Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-01 / 1. szám

ispánja, terjedelmes jelentést mutat be az 1893-ik évben elhatározott útépítési programm teljesítéséről. Valamint a fölvett nagy közúti kölcsönről is behatóbb módon tájékozást nyerünk. A jelentésben a közel jövő útépítési perpektivája is mutatkozik. A rendkívül érdekes előterjesztést helyesnek látjuk azért teljes szövegében bemutatni. A midőn az útépítési programm megállapítására vonatkozólag előterjesztem szokásos évi jelentésemet — kezdi jelen tését a vármegye alispánja — helyén valónak látom ez alkalommal mindenekelőtt visszapillantást vetni az utóbbi évek útépítési tevékenységére s egyszersmind képet tárni a tekintetes tőrvényhatóság elé a vármegyei közúti alap jelenlegi állásáról, mert a folyó évvel letelt azon idő, melyre a vármegyének az 1.200,000 frtos kölcsön felvételével kiépíteni tervezett uiépitési programmja megállapittatott, s így az utóbbi évek útépítési tevékenységén való visszapillantás mintegy beszámolás az 1.200.000 frtos útépítési programm mikénti beváltásáról, s mert másrészt a közúti alap állásáról való tájékoztatás, most az 1.200,000 frtos útépítések befejeztekor, bizonnyal a legbiz tosabb basis a jövendő tevékenység meghatározásására, s esetleg egyuj programra Milyen utakat építettünk ? Az 1.200,000 forint kölcsönnel való útépítési programmot a törvényhatósági bizottság 1893-ik évi május hó 29-én tar tott közgyűlésében állapította meg. E szerint elhatározta a vármegye, hogy a közúti alap terhére 1.200 000 forint köl csönt vesz fel és az 1894—1897 években müutképen kiépítteti azon törvényható sági utvonalakat, melyek kiépítését a közforgalom igényei szükségessé tették. Ez alkalommal megjelöltettek a kiépítendő utvonalak ós meghatároztatott a kiépítés ideje és módja is a követke zőkben : A) 1894—95-ben kiépíttetni határoztattak burkolattal: Szeghalom, FüzesGyarmat, Vésztő és a körösladányi vauti állomásokhoz vezető állomási utak, 1896-ban a t.-komlósi vasúti állomási ut, 1896 97 ben, Mac Adám rendszere szerint doboz-csabai (gyulai ut), a Csaba-Gyula remetei ut, az öcsöd szt-andrási-ut s végül még 1897-ben a békés-mezőberényi ét a békés-csabai utak. Változások az eredeti programmon. E programm mindjárt az elhatározást követő évben változáson ment át, annak folytán, hogy a kormány tervbe vette az u. n. iransversális útnak (Gyula vári Gyula, Csaba-Kondoros, SzarvasSzent-András, Oesöd) állami költségen való kiépítését. Ezen al'ami útépítés folytán kiesett a fenti ut-' pitési programmból a csaba-gyulai, a öc^öd-szent andrási utak kiépitése s függőben tartatni határoztatott a békés-csabai útvonal kikővezése, mivel a kereskedelemügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy azon esetben, ha a transversális útnál megtakarítás fog eléretni, a békés csabai utat is a tr»nsversalis-ut hálózataiba veszi fel s államköltségen kiépítteti. Az ekként államivá vált utvonalak kiépítésénél nyert megtakarítás terhére kiegészíttetett aztán a 1.200000 forintos útépítési programm akként, hogy elhatároztatott azon 11 ül az öcsödi és 12-ül a kondorosi útszakaszok kiépítése, melyek a község belterületét, illetve Kondoroson a vasúti állomást a transversalis úttal össszekötik, továbbá a 13 szarvasi és 14 csabai vámos utaknak a transversalis úttal való összekapcsolása, a 15. a szarvasi u. n. Deák Ferencz utcza kikövezése ós végül 16. a k. tárcsái megyei hidnak vashidként való kiépítése. Az ekként végleg megállapított programm végrehajtatott a következőkben : A kiépített utak költségei. I. Kiépíttetett. 