Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-30 / 9. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, január hó 30-án, 9-ik szám. BEEESMEBYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMÖ I,AP. Szerkesztőség : Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891A sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - FéJ évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 60 kr. Apponyi-utcza 891/„ sz. (Z Bilin szky-f éle ház , , ,, . . , .,,_,., . tav** "íam ara 8 <r hova a küldemények és az előfizetési pénzek h, va lap szellemi részét illető kozlemenyeü küldendők küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirrIPtési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Társasköreink. % Elöljárójában azt 'akarjuk kijelenteni, hogy nem A t z é 1 Béla bárónak levele késztet bennünket arra, hogy tár-asköreinkről néhány szót elmondjunk. A legkevésbé, Atzél más hajóban evez. A fényűzést hirdeti, mint mentsvárat és a legszigorúbb exclusivitást követi, a mi demokrata-íágunk megszégyenítésére. Mi mindezekért, de egyebekért is nem állhatunk be az Atzél báró magasztalói közzé. A ma»unk háza előtt seperve, nekünk igy tetszik, hogy egy kicsinyt több is a mi megyénkben Békésben a társas-kör, mint a mennyi kellene. Valóságos túltengés vau. Békés, BLrény minden negyedének, de másnak is meg van a maga olvasóköre. Némelyik oly exotikus a maga elnevezésével, hogy magukba benszülött egyének SÜQ tudnak felvilágosítást adui felőle. Hel »es-e ez az olvasóköri túltengés ? Felszines gondolkozással azt lehetne mondani, természetesen igen. Hiszen ezek az olvasókölök meganin i pásztortüzei a kulturáltak, a melyek fölgyúlnak éppen oly helyeken, a hol a művelődés vágya sötéten maradna, a hol a szellemi szórakozás rab-napokat élne, a hol az önképzést szellemi téren nem ismernék. Pedig nem ugy van. Mert ez az a sok, a mi mégis kevés. Ugyanis a turfelaprózott pic/i olvasóköröcskék vállalt kulturfeladataiknak nem felelhetnek meg, mert a servum rerum gerendárum hiáuyzik hozzá : a pénz. Kellő számú újságot, folyóiratot nem járathat, könyvtárt nem alapithat, vagy ha alapit is, abban a drágább, de persze értékesebb kiadványok nem foglalhatnak helyet Aztán a felaprózott, hogy ne mondjuk zug-egyletek a maguk társadalmi veszedelmeit is magukban rejtik. Az egyletek a tarsadalom érdeklődéséből élnek, de egyben csak a közellenőr7 O /és korlátlan szerepe ine'lett tölthetik be hivatásukat Minél kiss-ibb térn vonul s elvégződik valamely közéleti társulás, a közre annál veszedelmesebb, hogy nem rejt-e magiban titkos propaguidát azon eszmények ellen, melyek nemzeti fönnmaradásunk palládiumai. Különösen pedig kérdezzük azokat, kik a korszellemet a gyakorlati élet vonatkozásaiban érvényre emelui elég férfiak, hogy ma a demokratizmus félszázados ösvényén egy-egy kis város kának mi végre van szüksége kaszinóra, polgári-és iparos-körre ? Ktilöukülön a maga helyiségében ? Hiszen a vezető intell genciának az lenne a feladat*, hogy értelmének magasságába vonja a/.on társadalmi rétegeket, melyeknek különben a társadalomban kötelességek és jogok jutnak. Azt a mondást, melyet Hajnal István dr. mondott Csab. n csütörtökön az orvosi szövetség megalapításakor, hogy csak egyre van az orvosi karnak szüksége: a tisztességre, a maga jelentősége szerint kiterjesztenők