Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-03 / 18. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, márezius hó 3-án. 18-ik szám. BEKESHEErTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/. sz. (Zzsiiinszky-féle ház; a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilmszky-féle ház , , „ . . .,, , Envog »ra a Kr hova a küldemények és az előfizetési pénzek h va lap szellemi részét illető közlemények tgyes szaro ara ö Kr. küldendők. küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor , ' _ lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij keszpenzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. r Életbeléptetés. Az elmúlt kedden lépett életbe a me­zőgazdálkodásból élő országunk egyik legfontosabb törvénye: a munkaadók és mezőgazdasági muukások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. II. t.-czikk. A törvényre szükség volt és bár­mit mondjanak a lázitó központiak, ez a törvény egyforma mértékkel mér s éppenséggel nem a mezei munkást rendszabályozza meg, ellenkezőleg a munkaadóval szemben is erélyes ; egy­aránt bünteti őt is és e törvény igaz­ságosságát, méltányosságát bírálni ko­molyan uem is lehet. Legfontosabb az uj törvényben az, hogy a munkás ezután igazolványt vált, a nélkül munkába állania nem szabad, a melyik munkaadó fölfogadja, azt megbüntetik; mikor szerződést aláir, igazolványát beadja a munka adóhoz. Ez a kék könyvecske a ke­sesség, hogy a szerződést megfogja tartani. Meg kell tartania, mert a mun­kaadó másként könyvét (igazolványát) ki nem adja s ennek birtokában nem lévén, más föl uem fogadja, viszont a munkás biztosítékot nyer a törvény­ben, hogy a mit a gazdától kialkudott, ezt meg is fogja kapui. Valljuk azonban azt a felfogást, hogy soha még nagyobb teher nem szakadt a közigazgatási hatóságok nyakába, mint e törvénynyel, nagyobb és felelősség teljesebb. Okosság, előrelátás, erély, tapin­tat mind egyaránt szükségesek és az ig?zság ama isteni érzete, mely sem opportunitási, sem személyi érzelmet nem tisztel, mely a törvény szellemé­ből merit erőt, midőn azt végrehajtja. „ Békésmegy ei Közlöny "tár cát a. Csákly János üdvözletére. A vésztői községi diszgyülésen 1897 febr. 27-én elszavalta a szerző : Kun Béla. Midőn kezembe tollat veszek : Ne hidd, hogy mind felsorolom Dies-fény-övezte szép multadnak Dus érdemit, e nagy napon. Miket a tények igazolnak Mint alkotásait multadnak : Azokat tudják már sokan Én csak örvendek, hogy jő szived Mit a haza s szenvedőkért tett Dicsőén jutalmazva van. A mit tudomány s tapasztalat Lelked mélyébe belehelt: Megosztád azt szegény, gazdaggal . . , Eggyé tevéi nappalt éjjelt. Egykoron hazánkért csatázva Ama dicső szabadságharezba Küzdöttel ősi szent jogért. S midőn a hősök sirja felett Gyászt öltött fel az egész nemzet: Te is sírtál a holtakért. Felleg borult magyar hazánkra . . . Sötét . . . gyászos volt az élet. Legyőzött fegyvered eldobva . . . Gyógyitottál hol seb éledt. Több, mint félszázad tanúskodik Hogy élet — halálharcz tusáit Miként enyhité önkezed. Tudományoddal gyógyitottál . . . Hol már kopogtatott a halál : Megmentettél sok életet. Mint ember, kiben nemes sziv van, Szeretted embertársaid . . . Szeretted a multat s megőrződ A hősök elvét . . . vágyait . . . És ime feléd hajolt egy kéz Ha közigazgatási hatóságaink a valóban nagy feladattal megküzdenek, méltók mindenek legnagyobb elisme­résére. * Midőn e sorokat irjuk, a törvény élet beléptetésének második napja van lete­lőben A tapasztalatok egész biztosan) arra nyújtanak: reményt, hogy ez a tör vény gyorsan at fog menni a gyakor latba és végrehajtási zavarokat alig tá­maszt. Csabán óriási tömegekben jönnek a munkások, szerda délig 395 igazolványt adtak ki. De az igazolványok kiadásában lehetetlenség lépést tartani a jelentke­zéssel. A szeghalmi járás községi jegyzői szombaton ertekezletet tartottak Cs án ky Jenő főszolgabiró elnöklete alatt s az egy­öntetű eljárást megállapították. Szeghal­mon B e n c z e János községi jegyző ve­zeti a munkás ügyeket ós az igazolványok kiváltasa megindult. — Vésztőn az