Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-09 / 46. szám

ZXV. évfolyam. B.-Csaba, 4898. Csütörtök, jumus hó 9-én. 46-ik szám. BEKESHEEfTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer:' vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/. sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 60 kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féleház • „ . . .„ . , I Egyes szám ara 8 kr. hova a küldemények és az előfizetési pénzek hova lap szellemi részét illető közlemények "" küldendők küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. I „Nyilttér**-ben egy sor közlési dija 25 kr. A szarvasi ügy. Szarvasról levelet kaptunk, amelyet kiadunk akként, a mint az irója megírta. A levélíró bizonnyal az „úgynevezett" sovének közzé tartozik ; de nálunk ne legyen ez megrovás, hanem igaz érdem. A levélíró az ő jellegzetes magyar nemzeti nézpontján — sokak szerint, de nem mindnyájunk szerint — kissé sötétebbnek látja a helyzetet, összetéveszti, hogy a tótkonzervativizmus fajbeli tulajdonság, eunek számlájára írandó a „szarvasi eset", nem tüntető akaratnyilvánításnak. A nyelvhez való ragaszkodás igenis nem pereghet le könnyedén, mert bölcsőnk dala a sirig kísér s nem is ott kell kezdődni a magyarságnak (ott végződni kell, hogy protestáns gyülekezetek templomi nyelvét bolygassuk és időelőtt a magyar szó ellen — győzelem kilátása nélkül — annak reakczióját támasszuk, mint Szarvason ez immár sajnosait bekövetkezett). A magyar nyelv ügyeért az iskolában kell inteusiv munkát kifejtenünk, azt kell kivinnünk, hogy a szarvasi leány csak magyar nótát tudjon, magyarul beszéljen, mert a jövő generáció olyan lesz, a minő a mai nemzedék leányseregének nyelve. És ha a czikkiró a szarvasi mai iskolai belterjes munkát, azt vette volna tekintetbe, hogy Szarvason [az oktatási nyelv tiszta magyar, akkor talán mégsem ilyen keserűek és vigasztalatlanok premissziói. Ezeket előrebocsájtva, adjuk a hazafias érzés meleg dokumentumait, azt kérve, hogy Szarvason vezesse a magyarság ügyét három vezérmotivum: okosan, előrelátással és szívóssággal. Az iskola a magyar nyelv hóditó vára. Tartsátok megszállva, iuuét viszszahóditjátok az egyházak nyelvét, melyet fanatizmus, tőrbecsalás, mesterkedve elragadtak tőletek. Aztán : a magyarok Istenében bizva, előre okosan, előrelátóau és szívóssággal! A szarvasi levél a következő : (Dr. S.) Az „eszme" olyan, mint a mag : ha életre való, ugy a jó talajban nemcsak kicsírázik, hanem ki is kél s ha az alkotmányos-ázabadság minden jót éltető napja ráragyog, megnő ós jó gyümölcsöt terem. Életre való eszme sok emberben keletkezik, de a talaj — a társadalom — melybe vettetik, néha annyira silány, hogy abban a jó eszme igen gyakran ki sem csírázik. A szarvasi tótok megmagy arositása életre való eszme, de bennök nem talál kedvező talajra A legtöbb szarvasi tót olyan ma is, mint az apja volt, mikor robotolt, mikor a szabadság éltető napja csak mostohán sütött rája — hiányzik kellő hazafias érzékel Élvezi ugyan a közszabadságot, móg pedig Magyarország kellő közepén, köröskörül övezve tősgyö keres magyar néppel — sokan jobb létben, mint ezek — de azért ma is beszéli azt a „se nem tót, se nem magyar" nyelvet. A ki köztük müveit vagy értelmes, beszél ugyan