Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-25 / 77. szám

Az államilag segélyezett leányiskola kifejlesztésének ügye került aztán tárgyalás alá. Az iskolaszék hosszabb em lékiratban fejti ki, hogy az intézet fejlesztése érdekében kivánatos annak hatosztályuvá bővítése. Kimutatja az emlékirat, hogy éppen az Alföld nélkülözi a magasabb nőiskolákat, az iskolaszék azt kóri a képviselőtestülettől, hogy miután a község az iskola fejlesztését ki nem birja, — ajánlja föl az államnak a mostani polgári leányiskola épületét, felszerelését. A tanácsi javaslat e kérdésben az, hogy miután igen fontos kérdésről van szó, — ez érdemi tárgyatásul a legközelebbi ülésben tárgyaltassék, a mihez a közgyűlés hozzájárult, S z a 1 a y József kivánta, hogy az emlékirat s a kérdés bővebben ismertessék meg, mire a főjegyző megígérte, hogy az emlékirat sokszorosittatni fog ós az minden tagnak megküldetik. Az állami iskolák telke, illetőleg az algimnázium épület megvétele, a képviselők gyér száma miatt névszerint meg nem szavaztathattak. Egy városi amerikai szőlőtelep szervezése érdekében nyújtott be előterjesztést Sailer Gyula városi intéző. A telep egyelőre két holdon volna létesítendő a vágóhíd mögött levő homokos területen. A tanács egy holdat javasolt. Sailer intéző azonban szóbelileg kérte, hogy a telep kót holdon létesíttessék. A közgyűlés a kót holdas telep létesítését mondotta ki. A gimnázium ügyeit intéző bizottság kóri, hogy az alumneumra akár egyszerre, akár minden évben valamely öszszeget szavazzon meg. a tanács azt javasolja, hogy a Körös szabályozásból visszamaradt összegek ajánltassanak föl erre a czólra. Az összeg mintegy 2500 forint. E kérdésnél szót kór S z a 1 a y József és bár a legkószségesebben szavaz meg az emberbaráti intézménynek alapítványt, de figyelmeztet, hogy az öszszeg felett tavasszal rendelkeztünk és azt a jómagaviseletü cselédek jutalmazására szántuk. Ha ez igy van, akkor nem akarna uj terhet elfogadni s csak képességünk szerint tenne alapítványt az alumneumnál. K 1 i m e n t György hasonló értelemben szólalt föl. Erre K o r o s y L. főjegyző felvilágosította a felszólakat, hogy a cselédek jutalmazására szánt 5000 frtot abból az összegből fedeztetik, a melyet a város ingatlanai után adóvisszatéritésül kap ; ellenben az alumneumra szánt alapítvány azonösszegekből kontempláltatik, melyek, hogy ugy mondassék, „gazdátlanul ma radtak" ós most jogilag a községé. B e 1 i c z e y István ismertetvén a rokkant munkások segélyezésére vonatkozó vármegyei szabályrendeletet és azt a fontos czélt, mely a munkások jutalmazása esetén megoldatik, egyúttal pár tolólag szól az alumneumi segély megszavazása mellett is. Végre Korosy főjegyzőnek közbevetett indítványa fogadtatott el, hogy az alumneumi segélyt csak akkor fogja a tanács megszavazásul a közgyűlés elé terjeszteni, midőn a megmaradt összeg egészében tudva lesz. Esután a sugár ut szabályozását, illetőleg egy-egy háznak megvételét tárgyalta a közgyűlés. Kimondotta, hogy Galló György házát 3200 frtért megveszi, Zibrita Pálnak 300 frtot ajánl, Lestyán Jánost, a ki 3000 frtot kór, kérelmével elutasítja. Uj tüzifeeskendő, valamint hidrofor vételét, — a közgyűlés megszavazta Itt Szalay József szólalt föl, hogy a tűzoltó eszközöket tartsák jó karban, mert