Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-01 / 1. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny január l-i I. számához. teszi a várakozó álláspontra helyezkedést a% a körülmény, hogy kilátás van a kő zel jövőben a kőanyagra szállítási ked­vezményeket nyerni s akkor az útépítés felette olcsóbb lesz, továbbá az a körül­mény, hogy ugy a hajózás, mint kü!ö nősen a közbiztonság érdekéből közeli jövendő feladaiunkat kell, hogy képezne kö .uti hidjairiknak költségen vashidakká való átépítésé s végül a legújabb építésű Mac Adám rendszerű utak fenntartási költségeiről sem lévén még biztos tájé­kozottságunk, e körülmény is a takaré­kosságra és a tanulmányozásra utal s mindez az ujabb nagyobb vállalkozástól való tartózkodásra int. Javasolja az alispán, hogy nagyobb útépítésekről az 1898. évre mondjunk le, építőik ki a békéscsabai utvo­nalat, a gerla-v eszei rövid út­szakaszt. Sürgős a re metei rozzant fa h i d­n a k vas hiddá való átépítése, agyő mai alsó berényi utcza és a s z eg­halmi vámos útnak a Berettyó hidjáig való meghosszabitása. Javasolja, hogy az utak fentartásara 6 utkaparó ház építtessék. Ez ^piikezéeeket az útalapnak megmaradó évi jövedelme megbírná. Végül javasolja az alispán, hogy az éllamépitéfzeti hivatal főnöke, vagy egy tagja küldessek ki a Mac Adnm rerid szerű utak legolcsóbb fenntartásának megösmerése érdekebői tanulmányútra. Búesú 1897-től. — Az év története kis mogyoróhéjban. — Uj évre virradtunk. Még egy pilla natra tiszteljük meg a letűnt ó-évet, mely toknak örömet, még többnek bánatott okozott. Január. A mult év egy kis megyei harczczal és egy jubileummal kt; dődött. A megyén a d o b o z i ut (a mi mn már készen is van) keltett izgalmat. Es elején ünne­pelte Nóvák Camill, a gyulai löryény­siéki elnök, 25 éves bírói pályájának ju­b)l« urnát. Január első felében jelent meg ő Felsége döntése, hogy a patronátusi jog ugyan a városé, de a püspök jelöl és a képviselőtestületnek csak kath. tag­jei választhatnak, ekkor nyilatkozik (ja­nuár 10) lapunkban Beliczey István, aki az igy adományozott jog el nem foga dása érdekében emeli föl szavát. Január ehő felében hangzik fel az a hír, hogy Békésmegye főispanja Nóvák Camill lenz. Beliczey Istvánnét, a kinek a királynő legfelsőbb elismerését fejezi ki a veres­kereszt-egyletben teljesített munkásságá­ért, az egylet választmánya küldöttségi­leg fejezi ki szerencsekívánatait. — Pa­pay István, a kabinet iroda titkára jan. 9-én halt meg. — Januárban indítanak mozgalmat a békésmegyei községek, hogy a dobánj gyárat megnyerjék. — Januar 21-én Csaba képviselőtestülete gyűlésében nem fogadja el a király által adományo zott jogot. — Január végén jelenik meg a „Békésmegyei Közlönyben" az a sati rikus közlemény a dobozi útról, mely polémiára vezetett ugyancsak X. Y. Z. ekkor írja tározáját, mely csipős és ta­lálós szatírájával heteken át, sőt még most is emlegetések tárgya. E tárcza szól a jelentkező főúri gőgről, melynek jo­gosultsága nincs. Február. Februárban kölcsönösen a bálák ké pezik az eseményeket. Heinrich Gusztáv február 3-án jelenik meg, hogy a főgym­nasiurn kiépítése ügyében a helyi kö­rökkel a tárgyalásokat vezesse..