Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-28 / 34. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, április hó 28-án. 34-ik szám. BEKESME6YEI EOZLONI POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre _6 forint. - Félévre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények: küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Mi történik itthon s a külföldön? A képviselőházban még mindig a kongnia tárgyalása folyik. A vita nem csiuál emóciókat. Nagyobb figyelem fordul a Budapesti Hirlap keddi politikai információja felé, melynek — ha ugyan dementi nem éri — nagy jelentősége van. A lap ugyanis — közlése szerint — egy kiváló tagját intervivolta meg a szabadelvű pártnak, a ki kijelentette, hogy a ház asztalára tett kiegyezési javaslatokat még előkészitőleg sem fogják a bizottságokban tárgyalni, mig Ausztriában a mai zavaros helyzet meg nem változik s az osztrák miniszterek garanciát nem vállalnak, hogy a kiegyezési javaslatok ott törvényerőre emelhetők. A tudósító még azt kérdezte, hogy ezek szerint ezekből a javaslatokból nem is lesz törvény, a mire az illető azt telelte, hogy ha Ausztriában nem változik a helyzet, nem lesz törvény s más kiegyezési javaslatok fognak a ház asztalára letétetni. Szinte meg kell ijednie ennek a földmivelő államnak. A spanyol-amerikai háború kitörésének hirére a búzaárak olyan magasra szöktek, mint a legínségesebb esztendőkben. Mig a tavalyi budget-vita során még a prémiumokat is sürgették, csakhogy a búzaárakat legalább mesterségesen felszöktessék, most egyszerre ugy alakultak a viszonyok, hogy május-juniusra tizennégy frttal jegyzik a búzát. Mit bizonyít ez? Bizonyítja azt, hogy a magyar agráriusok, bár a föld ápolásáuak szeretetét jóformán monopolizálják, máig sem tudtak a búzaárak titkainak mélyére látni. Bizonyítja, hogy csak e»y háborús amerikai moz „Békésmegyei Közlöny^tarcája. Jozefinhez — „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Calefactor. Első sorban is constatálnom kell azon rám nézve sajnos tényt, hogy minden igyekezetem daczára sem találkoztattam unnel s igy kénytelen vagyok az első levélben igért szóbeli dolgokat leírni ós hogy ÖÜ el is olvassa, ki is nyomatni. Minden bizonnyal kellemesebb lett volr a rám nézve, ha nem innen messze küldöm e sorokat — hanem otthon Önt szóval értesitném az alantiakról, de már ezen nem tudok egyelőre segíteni — s első levelemben igertem-tehát íme itt van. Uj dolgokat tőlem sem Oa sem más nem varhat. Megírtam a múltkor is, hogy előlünk a magyar irodalom alsóbb rendű vidéki böngészői elől leszüretelték a bő termést a rogi jó írók és valami Jókai nevü uri ember. — Mégis látja ki-asszony a héten beszéltem egy kis a fzonnjal, csak tizenhat éves mult ugyan s midőn Jókai egy regényét emiitettük, kg-leuté hogy Jókaitól csak egy könyvet olvasott, de az is unalmas és „fád" volt. Megkérdeztem mi a regény c^ime és képzelje: „Az uj fődesur"-at mondta. Ha széken nem ülök, eles em volna, de mégis n kem szerencsém van a szerencsétlenségben. Kíváncsi vol arn, váljon mit olvasott hát a kisaszszony s képzelje, olvasta a „Vasgyáro t", ami igen jó és tanúlságos regény, de . . . izé. no . . . nem mondom, ne n illik elolvasni, d-; tizenhat év nem erii meg, vagv ha meg is érti, nem keli bevallani. Különben olvasta Pékár Egyes szam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. dulat kellett és a magyar buza ára a román konkurrenczia és egyéb felpanaszolt politikai hibák daczára felszökött. Tehát oly sok készülődés utáu kitört a spanyol amerikai háború. Mac Kinley köztársasági elnök aláirta a hadüzenetre vonatkozó határozatot. A szenátusban heves jelenetek közben mondották ki a háborút, sokan nagyon készületlennek találják az amerikai csapatokat. Ehhez veendő, hogy Amerika éppenséggel nem lelkesül a háborúért, miut hinni lehetne. A déli államokban mind erősebbeu jelentkezik az ellenszenv a háború iránt és az öukénytesek egyremáe>ra megtagadják az engedelmességet, a mikor a harcztérre akarják vinni őket. A nyugtalanság, főképen a délvidéken fokozódik a miatt, hogy Mexikóból ellenséges csapatok fognak betörni az Unió területére; a teuge részét fegyelmezettségét pedig jellemzi az a jelentés, hogy a New York czirkáló személyzetén leírhatatlan izgatottság vett erőt, a mikor egy idegen hadihajót vett észre a szemhatáron. Rögtön