igazolványok kiadását a képviselet az első j'gyzőre, Tar dy Lajosra bizta, — Béké enMezey Lajos elsőjegyzőre néz az uj i etidö s az igazolványok serényen állittainak ki. Az orosházi járásban a legtagabb körben kihirdettetett az uj tör vény s az igazolványok kiváltása is, ha­bár egyeli re e járásban csak sporadiku­san, de megindult. A törvény rendelke­zése itt is nyugodtan fogadtatott. Általában dicsérjük népünk korrekt magatartását, akik a legtöbb helyen bi zaiommal fogadják a lörvényt, a melyet érvényébtn ők fognak legjobban áldani, mert azt érdekükben hozták. Bekésmegye közgyűlése. Előre lehetett tudni, hogy a meg­üresedett szolgabírói állásra a két je'tílt­nek: Hajnal Béla és S a 1 a c z Fe­rencznek helyesebben édes atyjuknak népszerűsége, (mert ők, hogy hasonlat tal éljünk, olyanok mint a tiszta váltó : nagy összeget Írhatunk rá, de tőlük, a fiataloktól függ, hogy a közpályán minő értékig akceptálhatok) — nagy számban fogja a megyebizottsági tagokat a vár­megye közgyűlésére behivni; de hogy ennyi megyebizottsági tag eljöjjön, egyik jelölt sem képzelte. A Komló szállodása és Herodek mosolyából megállapitotluk, hogy sokan jöttek be s a hagyományos sörözés megindult. Kilencz felé tömötten húzódtak föl a voksok s egy kissé me­lengetőzőtt a szép megyeháza előtt a bé­kés két párt, ebben az előlegezett ta­vaszi napsugárban . . . Kilencz órakor szépen megteltek a széksorok. S nagy figyelem mellett hang­zott el a főispáni megnyitó, mely a maga komoly tónusával s esztetíkai tagolatá­val ugy hangzott, mint a harangszó. Sírj csöndben hallgatták, az öreg Czira Gergely is nagyokat ünmögött : „Ezt meg lehet érteni." S mennyiek fohász kodtak a beszéd végén olyan formán : hogy ne csak megértenénk, hanem k ö­v e t n é n k is. A szolgabírói választás mozgalmain is hamarosan átestek s egyre gyorsabb tempóban haladtak a tárgyalásban. Ki emelkedőbb mozzanat alig volt. A közgyűlésről a következő tudósi tást adjuk : L u k á c s György dr. elfoglalván az elnöki helyet, a következőket mon­dotta : A főispáni megnyitó. Mélyen tisztelt közgyűlés 1 Februári rendes közgyűlésünket mozgalmas kö rülmények között tartjuk meg. A közel mult napokban erős lobot vetett az a társadalmi baj, mely külső jelekben hét, évvel ezelőtt vármegyénkben nyilvánuit először s a mely azóta az egész magyar Alföldnek mintegy endemisticus kórsá­gává lett. Az utóbbi napok sajnos kitörései tüntették fel legszembeötlőbben a baj extensiv terjedtségét. Ha ezen napok ese menyeit vármegyénk szempontjából vizs­gáljuk és ha az ezen események által erintett vidékek agrár socialis tüneteit összehasonlítjuk az agrár socialismus ná­lunk észlelhető jelenségeivel, azt az egy bi­zonyos mértékig megnyugtató tapaszta­latot nem lehet eltagadnunk, hogy — noha az agrár soczialismus gyökerei mó­lyen lenyúlnak is vármegyénk talajába — az erőszakos kitörésekre való hajlan­dóság, a meggondolatlan erruptiók iránti fogékonyság csökkent népünkben. A mi népünk, a mely a magyar tem­peramentum vérmes fellobbanásaiban min­denkor vezetett, 1891-óta sok keserű csa­lódáson is ment keresztül. Saját kárán tanulta meg, mennyire nem igaz mind­az, amit káprázatos ujságczikkek és lázitó szavú demagógok élénk szinekkel feste­nek meg neki. Ezek a tapasztalatok, ha nem terelték is el a munkásokat ábránd­képeiktől, ha nem akadályozhatták is meg a bajnak tova terjedését, annyit mégis eredmenyeztek, hogy a munkás ott, ahol a soczialismus már nem uj, még az úgynevezett nópvezóreknek sem hisz vakon, hanem kritizál és bizonyos mértékig nyugodtan mérlegeli az esemé­nyeket. Természetesen nem érvényesül ez a jelenség ott, ahol a baj most van kelet­kezőben avagy csak az imént lépett fel. Igy például a szeghalmi járás területén az agrár soczializmus turbulens jelen­ségekben nyilvánult, a mi arra késztette a hatóságot, hogy a járás közbiztonsá­gának sértetlen megőrzése érdekében rendszabályokat tegyen. A békésvárme­gyei socialismus mélyen gyökerező vol­tát és nagy elterjedségét tagadni lehe­tetlen, azonban tapasztalataink mégis arra a biztos reményre jogosítanak, hogy a