1. A szeghalmi indóházi ut . 2. a f.-gyarmati indóházi ut . 3. a vésztői indóházi-ut . . 4. a k-ládányi indóházi ut . 5. a t. komlósi indóházi ut . 6. a gyula-remeiei-ut . . . 7. a békés mezőberényi-ut . 8. az öcsödi összekötő-ut 9. a kondorosi összekötő-ut . 10. szarvasi s csabai vámo«-ut 11. a szarvasi Deák Ferenc-ut 51656 35 50528 14 49565 07 3241614 5333168 47729 43 136661-19 21058 88 30000 31256-95 Összes kiadás 504203 83 II. Építés alatt áll; 12. a esaba dobozi ut . . . 172000 — 13. a körös-taresai híd . . . 129124-Q6 Összes kiadás 301124'06 E szerint a módositottan megállapított építési programra a kijelölt időben és meghatározotl módozatok mellett pontosan végrehajtatott, illetve a két utolsó pontra nézve végrehajtás alatt áll. A közúti kölcsön mai állása. Elhatároztatott 1.200.000 frt kölosönceönnek a felvétele. Eddigelé tényleg felvétetett 1.000.000 forint.Ebből elköltetett: 1. a már kiépített utakra 459000 forint 2. az épülés alatti csaba dobozi útra 68500 frt 3. Árfolyam veszteség és kamat levonás az 1.000,0000 frt kölcsönnél 49800 frt 4. Az útalapnak régi, különböző függő tartozásait a törvényhatósági bizottság az 1000000 frtos pénztárból ren delte fizetni, erre fordittatott 50000 frt 5. A várm. telefonra és botonjárdákra 21000 frt 6. ínséges munkákra 1895-ben kiadott a megye .... 31000 frt 7. Az ezredéves kiállítás s bandérium költségei ez alapból határoztatván fedeztetni, e czimen kiadatott .... 20000 frt 8. Várm. monographia stb. . 3000 frt 9. Az állami útépítés folytán a vmegyét terhelő kisajátítási költségek 8000 frt 10. Az ólőviz-csatoina uj tápláló zsilipjének kiépítésére megszavazott a törvhatóiág 20000 frt 11. Különféle címeken kiadás 10000 frt Összes kiadás . . 740300 frt. Készpénze van még az alapnak 1897. decz. 25-iki zárlattal . 259700-48 A közel jövő teendői. A rendelkezésre álló öszszeg le van kötve a köratkező szerződésbeli tartozásokra : a) a békés-mberényi u''-pitéd végső járandóság (I. 7) . . 15000 frt b)a kondorosi, szarvasi, csabai kisebb utakra (I. 9.10) . . 30000 „ c) a dobozi útépítésre . . . 103500 „ d) a k.-tárcsái hidra .... 90000 „ Összes tartozás: 238500 frt(A híd 129000 frtra rugó építési költség többi részét az állam s az érdekelt víz szabályozási társulatok viselik ) Egybevetve az 1.000.000 frt bevételt ós illetve a jelenleg még abból rendel kezésre álló összeget az eddigi tényleges kiadásokkal ós a/, esedékes tartozásokkal, kitűnik, hogy a kijelölt útépítési prog ramm befejeztekor (740300 frt + 238500 frt — 259700 fri) további rendelkezésre csupán 21200 frt, illetve a Wenckheim Dénes és Géza grófok által a doboz csabai útra segélyül megajánlott 13000 frttal 34200 forint marad. Felveendő még az 1.200 000 frtban megállapított kölc ön utolsó 200.000 frt nyi részlete, amidőn is, leszámítva ez utóbbi összegből 20000 frt árfolyam 09 kamat veszteséget, a kölcsönnel való további útépítési programm végrehajtására (34200 frt + 180000 