a legutóbbi tűznél is rongyokkal dugták be a tömlőt. Sailer Gyula ezzel szemben kijelenti, hogy a rongyok használata merő pletyka ós heccnek jó ; igazság szerint pedig az ő zsebkendőjére zsugorodik öasze, melylyel a megrepedt töm lőt bekötözte. Südy István nem akart a kerdéshez hozzászólani, de mert a kérdés fölmerült, hozzászól azzal a nyíltsággal, a mely természetes. Az bizonyos, hogy a cső a minapi Tymányi-féle tűznél három helyen megrepedt. Szerinte legjobb lenne a tűzjelző állomást a toronyban beszüntetni és kerületek szerint tiz nyilvános tűzjelző telefonállomást állítani. A rongyokat illetőleg vita folyt, nem egy mulatságos résziette), melyet heti csevegésünkben használunk föl. Dobay Sándort, a ki a községi adó fizetéstől magát, mint oki. tanitót felmenteni kérte, kérelmével elutasították. A kocsisok fizetését a tanács 2 frttal ha-^ vonkint emelni kívánja. A javaslat elfogadtatott, A külső területeken működő adóösszeiróknak 1 frt 50 kr. napidíj megszavaztatott. — Saskó Kálmán fővégrehajtónak 100 frt végkielégítés szintén megszavaztatott. Kovács G^za h. végrehajtó kielégítési kérelmével elutasittatik. Páv i k József, aki fegyvergyakorlatra vonul, 28 napra szabadságidőt kap Maros György jegyzőnek 30 napi szabadságidőt szintén engedélyez a köz gyűlés. Purcsy János zenekara, a mely segélyért folyamodott, — kérelmével el utasíttatott. Subasits Mária szü'észnő jelöltnek negyven frt ösztöndíj megszavaztatott. Ezzel a közgyűlés véget ért. tételeknél : szervezett a vármegye egy számvizsgálói és egy számtiszti állást, de beszüntet egy 950 frtos könyvvezetői állást, növekedett tehát a szükséglet e czimen 1030 frttal. Szerveznek a községek pénzkezelésének ellenőrzésére állandó kiküldetéssel egy számvevői állást, a kinek fizetése 1400 frt lesz, (utiátalány ós la kással együtt.) Fizetésemelések (főtisztv., szolgabirák. járási Írnokok) után növekedett a költségvetés 2750 frttal. Az ár vaszékhez szerveztek egy uj írnoki állást 700 frt fizetéssel; a szeghalmi járásba szerveztetett egy uj közig, gyakornoki áilás 420 frttal. A többi czimeknél cse kélyebb módon emelték a költségvetést és pedig az uti számláknál, a szolgák ruházatánál és az egyes anyagoknál, A szükséglet és fedezet rovatainak megvilágositásából kitünk, hogy szükségletképpen csakis oly kiadások vétettek fel, melyek a törvényhatóság jogerős határozatain alapulnak, vagy elkerülhetlenül szükséget képeznek, bevételként pedig a jövedelmek helyesen vétettek fel Megjegyezzük, hogy a vármegye lakossága most is Cíupán egy százalékos megyei pótadóoal járul a megyei közigazgatás fenntartásához, mert a javasolt fizetés, emelések, uj állások az állami dotáczió terhére esnek. Áttekintő képben a megyei költség vetés a következő: A vármegye közönsége KÖZSÉGI ÜGYEK. — Gyulaváros képviselőtestülete e hó 21 ón közgyűlést tartott, melyet D u t k a y Béla polgármester megnyitván, megható szavakban adott kifejezést a királyi családot ós nemzetet ért veszte ségnek. Indítványára a város részvétét jegyzőkönyvbe foglalja, gyásza kifejezéül hat hónapig hivatalos kiadványainal fekete pecsétet használ ós a szoborra 500 koronát szavaz meg. Elfogadtatott. A tagok a szép előterjesztést, állva hall gatták meg. — K e 1 1 e r Iure azonban szóvátitte ezt a megkésett gyászo\ilvánitást. A