szabolcsihoz hasonló kitörésektől nincs mit tartanunk. Szoros kötelessége termé­Mely érdemet elismerni kész Hol erény, jellem, hűség vun „Arany-kereszttel" jutalmazott S mit Ő — a nagy „Király" adott: Bírjad soká boldogságban ! Király és namzet együtt érez . . . A bosszu-vágya elpihent . . . Ünnepet ülsz : érdem bajnoka ! Becsülve vagy alant ós fent. Büszkén tekintünk rád, mert tudjuk, Hogy te miénk vagy és óhajtjuk : Maradj velünk még sokáig 1 Lásd felragyogni családodra Boldogság csillagát — és soha Ne lásd jönni bú fellegit. Legyene napja életednek Megörökítve általunk ! . . Kik szeretünk . . . becsülünk téged Érdemben gazdag orvosunk ! S ha majd rádborul a sirhalom : Kik élnek : mondják el egykoron Nemzedékről nemzedékre, Hogy a ki harcolt szabadságért És küzdött száz meg száz életért: „Áldás annak emlékére! I I" A t. (megye) Házból. S a 1 a c z Ferencz, a vármegye leg­ifjabb szolgabiraja, a ki ez idő szerint valószínűleg jeges borogatásokat tesz a jobb kezére, mely a sürü gratuláczió­parolázás következtében megdagadt, — büszke lehet a maga 123 voksára ós Hajnal Béla nemkülönben. Mert ugy tessék venni, hogy akárhány követjelőlt nem kap Erdélyben anynyi szavazatot, mint ők összesen és egyenkint. Abrud­bányán mindössze 188 a választók száma ós hétfőn levoksolt a vármegyén 230; maga az, aki kisebbségben maradt, 100 szavazatnál többre vitte. Hej, de nem szeretnék Hajnal Béla ellenjelöltje lenni már a legközelebbi választásnál I . - . Meg lehetett hétfőn reggel látni, ki­ben csörgedezik a kortes vér. Az egyes stációknál kíváncsian lökte ki fejét egy­egy voks-vadász, a többiek pedig Schwarc Márkról ós Savanyu Józsiról vegyesen beszélgettek. Mert Schwarcz Márk még mindég divatban van. Schwarcz ur okos ember. Bölcsen tette, hogy nem valami remekmüvet irt, hanem 100.000 forintos treffert ütött. A remekművét vicinális kritikusok tépdesnék, a trefferje mián pedig irigykedve emlegetik a vicinálison. Jobb ez igy. Savanyu József eredeti haj­tása Szeghalomnak. A Balaton mellől szivárgott oda ispánnak ós a vésztői ban­ketten egy fenomenális pohárköszöntőt mondott, mely a megyére bevonult bi­zottsági tagok között apetitusnak (a pap­rikás és sör előtt) végigjárt a kou­pékban. — „Azt mondják a socialislák, mon­dotta Savanyu József, a kit nem ezen a néven vezettek a matrikulába, de a kit mégis jobbadán ezen a néven ismernek, hogy nincs Isten, nincs haza. Hát én rájok hagyom Nincs Isten, de van isten­nyila, mely agyonsújtja őket e dőre be­szédért. Nincs haza ? De van nyomorúság, mely hontalanná teszi őket. Hiszen uraim, ha valakinek nem kellene ragaszkodnia a röghöz, hol kenyerét eszi, az ón vagyok. Mert nincs az a kivert kutya, a ki any­nyit kuncsorgott, ődalgott, ácsorgott az ország különböző helyein, mint ón, de mint a hü kutya ragaszkodom a röghöz, a honnan a kenyeret eszem." Ez a pohárköszöntő vonult át a ku­pékon s mosolyra derített, csak egy-egy kortes kérdezte aggodalmasan : — Csakugyan bejönnek kocsin ? — Majan hogy viseli magát ? — Megszünt-e János bácsi köszvénye, bejön-e ? Aztán diadalmas bevonuló kezdődött. A Komlóba a Hajnal párt, Herodekhez a Salacz párt vonult. Hordók csapra üt­tetónek, gulyácskák kiporczióztattak s alig ment óhomra megyeházára csak egy is. Előbb azonban Czira uramat gya­núsította meg a Salacz párt, hogy ki akarja beszélni az ülést. Es az alatt az a szándék lappang, hogy Kun Bélának, a ki ötöd magával indult el kocsin Vész­tőről, időt ad a megérkezésre. Czira azon kesergett, hogy ő az előadóktól ér­telmesebb beszédet vár, az az h a n g o­s a b b szót. Mindezt nagy elokvencziával cselekedte. A békési magyarok megeló­gedden bolongtak. — No, az igaz, hogy Gergely bácsi czudarul teszi, az az : valami formásán és választékosan rakosgatja egy más mellé a szavakat. Hanem következett azután a válasz­tás ós Reisner Ede szeme ugy lán­golt, mint a serét. M o r v a y bajusza megindultan rezgett. Haviár Gyula biz­tatta is a végén : — Oda se az ! leszünk még mi egy akaraton. — Ugyan miért nem ajánlotta ezt nekem a — szavazás előtt a Hajnal ja-

Next

/
Thumbnails
Contents