Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-24 / 24. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, márczius hó 24-én. 24-ik szám. BEEESMEGrTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes xzam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. vállvetett működésre, közös czélra egyesülnek, semmi sincs, mely ennek útjában állana. Hiszen hazánkban a társadalmi tevékenység a kulturális és^embei baráti intézmények terén csaknem hatalmasabb a mindenható állam abbeli tevékenységénél, melynek a miudeu oldalról reá háramló kötelességek teljesítésére szintén kevés esz köz áll rendelkezésre. Hol lennénk, ha a társadalom visszahúzódott volna minden üdvös mozgalomtól s nem pótolta volna azt, a mit az állam elmulasztott vagy neg nem tehetett s ha nem adott volna impulzust, irányt az állami tevékenységnek is? A mit az ország társadalma megtehet az ország érdekében, ugyanezt megteheti miudeu város társadalma saját városa érdekében. Nem kell hozzá egyéb, mint a polgárok egyetértése és összetartása, a vállvetett együttműködésre irányuló őszinte törekvés és azoknak a tényezőknek felkutatása, melyek a város társadalmát egyetértő működésre képessé teszik. Hiszen kétségtelen ! Czéljaiban bevallott, jellegezhető separatistikus törekvés tisztán társadalmi, vallási, akár nyelvi különbségek miatt Békésmegye egy községében, legilább tudtunkkal nincsenek. De széthúzás vau, helyesebben : a város közkérdéseinek érdekében való közösakarat nincs. Társasköreink, jóllehet vezető elemeink ugy is csekély, többfelé húzzák s fölaprózzák a társadalmat. Csodálatos, hogy a tisztviselők és i p a r o s o k, e két polgári-rend (tisztviselők) között érintkezési pontok alig is lelhetők föl. Miért ? Pedig a gyakori érintkezés által cserélőduek ki a nézetek és eszmék, csak igy egyeulö'dhetik ki a két ellentétes, a — hogy ugy mondjuk — villamos feszültség, mely mindenikbeu külön-külön felhalmozódott s könnyen kitörésre vezethet. S ha a villamosság, hogy a hasonlatuál maradjunk — ha egy kis viharral és dörgéssel jár, ezt csakhamar derült idő, teljes egyetértés követi is, megtenné a maga hasznát. A fel-felcsapódó hullámok, a gyakori érintkezés nivelláló hatása alatt csakhamar elsimulnak s biztosan evezhet rajtok a társadalom hajója. A veszedelemnek, mely a különválásból keletkezhetnék, legbiztosabban vehetjük elejét, ha a két rend egyesül s a polgárság közt fennálló választófalat ledöntjük. Jól tudjuk, hogy az eféle újságcikkeknek a gyakorlatban majdnem annyi a foganatjuk, mint a körösi szentelt viznek ; de midőn tolluuk a nyilvánosságot szolgálja, nem szabad lelkiismeretünk szerint és arra hallgatnunk, lesz-e valamelyes haszna a soroknak Ha más uem, egy perezre mindenesetre megállít, eszmecserék magja lehet. Talán akad, a ki az életben is tovább épiti, a mit e czikkelylyel szándékoztunk, talán mégis elérjük végtére is ez elv győzelmét: oiiibus unit is. A villamos világítás. Nemrégiben a magyar villamossági részvénytársulat ajánlatot adott be a megye főispánjához, hogy hajlandó a két városnak, Csabának és Gyulának közvilá Széthúzás. A kis városoknak valós'go* átka, hogy különbeu is gyönge erejű és csekély számú polgársága össze nem tart, hanem külön-külüu akarja, vagy nem Í6 akarja előmozdítani szülőföldjéuek érdekeit. A pártokra tagolt, sz,étlnizó társadalom pedig sohasem lehet a saját és városának, fejlődésének intézője, mert sohasem érti meg egymást, soha sem adhat sem impulzust, sem ösztönt, sem példát valamely üdvös mozgalom létrehozására, még kevésbé valamely üdvös cselekvésre, s ha valamit itt-ott létrehoz is, arra sem tudja a maga bélyegét rásütni, az is színtelen és jelentőség nélkül való, mint milyen a társadalom, melyet semmiféle kapocs össze nem tüz, akarata ellenére, átviszi pártoskodását a város ügyeibe is, a közügy megszűnik annak lenni s az egyes pártok prédájává, magán ügygyé válik. És ez az általános jellemzés, kérdezzük, nem talál-e nagyban, ha nem is egészben Békésmegye városainak, községeinek társadalmára ? Ki mondhatja, hogy itt a közös akarat kohéziójából hevülnének a közkérdések, hogy itt mindenki egyet akarna ? Ki mondhatná, hogy közügyeink nem a társadalom érdeklődésével oldhatók meg s nem lenne a város ügyeiben való, hogy egyet akarjunk ? A társadalom tevékenysége, mint azt naponta tapasztalhatjuk, oly erő, mely ha egy czélra pontosul össze, olyan hatalom, mely előtt alig van akadály. Ha komoly jellemű és szilárd akaratú és tettre vágyó férfiak „Békésmegjei Közlöny "tárcája. Képek. Az aranymisés kigyósi plébános életéből. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Apróságokat rajzolok. Ellesett, ie= meretlen mozzanatokat észrevétlen megnyilatkozásokból, a mik olyan közvetlen természetességgel állitják világ elé az embert. Ott kezdem ; igen, igen ott, mikor a most 75 éves agg lelkész maga is apróság volt. Olyan aranyos, vig nevelésű apróság. 12 en voltak a család örömei. Jó testvérek. Szerették egymást, mint gyermekek, nagyon. S a kik a testvérek közül ma még életben vannak, ketten csupán, Széchényi Lajos, a jubiláns, meg Kázmér, a kigyósi uradalom 66 esztendős számtartója, most is szeretik egymást csak olyan változatlanul. Ritkaság ez a testvéri szeretet ebben a jéghideg kor szakban, mikor a szeretet testvérek között is csakhamar kihűl. Eí is a régi jó időkből maradt antik hagyománynak reánk. Fürge, eleven, életrevaló gyerekek voltak. Ott játszották le gyermekjátékaikat Nógrádmegyében, a Mátra hegység szelid domborulatu halmain, PusztaSzántón. Ott követték el apró csínyeiket, már a milyenek a legjobb ,hajlamú gyerme kéknél sem maradhatnak el. Istenfélő anyjuk volt. Istenfélő a szó legszebb értelmezésében. Es a hogy a szentirás festi az igazi asszonyt: okos és leleményes. Istenem 1 minden szép lélek utjain az anya viszi a láthatatlan vezérszerepet. Ő, a mostani kigyósi plébános, ő volt a gyermekek között a legkomolyabb. De azért ő is eleven. Ha aztán pajkosságon kapta őket az anya ; mindegy volt neki, akármelyiket : mindnyáját maga elébe szólitotta. Testi leg nem 'fenyítette meg soha. De azzal a szeretetteljes, istenfélő, gyöngéd ér zóssel ; azzal a gyermeki szivhez sióló megható előadással, a milyenre csak az anya képes, hosszas, jámbor és igen-igen komoly intelmekben részesítette őket. Akár csak egyikük, akár mindnyája vett részt a csínyben : minden esetben szép szóval, szomorú, fájdalmas fbddóssel mind egyik kikapott. És ez olyan mély nyomokat hagy a gyermeki lélekben. Végezelül, persze, vajas kenyeret juttatott a megdorgált bűnösöknek a ki békült anya. Milyen átlátszó, tiszta bölcsesség 1 Ilyen az Istenfélő anya pedagógikus ta lálékonysága I Egymás által hatott gyermekeire. Mert akárki törte közülök tarpisságon a fejét, rögtön előállott a másik s mindnyájuk közös érdekében lebeszélte hamis szándékukról a testvéreket. De meg is emlegeti ezt az anyát gyermeke most is. Agg kora komoly vo násaira édes-kedves mosolyt, jóságos tekintetébe felcsillanó örömöt fakaszt még máma is ennek az anyának emlékezete 1 * Ne gondolják ám, hogy röglön papnak készült 1 Dehogy isi A középiskolai tanulmányok után jogász lett. Pesten és Pozsonyban hallgatta a jogot. S hozzá, szép sikerrel végezte kurzusát. Magyar vér folydogált minden izében akkor is. Nem szerette, a németeket minden más közömbös volt előtte, a magyar sovinista előtt — egyes egyedül a német sógorra haragudott. Már ez olyan vele született, örök időkre szóló jelenvonása a magyar természetnek. E nélkül talán nem volna magyar a magyar. Nem biz' a, nem szerette a németet sem elevenen, sem nyelvében — Magyar országban. Pedig a kettő közt nagy különbség van. Az eleven német rendesen elhizott, kövér (náluk a sör forrása ;) a nyelv maga pedig nagyon sovány, száraz, a magyar embernek legalább, csakugyan is, hogy az. Elég az hozzá, hogy a pozsonyiak némelül beszéltek magyarul ; a lelkes jogász-ifjak pedig magyarul szidták, hajtották a németet. Azért nem tanultak meg németül beszélni soha. El ne felejtsem : jogászkodott. Azután aztán patvarkodott. Vagy mi a patvar I Patvaristáskodott. Ügy bizony ! Patvarista volt a hires Szmrecsányi megyei főjegyző oldalán, palócz hazájában. Nemsokára megyei esküdt lett belőle. Kevésnek is kevés idő multával megint egyszerre szolgabírónak választották egységes lelkesedéssel. Nosza 1 keresni kezdik az uj szolgabírót, viszik neki a közöe örömet. Ni csak 1 nincs