— Nagy­zerénd és Fekete-Gyarmat küldöttségi­leg jelennek meg az alispánnál, beje­lentve, hogy Békéshez szeretnének tar­tozni. — A szeghalmi olvasóegyletben az elnökség a tagokkal összezördül, mi­nek következtében az elnök, Tatár Já­nos a tagságról lemond. — Február 8-án zajlik le a Fehér-kereszt élőképek vigalma nagy sikerrel. — Február 11-én pozitív hírt veszünk, hogy Békésmegye főispán­jává Lukács György dr. neveztetik ki.— Februarban jut nyilvánosság elé az a czim vita, mely Rezey tanfelügyelő és a bóké9Í iskolaszék között fenforgott. — Dr. Karácsony János 10-én tartja az aka démiában székfoglalóját. — Februárban jelentkeznek az első háborús hírek, igy 14 én fővárosi lapok már a 101-esek moz gósitását is jelentik. Az osztrák-magyar monarchiának ugyanis keleti politikája miatt kelletett beavatkozni a dologba. De elmaradt. — Februárban a csabai kép­viselőtestület a közraktár felállítását ki mondja. Márczius. Márczius elején veti föl Berkes Sándor a közkórház kibővítését és már ma a tervek végrehajtás előtt feküsznek. Marcz. 4-én ünneplik Salaez Ferenczet Szarvason, mint a szarvasi takarékpénz­tár igazgatóját. Marcz. 4 én küldöttség tiszteleg Wiassicsnál Csabáról és Békés­ről, előbbi a patronatusban, utóbbi kéri az állami tanitóképezdét. Tizenötödikén Békésmegye községei ritka szépen ün­neplik meg a sajtószabadság fordulatát. Marcziusban indul meg a hatóság dicsé­retes igyekezete a temetkezési egyletek megrendszabályozására. Marciusban a do­bozi ut épitÓBében a kereskedelmi mi­nisét r dönt. Márczius 21-én Zsilinszky Mihály első izben képviseli a királyt az egyetemi ünnepélyeken, melyre lapunk tudósítót küld. Tatay János, a vármegyei közélet ismert tagja márcz. 23 án Tót Komlóbon meghal. Marciusban orvosaink testületté alakulnak s mozgalmat indí­tanak több vitális ügyökben. Breznyik vagyonát a selmeczbányai iskolának hagyja. Marcz. 28-án ő Felsége Békés megye főispánjává Lukács György drt kinevezi. Április. A parlamentben az inkompatibilis ügyekben valóságos hajsza indul.,— Az osztrák kormány bukása ápril 2-án, Bi deni kineveztetése. — A krétai forrad i lom kitörése (ápril 7.) — Az aratási sztrájk első hire (19.) — A békési sze­rencsétlenség, Nagy Pál és társai vizbe­fulása (14.) — A csabai önálló árvaszék első elhatározása (21.) A főispáni beik­tatás (22 ) — Jeszenszky Sándor minisz­teri tanácsos inkognitó látogatást tesz az orosházi socialistáknál. — Wenckheim Frigyes grófot valóságos belső titkos ta­nácsosnak nevezik ki (22.) — Felötlik a hir Terényi Lajos közigazgatási bírósági kinevezéséről. Május. Az aradi színtársulat megkezdi Csa­bán a szini szezont. — A közegészség ügyi egyesület csabai felolvasása (4.) — Duch István, bánfalvai jegyző öngyilkos­sága (8) — Főispánunknak Csabán ün­nepélyes fogadtatás. (11.) — A békési főgymnasium 3000frtos segélye leérkezik (14.) Zvarinyi Jánosnak szarvasi lel­kesszó való választása (16.) — A Nopc^a botrány kifakad (16.) — A gyulai huszá­rok elvitelének hire. Junius 3. A katonai törvényjavaslatok (magyar katonai tisztképzés) hire lepi m«g a vi­lágot. Csabán, Berényben, Orosházán, Szarvason, Gyulán ez alkalomból üdvöz­lik a kormányt. — Beliczey Istvánnénak átadják a királynő