Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-24 / 24. szám

gitás bevezetésére köteleztetnének. A villamos áram szállitása a következő egy­ségárak mellett történnék : világitási célokra óránként 5 kr. erőátviteli célokra óránként 3 kr. A vállalat kötelezi magát, hogy a villanyvilágítást berendezi, ha Gyulán 1500 lámpa, 15,000 frt fogyasztással és ugyanennyi Csabán is biztosítva lesz. — Ez esetben a munka folyamatba vétele után a közvilágítás villanynyal egy óv múlva megindulna. Ezen ajánlat ügyében a mult na­pokban értekezlet is volt, melyen részt vettek dr. Lukács György főispán elnök­lete alatt: dr. Fábry Sándor alispán, Steinecker Gábor kir. főmérnök, Dutkay Béla polgármester és Popovics Jusztin főjegyző. Az értekezlet a tett ajánlatot tárgyalás alá vevón, egyhangúlag abban állapodott meg, hogy annak feltótelei oly kedvezőtlenek, hogy az aján­lat a kivitel reményével még tárgyalás alá sem vehető. A kigyósi ünnepély. Mióta Uj-kigyós fönnáll, még nem volt tanuja oly szép ünnepélynek, mint ami­lyen vasárnap folyt le. Illusztris vendé­gek sokasága, maga a nép, mely lelke­sen ünnepelte egy félszázadon át példás életű, nagy szivjóságu és sikerű életpá lyát, ünnepelt és kitüntetett azzal, mi­nél többet ez ünnephez nem hozhatott, elhozta szeretetét. Tiz órakor színültig megtelt a ki gyósiaktiszta, világos,egyszerű temploma. Az aranymisés áldozárnak celebráltak : Palotay László kanonok, Grócz Béla prépost, Groó Ferencz apát, Kny Antal esperes, Karácsonyi János dr. és Spett Gyula dr. diakonusok, Bartha István csanádi plébános. Az evangéliumkor a szószékre ment az ünnepelt, a honnét huszonhét óv óta hirdeti isten igéjét s nagy erejű prédikációban kérte a híve­ket, hogy életének ez ünnepélyes napján imádkozzanak érette, hogy a mit a föl­dön nem remélt, magas életkort ólt, adja meg az irgalmas isten a más világon az örök életet. A beszéd közvetetten hang­jával sokszor könnyezésre ragadta hall­gatóságát. A mise után egymást érték a szép ovációk. Ezek sorát Lukács György dr. főispán nyújtotta, aki sok melegség­gel, bensőséggel üdvözölte a község jói­tevőjét, atyjat a mai ünnepen. Ha a ju­bilánsra bizzák, akkor ez ünnepről aligha vesznek közvetlen környezetén tul tudo­mást, mert az ünnepelt szerényen ünne­pelt volna ; de oly érdemek jelentkeznek a félszázad munkája nyomán, hogy a ritka évforduló titokban nem maradha tott. S eljött az ünnephez az a koronás Hagyjad fiam ! adj azért nekik. Ha megcsalnak, az ő bűnük. A mi köteles­ségünk pedig, hogy adjunk, ha kór va laki ós hogyha van miből. Ilyen irányban fejlődött aztán az ő lelkülete, ilyen maradt ő mind e mai napig. * Azt mondottam az imént: jó ember mást is jónak tart. Hej ! be nagy dolog pedig ez, ebben a mai csalfa világba. Mert régi mondás, régi igazság, mester a neve a ki felta tálta : Kerek a világ, mint a nyárs. Soha nem felejtem el. a meddig élek. S holtom után még jobban megemlék szem reá. Pár esztendővel ezelőtt történt: No­gáll püspöknek, a váradi káptalan dicső­ségteljes nagyprépostjának 50 éves irói jubileumát ünnepeltük. Ott voltunk Várad társadalmából nagyon sokan: az akkori polgárnagy, tekintélyes polgárok, más vallásbeliek is papok, mind együtt. Egy szívvel, egye­sült örömmel üdvözöltük ezt a nagy költő irót, En is ott voltam. Mit mondott nekünk az arany püspök? Legnagyobb örömem és megnyug­vásom — úgymond — abban van, hogy soha nem irtam olyat, amit megkeltene bánnom, a mit vissza kellene vonnom. Nem bántottam meg tollammal senkii soha. Őreg koromban is helyt állok min­den szavamért. Mikor gyermek voltam — folytatta tovább —egy alkalommal édes jó anyám udvaiunkra hívott. (Megint, megint csak az anyának szava I) Egy msrék lol'at szemeim előtt széiylyel bocsátott. Látod fiam 1 mondotta anyám, ezt a tollat itta szél magával ragadta, össze-vissza, ki tudja hova. M ily tn könnyű volt útjára ereszteni 1 Azonban lehetetlen újra egy­behozci 1 Így ven a beszéddel is. Egy megszólást, egy lágaJniszést miijei köny­király, ki mindég ott van, ha népét bá­nat éri, vagy népe ünnepel. (Lelkes él­jenzés.) ürömére szolgál, hogy az ünne­peltnek ő adhatja át a királyi kitüntetést s beszédét meleg jókivánataival fejezi be. Ezután Palotay Liszló„ n.