magyarul, de azok kedvéért, a kik nem akarnak magyarul be szólni, beszól tótul is. A ki azt állítja, hogy a szarvasi nép magyarosodik, az vagy felületesen ismeri azt, áltatni akarja a könnyen hívőket. Tudjuk mi is, hogy nagyobb része tud magyarul s beszól is, ha — kénytelen; ez azonban legtöbbnél csak olyan máz, mely a legcsekélyebb politikai időválto zásra, könnyen lepereghet. Mit ér az, ha tudnak magyarul, mikor a legtöbbnek lelke magyarul alig érez. „Szarvas ós Vidéke" mult vasárnapi számaban közli, hogy „a pünkösdhétfőjén tartott generális gyűlésen magyarul szólni akaró egyháztagokat lehurrogták, minduntalan azt kiabálván : „le poszlo venszky" s midőn az egyházi jegyző a legutóbbi presbyterialis gyűlésnek magyarul felvett jegyzőkönyvét felakarta olvasni, azon indokból, mert az magyarul van szerkesztve, annak felolvasását nem akarták engedni". A magyar nemes, ős jogát megosztotta az ország minden polgárával, minden jobbágyával, A robotot eltörölte, szabaddá, önállóvá tette, testvérül fogadta a tótot, ráczot, oláht, még pedig lelke sugallatára önként. Hitte, hogy a nemzetiségek jobban fogják megbecsülni e hont, jobban önmagukat; hogy tömörülni, egygyó olvadni fognak velünk magyarokkal s hogy czéljuk nem is lehet más, mint boldogulva-boldogitani e szép hazát. S négy évtized óta, móg a Szarvason eltótosodott magyarok sem magyarosodtak vissza, sőt ma többen mint valaha, járatják s buzgón olvassák a tót lapokat. A meghódoltaknak, vagy bevándorol taknak szine-java, minden korban egybe olvadt a magyar nemzettel s ma is, a mint egyik vagy másik .'nem magyar értelmesebbé lesz, azonnal megmagyarosodik. Herczeg Odeskalchi, gróf Wenck heim, báró Podmaniczky, Grünwald Béla, Irányi Dániel, Wekerle stb. stb. nem resteltek magyarokká lenni, hanem restel talán a Szarvason eltótosodott Csonka, Gaal, Süveges, Darabos, Boros, Molnár, Sárkány s talán ezek még inkább mint Papanka, Janecska, Hrncsjár, Sztoncsok, Prcska, Pritkó. Hát bizony S'.omoru állapot ez, sőt viszonyaink közt szégyen a szarvasiakra, hogy a szarvasi tótok nem tudnak még ma sem a hazafiasság magaslatára emelkedni, hogy nem tudnak, — vagy talán nem is akarnak ? — igazán megmagyarosodni. — A mezőberényi beszámoló. Barabás Béla dr., országgyűlési képviselő megkezdte kerületében beszámoló-kőrútját s látogatása vasárnap Mezőberónynek szólt, a hol érkezése nagy lelkesedést keltett s valóban nagy arányú ünnepségek között fogadták. Az állomás előtti tér megtelt közönséggel, elől a községi elöljáróság, a függetlenségi párt vezetősége, fehér-ruhába öltözött leányok, akik megérkezésekor virággal árasztották el a képviselőt. M u c s y Mihály h. első jegyző mondott szép beszédet, a község nevében fogadva a kerület képviselőjét, majd Kollár János pártelnök mondott szíves „Isten hozottat", Barabás rövid, szivből jövő válasza után, ünnepélyes bevonulás következett, elől a derék berényi ifjúság viháncoló paripákon, kedves látványt nyújtott. — Tárcsáról Vámos Sándor inditott küldöttséget a képviselő elé. A merre elhaladtak zászlók, riadó közönség, mely aztán elözönlötte a községháza előtti tért. Barabás beszámolását a köszönet szavával kezdte meg, hogy a szeretetnek ekkora melegével fogadják, a mely őt elbizakodottá teszi A parlamenti munkásságot általán