Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-22 / 58. szám

kényszerének kell odahatni, hogy a mun kára hivatott törvényhozás éppen annyit beszéljen, a mennyi szükséges és dolgoz­zék annyit, a mennyit kell. A nagy szóáradásnak még egy sikere van. A Sándor-utczai üvegtetős képviselő­ház fullasztónak mutatkozik a nyári tár­gyalásra. Ha Bánffy Dezső túlságos izzadásáról beszélnek e napokban, az teljesen jogos, mert nem anynyira „a pióczát besózó" vidám szónokok, mint inkább a Ház türhetlen fojtó, mtleg le­vegője az, a mi izzaszt. Kocsi számra hordják az országgyűlés pincéibe a mű­jeget ; de azért majd a meghosszabbított ülések idején ugy félhárom felé nem csak a piros zsölyében fognak elbágyadni a miniszter urak, de az egész" Ház való­színűleg aludni fog. Ez a helyzet sürgő sen fölvetette, az uj országház sietősebb munkáját. Bánffy Dezső miniszterel­nök komolyan foglalkozik, hogy az uj országházat sietett munkálatokkal adják át rendeltetésének. Azt hiszi, hogy az uj országházban még a kánikulai tárgyalá­sok is elszenvedhetőbbek lesznek. De nagyon sokszor fogják még addig őt a régi Házban meginterpellálni, mig az újba beköltözhetünk. A szülők nyári gondja — Milyen pályára adjuk gyermekeinket ? — Általános a panasz: sok az ügyvéd. Mindenki tudja, hogy az orvosok alig tudnak egymástól megélni- Mikor az ál­lam az anyakönyvvi hét kerületet szer­vezte, beérkezett 1200 kérvény. Mikor Budapest legutóbb napidijast keresett, folyamodtak rá 2500-an. Ugyanekkor az államvasutak gépgyárának kelletett egy gépészmérnök évi 5000 és egy szerelő évi 3000 frt fizetéssel. S nem volt pályázó. Mindezeket számba véve, a közta pasztalás alapján mondhatjuk, hogy a XIX. század vége felé a szorosan vett tudományos pályákat mindjobban hát­térbe szorítják a reális életpályák, a melyekre hazánkban a József műegyetem készít elő. Ha nézzük ama hatalmas alkotáso­kat, amelyeket az ujabb kor a gyáripar, az építészet terén létrehozott, lehetetlen el nem ismernünk ama mondás igazsá gát, hogy a jövő ateknikusoké. S e mondás valóságát még fénye sebben illusztrálja ama tény, hogy ez az egyetlen pálya, a hol menten minden protekciótól, az ember egyónisó gót és tudományát a lehető legteljesebb mértékben érvényesítheti. Az egyszerű ujságáruló gyerkőcznek, Edisonnak, világraszóló találmányait az emberiség milliói ismerik és élvezik an­nak hasznait. Washingtonnak, WattJá — No majd segítünk rajta! . . . S hogy mennyire segített, az elején elmondtam ! Magduska férjhez ment! Magduska, — nászuton van . . . Telepatikus eseteim. Nagyon kevés ember van, a ki nem tudja, ki volt a telepátia feltalálója, ha­nem a legtöbb megelégszik azzal, hogy fel van találva és már most drága táv­cső nélkül is el lehet látni a messzeségbe. Még olyan emberek is, a kik eddig az orruk hegyénél tovább nem láttak, hir­telen visszaemlékeznek arra, hogy vala­mikor, többnyire a „fiatalabb" években, eddig fel nem deritett rejtélyes módon a távolban történendő eseményeknek voltak tanúi. S megszületett a hatodik érzék, a távollátás organuma, amely abban külön­bözik a többitől, hogy nincs kézzel fog­ható szerve, mint a fül, nincs görbülete, mint az orrnak, nem fulánkos, mint a nyelv, nem lehet felkeztyüzni, mint a kezet és ne énekelték meg poéták, mint a szemet, szóval definálhatlan valami. A telepátia feltalálója Jeremiás pró­féta, a nagy siránkozó, az ő prófécziái nak tizenötödik fejezetében világosan és félre nem [érthető módon kijelenti: „S behunyt szemekkel a meszszeségbe látok és lelkem tanuja az ott történő esemé­nyeknek." Ha ez nem telepátia, akkor egyáltalán én sem értek a dologhoz 1 . . . Alkalmat veszek magamnak egyúttal tiltakozni a világ igazságtalan­sága ellen. Ezt a nagy férfiút, a fantasz­tikus dolgokat kedvelő emberiség nagy jólte\őjét, nem mint a tévollátás feltalá lóját dicsőítik, hanem gúnyosan emlege­tik, mint „negy siránkoíót." Jeremiás siralmairól ssól csak egyie a nóta, nem pedig Jeremiás lávolláiásairól. Engedjek meg, hogy jóvá tegyem ezt nosnak, vagy a magyar Irinyi Józsefnek, a gyufa feltalálójának, emlékét áldva emlegeti még a késő utókor is. Az erkölcsi haszon mellett azonban az anyagit is meghozza ez a pálya. Nem kell világraszóló teknikusoknak lenni az egyes embereknek, ha csak kö­zépszerű tehetséggel és szigorú lelkiis­meretességgel végzik is mindennapi mun kájukat, már is oly szép jövedelemre tehetnek szert, a minőről a tudományos pályák emberei még álmodni is alig-alig mernek. Es mégis mit látunk ? Daczára an­nak a kecsegtető jövőnek, a