Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-30 / 9. szám

agilis egyesület. Tisztesógben megőszült orvosok mondották e sorok Írójának: „Kevesen voltunk, de lelkesen dolgoztunk." Akkor az egyleteknek rendkívül kedvezett a korszellem. Magyarország modern keretekbe illeszkedett s minden osztályunk át volt hatva, hogy sok mulasztást kell pótolnunk. A közélet soha elevenebb nem volt, mint az alkotmányos élet első éveiben. Elszomorodva látjuk, hogy ez a szellem mennyire elsatnyult s mily ridegsóggel áll elébe azon egyesülési törekvésnek. mely humanitárius, kulturális célokat ir zászlajára, — az élet harcza. A társadalmi törekvések motora a pekunia lett. Azért kelletett a hajdan virágzó egyesületet eltemetni. Meg volt régen halva, most csak elhantolták. Ennél a szomorú szertartásnál kevesen voltak. Mindössze dr. Hajnal István, dr. Hajnal Albert, dr. Reisz Miksa, dr. Gremsperger Ferencz, Burger Lipót, Bohus Dániel, Varságh Béla, Badics Elek, dr. Bende Albert, dr. Vörös Lajos (Gyoma) voltak jelen s maradtak a régi gárdából életben. Hajn al István dr., mintáz orvosegylet alelnöke, (az elnök Kovács István megyei főorvos, három év előtt meghalt), nyitotta meg a búcsúzó közgyűlést, meghatva tekintve vissza az egylet eredmónydus munkásságára, az orvosok és gyógyszerész tagok kifejtett tevékenységére ós arra azérdeklődósre,melyetBókósmegye müveit közönsége b nyilvános előadások iránt mindenha tanúsított, melylyel az előadásokat ünnepélyes színvonalra emelte. Az orvosi kar existentialis érdeke immár véget vet e munkásságnak s miután az egylet évek óta csöndes volt, neki ma csupán a parentálás szerepe jut; de lendületes szavakkal hívja föl a kartársakat, hogy azt a buzgalmat, melyet hajdan az egyesület keretében teljesítettek, teljes odaadással ós szeretettel vigyék át az ujabb egyesület kebelébe is. (Éljenzés.) Dr. Hajnal Albert, az egylet jegyzője terjesztett aztán elő jelentést a régi egyesület munkásságáról. Áttekintésében szól arról a haladásról, melyet a közegészségügy terén az alkotmányos élet óta tett az ország. A hova az ő emléke vissza száll, abban a korban nem volt himlőoltás, nem voltak más orvosi tudományos kémlélések s a társadalom nem volt áthatva a közegészségügy jelentőségétől. Végre nem voltak közegészségügyi törvényeink. A megyei orvosi ós gyógyszerész egylet alakuló értekezlete Csabán volt 1868-ban, még ez évben megalakult Gyulán az egylet. Első elnök lett Lutz Jakab, mezőberényi orvos, a nagy ember barát, alelnök Kovács István, könyvtárnok Bende Albert. Az egyesület vándor közgyűlést tartott és a közgyűlések a közegészségügyet nópszerüsitet ték. Panaszkodik a jelentós, hogy később a fiatalabb orvosok nem léptek be tagokul. Vándorgyűlés ós közgyűlés volt 19. Legtöbb Csabán 11 esetben, a legnagyobb tevékenységet Hajnallstván dr. fejtette ki, nagyszámú felolvasásai és előadásaival, továbbá Kovács István, dr. Róthy Pál, Krieszhaber Mór, Bende Albert, Fusch Ede, dr. Molnár Antal, dr. Lőwy Lajos, dr. Hajnal Albert, dr. Kram mer és mások. Az egylet több közegészségügyi kór désben feliratokat küldött az orvosi tanácshoz, megyéhez, volt saját górcsöve ós könyvtára, mely a legutolsó kimutatás szerint 431 kötetből állott ós alápját képezheti egy orvosi