Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-05-12 / 38. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, május hó J 2-én. 88-ik szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYEST ART ALM U LAP. Szerkesztőségi: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ' ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények EBy

M "

am ara 8 k

r küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. ' Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. ' „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Itthon és a külföldön. Nálunk a hitelszövetkezetekről szóló törvény tárgyalása folyik s ezzel egyidejűleg megalakul a delegáció. Az osztrákok megszavazzák a közösügyes költségeket, de egyben tiltakoznak, hogy e magatartásuk nem akar prejudikálui a kvótának, melynek mai aránymegállapitásaiba semmi szin alatt nem mennek. Érdekes, hogy az osztrák-magyar birodalommal szövetséges állam, Németország egészen belenyugodott Magyarország gazdasági különválásába, legalább a sajtója est mint politikai kényszerűséget kikerülhetetlennek találja s okolja az osztrákokat, kik politikai eszeveszettséggel enynyire vágják maguk alatt a fát. A delegáció tárgyalása nem lesz a szokottnál zajosabb, a mostani gazdasági helyzet talán rábirja a mértékadó köröket a legszigorúbb — takarékosságra. Az olasz forradalom valóságos néplázadás, a melyet a socialisták vezetnek. A fölkelők elrontották Milanóban a villamos világítást s a sötétségben a lóvasúti kocsikból bar rikádokat emeltek. Igy szegültek ellene a hatóságnak s a katonaság nem birt a fölkelőkkel, a kik a Ticino kapu körül sáiiColták el magukat, mig segédcsapatok nem érkeztek mindenfelől és a forradalmi várost ismét lecsöndesitették. Több főtiszt elesett és sok katona meghalt vagy megsebesült, a lázadó munkások közül százakra megy az elesettek és sebesültek Száma. Sokakat elfogtak és kihirdették az ostromállapotot. Bava megparancsolta, hogy a gyárakbau dolgoztassanak s az üzleteket nyissák ki, hogy a népnek keresete legyen és a város szokott rendjét visszakapja s dicsekszik vele, hogy Milano csöndes. Olaszország azonban nem csöndes, mert ugyanazon napon Monzában ii volt lázadás három halottal és tizenöt sebesülttel. Ezt is a kato laság fojtotta el, egy tiszt sebet is kapott. Ilyen zavargások voltak Bologniában, Bresciában, vagy tizenkét városban. Rómában még nem. Azt állítják, hogy a forradalomnak mélyebb okai vannak : nem drágaság és nem kenyérhiány, a felkelés a monarchikus állameszme ellen irányul. A legújabb hirek szerint Milanóban heves utcai harcok között sok katonát lelőttek, a harc újra kitört. Mint rendes csatában : halottak fekszenek az utczákon. Spanyolországban is folyik a zavargás. Linarcz városban a nép és a csendőrség valóságos csatát vivott. Madridban a fejetlenség nagy. A kamarában a háború hibái fölött veszekednek. Kubában nem történt semmi nevezetes, mert az amerikaiak bevárják a tengeri ütközet eredményét é& csak ha a spanyol flottát megverték, hogy ez ne segíthessen többé a Kubai spanyoloknak, akkor szándékoznak Kubábnn kiszállani és a szárazföldi had járatot megindítani. Tízezer embert átvisznek, liogy ez állást fogialjou Havannával szemben, de bevárja,mig az esős évszak elmúlik, azután még negyvenezer embertinditauakKubába, a szigetet elfoglalni. Afranczia választás nagy élénkséggel folyt le mult vasárnap. A képviselőháznak 584 tagja van, minden hetvenezer emberre esik egy képviselő, minden huszonegy éves férfi választó, kivéve, ha katonai szolgálatban van ; katonák vagy hivatalnokok nem választhatók A választás községenkint történik és járás székhelyén állítják össze az eredményt. Az uj választás végleges eredménye még ismeretlen, miuhogy sok pótválasztás lesz. Az eddigi jelenségek szerint a parlament lényegesen nem változik, a Méline-kormány többsége biztos, a socialisták nemcsak nem nyertek, hanem számban is vesztettek és két vezérük, JaurosésG-uesde kimaradt. A kormány és a konzervatív pártok megerősödtek, a választás mindenütt rendben folyt le. Az amerikaiak kedvességéről és önzetlenségéről különben ékes tanúsítványt ad a következő igen