város költségvetése amint azt a számvevő beterjesztette, elfogadtatott. Igy az évi közköltő az áll adók 64°/o-a. A husfogyaszíási ós boritaladó megváltása érdekében tartandó tárgyalásra a városi tanács küldetett ki. ;D 1 ó s y József számvevőnek 100 frt fizetésjavitás megszavaztatott. — A gróf Wenckheim Frigyes-féle alapítvány ez évi kamatát Diószeghy László kapta meg. A közgyűlésnek kiemelkedőbb tárgyalási pontja nem volt. Az 1897. évi c -I • i x jóváhagyott Szükséglét költségvetés szerinti össz. A vármegye költségvetése, A vármegye jövő évi költségelőirány zata szerint, mely a legközelebbi közgyűlésen tárgyalásra kerül, a kiadás 122.813 frt, a bevétel 108.820 frt, miután a mult évi állami javadalmazást 7440 frtttal emelték. E szerint fedezetlen hiány ma rad 13.999 frt, mely hiány fedezésére egy százalékos megyei pótadó kivetése szükséges. A tavalyi költségvetéstől eltér, illetve megnövekedtek a kiadások a következő Tisztv., segéd- éskez. szem. és lakp. . Szolgaszem. bére és lakp Szolgaszem. ruh. és lótart Hív. hely. fogh. bére. Irodai szükségletek. Napid, és uti költs. Epületek fentartása. Egyéb rendez. |kiad. Rabtartási költségek Előre nem láthatók. Összesen : Fedezet. Állami javadalmazás Cselekvő kamatok . Ingatlanok jöved. . Alapok járuléka. Különféle bevételek. Tóritmények . . Pótadó Összesen : Összehasonlítás. A szükséglet . . . A fedezet . . . . Mutatkozik felesleg . 89001 által 1899. évre előirányoztatok 95701.5880.5920.— 1270.50 1530.50 890.890.6827.10 7414 30 7520.8520.— 570.— 570.1268.— 12681000 íooo'114226.6U 122813 80 89780.97220 700.700. 7290.— 7290*.— 60680 — 2750.2760.14495.97 14495.97 115075.97 123315.97 114226.60 122813 80 115075 97 123215.97 849. ö7 502 17 Vasárnap. Vagyis: A városháza mulat. Tudvalevő, hogy Csabának van egy városrésze, a mely klimatikus gyógyhely. A Katona város ez, a hol a legádazabb szárazságok idején sincs por és mikor e városrész népszerű patyikusa előtt panaszkodnak, hogy de bizony a poi kiállhatatlan, megszólal a közéleti férfiú ; — Por? Oh, az nálunk nincs. Szálem alejkum. Leborulok az elöljáróság nagysága előtt. Port pénzért se lehet nálunk a Katonavároson kapni. Legközelebb Hankó Vilmos kiirja szeretett városrészemet a klimatikus gyógyhelyek közzé. Különösen, a mióta főbenjáró okok miatt a szappanlé nem folydogál kedélyesen a kapuk folyókáin. Denikve, egy igaz Katona-várost a por n em hozza zavarba. De a tüz az igen. Mikor egy katonavárosi tűzben van, akkor tűzben van. Már napokkal előbb hire ment, hogy az egész elöljáróságot egyetemlegesen meginterpellálja a Tományi tűz rettenetes és fölháboritó mulasztásai miatt. Korosy László főjegyző, a rettegett nap előtt végrendeletet készített; Sailer tűzoltóparancsnokot, a kit pedig egy élőképben Toldynak akar. tak csak nem rég fölkérni, — kirázta a hideg. Macák biró hallucinált és naponta hizott disznókkal álmodott, Maros és Pávik már a veszedelem elől villámhárító alá mentek és szabadságot kértek, még a kis Poruwszk y Vladimir is, félve a Südy interpellációnak hideg és meleg menyköyeitől (mentin gyomorcsep és mária-celli pirulával beadva) igy kiáltott föl: — Boldog Sasskó, boldog Omaszta, nekik nem kell már rettegni! K rí s t ó ffy bácsi, a tanügyi miniszter, a ki mindent karddal akar megoldani, a tanácsi rettegés