utána iramodtak és ezer szeresse, hogy még mielőtt összelövik vala, yvzrevették, hogy a „Griovanui Bausau" olasz czirkálóval van dolguk. Az amerikai táviró annyira bőbeszédű az Unió flottájának és hadseregének terveiről, hogy ez az ősziuteség tényleg nagyon közel jár az operetteszerühöz. Ezek szerint a Samptou parancsnoksága a'att álló flotta mindenekelőtt ostromzárolja Havaunát, Cardenast,Mataiizast, Mariéit, Cieufuegoszt Kuba déli partjáu és San-Josét, Portoriko fővárosát; azután létrehozza az összeköttetést Gomez fölkelővezér csapataival és dúsan ellátja ezeket puskával és ágyúval. És a mily bőbeszédű a yaukee, épen^ olyan mélységesen hallgat a hidalgó. Igy még ma sem tudjuk, hogy mit forral a spanyol flotta ; általános meglepetést kelt, hogy nem mozdul az afrikai partokról és Kadixból, a hol összegyülekezett, pedig onnan kö rülbelül két hétbe kerül az utazás az Antillákig. Ez a titokteljes hallgatás és mozdulatlanság szintén idegessé teszi az amerikaiakat, akik már pokoli terveket keresnek mögötte. Főképen attól tartanak, hogy a spanyol hadihajók az Unió nagy kikötő városaira akarnak lecsapni s ezért lázas sietséggel rakják mindenfelé a tengeri aknákat. Röviden szólva, a háború kitörése óta eltelt öt nap alatt jóformán semmi sem történt, mert az amerikaiak nem tudnak csapatokat partra szállitaui Kubán, a spanyol hadihajók pedig 3000 mértföldnyire horgonyoznak az ellenségtől. Mintha mégis volna valami igazuk azoknak, akik operetteháboruról beizéluek. Zsilinszky Mihály felolvasása. Zsilinszky Mihály köíoktatásügyi államtitkár, Csaba orsz. képviselője Budapesten vasárnap a Szabad Lyczeum ban nagyértókü felolvasást tartott „A nemzeti kérd"S filozófiájáról." A felolva-ás ab ban csúcsosodik ki, hogy : amely nép élni akar, annak• okvetlenül művelődni fels ibbségre kell törekednie, mert ku önben a népek versenyében elmarad és okvet lenül elpusztul. Méltán mondá — folytatja gyönyörű fejtegetésében az államtitkár— a büszke róm i : A mi népünk Mirstól származik s a művészeién nem i-okat tett ... de Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. egy művészethez, v., *menynyi között a leghatalmasabbhoz, cs- mi rómaiak értünk, t. i.: hogyan kei! avilágot kormányozni. S valóban egy nép sem tuüíc az idegen nemzeteket ugy assimilálni, miit. a római. Nem fegyver, nem erőszak, hanem bölcs mérséklet s kiváló szeHemi tulajdonok és czéltudatos erély volt az, mely erre alkalmassá tette. Semmiféle idegen nyelvet nem tiltott el s a maga nyelvének mégis oly tekintélyt tudott szerezni, hogy még a világbirodalom felbomlása után is — mint holt nyelv — századokon át az egész világnak hivatalos ós irodalmi nyelve maradt. Ez a szellem hóditó ereje. Ha még most tanulságkópen egy rövid pillantást vetünk saját hazánk ós nemzetünk fejlődésére, lehetetlen észre nem vennünk, hogy őseink nem a görög, hanem a római nép politikáját fogadták el. A sok nemzetiségből álló magyar államot nem kizárólagosság által, hanem a jo goknak és szabadságoknak más nemzetiségekkel való megosztása által tartották fel. Es ez mindenkorra dicsőségét fogja képeznie nemzetnek, mert ez uton lehetővé teszi, hogy a nemzetiségek, saját nyelvüknek erőszakos megsemmisítése nélkül, a magyar állameszménekjmegnyeressenek, és hogy az államalkotó elem, az emberiség fejlődésének általános törvényei szerint, politikai érettségének ós állami intézményeink mintaszerüsége, közigazgatásának ós jogszolgáltatásának részrehajlatlansága, polgári erényeinek, gyakorlati tapintatának tudományos ós művészeti műveltségének varázsával, szóval szellemi és vagyoni kulturális felsőbbségének természetes hatalmával vonzza őket uagához s ez által tegye meg azt, hogy az ezeréves együttlét emlékeivel testvéri szeretetben, hazafias érzelemben ós a jövőre irányzott törekvésekben eggyé legyenek Ennek a reménynek annál biztosabb alapja vau, mennél bizonyosabb, hogy az egymással küzdő nemzetiségek harczában a győzelem mindig annak részére hajlik, mely a műveltség magasabb fokát érte el. Gyulának „Dodo főhadnagy problémái" czimü kötetét is és ő előtte Pékár az első iró Maupassant után. Íme, jó hogy széken ültem, de mondhatom. igen haragos voltam, nem azért, mert Jókai ellen, de mert a többi tized rangú mellett emelt szót valaki. Ha nem nő az illető, kikap tőlem, de igy is kijelentettem neki, hogy vannak romlott