Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-06 / 11. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, február hó 6-án Il ik szám. BEKESMEGY KOZLOHY POLITIKAI es VEGYESTARTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház} a hova lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 foriDt. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes »?ani ara 8 Kr Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Tünetek. (r. ó.) A kormány öt millió adóösszeget engedett el a délvidéki iuségeseknek. Az országos közvéleményt megdöbbentő hirek ijesztik az Ínségről. Hanem ezzel számot lehet vetni. A gondviselés nem egyaránt bőkezű miuden évben. Rossz gazdasági évek voltak és lesznek és a gyógyításra hivatott tényezők majd segítenek ezen. Az elvont istenáldásból pedig a jövendőben lehet részüokés zkkorujra boldog lesz a magyar. Könnyelműen túltenni magunkat a szigorú eszteudő súlyos goudjaiu nem lehet. Hanem van a szigorú tél tüneteinek több oly társadalmi tünete, mely veszélyesebb nemzetünkre, mint a gazdasági általános aszály, melyről pedig helyzetünkben nem is szólhatunk. Ezek a tünetek társadalmiak és kihegyezhetők olyan feltolakodott igényekben, melyeket a becsületes keresetforrás és az emberi találékonyság nem képes megszerezni Komoly férfiak mondják, hogy az Alföld széles rónáján akként gondolkozik a munkás nép : dolgozni nem kell, mert a kormánynak kötelessége az éhezőkről gondoskodni s ne adj az istenért, hogy elszerződnének arátásba. Aztán socialis viszonyainkra nem súlyosan nehezedő tünet, a mire most is keserűséggel gondolunk, hogy né-^ hány hónap előtt felvetették az éhező egyetemi ifjak ügyét. Istenem, hát már az ifjúságnak azt a költészetét is meg ostromolja a túlhajtott filantrópia ? Hát édes Istenem, nem nyomorúságban éltem tanuló éveimet én, te, ő, részben a szarvasi főgymnasiumbau, mi szegény szülők gyermekei és hálával gondolunk tisztes szegénységünkre, mely kitartásra edzett, jellemre megtanított., a föld javainak megbecsülésére pedig iskola volt. Es mennyi költészet fűződik a diák nyomorhoz. Barbár humauismus, mely a nyomor jogát hangoztatva, socialis tává teszi az ifjút. Az ifjúság szokja meg a létharczot, hiszen ma a becsületes munkásnak nagyobb tere van, mint a mi, kopaszodó emberek ifjúsága éveiben. A ki a szegénység párnáján született, az a maga emberségével küzdje föl magát és ne segítse a filantrópia túlzása. Igy neveliiuk, mig emigy a munka útjáról eltérítjük a „Dolce farniente" karjaiba. A társadalmi berendezkedés minden vonalon az áldozatkészségre spekulál. Filantropiánk sok térea túlhajtott és midőn különösen télre megtelnek a börtönök, nem szabad-e, nem jogos-e feltenni, hogy a börtönház tisztasága és a börtönkoszt jósága, szinte bekergeti az útszéli elzüllötteket. Hiszen halljuk is itt-ott egy-egy szemérmetlen ajkon a cinikus vallomást, hogy csak azért jutott összeütközésbe a büntető törvénykönyv paragrafusaival, mert gyötrődött testének jól esik a börtön melege és a meleg táplálék, melyhez juttatják. Mindezek a tünetek arra késztetnek, hogy a társadalom szivéhez szóljunk : a liumanismus tulhajtásaiuak meg van a maga veszedelme. A midőn a teziv jóltevésre int, az ész az ő ridegségével vessen számot, nem származik-e belőle társadalmi betegség ? Szoktassuuk mindenkit küzdelemre az élet harczábau és a szimulánsokaf, dologtalanokat ne istáp >i juk, csak az elesetteket segítsük, a kiktől a természet megtagadta a munkabírást, melynek verejtéke szerez az emberuek valódi örömet az élet tark* egyvelegében. Nézzük csak a mai középosztályt. Bizony bárkinek vau olya 1 ismerőse, aki diák korában nyomorgott és éhezett. De azért, vagy talán éppen azért derék ember vált belőle a társadalomnak és az eszesebbje még ha módja is vau, rászoktatja gyermekét a nélkülözésre, hogy az élet terhét megismerni tanulja s jellemét az élet ke nyérgoudja megedzze. Mi kis vidéki birlap, kik a közkérdéseket nem egy országnak világítjuk, gyertyácskáuk kis területen hint bágyadt fényt, talán szavunk sem oly hangos és nem esik oly sulylyal, mint országos lapoké, melyek a politika csúf napi játéka közbeu a társadalom veszedelmét oda nem kiálthatják. De hogy eleget ne tegyünk lelkiismeretünknek, mely a felsorolt és elhallgatott