díszoklevelét. Szarvas nyári színház építését határozza el. — Beliczey István a Szent-István rend lo­vagkeresztjét kapja. Gazd. elnöki mü ködésót fényesen megjubilálják. — A város megváltja a patronatust 19.500 frton. — Alainbach gyomai gazda kiirtja csa ládját, megrettenve a vagyoni romlását okozó termési kilátásoktól. — Bartóky József vmegyei .főjegyzőt a földmivelési minisztériumhoz osztálytanácsossá neve­zik ki (15.) — A kormány előkészüle­teket tesz az aratási sztrájk legyőzésére. — Szabó János esperes ktarcsai híveitől bucsut vesz (13) — A Wenckheim pár ezüstlakodalma Kígyóson. — Csabán ló­verseny folyt le. (30.) Julius. Gyulaváros tisztújító közgyűlést tart (1.) — A brádi kirándulus (4, 5.) — A szarvasi templom föls zentelése (4.) A nyári obstrukczió kitör. Augusztus. A főispán részletes emlékiratot ad a nyilvánosságnak az aratási sztrájk mé­reteiről. — Az arad-békési esperesség közgyűlése Berényben (3.) A békési hid leszakadása (3.) A csabai tornaegyesület Szent Istvánnapi ünnepélye. A békési ág. ev. esperesség közgyűlése Kondoroson. Szeptember. Ilire jön, hogy egyes gazdák a me gyéből mit nyertek ? — A baptista tem plom fölavatása Békésen — Csák György penzügyigazgató juMleuma. — Nemes ki'V Andor csabai plébános kineveztetése (17.) Gardáink vetőmagot kapnak (19.) Bodoky Zoltán főjegyzővé választása és a többi előléptetés (28.) A technikusok Gyulán. Az egyik almát a mostohaanya ette meg, a másikat a nővér. — Soha nem ettem ilyen jóizüt — mondá az anya. — Én sem. Tudod mit, anyám ! Add rám a köpenyemet Majd rátalálok ón arra a fára a hegytetőn s lerázom róla s elhozom mind az almát. — Ugyan mi jut eszedbe ? Még oda­veszel a hóban. — Amit Dobrunka meg tud tenni, azt megteszem én is. Hiába volt az ellenvetés, az elkényez­tetett lánynak nem lehetett parancsolni, útnak indult. Zloboga eltévedt a hótól fedett erdőben, de kíváncsisága ós ke­velysége egyre hajtották. Végre megpil­lantá a hegytetőn a tüzet. Annak az irányába ment s feljutott a tűzhöz, hol a tizenkét néma alak ült. — Miért jöttél ide? —kórdé Január. — Mi gondod rá 1 — felelte kevé­lyen Zloboga. —- Azt nem kötöm az orrodra, hogy miért jöttem s hová me gyek. Január ráütött pálcájával a tűzre, mely egyszerre majdnem egészen kialudt. Megrázta szakállát s feje fölé emelte a pá.'czát. Hirtelen elborult, sűrű pelyhek­ben kezdett hullni a hó, süvöltött a szól. Zloboga a fák közt kiabálni kezdett a hidegtől. Hivta anyját, szidta nővérét, káromolta az eget. De szava elhangzott nyomtalanul. Anyja c^ak várta, egyre várta, fél ve a hótól és széltől. Bántotta a nyug­talanság. Bekötötte fejét, fölvette a köpe nyét s neki indult, hogy lányát fölkeres­se. Az erdőben sokszorosan kiabálta lá nya nevét. Dobrunka odahaza imádkozott értök. De hiába — azok csak nem tértek vissza, Tavasszal egy pásztor találta meg holt­testüket. Laboulaye után. Október. A megyei földműves iskola megnyi­tása. A csabai áll. iskolák hire (10.) — A csabai szövő iskola kifejlesztése (15.) — Hajnal István királyi kitüntetése (19.) — A tiz szobor első hire. — A szeghalmi indóház leégése. November. Terónyi Lajos halála (4.) — Mozga­lom a kender kikészítő telep fölállítására (7.) — A