-vá­radi kanonok, mint megyei püspök s dr. Schlau ch Lőrincz bíboros-püspök kiküldötte lépett elé és felolvastatta az ünnepelt főpásztorának meleghangú visz szaemlékezósekben gazdag üdvözlő leve­lét, Kny Ant&l, mint kerületi esperes a kerületi papság ajándéka gyanánt egy szép ezüst feszületet nyújtott át. Fábry Sándor alispán S z t r a k a György fő­szolgabírótól ós S e i 1 e r Elek szolga­bírótól kisértetve, Békésmegye törvény­hatósága nevében, Hajnal Albert dr. uradalmi orvos, a kigyósi uradalmi tiszt­ség élén, P a i n Károly jegyző a község képviseletében, K ő r ö s y Endre segéd lelkész a hitközség, Ruff uradalmi ta nitó társai nevében mondták el jókivá­nataikat. Kedves jelenetekben sem volt hiány. Ilyen volt az, midőn legrégibb és legifjabb kis káplánja (Spett Gyula, gyo­mai plébános ós Kőrössy Endre a jelen­legi segédlelkész) járult az ősz arany misós elé s kérte továbbra is szeretetét. Vagy midőn egész csapata állított be fején virágkoszorúval a kigyósi lányok nak 8 kezet csókoltak a meghatott, va­lóban le'kiatyjuknak. Az ovácziók után asztalhoz ültek a vendégek. Az az asztalfőn gróf Wenckheim Frigyesnó jobbján Lukács főispán, balján a jubiláns ültek, aztán sorban Wenck­heim Frigyes, Grócz Béla, Fábry Sán­dor, baró Messzéna, Kny Antal s a gróf néval szemben a püspök követe, Palotay László kanonok. Lukács György dr. a harmadik fogásra feállott s lendületes hévvel a ki­rály egészségére ürítette poharát. A házigazda nagy melegséggel a pápát, a bíboros püspöknek egészségéért ivott. Majd általános figyelem közben ál lott föl Wenckheim Frigyes gróf s méltatva a kigyósi lelkésznek félszáza­dos fáradhatatlan tevékenységét, neki minden jót kiván az ünnep fordulatán ; a szép toaszt riadó éljenzóssel ért véget. Palotay László a papszak ha­talmát rajzolta s élteti azt, ki e hata lommal, bölcsességgel ós szeretettel élni tudott, élteti testvérét, Széchenyi Lajost. Fábry Sándor állott ezután szól lásre ós hangjában melegséggel, költői szárnyalással a cselekvő szeretetnek eb­ben a társaságban első ós az országosan ismert képviselőjét, Wenckheim Fri­gyes grófnót élteti. Az ünnepelt vendégei egészségére űrit poharat, ugy a rendezés munkájá­ban fáradhatatlan K ö r ö s y Endre, ki nagyhatással a vendégekre mondott fel­köszöntőt. Majd asztalbontás következett s min­denki a legönszintébb szerencsekivánat­tal vett bucsüt Uj Kigyós plébánosától, kit • napon — ha ez a földön lehetsó ges — „beatus"-sá avattak tisztelői. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, márcz. 23. (Saját tud. táv.) A képviselőházban ma megválasztották a kvóta-bizottságot. A költségvetési törvényjavaslat fö­lötti vitát ma befejezték. Bánffy miniszterelnök hatásos be szédben védte a kormíny álláspontját ós ténykedését, kárhoztatta és igazságtalan­nak nevezte a néppárt viselkedését a magyarországi hazafias, müveit zsidó­sággal szemben. "Rágalomnak nyilvánította a minisz­terelnök egyben azt is, hogy három milliót költött volna el a kormány a legutóbbi választásoknál. Szabadlábra helyezve. Budapest, márcz. 23. (Saját tud. táv.) Gróf S z t á r a y t, kit gyilkosággal gya­núsítottak és vizsgálati fogságban volt, ma szabadlábra helyezték, tartozik azon ban tartózkodási helyét kijelölni. A reichsrathról. Budapest, márcz. 