tünetek alapján arra kényszerint, hogy követeljük a társadalom figyelmét, szeretetét a jellembeli képzés, a munkaszeretetnek és hadat ne üzenjünk a jogtalan igényeknek, akár szűrben, akár kifogástalan angol szövetbe bujt embereknél mutatkozik A vésztő-békési vasút. — Levél a szerkesztőhöz. — Vésztő, február 4. T. Szerkesztő ur ! Nem is képzeli, mily nagy érdeklődéstkeltett egy minapi közlése, mely arról szólt, hogy mérvadó helyen a megyei közforgalmi politika érkekében komoly lépések történtek egy uj vasút létesítést re és nevezetesen, tervbe vették miként Vésztőt egyenes összeköttetésbe hozzák Békéssel. Ugy kell venni, hogy ez a vasútvonal nemcsak Vésztőnek és Békésnek, hanem a megyének is az érdeke, A jó vasúti összeköttetés köt manapság a megyei szervezethez, ezt főleg mi sárréti emberek tudjuk : mióta a kót-nagyváradi vasuiunk megvan, Biharmegyóben szerezzük be a ruhát, pinczóbe a bort, bútorzatot és minden háziszüksógletet. Kereskedőink bevásárlási forrásaNagyvárad, piaczunk Nagyvárad, mi békésiek vagyunk, de elhuzunk Biharba. Még a menyecskéket is Biharból hozzuk, ha lehet. Ezt csinálta meg a vasút. Uj ismeretseget, uj érdekkört, uj kereskedelmi és forgalmi piaczot vonz. Hej, nagy veszedelem a mi megyénkre, hogy egy kis vasút nem befelé vonja a forgalmat, hanem kiviszi. Békésnek tisztán a sárréti vasút vágja el az óletereit. Adóhivatalunk, ^iskolánk még ott vau, de vasút hiján ritka mára sárréti piacos ember; hírmondó sincsen belőle. Többen megyünk mi innét Nagyváradra hetipiaczra, mint Békésre vásárra. Ezen segíteni kell. Nem mondom, a világért se mondom, hogy az a husz és egynehány

4kllómóternyi vasút, mely Vésztőtől Békésig ugy terveztetnék, hogy a Bika-szigetet, Fási-majort, Bélmegyert, a Pfeifer-pusztát, a rosszerdőt ós a verebei utat érintve Békésre kanyarodjék, hogy az mindent megreperál, de egy vidéket hozzácsatol Békéshez, melynek ^Békésmegy ei Közlöny"tárcá j a. A mi nem volta programmban Irta: Kocsis Gizella. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — A városba i nagyon megbotránkoztak azon, hogy Gábris, a dédelgetett Gabi, Sylveszter napján elutazott. Vargánét, a lányai érdekében, valósággal kilelte a hideg.'Vargánénak ugyanis há rom leánya volt: Lidi, Évi és Emmi. Vargánó a mamák természetes szeretetével kényeztette el leányait, ami mel lett bizonyít már az is, hogy Éva, Emma, ós Giza helyett c?inált belőlük Évit, Em mit és Gizit. Az aztán megint termé szetes volt, hogy helyettük kapta a hideglelést, mire külömben három vadonat uj foulard-ruha, három pár laktopán ós ugyanannji finom, áttört selyemkesztyü is szolgáltatta az egyik okot, a második ok, meghiusult remények sirhalmán pi hent, miután a Vargaíányok kizárólagos rendeltetése lett voína a prókátort ugy en familie férjé előléptetni. — Az aztán mindegy, magyarázta Vargáné, melyiket vá a-ztja köztetek. Hárman vagytok, legyetek okosak. Be leszeretni egyiknek sem szükséges, sőt az volna a legnagyobb ostobaság. Egyik a másik érdekében a döniő pillanatban tudjon lemondani A tombolára azért el megyünk. Egyik másik fogyatkozást ki pótolunk valami könnyű, habos selyemmel, ezen felül egy kis csipke és effele haszontalanság mindig segit a bajon Varga mama tehát, nem csoda való sággal reszketve mondta : a neveletlen! Gaál ügyvédnő lemondóan vigasztalta a húgát: Azt hiszem ő is olyan, mint a többi, kár volna érte még csak szomorkodni is. Jó volna, ha hazautazual. Ha komoly érzelem lakik benne irántad, ugy éppen távolléted fogja érvényre juttatni. A főorvosnénak is volt egy leánya. Egy csinos barna leány. Ez, eltérően a többiektől, hangosan lekaczagta a legújabb hirt. — A doktorka elutazott volna, ah I? ez lehetetlen I Belenézett a tükörbe és megigazi totta a csipkés pongyola nyakát. — Lehetetlen, hiszen együtt terveztük az est mulats:igát. Aztán mama, nem hiszem, hogy csalódtam volna észleleteimben. Nem igaz, és nem hiszem, mondta nevetve. Kihajolt az ablakon, mert valami tényleges Lieutenant karac^örtetve haladt el előttük. A fálváros izgatottan találgatta azt a rejtélyes eltűnést. Még a magas kir. törvényszéket is hiába ostromolták a gondos lányos papák. — Nincs e valami sürgős elintézni való ügy a küszöbön. A dolog pedig tényleg ugy állt, hogy Fejessy