csabai egyházak segélyének kér­dése (10.) — A békési Hajnal ünnepély (20.) December. Bartha Miklósnak Gyulán képvise­lővé választása (2.) — Badeni bukása (13) — A provizoriumos obstrukció első, tünete (19) és sok kisebb-nagyobb dolog, a mi még most is élénk emlékünkben van. B. u. é, k. — Kívánja : Atyus. — Napok őta alaposan megváltoz ottnak talá­lom a világot. A kik eddig zordonon robogtak el mellettem, most messziről meglátnák és jelen­tőségesen köszöntenek. Levélhordók, lámpagyuj­tők, kéményseprők, szabó, cipész, kalapos inasok kellnerek, —mind, mind treníroztak arra a bölcs axiómára, hogy a jókedvű adakozókat szereti az isten és reggeltől szóval, Írásban, versben, kép­ben egyre hangzik ma felém a b. u. é. k , melyei az ő szertelenségében méltán nevezhetünk a bűn­tetőtörvónykönyvből kivont zsebelésnek. És a piczula-vadászat eme lázas idején csak az vigasz­tal, hogy türelmes olvasóm velem együtt szen­vedsz, hozzád is betoppannak az eddig ismeret­len individiumok, a kiket soha se láttál és akik­nek szivjóságából kitelik, hogy néked boldog uj évet kívánjanak. Azért hát csak szenvedj magyarom, szen­vedj a mai napon, jövőben pedig teljesedjék be rajtad mindazon boldog kívánság, a mit ma is­meretien emberek, meg ismerősek annyi önzés nélkül kívántak, * Kinek mit hozott a Jézuska ? Csabának árvaszéket (Óh, mi szegény árvák!) Gyulának elmebeteg gyógyintézetet (szeren­csés gyulaiak!) Vésztőnek kaszinói affért (Ad vocem: zab.) Lapunk áldozatkész kiadójának — konku­rencziát. Francaek Istvánnak örökséget (álmában.) * Ki kívánta legjobb szívvel egymásnak az uj évet? — A békési t. iskolaszéknek a kir. tanfel­ügyelőség. — Zay Miklós grófnak az ellenjelöltje. — A Pannónia a Corvinának! — A Hirsch-egylet a csabai orvosoknak ! — Svetics Bernát Szathmáry jegyzőnek. * Különben minek firkálok öszsze-visz»za. ír­hatnék én oly »zépen, mint Cicero (az öregről, hiszen oly régen élt, csak elhiszik, hogy szépen irt), szellemesen, mint Bernáth Gazsi, hiába, nem tudok konkurálni az Eleven Újság munkatársai­val. A hogy C z i n n e r n Olga az előfizetést, Fache Ilonka a halálozást, Rasofszky Ilonka a közgazdaságot, J u n g Margit a távira­tot (é» irnám a szép műkedvelők neveit sorba, de a Közlöny kritikuta megfogja a kezemet e szavakkal : „Hohó ! Mi marad nekem"), — elmond­ják, ugy én csevegni se Írásban, se szóban, se nótában nem tudok. Azért le is teszem a lantot. De előbb bemutatom a következő furcsa­ságokat: Garantirozott hirek. A legközelebb lezajlott gyulai követválasz­tá«on Barthának legagilisebb hive Mult József volt. A székváros uj képviselője állítólag meg­írta Bajza „Sóhajtás" czimü veriének pendanját • annak első sorában igy énekel: Multamba n van öröm ! . . * Laptársunk a „Békés'- ugy látja, hogy vár­megyénkben a nemzetiségi áramlat veszedelmes mérveket kezd ölteni . . . Igaza van 1 Gyulán a német-városi Pepik és Szepik kivihólag germán szellemben trouba­douroskodnak s holdvilágos estéken a harmoni­nikából ezt a hazaellenes nótát nyeszegtetik: „Ó du lieber Augusztin I" * Furcsa: ha Szöllősön üres a pincze, ha Vadas-Megyeren kevés a nyul, ha a Száraz-ér megárad, ha az Okos utczában bolondoznak, ha Maczák nem