a társasköri tagoxra Tisztességet kiváunánk minden tagtól és akkor nem találnánk okot, hogy ne vegyük föl abba a társaságb?, melybe vágyódik. A társadalmi rétegekre való eme feloszlásnak nagy veszedelme vagyon. Társasköreink alig tudnak megélni és rendszerint könyvtárától vonja meg a segélyt, tehát a legfontosabb tényezőtől, melyért társasköreink megalakultak. A társegyletekbeu a felaprózás miatt nincs élet, de az egyiptomi kasztrendszernek, mely a társaskörök mai alakjában tényleg másként nem nevezhető, megszűnik, jobban mondva, meg sem kezdődik a becsvágyó munka, mert lelkében mindenki átérzi az intézmény félszegségeit, hála istennek, vagyunk már ennyire demokraták. Mi a teendő ? Az, a mit a politika konyháján most főznek : a fúzió. Össze kell olvadni társasköreinknek, hogy társa lalmi feladatai erőteljesen felkarolhassa, tényleg azzá váljék, a mire vál'alkozott: a magyar közszellem terjesztőjévé, a társadalmi osztályok gyűjtő fokusává és az ellentétek elegyengetőjévé. Ma itt-ott ellentétes hatást ér el: azaz szitja az ellentéteket A közgyűlések idej t éljük. Vessünk számot e futó sorokkal és ha azt találjuk, hogy azt az igazság érzete mondotta tollba: szívleljük meg és kövessük a nyújtott tanácsot. „Elmaradt fejmosás" Csaba jan. 26. Az „Orosházi Újság", tneiy ujabban az országgyűlési képviselők munkásságának nagy ellenőrzőéül csapott föl, a kövi-tkezőket irja: „Tudva van az, hogy a c*abai vasúti állomás nagvon szűk ós kényelmetlen. — Míg Binó József volt C<aba város képviselője, addi í mind in évben jól megmostak a fjet HZ'MÍ, mert a miniszter nem hővi'etirt ki a: allorn nt s unos-u itig a«t hi'igoítaták, bofv Binó az oka — in rt nem jár ui iin i — ho ;y nem bővítik ki az áiiomást. — Most nem Binó C-^bi képviselőj-*, hanem Z iliszky Mi hály államaik ir s a v*-u i ál.onást — most som bővítik-ki, di mos csodalatos — elmarad az evenként isméi!ődLÍ s/.obott — fejmosás" .... Hit err.) a szigorú kis újdonságra csak ez a mea j

jgyz >sünk. Nem tagadjuk, a „Békésmegye, Közöny" mindég hasz nálta a közvélemeny jogát, mint ennek organuma, midőa a c-abai állomás épi tés kérdésében a Bánó Józ-ef akkori csabai képviselő iniciáló lépéséit nem láttuk, avagy közbenjáró lépéseitől eles tünk. Azonban azt talán tudja az nO. U ", hogy a képviselő nem építtethet wm C-abán, sem másutt állomást, legfölebb fölhívhatja erre a kormány figyelni t. Bum e/J, a mi többszörös nógatásunk daczára sem tette meg, ellenben Z s i1 i n s z k y Mihály megtette, mert a miniszter c-upán a kedvezőtlen pénzügyi helyzet mia't nem építhet. De az épiiést kilátásba helyezi. Eddig a mini-ter ne u is tudta a mi bajunkat Most már ludja. Es hogy 'udja, ebben képviselőnkülk van r-Vz •. E'.ért maradt el a nagy mosás. Es semmi másért. Egy megyei egylet temetése. — Az orvos és gyógyszerész egylet utolsó közgyűlése. Az alkotmányos élettel egyidejűleg alakult Bekésmegyóben egy rendkívül J,BékésmegyeiKözlöní"tárcája. Petőfi útirajzai. Ismerteti: Haárs Kálmán — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Petőfit, mint prózairót nem igen is merheti az olvasóközönség. Útirajzait pe dig éppenséggel nem. Nagy hálara kö lelezi az olvasóközönséget Radó Ant-1, ki a Magyar Könyvtár sotozatos vállalatában, 15 kros füzetben teszi közzé a nagy költő e rajzait, melyekről Gyulai Pál azt monaja : „Prózájának önkénytes könnyedsége, tárgyhoz simuló, plasztiassága, magyaisága itt mutatkoznak a legszembetűnőbben. Nem egy parodoxont találhatni bennök és itt ott bizonyom hetykeség szet-szenéseit érezzük, de mennyi kárpótlást nyújt mindéiért. Petőfi 1845 ben járta be a felvidék egy részét, majd 1847 ben mátkájához Szendrey Júliához utazik, több vargabetűt tévén az Alföldön, az útban, meglá togatva a nagyszalontai nótáriust. Arany Jánost. E sorokban mutatóul közölni ki vánok néhány örök-szép ré.«z'etet, még| csak azt bocsájtva előre, hogy ha irodalmilag kifogásokat is tamas>thatunk (de nem támaszthatunk) e bájos pró'.a ellen, ezek az útirajzok, mint elet es jellemrajzi adatok is igen becsesek. 1845 ben K e r é n y i Frigyest látogatja meg Petőfi. Eay este — írja — „a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelt meg. Megvallom, hogy ez engemet meg nem lepett. Nem elbizakodásból, a világért sem. Mikor még nyomva sem láttam nevemet csak magamnak firkáltam ; mikor még statiszta voltam a nemzeli színház nál, mikor meg s'rázsáliam, vagy főztem a kukoriczagomboczokat közlegény tár saim számára s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogató ruha az ujjainiboz fagyott s mikor a káplár : „Menjen kend"-je lehajtott a havat kihordani u kaszórnj audvarából: mindenkor világos sejteim voltak arról, a mi velem történni fog s mi meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán, hol — mint, de Maux báró — az egyik oldalamat alátettem derékaljnak g a másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek ké országban, melyet az egesz világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmi siteni. Ezt és rajzaiban több ehhez hasonló nyilatkozatokat mondja Gyulai „a hetykeség 8zesz«zeneteinek". a melyért — képzelni lehet — mennyire megmosták a Császár Ferenczek, Horváth Patrikévich et, Petőfi költészeténok ésigazmon dásainak engesztelhetlen kritikusai a Petőfi fejét. V nnak azonban önórzitesebb kije lentései is. Szatmárról például ezeket irja Kerényinek : Egy pár gyönyörű verset irtam, az igaz, de ez engerr a legkevésbé vigasztal. Tréfának ne vedd, ha azt mondom gyönyörű versek. Komolyan merném áliitani, hogy ezek a magyar költeszet legszebb gyöngyei közzé sorozhatok ; de e szólás már egészen frázissá vált. Azért csak lealacsonyítanám verseimet, ha ezt rajok alkalmaznám. Divatba jö'.t a szer kesztőknél minden szemét fejben termett bolondíombát drágagyöngynek nevezni. G izságból teszik ezt. vagy ostobaságból ? Nem tudom Uramfia, ha már a H i adorok is drágtgyöngyöt irnak, akkor én verseimet: kavicsoknak, vagy cse resnye magoknak keresztelem, vagy akár minek, csak drágagyöngyöknek nem. Es Hiadort még velem hasonlítják öszsze. Teremugyse bosszankodnám, restelném. Megvallom, sokat vétettem eg^ másik irodalmi Ijhütőnek, de annyit még sem, hogy igy c úfot űzzenek belőlem, hogy igy pellengére állítsanak. Tudom, soknak nem tetszik, hogy ily őszintén nyilatkozom magam felől, hanem az nekem mindegy. Én arról nem tehetek. Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe teue pólyának és én elviszem maga mmal a koporsóba szemfedőnek A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá, de nyiltan, őszintén, a lélek mélyéből szólani csak a nemesebb szivek tudnak és mernek. Talán magam felőli Ítéletem helytelen s ekkor nevessenek ki; de azért ismét beC8űlést érdemlek. hogy a mit éreztem, kimondtam szabadon, leplezetlenül. A mint a Hiadorról elmondott szigorú szóból kitetszik, nem szerette a langyos költőket. Érdekes, hogy pl. mi* mond a németek nagy epikusáról, Goetheről: „Tudod, barátom vagy, ha nem tudod, hat tudd meg, hogy én Goethet nem szeretem, nem szenvedhetem. Ennek az embernek gvémánt volt a feje. de a szive békasó. Goethe a legnagyobb németek egyike. Goethe óriás, de óriás szobor. A jelen mint bálványt állja kö rül, de a jövendő elfogja dönteni, mint minden bálványt." Ellenben Barangerről ez a megjegyzése : „Mindenki tisztelettel emlitse az ő nevét. Ő a világ első költője," 8 hazai hartársaitól sem tagadja meg az elismerést. íme, hogyan ir Arany Jánosról : „Tudod-e, miért siettem ide s miért vagyok itt már egy hét óta ? Azért, mert Szaíontán egy nagy ember lakik, e nagy ember jó barátom s e jó barátom Arany János, „Toldi" szerzője. Ha e müvet nem olvastad, ugy hiába beszélek róla, ha pedig olvastad, ugy fölösleges a beszéd. S e költeményt egy egyszerű falusi jegyző irta e kis szobácskában, melynek hossza öt. széle pedig két lépés. A mi tulajdonkép rendén van. A múzsák nem konservativ kisasszonyok, ők haladnak a korral s minthogy a század jelszava : „éljen a nép", a múzsák i-- les'állották az aristokratikus Helikonról s a kunyhóban telepedtek meg." „Megleszek elégedve, ha az ón munkáim olyan sok jó órát szereznek má soknak, mint nekem szerzett már Gva dányi." Elismerés volt tehát benne a valódi tehetségek iránt, csak a tehetség nélküli kapaszkodókat vetette meg. Lepleiben, melyben legkevesebb a tájrajz, Kazinczy Gábor látogatása említésénél a költészetben az egy szerűség fenségéről beszól. „Föl nem érem észszel, hogy vannak a nem mindennapi emberek között olyanok, kik nem tudják, avagy nem hiszik, hogy a kiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs. Az egyszerűség, mely viszsza tudta adni Shakespeare legnagyobb gondolatait, legragyogóbb költői képeit, legmólységesebb érzelmeit, bizony Kuthyót, vagy akár kiét vissza tudja adni. Legszebb lapjai Petőfi útirajzainak a Hortobágyról való emlékezése, mely a legszebb költemény, amit valaha prózába irtak, aztán amit mátkájáról, szerelméről irt. De nagy demokratasága nem engedte, hogy eldicsekedjék azzal, hogy mézes heteit Koltón .gróf Teleky Sándor kastélyában töltötte édes boldogság között, de amely mézeehetek ötödik fordulóján halálsejtések kínozzák. Ezt irja Kerónyihez: „Ma-holnap már bölcső jön a h zba ós utánna koporsó." A magyar könyvtár, mely Petőfi uti rajzait közreadja egyébként is érdemes a pártolásra, Trylby, Gsokonay Dorottyája, Copeé drámai költeményei, a Bánkbán s egész sereg kiváló munka szerezhető meg potom 15 krért. Felhívjuk a derék vállalatra minden olvasónk figyelmét. A gyilkos. — A „Bkésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Hajnalodik A tiszamenti jegenyék tetejét rózsaszínűvé kezdik festeni a kelő nap arany sugarai. Meg-meg csillog a város templom tornyán az aranyozott ke reszt, s a kertekben hangosan ver a természet kis dalosa a csalogány. A Tisza hullámai tündórtánezot jarnak s békében vegyülnek össze a közéjök vegyülő Hírmas Körös hullámaival. E helyen feküdt egykor tündér szép Ilona vára. L hat. hogy e habokban egy egy tündér szellő ma van jelen.