23 (Saját tud. táv.) Bécsből jelentik telefonon: A reichsrath mai ülésén, mi meglepő, nem volt bot rány. A kiegyezési javaslatokat ismét esti üléseken fogják tárgyalni s hogy ujabb tumultusok, botrányok lesznek, azt bizonyosra lehet venni. A csabai izr. nőegylet közgyűlése. A csabai izr. nőegylet özv. dr. L ő w y Lajosnó elnöklete alatt vasárnap tartotta évi közgyűlését, a tagok élénk érdeklő­dése mellett. Az egyleti évi jelentést F á y Samu dr. titkár terjesztette elő, melyben kiemeli, hogy az elmúlt évben nemcsak több sze­gényt részesített állandó havi segélyben, hanem több ízben nagyobb összeg lett a segélyre szorultak között kiosztva, a tél folyamán pedig egy waggon tűzifa, Mindezt, az alaptőke igénybe vétele nél kül az elnöknő es az egyleti tagok áldo­zatkészsége tette lehetővé. Rendes havi segélyben, 5—2 frt ró szesülnek 25-ón. A közgyűlés Káin Júlia, Lőwy Z9Íg­mondnó ós özv. Reisz Amália elhunyta felett jegyzőkönyvi részvétét is nyilvá­nította. Az egylet mult évi bevétele volt: Pénzkészlet 1896-ról . . . 65-08 Alapítvány kamatai . . . 10.— Takarék betét kamata . 144-04 Színielőadás jövedelme . . 80"— Beiratási dijakból .... 27 30 Adományokból 75 — Alkalmi adományokból, . 92.— Tagdijakból 527 ­összesen : 1020*52 Ezzel szemben kiadás volt a mult évben : Állandó havi segélyre . . 576'— Rendkívüli segélyre . . . 334"— Vegyes kiadás 23 08 összesen : . . 933*08 Pónztárkészlet, tehát maradvány 87*75 A nőegylet összes vagyona az ala­pítványokkal 3693 frt 48 kr. A közgyűlés ezt tudomásul vette, a visszalépő egyleti elnökséget és titkárt egyhangúlag újra választotta. Számvizsgálókul felkérettek : Fuchs Gyulánó, Neumann Manóné, Friedmann Mórné és dr. Révész Fülöpné. Köszönettel fogadta a közgyűlés Friedmann Mórné 24 frtos adomá­nyát 8 ez óvenkint örömnapok alkalmá­val alapítvánnyá fog növeltetni, melynek kamatait özvegy, de gyermekekkel biró nők kapják. Ezzel az ülés véget ért. Átlőtt szivek. — Saját tudósítóinktól. — Békésről ós Szarvasról kót, az élet küszöbén álló fiatalember öngyilkossá­gáról ad hirt tudósítónk. Huszonegy ta vasz mosolygott mind a kettőre s előt­tük egy boldog életpálya állott, melyet a bizó ifjúság oly szépen szokott rend­szerint kiszínezni, azt a jövendőt, mely elé annyi sokan reménykedve sietünk s melynek rejtelmes titokzatossága annyi embernek adja kezébe a gyilkos szer­számot. A két öngyilkossági esetről tudósí­tóink a következőkben számolnak be : Szarvas, márcz. 22. Csak nem rég választották meg M i h á 1 ffy Gézát a szarvasi ev. egyház tanítójául. Mindössze 21 éves volt s ro­konszenves modoráért, készültségeért so­kan szerették. Feltűnt soknak, hogy az utóbbi időben búskomorság lepte meg, majd minden átmenet nélkül egyszerre vad jó kedv vette uralmába. ,Szombaton estve még sokan látták az Árpádban, még a barátai meg is jegy ­zették : — Ugyan mi az ördög lelhette ezt a Gézát ? Veszett jó kedve van. Mikor a gyermekek följöttek isko­lába, tanítójuk nem volt sehol. Egyik kollegája kereste mindenütt, de ered­ménytelenül. Mezőtúrra utazott. Ott a „Nemzeti szállodá"-ban vál­tott szállást s röviden végrehajtotta sötét elhatározását. met ? Önök, maguk bevallják, nem se­gíthetnek rajtam. Hagyjanak Istenhez folyamodni legalább ! Micsoda? mind e mai napig szigo­rúan tartja a böjti kötelességeket. Jöjjenek, győződjenek meg, hamva­zó szerdától húsvét napjáig húsos eledelt híréből sem hallani nála. De azért van oly an nyugodt, derült kedélye, mint a húsevők közül akár­kinek. S betegségéből végkép kigyógyult. Szeretném ón azt mondani: csoda mód jára gyógyult meg. De máma minden olyasmit, mit Isten láthatatlan keze mű­vel megfoghatatlanul, erőszak erejével a természet titkos működésével fejtenek meg. — * És még valamit. Ámbár ezzei nem leszek készen egészen. Sok sok minden még hiányozni fog. Nem csak kitünő pap, — de, merem állítani, kitünő orvos is. Már tekintetes, kedves, jó urak I bo csássanak meg és ne haragudjanak. Nem én alkottam a logika szabályát : Contra factemnon est ergumentum. Meghalnék