tudja mik a „maczák" ? ha Kiss Laczi nagyot mond, ha Frank Ferencz garasoskodik, ha Kéry Elek követelő, ha Mult József a jönőről beszél, ha Szekér Gyula gyalogol. * Nem furcsa: ha Komlóson a sör komlós, ha Vésztön baj van, ha az Enyves-gáton elakadsz, megver a mostoha anyám ós nővérem. Bár csak találnék. Január most egy sárga leplü férfihez fordult. — Testvérem, Junius, ez a te dolgod. Uralkodjál egy kicsit s mensd meg ezt a szegény leányt ! Átadta neki a pálczát, mulylyel Ju nius erősen megpiszkálta a tüzet. Akkor csapott föl csak egy láng. A hó menten elolvadt, a fák meglombosodtak, madarak énekeltek, virágok illatoztak, a fű közt sok apró fehér virágcsillag változott za­matos, piros földi eperré. Mint a rubint, ugy vöröslöttek a smaragdszinü fü közt. — Hamar, gyermekem, szedj egy csomó epret! A iany tele szedte a kötényét, hálá­san mondott köszönetet mind a tizenkét hónapnak s vidám szívvel futót haza. Bezzeg bámulta aztán a mostoha és a kőszívű nővér, hogy Dobrunka még epret is ludott ho/.ni. S milyen finom, szaga betölió illatával a házat. — Hol talá ttd azt a szép epret? — kérdé hidegen Zloboga. — A hegytetőn. Ott sok van. Néhol a fü ugy piroslik tőle, mintha vér öntötte volna el. A mostoha ós a nővér megették a jóízű epret, de csak egy szóval sem kö^ szönték meg. Harmadnap uj vágya támadt a mos toha testvérnek. — Piro? almára éhezem, menj Dob runka, hozz az erdőből. — Hová gondolsz ? Hisz az csak ősz­szel érik. — Hallgass, tedd, amit mondok. HH nem hozol, megverlek. S ismét kilökték a meleg szobából. Ment a szegény leány, de nem sírva, ha nem most már jó reménységgel. Bizott a tizeDkét hónapban, hogy majd segítnek rajta. Egjütt is találta mind a tizenkettőt. — Megint itt vagy ? — mondá nyí­jasan a vén Január, s szó nélkül csinált neki helyet a tűznél. — Hát most mit keresel ? — Piros almát, — felelte félénken a lányka. — Jól tudom, hogy nem terem az mostan, de ha nem viszek, nagyon megvernek 1 A jó Január részvéttel nézett rá s aztén szólt egy piros leplü, őszülő koros­alakhoz. Szeptember a pálczávai megpiszkál ta a tüzet, s amint fellobbant a nagy láng. a hó eltűnt, a fákon sárguló levelek lát­szottak, melyek a szél fuvásara egymás után hulltak a földre Ősz volt és kevé? virág virított. Előttük egy fa, tele piros almával. — Hamar gyermekem 1 — serkenté Szeptember a lányt — rázd meg azt a fát. Amint Dobrunka megrázta, leesett egy alma. A második rázásra egy má ik. — Siess, gyermekem, csak siess haza, — figyelmeztető az őszülő Hónap. A leány Isten áldását kérve mind'a tizenkét hónapra, melyeknek a legrideb­bike is olyan jó ő hozzá, kötényébe veté a két almát s vidám szívvel szaladt haza Bezzeg elbámult a kőszívű mostoha. Ezt a leány lehetetlen elveszíteni, ördöge van A hol más megfagy, onnan ő ibolyát, epret, almát hoz- Bámult a nővér ií. — Friss alma januárban 1 Vájjon hol vetted ? — A hegytetőn, hol egy fa tele van piros gyümölcscsel. — Mért hoztál csak kettőt? A har madikat megetted az uton ? Ugy-e ? — Nem én. De csak kétszer rázhat­tam meg s nem esett le több kettőnél. — Hazudsz 1 — kiálta rá Zloboga s zivtelenül s megverje a szép s jó leányt, ki sirva futott el.

Next

/
Thumbnails
Contents