sehol. Hol van ? hol ? Váradon járt-kelt valsmi dologban a legnagyobb urnái, a püspöknél. Váradra is utána megyen két megbízott, hogy tüstént haza vigyék és a közlelkesedós kellő közepébe amúgy közigazgatási tapintatos eljárás ezerint rövidesen előállítsák. Ilyen sikert nem lehet elhalasztani csak ugy, nagy könnyedén. Késő volt. A kik érte mentek, ott találták már a kispapok soróban reverendában. Nem ment vissza velük. Az Isten hívása hatflmasabb volt, mint az embereké. Utána jöttek Váradra, nélküle tértek haza. Igy lett jogászból patvarkodó, patvaiktdcból ss olgsbiró, szolgabiróból pap — véglegesen és öiókre visszavonhatatlanul. * Nemcsak hr gy psp lett, de psp voll igazán, a pipi hivatás kgmsgasztossbb jelentőgégében. SseriEcsés helyzetbe is került: jó emberek mellé. Aztén az is igsz, hogy a ki maga jó, nssl is anrak tart féltétgitását rendezni akként, hogy Gyula és Csaba között villamos központi áramfejlesztő telepet létesít, A vállalkozók szerint műszakilag semmi nehézség sem forog fenn, hogy a létesítendő telepből a megyének más községei árammal ellátassanak és abban nincs akadály, hogy később ezen teleppel kapcsolatban egy villamos vasút épitessék. Egyelőre a vállalat azonban üzemét, működését csupán a két említett város, Gyula és Csiba részére ugy világítási, mint erőátviteli czólokra szükséges áramnak termelésére kivánja kiterjeszteni. Kötelezi magát a vállalat az áram ellátására létesítendő villamos központi telepet egy általa megszerzendő telken minden anyagi segély nélkül saját költségén felépíteni. Kötelezi magát továbbá mindkét városban a vezetékhálózatot saját költségükön ós természetesen az összekötő vezetéket a központi telepből a helységekben berendezett hálózatokig ugyancsak saját költségén létesíteni. Gyula és Csaba a vállalat róezéről létesítendő villamos telep üzembehelyezósónek napjától számított 50 évi tartamra kizárólagos engedélyt ad a vállalatnak a villamos áramnak világítási, erőátviteli ós egyéb célokra leendő elüállitására ós a fogyasztóknak való eladására, illetve kizárólagossági jogot ad arra, hogy az utakat, nyilvános tereket ugy a mostani, mint a netáni változható városi, illetve nagyközségi határban villamos áram vezetésére szolgáló kábelek vagy sodronyok lerakására, illetve vezetésére fölhasználja. A vállalat nem fizetne községi adót. Hatósági, hivatali épületek a villanyvilálenül.De a mi igaz, mégiscsak igaz. Bemer püspök feJszenteltetése előtt oldala mellé vette. Tetszett neki a jó tehetségű, szép készültsógü fiatal levita. Mert hát, hogy hiába végezte ki a jogi tanfolyamot ós hivataloskodáBt — erre csak rá lehet mondani, hogy kivégezte, igazán — mégis fiatal volt. Várnia kellett a felszenteltetós után. Püspöke magával vitte mindenüvé. Pozsonyra, a nevezetes nagy diétákra : nagy idők nagy embereit ismerni, hallani, magyar hazafiúi lelkesedóst menteni. Tüz,- tüzet szokott gyújtani. Lett is belőle olyan magyar, hogy halandó emberek rendes körülmények között előbb meg kell halni, — majd azután hiízik el felőle. Baj, nagy baj azonban, kiváltképen szegény hazánkra óriási baj, hogy ha az akkori szereplő egyéniségeket öszsze-összeveti a maiakkal bizony, csak sóhajra, szomorúságra nyilik alkalma. Sétáiban is ő kisérte a püspököt. Vagyis, ha meg kell vallani, tulajdonképen nem is kisérte, h anem előtte ment; kezében egy feneketlen, nagy pénzes zacskóval, melyből szép húszas tallérokat osztogatott az útba akadó szegényeknek. Nem fogyott az ki soha, akár a bibliai özvegy olajos korsója. Vajh I ez-e a magyarázata, hogy némely jámbornak a papi birtokokra vásik a foga? Minden sétára tele zacskó jutott. A szegényeknek mindig kijárt a maguk porcziója. Szakasztott olyan lehetett az, a hogy máma is történik fenn Budán, mikor a primás sétál az utczán. Mindenik szegénynek jutott a zacskóból. Jutott ám, még pedig milyen bőségesen ! Mert szegények a maguk módja szeiint elég élelmesek. Előre tudták, merre fog menni az adakozó kedvű kis pep, meg a háta mögött az a nagyobbik pap Kiválasztolták tehát a rövidebb utat, keiültek-fordultak, újra előtermettek. Az ügyes szemű osztogató észrevette ám! Mcndja a püspöknek: Méltóságos uram 1 hisz ezek már egyszer kaptak 1