meddőnek tartja, többet kellene tennie a mezőgazdák érdekeiért. Igy a munkáskérdéssel szemben, melylyel eddig senki sem törődött, legalább a jóakaratú érdeklődést látja. Sikerült-e a munkásnép panaszat orvosolni, vágyait megvalósítani? nem kutatja, de legalább jóakaratot lát erre Végre is gazda és munkás egymásra vannak utalva. Mert az ur, cseléd és munkás nélkül nem ur, viszont mindenki ur nem lehet, mert kaparj kurta neked is A párbaj.") — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta és felolvasta : Pávik József. Hájas Bendegúz ur deczember utolsó napján karos hintaszékében ülve, önelégülten sodorgatta bajuszát. Joga volt hozzá I Husz óv előtt egy jó csomó reménységgel és 50 krral érkezett a fővárosba 8 ma már három eladó leánynak s körülbelül 200 ezer forintnak boldog tulajdonosa. A három eladó leánnyal — tán mondanom sem kell — hogy felesége ; a kétszázezer frttal pedig az általa feltalált országos hirü „hajnövesztő balzsamkenőcs" ajándékozta meg. Nem csoda tehát, ha most, mikor az év végén üzleti mérlegét lezárta, egyike volt a legmegelégedettebb embereknek. Ismétlem tehát, hogy Hájas ur ba juszát pedergette és jogosan I Hirtelen komolyJyá vált azonban ábrázata, mert egyik segédje lépett be hozzá, aki előtt pedig a főnöki méltóságot megőrizni kellett. — Nos, kérdezte czvikkerét feltéve, mi újság Kakás ur I — Hát kérem, hogy is kezdjem, hm 1 — Nos! nos! sürgette Hájas ur. — Nem, nem kérem, de hát izé ... az Ella kisasszonyt kérem szeretem, elvenném. Hamlet ijedése csak halvány meglepetés volt ahhoz, mitHájss ur e perczben érzett. Kezdetben elhalaványult, majd botot fogott és — hogy ezzel a közhasznú czikkel mit mivelt — tán önök is sejtik ? *) Felolvastatott a népünnepély esti konczertjén Csabán a Széchenyi-ligetben. Hogy is ne ? Nem nevelte ő se El lát, se Bellát, se Tenellát, igy hivták leányait, egy jött-ment sehonnainak. Jön azokért még báró, tán gróf is. Hát még Ellát, az ő kedvenczót, ezt a gyönyörű séges gyermeket. Lassankint lecsillapult mégis, elfe lejtette Kákás vakmerőségét s vagy két hétig nyugodtan boldogitotla tovább is a kopaszodni kezdő emberiséget hires „hajnövesztő balzsamkenőcsével". Két hét után azonban összes nyugalma megölte a lapok nyiltterében előforduló következő közlemény : „Óva intem a tisztelt közönséget Hájas Bendegúz hajnövesztő balzsamkenőcsének, mely merő keveréke a disznózsírnak és korpának, használatától; ha nem, aki igazi hajnövesztő kenőcsöt akar, az forduljon bizalommal a Kákás Benjámin s társa czéghez. (Zöld ózondusutcza 20). Mi sem természetesebb, hogy ezen hirdetés megjelenése után másnap az összes napilapok azzal a hirrel lepték meg a nagyvilágot, hogy Kákás Benjá min egy közönséges szélhámos, akinek czélja a közönség félrevezetése, s Hájas Bendegúz áldásos szerének készítésére vonatkozó állifása pedig, aljas rágalom s hogy a jóizléeü közönség tudni fogja, mit lartson egy Kákásról; egyébként Hájas Bendegúz ur, kinek hajkenőcse, mint a már eddig megjelent számtalan köszönetnyilvánításból is kitűnik, felül áll minden kritikán. Hogy ezen válasz után másnap két állig begombolózott, komoly képű uri ember állított be Hájas úrhoz, azt talán említenem se kell s hogy Hájas ur, — mikor ez a két komoly ábrázatú úriember felvilágosította, hogy ők a Kákás uron elkövetett sértésért jöttek lovagias elégtételt kérni, — kikergette őket boltjából, — azt szintén természetesnek fogja találni mindenki, aki harczias természetét ismerte. A következő napon azonban a lapok nyiltteróből már mindenki azt is tudhatta, hogy Hájas ur közönséges hitvány ember, a ki sértegetni tud csak, de érte helyt állani elég gyáva s a kitől minden jóizlósü ember elfordul. Ez több volt, mint amit egy Hájas elviselhetett. 