idején suttyomban ezt az ajánlatot tette : — Nézze, főjegyző ur, hát minek választottunk mi a minap két kapitányt magunk kSzzé ? Ezekre bizzuk Südyt, hivják ki ! Fölvirradt végre a rettegés napjának hajnala. — Nem, nem vagyok baba, nem vagyok játék, — ugrott fel haragosan. Királyné szeretnék lenni . . . Aztán tréfára fogta a dolgot: Hát persze, nem lehetek-e ón is valami elátkozott királykisasszony? Kedves mozdulattal felcsavarta a haját hegyes rokokó kontyra, leoldta a kis selyem kötőjót s ugy húzta maga után a pázsiton, mint a hogy sleppjüket szokták az udvari dámák. — No, nem vagyok-e épen olyan ? . ., — Aranyos igy is, de czukorbabának még aranyosabb ! — Menjen, haragszom, — mondta a leány és ott hagyta. A kertjük szögletében bujt el, a mályvák mögé, a melyek ebben az esz tendőben is szépen virítottak. A kezét a szivére szorította,— nagyon futott sálig birt lólekzethez jutni. Igy várt néhány perczig, aztán kidugta fejét a sűrűségből. Az apját látta jönni a fiatal vadászszal és hallotta, amint beszélgettek. Baloldalt ment az öreg s vontatva ejtette a szót, a mély basszus hangján. — Az életem adnám érte, méltóságos uram, ha arra kerülne a sor, de a másét se kímélném, nemi — Majd csendesebben folytatta : — Tudja méltóságos uram, milyen könnyen tüzet foga leány szive, az Isten teremtette már ugy ós azért még egyszer felkérem, ne tessék beszédbe eredni vele . . . Lillácska ugy fogózkodott meg a kerítésbe, hogy el ne bukjék. Szédület fogta el s keringő tánczot járt körülötte a világ. Forróság öntötte el s a keze hideg volt, mint a jég. Imbolyogva ment fel a homokos uton, de mosolyogni próbált, hogy az apja jött rá szemközt. — Lillácska sápadt, hízelgett neki a marczona ember, a hogy magához vonta. — No majd elviszszük innen a hegyek kőzé, oda az én hazamba, a hol a levegő sokkal frissebb és jobb, mint itt, itt, a hova az országútról beszáll a por, az a gyilkos por. Nézd ez a kabat, milyen szürke rajtam, a szegény anyád is abba pusztult belé. Lillacska megint mosolyogni próbált, de önkénytelenül olyan fájdalmas (vonás húzódott az ajka köré, mint annak a hideg asszonynak a koporsóban: — Mienk a csöndes tűrés, a hallgatás . . . Szerelem és bilines. — A „Békésmegyei Közlöny' eredeti tárczája. — Csalfa volt a szived, rossz a lelked; de ne verjen meg az Isten I — Hazudtál — ámított a szemed, megcsalt a só hajtásod, amikor veled voltam I — Emlékszel-e még arra a csendes, holdvilágos estére, amikor az uraság szérűje alatt megszólalt a furulyám s epedőn hívott a találkozóra? — Eljöttéi, karjaimba omlottál, csókjaidba fuliasztoitál — mégis megcsaltál. Esküdtél a boldogságodra, szegény jó apád füvei, virággal benőtt, horpadt sirhalmára, hogy az enyém leszesz — mégis másó lettél I — Hajdú Ilus, boldogtalan teremtés, ez lett a te átkod, ez tett téged szerencsétlenné » engem földönfutóvá I Es ezt a nehéz bi lincset, mely tagjaimat kínozza, ezt a súlyos rabságot, mely az életemtől foszt meg, mind te érted szenvedem. — Mi lesz veled szegény, szánandó teremtés, ha ón nem lehetek melletted én aki gyűlöllek és — mégis szeretlek 1 * Ily magánbeszédet folytat a rab sötét börtönében. — Szeretett egy leányt, az meg hitegette, végre is megcsalta álnokul, gonoszul. — Pedig Selymes Miska nem volt ám rossz lélek.