szakkönyvtárnak. Végül az egylet pénzügyi viszonyán tekint át, mely meglehetős vigasztalan volt némely években. Az egylet tényleg az 1888-iki évig munkálkodott. Majd dr. Bende Albert mutatta be a könyvtári ós pénzügyi jelentést. Erre a régi orvos ós gyógyszerész egylet feloszlása kimondatott s az egészségügyi egyesület bókósmegyei fiókjának kérelme terjesztetett elő a könyvtár ajándékozására vonatkozólag. Dr. Hajnal István elnök erre kórdóst intéz a tagokhoz, hogy a feloszló egylet vagyonát hova fordítsák, a tett kérelemhez képest a bókósmegyei fióknak, vagy alakulandó orvosi szövetségnek? Dr. Reisz Miksa (Csaba) indítványára egyhangúlag kimondatott, hogy a könyvtár a közegészségügyi egyesület bókósmegyei fiókjának engedik át. Végül Varságh Béla, mint az egyesület legrégibb tagja mond köszö netet az elnök és jegyző munkálkodásáért. A szép, elismerő szavakat az egyleti tagok éljenzóssel kisérték. S ezzel az éljenzóssel, mely a meghalt egyesület élő vezetőinek szólott, — átadták a múltnak az egyesületet. II. A békésmegyei orvosszövetség megalakítása. Az elmúlást hamar követte a föltámadás. Most az elnöki széket dr. Z ö 1 d y János vm. főorvos foglalta el, mint aki az orvosszövetség megalkotására a felhívást közzétette és néhány lendületes szóval kéri föl a megjelent tagokat az egyesülésre, urvend az érdeklődést látva. A millenáris orvosi kongresszuson vettetett föl a kérdés, hogy szabadegyesü lésbe, vagy kamarába vonassanak-e az orvosok? A szabadegyesülós eszméje győzött s immár mégis alakultak országosan, alapszabályai jóváhagyattak. Ezután vitára bocsájtja a kérdíst, ha váljon az orvosszövetség megalakítandó e ? Előbb aíonban megismerteti a szövetség czélját ós az alapszabályokat. Hajnal István dr. szólt a tárgyhoz. A szövetkezés nemes ós orvosiársadalmi feladatai nagyok. Csak kettőt említ eb bői: az orvosi nyugdíj ügyet ós a kolle gialis összetartás ápolását. Nem kell semmi egyéb, csak tisztesség. A tisztesség erő s ezek következéseiben konsolidálni fogják a kar ügyeit, bajait gyógyítják. Kéri az alakulást kimondani. Dr. Hajnal István szavait éljenzés követte s a megalakulást a jelenlévők egyben kimondták. Zöldy János főorvos erre a korelnöksógre fölkéri Hajnal István drt, jegyzőségre dr. W a 11 fi s c h Ferenczet, a ki kifejti, hogy az orvosi szö vetsógnek csak azon esetben óhajt tagja lenni, ha az orvosi kamarákat a minis ter elejtené. Wallfischt megnyugtatták. Keleti Ignácz dr. a választás előtt tisztázni akarja, hogy kik óhajtanak a szövetség tagjai lenni? Erre a korelnök az ülést felfüggeszti s a szünet közben a tagok kötelező belépése megtörténik. Zöldy János dr. az ülést megnyitván, jelenti, hogy 49 en iratkoztak a szövetkezetbe tagokul. Erre Hajnal István dr. korelnök vezette a választást, elnökül nagy lelkesedéssel és egyhangúlag dr. Zöldy János vm. főorvos vá'a^ztatott meg. A többi tisztviselői állások betöltésére kijelölő bizottság küldetett ki és pedig Hajnal István elnöklete alatt Zöldy János és Bende Albert dr. bizottsági tagokból. Előbb azonban Zöldy Jáno3 köszönte meg elnökké való megválasztatását, kifejezést adva annak, hogy a mit az orvos társadalomért, specialiter tagtársaiért tehet, szívesen megteszi ott, a hol csak lehet. Rokonszenves