frt) 214200 frt fog rendelkezésre állani. Ez összeggel szemben a következő kötelezettségek állanak : 1. Első sorban is a békés-csabai útnak kiépitése, azon esetre, ha azt a kormány, a transversalis útnál keüő magtakarítások nem éretvén el, állam költ ségen ki nem építteti. Ez utvoual kiépítésé már az alap programmba felvétetett, nagy forgalmi jelentősége a kiépítést okvetlen szükségessé teszi s minthogy a beszerzett információk szerint az állam költségen való, legalább teljes kiépitésrkevés a kilátás, a varmegyének okvet len le kell kötni, illetve vissza kell tar tani — nézetem szerint — a szükséges építési tőkét, mely a legalacsonyabban számítva, mintegy 140.000 frtot tesz ki, sőt czólirányos volna ez útépítés előmunkálatait már most foganatba venni, bogy a kövezés 1899-ben akadálytala nul eszközölhető legyen. 'E földmunkák mintegy 10 000 frt költséget igényelné nek. További kötelezettségei a megyének az ez irányban hozott s már jogerős határozatok szerint: az apácza-kigyósi vasut-utcza 46000 forint, a f.-gyarmat-kisujszállási vasútra 16000 frt, a gerla veszei útra 40000 frt, összesen a békési ut kiépi tésének 140000 frtos költségével 242000 forint. Hogy a megye ezen kötelezettségei nek eleget tehessen, ai azok kielégítő sere rendelkezésre álló összeg megőzeadő, mert a közúti alap bevételeiből legfőlpbb a 28000 frtnyi hiány pótolható, a bevételek egyéb irányban lóvén lekötve s ez alap az útadó emelése nélkül ujabb kölcsönnel alig terhelhető. Nevezeten: A közúti alap állása a következő : I. R^ndszerinti évi bevétel, adóban mintegy 150000 forint, vámjövedelemben mintegy 55000 frt, ö<sze* bevétel 205000 forint,, ezzel szemb >a tartozás 1.953,684 forint. A tartozások évi amortizátiója 50 évig 98643 frt, mi. ha az útépítési köl csön utolsó 200.000 frtra foj rúgni, marad ezek szerint az útalap évi bevételeiből rendelketesre évenkint mintegy 95—100000 forint. Ez összegből azonban 50—55000 frt állandó kiadásul szóig il a személyzeti levonásokra, és az eddigi utfenntarrá-u költségekre, ugy hogy további befektetésekre évente c^ak körülbelül40—50000 frt használható fel. Ne épitsünk, vagy emeljük az útadót. Ezekben beszámolván az 1 200.000 forintos kölcsönalap állásáról, s az e/. alapból teljesített munkálatokról, vala mint a közúti alap állásáról, javaslom, hogy a már kötelezőleg megállapított épiikezéseken tul a kölcsönnel való építkezés esyelőre abba hagyassák, zarja le a varmegye millenáris útépítési programjai, térjen át egyelőre ismét a rendszeres közúti alap felhasználható bevételeivel arányban álló, kissebb keretekben mozgó, fokozatos útépítési tevékenységre, avagy ha ujabb, nftgyobbarányu programmot óhajtana megállapítani, emelje fel útadóját és a vámos utakon a vám tarifit, mert ez útalap a maga rendszerinti javadalmaiból csak kisebb építkezéseket bír meg, ujabb adóságokkal pedig az alap csak akkor terhelhető meg, hí jövedelme adóban, vámban fokoztarik. Részemről előbb-utóbb elkerülhettennek tartom az útadónak 10 százalékra való felemelését, mert a jó utakat a közgazdaság életereinek tartván, e tekintetbe .i folytonos fejlődést követelménynek ismerem s e téren — nézetem szerint, már a megállás is némileg visszaesés ; azonban a mostoha gazdasági helyzet jelen állapotában