eredeti washingtoni sürgöny : Mac Kinley elnök mindinkább megbarátkozik az eszmével, hogy a Filippi-szigeteket állandóan és végképp megszerezze. Minő megható. A derék Mac Kinley. Milyen lelkierőbe került neki ezzel a gondolattal megbarátkozni. Amerikai humbug ez is. Sagasta spanyol kormáuyelnök véleménye igen egyszerű : Spanyolország — szerinte — teljesen tönkre ment, a belső bajokban, mig Amerika folyton gyarapodott és csak ürügyet kéréséit, hogy Spanyolországba beleköthessen, a mint azt tapasztalta, hogy az ország teljesen kimerült. Támogatta a fölkelőket és a nyilt hatezot kerülte. E helyett inkább Kubán, Portorikóban és a F ilippi-szigeteken élesztgette a zaoaroliat és ha lehetett volna, magában Spanyolországban is viszályt támasztott volna. A M. P. levelezője e nyilatkozatokból azt következteti, hogy Sagasta keserű panaszaival csakis a tisztességes visszavonulást akarja előkészíteni, a mint az ujabb események azt elkerülhetetlenné tennék. Hogy teljes uj kabinet alakul-e, vagy csak a mostanit rekonstruáljuk-e, még bizonytalan. A megyei közigazgatásból. — Májusi ülés. — Rózsafakasztó május hónapjára és ez a tuldrágaság jellemző tünete : a közigazgatási bizottság elé megjöttek az adóleengedósek iránti kérelmek, az adóbehajtásra vonatkozó halasztási kórelmek. Az élet megdrágult. Az éléstár jobbára üre3, egyjótermő esztendőre van szükség az Alföldön, mert különben olyan nehéz helyzet következik be, aminő még nem volt a magyar földön ós a melyet Italia kék ege lát, honnét a nép elkeseredésének eszeveszett híre érkezik. Szerencsére biztató terméskilátások vannak, fog jutni adóra, mindenre, a kisgazdák állami vetőmag kő'csöne dúsan terem az áldott földön. Akkor aztán a közigazgatási bizottságban is lekerülnek a mai szomorú aktualitások, adótörlós, leengedes, fizetési halasztás. Az ülésen jelenvoltak: dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Rezey Sylviusz kir. tanfelügyelő, „BtemegyeiKözlönftárcája. Bárány felhók. — Korkép. — Idu kának tetszett a főhadnagy s hi ába be?zólt ellene a mama, hiába fenyegette Iduskát a Géza fivére, a kitünő galámb'övő, hogy kiköt a főhadnagygyal és ledurrantja, s hiába fenyegetődzött a Icghatásossabban a papa, hogy ő meg egy olyan semmirevaló emberért nem tesz le kaueziót. Ida kijelentette, hogy maghal, ha nem mehet az ő főhadnagyához. A mama megdöbpent leánya kijelen tésén és jajveszóklése betöltötte a házat, mitől Géza ugy irtózott, hogy napok óta nem mert hazamenni, egész idejét a klubban töltötte Állítólag azért délben kiment a korzóra, hogy a főhadnagy ur tyúkszemére hágjon, de nem találta meg a főhadnagyot. Mások szerint meg megtalálta és ie is taposta a kérdéses lábrészt, de a letaposott tyúkszem főhad nagyi tulajdonosa maga volt az ki, gyors in elkiabálta : — Hopp, pardon, pardon, ah, te vagy az Géza barátom ? . . . Az apa nyerte vissza legelőször a flegmáját. Kijelentette, hogy nem ellenkezik tovább! A szobaleány csacsogta a szekássnónak, hogy az elhatározást Idus az ő mamájának köszönheti, ki addig zokogott a férje előtt, mig az azt találta mondani : No nem bánom, akár az a főhadnagy, akár az ördög visz el benneteket! Mikor azután öt napi távollét után Géza is hazabandukolt, hogy ruhasió! az ágyba dobja magát és öt napi lumpolás

jrt negyveunyolcz órai alvás által kárpótlást szerezzen, mire felébredt, az eljegyzés küszöbén találta magát s miután már atyjával ós anyjával (és különösen az utóbbival) a havi zsetpénz pótléka ós egyébb házi ügyek miatt sem mert ellenkezni, Ida elhozatta az ő főhadnagyát, ki nem vette észre a hideg fogadtatást, melyben ró szesittetett. Vagy talán azért nem vette észre, mert szerelmi hévben ragyogtak a szép Iduska szemei ? Az eljegyzést vasárnaphoz két hétre tűzték ki. Ezalatt mindennap eljárt a főhadnagy ur menyasszonyához, ha csak egy féórára is. Igaz, hogy leginkább nem a menyasszonyánál időzött, hanem annak apjával konferált. S ha ilyenkor elment a főhadnagy, Ida mamája mindjárt bemosolygott férje dolgozószobájába: — No mennyire vagytok? kérdezte az anya. — Még mindig nem vallotta ki ez az elegáns kardbojtos svihák az ő adós ságait! — De semmit