nyilatkozata érdek lődóst keltett s zajosan megéljenezték A kijelölő bizottság jalöléséhez képest alelnökökké : dr. H a j n a 1 István ós dr. Reisz Miksát, jegyzőkké : dr. Kun Pál, dr. W a 1 1 f i s c h Ferencz, pónztárnokká : dr. W a g n e r Dániel, választmányi tagokká pedig Berkes Sándor, Kováos Károly, Bende Albert. Keleti Ignácz, Hajnal Albert. Frey Géza, Ováry Pál, Jakus Benő, Eisler Vilmos, Csánky Géza, Szlovák Pál, Steiner Zsigmond, Rapcsák Emil ós Weisz Lajos doktorokat választották. Erre a székhely kérdése tüzetett tárgyalásra. Elnök dr. Zöldy János azt hiszi, hogy legjobban járunk el, ha mint az egészségügyi egyesületnél, a szövetség központja Gyula lesz. (Ellentmondások. Felkiáltások. Jobb lesz Csaba. Jobbak a vasúti összeköttetések.) Haj n a 1 Albert dr. azt ajánlja, hogy mondassék ki Gyula a szövetség szék helyének ; de hatalmaztassék föl az egy let elnöksége a közgyűléseknek Csabara leendő összehívására. ós Berkes Sándor a fiók alapszabályainak elkészítésére kiküldettek. Dr. C s á n k y Géza (K-L id íny) nt indítványozta, hogy az alapszabályok kinyomattatván, küldessenek belépés végett a most meg nem jelent összes mi gyei orvosoknak. Helyesléssel eifogad tátott. Az ülésnek több tárgya nem lévén, az alakuló szövetségi közgyűlés véget ért. Az alakuló ülésen jelen volt az ügy iránti érdeklődésből dr. Fábry Sándor alispán. Megjelentek továbbá dr. Zildy Jíno* (Gyula), dr. Hajnallstván (B^kés), dr. Hajnal Albert (Kigyós), dr. Bárdos Arthur (Gyula), dr. Bende Albert, dr. Frey Gaza (Bákós), dr. Lamberger Manó (Békés), dr. Csánky Géza (K.-Ladány). dr. Gremsperger József (Csorvás). dr. Deák Zsigmond (Kétegyhaza), dr. Künn Pa) (Gyula), dr. Jakus Benő (Endrőd), dr. Reisz Miksa, dr. Ondroviczky Lajos. dr. Ssamek Ignácz, dr. Simkó József, Bur ger Lipót, Kulpin Dániel, dr. Óvári Pai (K.-Tarcsa) dr Steiner Zsigmond (Orosháza), dr. Eisler Vilmos (Gyoma), dr. Marmorstein Károly (M-Berény). dr. Bartha Gusztáv (Gyoma), dr. Sarksdi (Békés), dr. Kovács Péter (Endrőd), dr. Weisz Lajos, dr. Keller (Orosházi), dr. Révész Fülöp, dr. Wallfisch F-r«ncz, dr. Keleti Ignácz, dr. Jeszenszky Pál (Mezőberóny), dr. Wagner Dani, dr. Pandy Kálmán (Gyula), Vörös Lajos (Gyoma). Egyhangu

:ag elfogadtatott. Dr. Haj n a 1 István, dr. Kun Pál A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Szalavszky vita a t. Házban. Budapest, január 29. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésén nagy vihar volt. Molnár János apát, a belügyminisz teri tárcza során Szalavszky Gyula pozsonyi ós trencséni főispánnal foglalkozik, őt a néppárt üldözésével és számos igazságtalansággal megvádolva. P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter azonnal válaszol, mire a néppártiak zárt ülést kértek. A zárt ülés során Rakovszky kije lenti, hogy Szalavszkyt méltatlan embernek tartja s ezentúl is mindig és kíméletlenül fogja támadni. E nyilatkozatért P u 1 s z k y Ágoston és Tallián Béla Szalavszky nevében ós megbízásából magyarázatot kértek. Az ügy lovagias utón fog elintézést nyerni. Egy meczenás halála. Budapest, január 29. (Saját tud. táv.) A lapokban évek óta ós nagyobb alapit ványokkal frfészáros Károly, a kiváló A révész kikötött csolnakába ül s erősen néz a túloldalra, mintha