bele, ha el nem beszélhetném, a mi olyan nagyon-nagyon igaz. Azám ! Hasonszervi orvos. Régi módszer, régi alakhoz érdemes. De a siker, az uj mindig, minden körül­mények között. Vagy tán azt kéne mon dánom mindig a régi, kipróbált, biztos. Uj ós uj betegek látogatják meg. Mesze vidékről seregeinek, majdnem zarándokolnak hozzá orvosság végett az emberek. Mikor megkapják azt az á r t a 1 m a t­1 a n gyógyszert, rendesen meg is kérde­zik : mivel tartozunk ? — Semmivel, édes jó fiam ! használ­jad Isten kegyelmével. Ejnye, be különös I ingyen is I hasz­nál is 1 nyü az emberek között elterjeszteni 1 De milyen nehéz teljesen jóvá tenni ! Majd-majd a legnagyobb, legnehe­zebb dolog. S menyi türelemnek ós állhatatos­ságnak kell a lélekben lenni, a ki meg­szóló, rágalmazó szót nem mondott soha 1 Nos I a kigyósi aranymisés papnak ez a legszembeötlőbb tulajdonsága: ki­vétel nélkül jónak tart és szeret minden embert, még azokat is, kik nyilvánvalóan méltatlanok reá, — tőle embertársáról nem hallott rosszat senki soha ! Ősi, nemes nemzetségből származott. Nemcsak a neve volt fényes családjának, de vagyonnal és elég tekintélyivel ren­delkezett. Még mikor gyermekkorát végigját­szotta, Szántó az övék volt Nógrádme­gyében. S más domínium is uralta őket. De hát már akkor romlásnak indul­tak nálunk a nemesek. S mi tűrés-taga­dás, a szolgabirósággal — .mert apja szolgabíró volt a régi jó időkből — a szolgabírói tekintélylyel karöltve járó reprezentáció bizony sokat felemésztett. Á vagyon lassacskán elenyészett. A nemes gondolkozás azonban meg­maradt. Azontúl pusztán a hivatal után élde­géltek. A helyes gondolkozású családapa elsőnek tekintette a köteleseéget. Nagy a nemes ember, ha kötelességét ponto­san végezi, a kis hivatalban is, szokta volt gyermekeinek mondani. Ez volt az egyetlen vagyon, mit rájuk hagyhatott S nem rosszul számitott: fiai meg becsülték az apai tradíciót. Látni keli ezt a papot! Életének 75-ik esztendejét tölti be epen mához egy hónapra. S hogy dolgozik, fárad, munkálkodik mégis szakadailanul, fiatal erőt meghaladó kitartással és kényelmet nem ismerő szigorúsággal 1 Most is maga végzi a bittnnitáfet mirden iskolában. S hóban, vízben, tárban, esőber, porban, zivatarban maga megyen ki minden csü­törtökön O Kígyósra is az iskolába. Pedig káplánja van. Fiatal s mond­hatom munkabíró ember, ha akadna mel lette valami munkája. De ez az öreg ur minden tennivalót maga magának tart fenn. Talán tán nem is bízik a mások munkásságában ugy, mint a magáéban ? Ez a lelkiismeret dolga. Annyi bizonyos, hogy szakasztott ilyen minden igazán lelkiismeretes ember. S az megint bizo­nyos. hogy mig ő töpreng és gondolko­dik, káplánja hever é» kanapéján nyúj­tózkodik. Hat ez akárkire meglehetősen irigy­lendő állapot lenne. A ki nen hiszi, próbálja meg. Kiváló istenfélelem, papnál is meg­becsülendő evangéliumi élet és gondol­kozás jellemezték minden időben. Nem hiába, hogy a jámbor palócok közül vetődött hírmondónak ide az Al földre. Elete egész folyamán ugy szólván szakadatlanul betegeskedett. Pedig olyan izmos, gyökeres, erős szervezetnek lát­szik első tekintetre. Szinte hihetetlen, miféle súlyos bajokban szenvedett. Mégis, mintha e betegségekben nem csupán lelke aczólosodott volna meg, de idegzete és ellenálló képessége is megedződött. Ugy szokott az lenni álialában a választottak kő ött. Tenkei plébános korában, deKigyó son is, Losszu, nagyon hosszú időn ke­resztül gyomorbajban szenvedett. Egyön­tetű orvosi vélemény szerint gyomorfe­kélye volt. Tény, hogy semmiféle táp lálekot nem tűrhetett meg Evvel a nehéz betegséggel ment neki a 40 mpi szigor u bőjtcek. Az orvosok tilalmat szablak eleje a böjtölés miatt. — Ugyan uraim, mondotta a ren­dithetetlen lélek, miért tartanak viszsza erőszakkal vallásom kívánságától enge­/

Next

/
Thumbnails
Contents