nem tartom alkalmasnak mostanaban az időt, a terhek emelésére s véleményem az, hogy ezen szempontból 6s más tekintetben is k ill, hogy megyénkben a közúti épitkezes terén bizonyos — remélhetőleg nem hosszú stagnálás következik be. Indokolttá teszi ezt azon kívül, hogy — mint emlitém — az útalap igen meg van terhelve ós hogy legforgalma sabb útjaink már kiépíttettek, illetve a még fennálló programm szerint kiépíttetnek és hogy az útadó emelésre jelenleg nem kedvező a közgazdasági halyzet, tzou körülmény, hogy a Körösöknek immár hajózhatóvá valtával közúti politikánk legközelebb még most ismeretlen feladatokat kell, hogy felöleljen, indokolttá Kisleányom erre a viga- ztaló szókra olyan képet vágott, mint aki nagy kedvet érez sírva fakadni. Bánatunkban résztvevőén velünk érzett az ismeretlen, ki hogy valóban megvigasztalhasson bennünket, elindult elveszett lovagunk megkeresésére. Néhány másodpercz multán mosolyogva tér vissza. — Meg van a szerkesztő ur 1 — Hol? — Vonatinduláskor ugrott föl az utolsó kocsiba. — Szent isten ! s mit csinál ott ? — Eszik 1 — De mit? — Paprikást 1 — Lehetetlen ! — De tanúm reá a kalauz is, kinek kakas üliőjét elfoglalva, tfrdein tartja a paprikás tányért és eszik ... — De mivel, hisz niücs nála evő eszköz ? . . . — Se baj ! A perzsa sah melhodu iával él és a tíz ujját használja. Es mi nem állhattunk bosszút, nem ehettük meg a sültet, hisz nem volt kenyerünk, csak kaczagtunk, mulattunk a peivsa methodus felett. Jó öt perez multán előkerült a vén bűnös, lesütött szemekkel, bűnbánóan, meggörnyedve s olyan stellungba, mint Gonosz Pista korában, midőn rajtakapták a szőllőlopáson. Újság papirosba tekert paprikás tányérral s világos nyári öltözete lecsorgatva paprikáslével, mint megannyi bün jellel. Siralmas ábrázattal adta elő, hogy a paprikás meg volt ; de a hosszú vonat azon táján szállt föl, mely az étkező ko csiba vezetett . . . Azon és egy sálon kocsin keresztel kellett volna az ételt hoznia s att*' 'Jf tott, hogy kellnernek nézik é.° tőle a paprikást. ^ Jobbnak találta fölkuszi. helyére és ott kuezorogva nem tudott ellent állani az orrcsavaró csábnak s biz Ő megette a paprikást, de a kenyér az itt van . . . tessék . . . egyenek belőle. S elő húzta a zsebéből félig kinkandiká'o óriási nagy karéj ktmyeret. — Tisztelt Szerkesztő bácsi, mondá ki^i leányom mélyen meghatva az előadottaktól, kár volt azt hinnie, hogy kell nemek nézik, mert azok nem szokták a paprikást végigönteni a nadrágjokon. A szerkesztő ijedten tekintett végig paprikáslében uszó nadrágján s önkénytelen sóhajra fakadt. — Pedig szegény kis feleségem éppen erre az útra benzinezte ki. — No se baj, mondám ez egy kis büntetés, amiért a paprikást egyedül ette meg. „De a ki engem kővel dobál, azt én kenyérrel dobom vissza", mondá az Ur. Igyék hát egy kis jó bort arra a nekünk szánt paprikásra ! — Arra ürítem poharam, hogy ha még egyszer ugy hozza a sors, hogy lo vágjuk lehetek, mondá s Tarjagos-^y Illés pózjábe vágta magat, a paprikast isten utse nem eszem megl Ez volt az én uti kalandom, melyre ha most is vissza gondolok, derült perczeket szerez. Mese a tizenkét hónapról. Egyszer egy parasztasszony két lány gyermekkel maradt özvegyen. A nagyob bik csak mostoha lánya volt: a szép Dob