0 is elküldött két begombolózkodott uri embert Kákáshoz, aki el is fogadta a kihívást. Ettől kezdve Hájas viselete egészen megváltozott. Titokzatosan, fontos képpel minden vevőjének fülébe súgta, hogy síkra fog szállni a saját ós hajkenőcse becsületóért. Sokszor azon vette észre magát, hogy vivó állásba helyezkedik, karjaival hadonáz, — üt jobbra-balra, s ezen álla potából csak akkor ocsúdott föl, — mikor néhány hajnövesztőkenőcsös tégely csö römpölve hullott le lábaihoz az állvá nyokról Sőt álmai sem voltak nyugodtak Ugy érezte, miniha rablók törnének be hozzá, a kik nem,, pénzét, de a fejét akarták elra bolni. Ő hirtelen felugrott s elzárta fejét egy nagy ládába s ráült; (nem a fejére, hanem a ládára.) Egy hatalmas kéz azonban lelökte a ládáról, felszakította a ládát, markába kapta az ő fejét, ő felsikoltott és — felébredt. Először is megtapogadta fejét s mi kor meggyőződött arról, hogy neki móg feje van, — hálát adott Istennek s csak azután törölte le drága fejéről az izzadtságot. Kákás helyzete sem volt sokkal jobb, mert ő — szerelmes volt. Szive összes melegével, a hogy csak egy Kákás szeretni tud, — szerette Há jas ur leányát Ellát. Elgondolkozott, elmélázott, elsóhajtozott tehát sokszor. — akik önök közül tisztelt hölgyeim és uraim már voltak szerelmesek, — azok tudni fogják, hogy a szerelmesek egyik főfoglalkozása ez az elmélázás, elsóhajtozás, akár csak a verébnek a csiripelés, ós maga előtt'gyászfátyolos könnyező nőt látott, aki virágot rak egy behorpadt sirra. S ez a sir az ő sirja volt. Nem is lehet azonban csodálni, ha mindketten ilyen állapotban voltak. Hájas ur barátai nem szűntek meg emlegetni, hogy hova tette eszének a jobbik felét, mikor egy olyan emberevővel, mint Kákás, kikötött. Kákás barátai viszont biztos forrásból tudták s ezt sokszor ismételték is barátjuk előtt, hogy Hájas ur nyerte el a nemzetközi vivóversenyen az aranyérmet. Mikor Kákás ilyeneket hallott, átkozta sorsát, hogy szegénynek született. Ha most gazdag volna — gondolta magában, — de máskép oldódnék is meg ez az egész rettenetes állapot ! Négyes fogaton állítana be Hájashoz, megkérné Ellát, — bizonyosan meg is kapná . . . aztán elvonulnának valami csöndes, magányos helyre, a hol nem hallanának egyebet egymás hangjánál, amint lassan, suttogva elbeszélgetnek a szerelemről, szerető szivek kifejezhetetlen boldogságáról . . . Hejh 1 de a szegény ember sorsa az egészen más! Annak hiába énekli a költő, hogy „a virágnak megtiltani nem lehet" . . . annak csak veszedelem a szerelem is, élő példa ő, ki most szerelme miatt ki van téve annak, hogy egyszerűen felnyársalják, mint valami ritka bogarat. Hájas ur pedig sokszor fakadt könynyekre, a mint leányára nézett . . . minek is van (nem szerelem, de) leány a világon . . . —gondolta m agában sóhajtozva.