Ízlések is S ezt a czélzást nem vette eszre 1 Tehát Jókai múzsája megbocsát hat neki, hisi nem tudja mit cselekszik. Hogy irodalmunkat mi a magyarok sem nem olvassuk, sem nem becsüljük, az már régi dolog és ezen csakis a nők tudhatnának segíteni. Elszigetelniük kellene a külföldi rosszabb írók elől a könyvtár ajtaját és inkább a magyar irodalom termékeit pártolnak a sok czifrakötésü franczia, német, rossz fordítású regények helyett. Jól tudom, hogy sem ön, sem egy sem azon kevesek közül, kik majdan e sorokat olvassák, letérnének a rendes utjokról, mégis le kell írnom, mert fájt nekem, hogy Jókait nem becsülték meg annyira, mint Pékár Gyulát. Hasonló-e a ketiő, mi'y nagy és mórhetetlen e kettő között a távolság, nem kutatom, hanem egy aggodalmat kell kifejeznem. En azt hiszem, hogy az általam is említett kisasszony nem mutatványszám csak. hanem egy egész tömegnek egy öntudatlan képviselője Mert azóta ahány nővel találkoztam s véletlenül az irodalomról jött a szó, mindtől megkérdeztem ki a kedvencz irója a magyar irodalomban, kilencztizede Pékár zászlóját lobog tatta. Elismerem, hogy Pékár a nőknek eddig szokatlan nagy tómegét hódította meg a maga és ez altal közvetve a magyar irodalom számára is. Oly vívmány ez, melyért köszönet illeti őt. Es ha valaki francziául nem tud, igen könynyen, sőt játszva megtanul hatja e három nyelvet az ő hosszú s mégis érdekes meseszövósü tárczáiból. íme tehát ő a kellemest a hasznossal köti össze s sikere több van, mint három „kisfaludystá"-nak, a kik különben igen komoly uri emberek, mert Gyulay P 1 az elnökük. Pékár alig hiszem, hogy asztalukhoz üljön egyhamar, mert azt nálunk ritkán betsülik meg, a kinek sikerei is vannak. Idegen irók műveit ajánlottam az imént kiszorítani. NJ hogy felreórtessem kijelentem, hogy igenis szükségesnek tartom a külföldi jó irók müvei ismeretét, rle első sorban becsüljük meg a magunk dolgait. Ha Jókai véletlenül franczia, avagy olasz iró volna, régen ismernék nálunk

; jobban, mint akármely magyar írót. De végre is nem akarok már any nyira elmerülni, még azt hinnék reklámot akarok csapni Révai Testvéreknek, pedig erre valóban nincs ma már szükségük. A könyvtáralapitás egyik szokatlan módjáról akarok most rövidesen említést tenni. Nálunk nőtlen fiatal embernek ritkán van könyvtára. Csakis a jobb mó duak áldoznak az irodalom oltárán. Mint családos embernek ritkán van fix fizetéséből alkalma könyvet venni s igy néha néha rendel egy-egy utazó unszolására egy-két könyvet Ha kaszinó avagy köl csönkönjvtár van — akkor természete sen feleslegesnek tartunk minden könyvvásárlást. Különben is középosztályunk, a hivatalnoki kar különösen nem képes, hogy havi 3—4 forint részletfizetésre könyvet vegyen — mert oly csekély javadalma zását szükségesebb dolgokra kell fordi tania. Kereskedők, iparosok nem igen érnek rá olvasni — mégis hogy a házban könyvtár legyen — veszik a szépkötésü müveket s egy könyv néha felér egy vázával is csak nem is oly régen hallottam, hogy Kiss József remek költeményeit diszkiadását nem veszi senki — mert drága. Es néha külföldi cserepekre (állitólag velenczei tükör s majolika) ezreket vesztegetnek el Ezek természetesen nem drágák. Ha kissé higadtabb nem lennék most igen erősen irnók azokról, kik móg min dig nem látták be, hogy e magyar ipar s kereskedelem támogatása első sorban kötelessége minden magyar embernek — a külföld szép ós drága dolgai behozva hozzánk valósággal leteperik a művésziesen dolgozó magyar ipart. Azonban nem irok tovább. Hiszen irodalom s ipar látszólag távol állanak egymástól — de ha meggondoljuk, hogy mindkettőt nagyon kell nekünk ápolnunk, akkor egymás mellé is állithatjuk őket. írhattam volna ugyan másról is ; például a tavaszról és a virágnyilásról, azonban lesz még ezekre is idő ós hely is. Most egyelőre leteszem a tollat — a leg közelebbi viszontlátásig I Gondolatok. — A legnagyobb czim, ha a név maga czim. — Ellenfeled elhalgatott — mondod — és tied volt az utolsó szó. Hogy dicsérheted annyira ellenfeledet ? — Az atheista tagadja, hogy van Isten és isteníti önmagát — Az örvény szilárd és nem mozdul. Sosem jő az tehozzád, ha te nem rohansz beléje. — Jogtalanság csak jogtalanság, ha egy egész világ miveli is. — A halál az emberiség föntartója. Vannak szivek, amelyek hasonlóak a sziámi ikrekhez. Mindegyik megsemmisülne, ha elvá-