várna valakit kiért majd át kell mennie. — Ördög ós pokol, mordul fel az öreg, éjfólóta várom s mégsem jön. Miatta bát ran aludhattam volna egy jó sort. Nem sokára megjelenik a várva várt egyén. A révész kezébe veszi evezőjót s iparkodik a túlsó partra csolnakával. Szép lassú ütenyben veri a vizet evező lapát jávai, melyről korai gyöngyökként hullanak a hajnal első bíborától pirosra festett vízcseppek. Néhány perez múlva ott van a túlsó parton. — Ejnye Jóska szógámI de hosszú volt az az egy óra. — Kenek hosszú vót: Miska bá ; de nekem annál rövidebb. — Már féltem tőle, hogy valami baj ért; mert a szegénynek most már szük a világ. — Mit bánom ón Miska bá', úgysem ór már nekem ez az élet egy hajitó fát sem. Eddig csak volt miért félteni az életemet, volt a ki szívbeli jó indulattal viselkedett irántam. Hej 1 de az az egy is hűtlen lett hozzám. — Megmondtam, hogy megcsal ! Elégszer mondtam, hogy nem érdemli meg az az asszony a mit érte tettél. Hej 1 ecsém, most is bánom, hogy oda adtam akkor azt a rosz puskát, én vagyok az oka. hogy földönfutó gyilkos vagy. Most nem üldözne a törvény s ugy élhetnél, mint tiszteséges polgár emberhez illik. — Tudni köllött vóna azt szogám, hogy addig csalfa az asszony a mig mozog. A ki az urát megcsalja, megcsalja az a szeretőjét is. — Ne mondja ke tovább, Miska bá ; mert megreped a szivem. Ne bántson vele. Sirtam már eleget ezért az asszonyért este óta. Ott jártam a portáján. Bezörgettem hozzá, azt mondta menjek utamra. Nem akart rám ismerni, mert menyasszonya Tatár Ferkónak, ma délután esküszik meg vele a nagy templomban az oltár előtt. — Megmondtam .... megmondtam ... — mormolja az öreg. Jóska nekitámaszkodott a fűzfának ; mert rogytak lábai kintól megnehezült teste alatt. Egy ideig szótlanul bámult a város felé, majd megtöré a csendet. — Miska bá I Adja nekem kölcsön még egyszer azt az ócska puskát, rókát akarok vele lőni a túlsó parton Csak még most adja ide egyszer és utoljára — Odaadom ecsóm, elviheted ; csak aztán ne tégy kárt valakiben. — Köszönöm Miska bá! Köszönöm 1 No, most már vigyen vissza a túlsó partra. Az öreg révész átvitte az elkeseredett legényt. A városban már javában fújta a csordás a tülkét és kolompolt a mezőre készülő gulya. Jóska egyedül ballagott gyermekkori boldogságának tanúi, a Tisza füzesei alatt. Szemébe lopódzott a köny 8 hullott a földre, virágra, a mely elsápadt tőle. A város melletti bozótok közé ült le pihenni. Itt várta meg a delet. A mint a nagy templom tornyában megszólalt az öreg harang, Jóska szemére húzta a kalapját, kabátja alá rejtette a puskát és sebes léptekkel haladt a templom felé. Ott aztán a lépcsők alatt várta meg adóiutáni 3 órát. Ékkor meg nyílt a templom ajtaja ós a káplán, meg a sekrestyés lépett be azon. Az utóbbi rögtön a gyertyák meggyújtásához fogott Nemsokára hangos kurjongatások hangzottak be a templomba az u'czáról A lakodalmas nép jött. Egyszer csak a víg zene közé vegyült a lélek harang köngása is. Valakinek épen most volt kedvében meghalni. Az öreg asszonyok össze is súgtak mindjárt; mert hát az nem jól jelent, ha a lakodalmi zajba lélek harangnak a hangja vegyül. Kurta Marcsa begyesen lépegetett Tatár Ferkó oldala mellett. Szeme szikrádzott a boldogságtól