállt mindkettő az egek urához, A hősök lelke és a sóhajok. Az üdvösségét kéri az istentől, Ez bosszút kiván, rémeset, nagyot . . „A földön lenn mi rút halállal haltunk, Mert védtük azt, mi : becsület és szent . . ! Küzdöttünk hősen, vezérelve népünk : Az üdvösséget kérjük ide fennt . . !* „Mi nemcsak kérünk, hanem követelünk Óriás bosszút . . Szörnyű az eset . . Tüzes nyiladdal a szivébe sújts le . . Bosszút mi nékünk . . Bosszút, rémeset . . ! . . Szakadjon a föld ő alattuk ketté A kik ezt tették — le a pokolig — S az örök tűzbe, lángba hulljanak le És feltámadás ne légyen nekik . . 1" . . Bég volt ez . . Rég volt . . Félszázada mult már, Hogy hősök lelke fel az égbe szállt. De ez sajog még mindig a magyarnak És nem felejt tizenhárom halált S a hősök lelke le-le jő az égből Ide közénk . . Ide a sziveinkbe . . . . Bosszúnk is meg van. Megadta az isten, A minél szörnyűbb még nem is lehet, Kínozza őket éjjel-nappal, mindig Pokoltüze ; a lelkiismeret. . . Elmondtam . . Szóltam . . Zokogjon a lelkünk És fájdalmában reszkessen a szív . . A honfiúi fájdalomnak árja Legyen az, a mely hő imára hív . . 1 Premierpublikum a fővárosban,*) — A „Békésm. Közlöny" fővár, tudósítójától) — Lehet, hogy e czim azért is megfogja ragadni az Önek figyelmét, mert arról van benne szó — ami Önöknél — nincs. (Ami pedig nincs, arra rendesen kíváncsiak vagyunk.) Már pedig ezt majd egész határozottsággal merem állítani, mert az Önök színházának vagy általában van közönsége, vagy általában nincs. (Utóbbit sajnos, nagyobb bizonysággal állítom!) S ebben az egyben is elüt Budapest a vidék bármely első rangú szinházvárosától. Igaz, hogy a vidéken is inkább néznek meg egy ujabb irodalmi terméket, mint egy régebbit, de azért nem volt rá eset, hogy a főváros ma nyitva levő 7 színházában, ha alig van is benne közönség — ne lenne annyi, mint a vidéken, ha teli is. De, ugy amint a színházi élet az ő ideges változásaival az egész fővárosi közönséget foglalkoztatja, ugy változik a közönség képe is a napok színe s a darabok czime szerint. „Minden órádnak leszakítsd virágát" — mondja a költő, s a pesti közönség hiven a költő utasítása szerint - minden nap elmegy a színházba. „Ma itt, holnap meg ott terem", mondja Quikly Tóbiás, a Szegény Jónathánban. Ez a jelszava a fővárosinak is. A napok ós a színdarabok változásával változik a közönség is. Minden színháznak nap-nap után más a fiziognomiája, hangulata, érdekessége. S ezért *) Birjuk kiváló munkatársunk igéretét, hogy a főváros mozgalmas életéből vett tárcáival sűrűn felfogja keresni lapunk tárcarovatát. Lenkei ur a Budapesti Hírlap-ék embere s mint e sorokból kitetszik avatott kezelője a tollnak. Aszerk. ne tesstk csodálkozni e czimen sem,premiérpualikum I Mert van mi nálunk ilyen sőt tán nagyobb mértékben, mint más országok metropolisaiban,A mi fővárosunk „par excelence" szinházváros, s ezt büszkén valljuk— lévén ez a kultura hőfokai A saison morte után itt az ősz, a tél az ő édes változásaival, s ezek között első helye jut a színháznak. Az egy krajczáros újságot áruló fiu, ha ziháló tüdejét az esti lapok árulása közben kissé pihentetni akarja, odaál a szinlaposzlop elé, s boldogan betűzgeti a műsort. Tudja estende, hogy ebben a színházban ma ez, a másikban az a darab megy ? Ismeri már látásból az összes művésznőket, színészeket, éhgyomorral ott áll a színház hátolsó kijáratánál sorfalat, s amikor a művésznő — „kit imád" — prémmelbélelt köpenyébe bújva, elhagyja Thália c-arnokát, teli torokkal kiáltja az „éljent" — s ha Küry Klára pld. édes biczczentóssel köszöni a hatalmas üdvözletet — ugy ő boldogan megy haza 1 íme I Pedig színházban sem volt 1 De érzi máris a szükségét annak, hogy kifejezze hódolatát a művészet etőtt, s ba színházat csak is nagy ritkán láthatja belül, legalább szemtanuja a „fináli" nak kívülről. Színházban s színházzal elütik mi fővárosiak. Variálhatnók is a rómaiak mondáját emigy : „Panem et Thaliam". Ke íyér és színház kell a magvarnak. Mi is nyújthat napi munkánk után szórakozást, táplálékot, mint ép a színház ? Hogy színházakból néha több jut ránk, minta kenvérből, ez annyiban kellemes, hogy elfeledjük, hogy éhosek vagyuűk ! Síinhá ra azonban mindig gondolnak. A? egyik ideje szerint másikra színdarab szerint, a harmadik anyagi körülményei szerint, a negyedik ismét saját külön érdekei