runka. A másik édes lánya : a csufkepü és rossz szivü Zloboga. Az anya csak ez utóbbit szerette, a másikkal rosszul bán tak mind a ketten. Dobrunka, ki azt sem tudta magáról, hogy ő szép, nem tudta elképzelni: mért haragszik rája mostohája és a nővére. Hisz ő végez a háznál mindent; főz, mos, seper, varr, fon, füvet arat s gondját vi seli tehénkejöknek. A másik lány nem c-inált semmit. De hát aÍ anya szemében elég bün volt az, hogy mindennap szebb lett, a maga lánya pedig mindennap csúfabb. Mikor felnőttek, a mostoha elgondolta : most már jönnek a kérők s ha meglátják Dobrunkát, mindegyik azt fogja kívánni. Az ón lányom egyiknek sem kell. Eh, meg kell szabadulnom amattól. Ép január közepe volt s Zloboga felsóhajtott : be jó volna egy bokréta ibolya ! — Menj Dobrunka 1 hozz az erdőből. — Hová gondolsz ? Hó van most az erdőben, nem ibolya. — Hallgass, tedd, amit mondok. S kilökték az ajtón. Sirva ment a szegény lány .az erdőnek, ahol hó bori tott mindent. Ösvényt sem látott Ehe/ett, fázott s felsóhajtott: csak Isten magához venne 1 Hirtelen a távolban fény lobbant föl, a felé tartott s nagy nehezen feljutott: egy suklatetőre. O t nagy tüz égett, körülte tizenkét kő, mindenik kövön egy hallgató alak Háromnak leple fehér volt, mint a hó, háromé zöld, mint a pázsit, háromé sárga' mint az érett kalász, háromé piros, mint a piros alma. Az esztendő tizenkét hónapja ült a tüz körül. A szegény lány fáradtan, szelíden szólt hozzájok : — Jó uraim, majd megfagyok. En gedjetek a tűznél megmelegedni I Január, kinek ősz szakálla s kezében az uralkodó páleza volt, nyájasan kórdé : — Miért jöttél ide, mit keresel ? — Ibolyát. — Hát nem tudod, hogy most a hó ideje van, nem az ibolyáé. — Jól tudom, uram, de mostohám ós nővérem kívánták s ha nem viszek, megvernek. Az öreg Január mindjárt megtudta ebtől, ho£y a gonoszak el akarják vesz teni, felállt s az égik zöldlelü ifjúhoz for dult s keiébe ad a ura kodó j:álcz j — Testvérem, márczius, uralkodjál egy kicsit s mentsd meg a jó leányt. Márczius a pálczával megpiszkálta a tüzet, a lángok fölcsaptak, a hó elolvadt, a fű zöldülni kezdett s közte ibolyák fakadtak. — Hamar, gyermekem, szakítsd le az ibolyákat s vidd haza. A leány sietve leszaggatta, hálásan megköszönte a hónapok jóságát s futott vidám szívvel haza. A mostoha és a nővér elbámultak, midőn az ibolya illat eltöltó házukat — Honnan vetted ? — kérdé a nővér. — A hegytetőn. Van ottan sok. Zloboga meg sem köszönve a fáradságot, az illatos bokrólát oda tűzte övébe. Másnap a gonosz Zlobokának uj vágya támadt. — De jó volna egy kis földi epret enni 1 Menj, Dobrunka, hozz nekem az erdőből. — Hová gondolsz ? Nem terem epar a hó alatt. — Hallgass, tedd, amit mondok. Megverlek, ha nem hozol. S megint kilökték az ajtón. Most már a lány nem sírt, hanem az erdőbe érve, kereste a távoli fényt. Csakhamar fel is lobbanta láng odafenn a bár nagyon sietett, dideregve ért oda. Ott ült akkor is némán a tizenkét alak. — Jó uraim ! — kérte szelíden, — engedjenek a tűzőknél melegedni, majd megfagyok. — Hát miért jöttől vissza ? — kérdó a fehér szakállú Január. — Mit keresel ? — Földi epret. — Nem most van annak az ideje Hó alatt nincs eper. — Tudom én azt jól, — felelt Dobrunka szomorúan, — de ha nem viszek,