s fölemelt fővel jött a templom felé. Jóska most elő ugrott rejtekéből s rá ordított Kurta Marcsára: — Megcsaltál I Meghal-z — és vadu! forgatta a puskát feje fölött. Kurta Marcsa egy árva szót sem szólt, esak a fejét sütötte le. A násznép egészen elvesztette a főijét, a midőn maga előtt látta a leghire sebb futó betyárt. . . . Egy durranás és Kurta Marcsa össze rogyott. . . . Jóska most puskája agyával utat, tör magának keresztül a tömegen s li hegve szalad a füzesek felé. * Egy éve már, hogy Bogár Jóska le lőtte Kurta Marcsát a templom előtt. Azóta a Tisza Duna közin kószált éjjel, aludt nappal. Rettegett tőle az egész vidék, pedig hát ő ha rabolt is, de nem ölt. A komiszárusok hiába üldözték ; mert mindig elvesztették a nyomat. Jóska nem bírt nyugodni, nagyon nyomta a lelkét ez a második gyilkosság. * Alkonyodik. A teósi révnél most is ott van az öreg révész. Lehet, hogy épan Bogár Jóskát várja A feketülő Tiszán lélekvesztők, halászcsolnakok eveznek lefelé. Nyugaton csendesen kibontakozik a nap öcscse, a sápadt hold a láthatáron. Keleten padig mar csillagdus az ég és szinte túlragyogják az uj hold vékonv fényét ezek az apró gyertva világok. A füzesen végig borzong a kísérteties esti szól, s megrázta a fűzfa leveleit. Ugy látszik Jóska közeledik a révészhez. Az öreg megismeri. — Te vagy az, Jóska öcsém ? — Én vagyok, Miska bá'. — Aztán hogy mersz erre jönni, hiszen itt minden kutya rád ismer. — Nem bánom én Miska bá', ha megismernek is. Csak egy óhajom van még, látni azt a sirl, a melyben az a hüt len Kurta Marc-a fekszik. Tudom Miska bá', maga tudja hová temették, vezessen el hozzá, nem kívánom ingyen a fáradságát. — Nem tanácslom ecsém 1 pórul ta lálunk járni. Baj lehet belőle. — Nem bánom ón Miska ba' csak jöjjön el velem, az Isten áldja meg, — Jól van, Jóska ecsém, megteszem. Elvezetlek. Jóska beült a csolnakba s áteveztek a túlsó partra. . Lassú lépésben haladtak a kere>z ül a varoson; mert a temetőig, a mely a város túlsó felén van, az öreg révész külömben ki nem birta volna. A temetőben Jóska ráborult a sirra és zokogott hosszan, keservesen. — Gyerünk szógám ; mert hátha megismert az éjjeli őr? Ha ugy van, még bajba keveredünk. — Csak egy kicsit várjon még Miska bá', aztán mehetünk. Alig mondta ki ezt, midőn minden felől törtetnek elő a csendőrök „Add meg magad Bogár Jóska" kiáltással. Jóska nem ellenkezett. Elfogták, megvasalták. Az iilavai fegyházban egy nagyon, de nagyon csöndes öreg ember fonogatja a kosarakat. Ősz fürtéi szép rendben lógnak le vállaira. Szemeiből a szemlélő a legjobb jellemű férfiút olvasná ki.. R^gi, nagyon régi lakója a fegyháznak. Gyilkosságért életfogytiglani fegyházra lőn halál helyett változtatva bünteté>e N-igyon szelid, nagyon csönd ;s ember, még a légynek sem árt soha. A fegyház igazgatója már sokszor biztatta, hogy folyamodjon kegyelem'rt, de az öreg mindig ezekkel a szavakkal utasítja vissza : — Nem tehetem nagyságos jó uram ! Nagy tartozásom van az Istennel, <=zt kell nekem itt törlesztgetnem. Körönöm a szíves jó indulatját ós kérem ne küldjenek el engem innen. Nagyon me gszoktam már ezt a jó helyet. Iiyenkor néhány könycsepp gördül alá idő szántotta arczán s dolgo.ga

r. tovább szorgalmasan. Szentkereszty Tivadar.