sem vallott be ? — Éppen tizedrészét vállalta el, aminőnek a valóságban kell lennie. — Szentséges Isten I sikoltá a mama, de azután gyorsan hozzátette : — Talán megjavul, a szerelem megjavítja. Az apa nem felelt, csak egy hosszú sóhajtás volt minden válasza. Este azután a vacsora senkinek se Ízlett. Ida teli volt szerelemmel, sóvárgással, apját, anyját pedig a sorsa feletti gond emésztette. Géza egyáltalában nem is mutatkozott. Igy mult el 12 nap. A szülők sokszor véget akartak szakítani mindennek és már- nár ajkukon volt a szó, mely visszavonja az adott beleegyezést, de leányukra néztek, ki olvadni tudott szülei némasá gábólisés egy tekintett Idának könyben uszó szeme, lázban égő arczára s a szülők megnémultan hallgattak és aggódtak tovább. A főhadnagynak persze sehogy sem voltak rendben az ügyei s viselt dolgai sem lehettek valami épületesek s igy rajongasig szerető szülei mondjobban elkeseredetek leányunk választottja ellen. Ez este nagy robbajjal jött hiza Giza ós nyitott egyenesen apja dolgozószobájába. Nem sokára hárman tanácskoztak ott, az apa, az anya és a fivér. Pompás tervük lehetett, mert este mindnyájunknak izlett a vacsora. Géza pedig a kapott pótlókkal sietett barátaihoz. Másnap az eljegyzés előtt Idus persze nehezen várta a főhadnagyat, hogy megbeszélje vele a holnap fontosságait. De a tiszt helyett egy kis levélke jött: „Kedves Ida I Bocsásson meg, hogy szolgál ti kötelességeim nem engedik, hogy boldogságom hajlókát ma eljegyzés előtti nap felkeressem ós önnel töltsem ezt az utolsó délutánt. Holnapi eljegyzésünkön találkozunk és addig is a sok mondani valója helyett sok kézcsókot küld az ön Pali főhadnagya." Mikor Iduska a levelet megkapta ós annak tartalmát a szülők sa fivér, ki — különösen — ma otthon maradt, megtudták, kölcsönösen jelentőségteljes pillantásokat vetettek egymásra. Ugy látszik, a véletlen is kedvez tervöknek. Géza csakhamar vette kalapját ós sótapálezáját, előhívta mindennapos kísérőjét a hatalmas Caesárt ós kisietett a a városba, hogy egy negyed óra múlva annál nagyobb Bebbel-lobbal visszatérjen. Ida szobájában időzött a szabónővel, ki eljegyzésre készített öltözéket hozta el. — Nos? nos? — kérdezte Gézától türelmetlenül az apa ós az anya egyszerre. — Ott vanl felelte a fiu. — Hol? — A hol tegnap találtam. — Es ? . . . faggatták tovább : — De hisz a többit ugy is sejthetik szüleim, tegnap eléggé részleteztem. Inkább mondják: hol van Ida? A szobájában drága gyerek, felelt reménységet sugárzó arczczal az anya. — Ugy bemegyek hozzá, — szólt a fiu és távozott a szobából. Nemsokára azután Géza kisétált Idával. E csalta a városba. — Pali ugy sem jön, modotta húgának a fiu, jer menjünk kicsit a városba, hátha latjuk őt hazatérő katonák ólén I A leány örömmel fogadta a tervet ós Géza egy kóteshirü, harmadrangú kávéház felé vette útját. A szerencse most is kedvezett Ida fivérének. Pali főhadnagy ott volt most is, még pedig a kiasszonynál, kivel együttesen élvezett egy csésze theát, miközben erősen udvarolt ennek a kasszában ülő kövér, óvvágyteli, idejét mult kaczérságnak. Mintha kíméletlenül ós kegyetlenül meglepte volna Gézát e kép, leszegeződtek lábaiak a tükörablak előtt. — Nózd,azistenórtnózdldus, nézd! ... Es Ida eleget is látott. Pali főhad nagyja épp akkor csókolta meg a kávé ház trónhölgyónek húsos karját, épp az — eljegyzés előtt. — Hej, szegény Ida nővérem 1 — mondá tettetett részvéttel Géza, mig a leány a szégyentől és a fájdalomtól elhalványultán rebegó : — Menjünk innen, menjünk innen I Gézának sem kellett több, szívesen oldott most már kereket. Tovább mentek. — Haza akarok menni, — szólt pár pillanat múlva a leány lihegve. Visszafordultak, Géza alig tudott lépést tartani a leánynyal, ki apró lépteivel gyorsan futott végig az utczákon, rohant haza, rontott be szobájába, hogy ott darabokra tópje-szaggasea Pali főhadnagy arczkópót, leveleit, emlékeit. Azután anyja karjaiba dobta magát ós ugy zokogta el: — Mama, ón gyűlölöm azt az embert, s akkor halok meg, ha hozzáadtok. Persze, hogy Iduska az istenért meg ne haljon, Pali főhadnagy még a kávéházban megkapta a lemondó levelet. Severus.