— Árany volt a szive s bárány szelídsége ezer jóakarót fordított feléje. — A szőKe Ti szának ingoványos terén juhászbojtár volt a Sennyeyeknól. — Affele ott nevelt fiu' akinek a hatodiziglen való őse is ott szolgált becs-ületben, tisztességben. Ai apja, az öreg számadó szerenczUlenség áldozata lett. — Tüz ütött ki a ho dályban, az öreg ott pihent.egy szóná ból készült nyughelyen. — Öreg is volt már, lagyotis hallott s nem vette észre a veszélyt, ami körülvette. A nádtető pár perez alatt összeomlott s eltemette az öreget valami nyolezszáz jószággal, együtt. A serdülő gyermek apa nélkül ma radt. Az uj számadó vette magához s az nevelte fel legénnyé becsületben, tisztességben. — Es Mis-ka gyerek bojtár lett. Szép, szálas legénnyé fejlő -ött s hőstettekkel is dicsekedhetett. A szélesállu juhászbalta nem egy éhes toportyánfórget tett semmivé, amikor azok a hodályt kerülgették. — Amúgy igen szótalan em ber volt. Csendesen végette a dolgát, nem járt soht sehová csak estenden a szerük aljába egyet-egyetfurulyázni azokból a bánatosan kesergő s mégis jóleső pásztordalokból, amelyek ott születnek a puszták fiainak romlatlan lelkületében. Es a furulyaszóra rendesen eljött egy leány, aki nyakába borult a szegény fiúnak s csókjaival árasztotta azt el. Ez a leány is hasonló sorsban nőtt fel, mint a legény. Az apja kerülő volt. — Szigorú ember, aki réme volt a tolvajoknak, az orvvadászoknak. — Egy tóii bófuvatos nap után estére csendes borült idő állt be. Az ilyen idő kell a.vadászembernek mert az erdő fenséges csendje bátorságot önt az óvatos vadakba, amelyek ilyenkor elhagyják rejtekeiket; — a puha hólepel felfogja a lépések neszét s a vadász észrevétlen marad. — A kerülő is felvette váll ra fegyveret s elment ki a csendes rengetegbe — emberre vadászni. — Mt*rt a vadorzók is az ilyen időt .szeretik — Da nem jött többé vissza — Kerasték, kutatták, eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Coak a hó eltakarodtával találták meg holttestét,melyen egy kicsny lőseb mutatta annak a szarvasgolyónak az útját, amely belőle örökre csendes embert csinált. Meglőtték a vadorzók. A kis Iluska ár ván maradt s együtt nevelkedtek fel Miskával. A folytonos együttlét a gyermekeket elválaszthatlanná tette s a barátság szerelemmé fejlődött közöttük. * Elhangzott a furulyaszó s a lágy dallam messze elhatott a nagy tanya minden zugába. Meghallotta azt Ilus is, megremegettt tőle a azive, amint a kis kertben a gyeppadon annak a másik legénynek hallgatta a szavát. A legény szepen beszólt, s ez a beszéd megvette a leány szivét. — Es amint a furulyaszó utolsó rezgése átsuhant a bokrokon, elhangzott a csók. amely örökre elválasztotta a leányt attól a másiktól . . . * Nem rezzent meg a lomb, bujkált a hold. A kis kert fólhomolyában ünnepi csend honolt, csak a bűnös szerelem volt ébren. Kívülről a sövény mellett egy ember bandukolt. Miska volt, a szerelmes bojtár, aki eljött, hogy megtudja mi baja a lánynak, amiért nem jött ki a furulyaszór*, A suttogás, a caók halk csattanasa figyelmessé tette őt. — Lesbe állt. A hold előbujt a felhők mögül s odavilágitot a gyeppadon ülő szerelmes párra. — A puszták edzett fiának mi egy korhadt sövényt áttörni ? — Semmi. Recsegve hullt szót a szuvasodott palánk s a legény ott állt f szerelmes par előtt lihegve mint,