Gábor dr., köz ós váltó-ügyvéd elutazott. Komoly gondolatokkal ós igaz ér zelmekkel a szivében ült föl a vasútra. Tele volt még a tegnapi délután édesen fájó emlékével, szinte arczán érezte még annak a lánynak könytől nedves égő ar czát, kit annyira szeretett. Remegett egész valójában, ha elgondolta, hogy ennek a lánynak az egész szive, lelke az övé. Valami pokoli kárörömmel gondolt a többiekre, mindazokra, kik üres szivvel nevetségesen, szentimentális arcczal adták a boldogtalanságot az — állásért. Mert ilyenkor, magányos pillanatokban beismerte magának mindazt, a mit eltagadni különben igazi gentlemanként bárki előtt mindenkor készen volt. Szinte ujjonghatott volna a boldogságtól és ugy találta, soha életében nem cselekedhetett méltóbb, nemesebb dolgot, mint most, hogy azt az édes lányt boldogította. Fe jessy Gábor ugy érezte : belehal a boldogságába. Egy ilyen leány, egy ilyen leány,— ismételte folyton — szeret engemet! Az ilyen itt kivételesen, nem a le szállított ágiót jelentette. Erről persze a dédelgetett Gábrison alig tudott valaki. Mert Marosai doktorné sem igen szere tett a házában alkalmazott személyekről társalogni. E'.ek meglehetős alárendelt helyzetben töltötték be hivatásukat. An dor Ella kisasszony hivatása tehát a mindennapitól eltért olyan esetekben, midőn a lányának verte ki a zongorából a talp alá valót. Különben a nevelőnői lisztet töltötte be, fizetett takarékossági szempontból, amennyiben üres óráiban a pedagóáiai szabályokkal ellenkezőleg régi ruha átalakításával szórakozhatott,egyéb ként bírt mindazon kellékekkel, hogy gouvernante ként morzsolja le napjait. A főorvosné határozottan b osszan kodott. — A gyerkőcz ! Az ember, hogy fel karolja, aztán itt hagy a Sylveszter előtt! De jót nem rejt ez az ut. Ugylátszik valami kényes ügye elintézésére sietett, Ki tudja, micsoda könnyelmű kötelezettség terhei nyomják vállait. Ilka, a lánya csak nevetett. — Nem értelek mama, hogy tudsz egy Gabiért akkorát desperálni 1 Vissza jön, ne félj. Ő nagyon csendes ember és éppen ez az, ami megnyugtat. A doktorné is kisórte a megnyugtatással. Este azért, okosabban a Vargáóknál, elmentek a tombolára. Ott azt mesélte a doktorné, a kis Gábris, a kedves Gabi egyedül neki árulta el, hogy a szüleit ment haza meglepni. Ezt olyan jelentőségteljes mosolylyal adta tudtul az irigykedő hallgatóságnak, hogy valamennyi nagy fontosságot ós egyéb érdeket tulaj donitott szavainak. * Mire Gábris visszajött, lecsillapultak a kedélyek. A főorvos né higgadtan gondolkozott és méltóságosan viselkedett. Azt az ostobaságot csak nem követhette el, hogy tartózkodás nélkül éreztesse a neheztelését. Varga Evi a legelső találkozásnál kedveskedve kapaszkodott a karjába : — Magával akarok holnap korcsolyázni doktorka. Halkan odasúgta: édes ! Fejessy Gábor belepirult ebbe a gyöngédségbe, de aztán udvariasan meghajolt, ugy, bogy az Evi karját is észrevétlen elbocsáthatta ós mosolyogva mondta : — Amint parancsolja. Másnap csakugyan együtt siklottak le-föl a jégpályán, ugy, hogy az egyik bosszúságot növelte a másik, az elvitázhatatlan, a feltűnő. Gabi ós Évi jól értik egymást. Azért utazott el hát Fejessy. Es micsoda képmutató népség, szólt a • főorvosné. Az igaz, ha sajnálni tudnám, sajnálnám, hogy ezekből a lányokból kap feleséget. Gaál ügyvédnó bosszúságában elkaczagta magát. Az ostobái A jellemtelen, tette utánna csöndesen. Ugy találta a bugával is éppen ugy viselkedett, mint Vargáékkal. * Fejessy Gábor szerette a meglepető seket, igy aztán, mikor igazi eljegyzési hire jelent meg a lapban, igaz gyönyö rüséggel hallgatta, mint szállt tova egy pár remónyt-vesztett megvetósteli : Ah ! Gaál ügyvédnó huga hazautazott, Vargáné Pestre szállította a három lányait a jurista bálra, a főorvosné pedig rosszakaratú sugdosással eresztette szélnek : — Több közük volt egymáshoz, mint a mi becsületes leányaink kö'.ött lehetCsak két ember nézett boldog elragadtatással egymás szemébe és a kettő között Andor Ella, a főorvosné nevelőnője, szivének túláradó örömében hullatta könynyeit a boldogság küszöbére. Ez nem volt benn a farsangi programmban, de ott állott abban a sorrendben, amit az égiek oly ügyesen tudnak összeállítani. Lapunk mai számához egy ÍT melléklet van csatolva.