mit e pálya ígér, oly óriási a szükséglet a képzett teknikusokban, hogy fájdalom, még most is igen nagy számban kénytelenek va­gyunk külföldről behozatni a képzett embereket s ezeknek engedjük át az évi 20—30 ezer forint jövedelmet, mig a magunk fiai, hosszas ós költséges isko­láztatások után is az 1000—1200 forintos állások után törik magukat. Ennek a ferde dolognak a nyitját egyrészt fiatalságunk renyheségében ta­láljuk, a kik kézbe kapván az -'érettségi bizonyítványt, irtóznaka komolyabb mun­kától és olyan pályák után kapkodnak, a hol az árral úszni reméllenek s a csa ládi összeköttetések alapján szeretnének egy gyönge szolgabírói állást elnyerni. Másrészt azonban a baj okát magukban a szülőkben is kereshetjük, mert ezek irtóznak tőle, hogy az ősi famíliájukat, a melyben számtalan táblabíró és pró­kátor vala, holmi földkóstoló el találná csúfítani. Végül egy igen nevezetes okát talál­juk azon körülménynek, hogy kevés a magyar teknikus, még abban is, hogy igen sok törekvő, de szegény fiatal em­bert sanyarú anyagi helyzete zár el e pályától. Ezen a bajon legújabban ugy akar­nak segíteni, hogy évi 500 frt ösztöndi­jat létesítettek 40 műegyetemi hallgató számára. Ez ösztöndijat jó magaviseletű s legalább jó előmenetetü egyének kap­ják meg, kötelesek azonban minden ösz­töndíjas évért 2 ós fél évet államszolgá­latban tölteni, mint mérnökök. A műegyetem áll nyolc szemeszterre osztott 4 évi tanfolyamból. A beiratási dij minden évben 5 frt, a tandíj féléven­ként 30 frt. A szorgalmas, vagyontalan hallgatók tandíjmentességért is folyamod­hatnak az első félév letelte után. A hallgatók két szigorlatot tartoznak letenni, mely után építészeti, mérnöki, vagy vegyészeti oklevelet nyernek. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A képviselőházból. Budapest, julius 21. (Saját tud. táv.) A nap eseménye, hogy a képviselő­házban Bánffy indítványa ellen az ülés meghoszszabbitására Kossuth, Molnár János, A p p o n y i* Albert a mulasztást és habár apokrif módon, de elmondjak néhányat Jeremiás telepátikus eseteiből. /. J1 dobosi biró esete. Kormos András uramat azért válasz­tották meg Doboson bírónak, mivelhogy ő volt ott a legokosabb ember. Pedig a dobosiak mind abban a hírben állanak, hogy még a fü növését is hallják. Meg­czáfolta tehát azt a közmondást, hogy senki sem próféta a hazájában, mert igenis profecziának tekintették azt, amit ő mon­dott. Még az alvégen is, noha Kormos uram felvégen született. Egyszer Bajára ment vásárra. A ló­asszentáló bizottság elé volt idézve, nem a saját becses személye miatt, de mivel nagyon szép lovai voltak. Az asszentáló bizottság elnöke, régi ismerőse, igy szólt hozzá: — Tudja-e bíró uram, mi az újság ? — Ha megmondja, kapitány ur­— Dobosra most érkezik egy század huszár. Kormos uram nagyon elsápadt ós fájdalmas hangon felkiáltott; — Akkor hát befellegzett I Mert hu­szár ölelgeti az én feleségemet ! Megfordult a sarkán, kocsira ült és lóhalálban hazaha tott. Csakugyan ott találta a huszárt feleségénél. Ha ez íem telepátia, akkor én mit sem értek a dologhoz. II. Muskó Bálint esete. Hétfőn reggel történt pontban kilencz órakor, a pontos időmeghatározást nem­engedhetem el, mert a nagy korcsma, amely élőit a ct odálatos eset történt, ép pen szemben volt a templom tornyával, amelynek órája falusi szokás szerint, két esztendő óta állandóan négyet mutatott. Muskó Bálintnál pedig nem volt óra és mégis beteljesült telepátiája. beszéltek. Ütóbbi felajánlotta a kompro­misszumot. Tisza István ellenzék ^viharos ellen­mondása között kompromisszum ell en beszólt. Igy nem hiszi senk, hogy lesz-e va­lami a kompromisszumból. Simon Anna temetése. Philippopolból 30 kmnyire fekvő Hirko községben tegnap temették el Simon Annát, a meggyilkolt magyar színésznőt nagy közönség jelenlétében. ÚJDONSÁGOK. A csabai közraktár. — Közigazgatási bejárás. — Csaba uj intézménye, a közraktár, az elmúlt napokban nagy lépéssel indult a megvalósuláshoz, megtartották a köz igazgatási bejárást. Eredetileg az volt a terv, hogy még az 1897. évben átadják a közraktárt rendeltetésének, azonban az államvasutakkal folytatott tárgyalások, nevezetesen a bekapcsolás kérdése kontro­verziákat támasztott, igy odáztatott el egy évre a felépítés, a mi a tőke befek­tető két takarékpénztárnak szerencséje, mert igy egy évig nem hevertetheti tő­kéjét, ugyanis a rendkívül silány termés miatt nincs mit beraktározni. A tárgyalások azonban a közigazga­tási bejárásig érlelték a dolgot. Ez most tartatott meg. A kereskedelmi miniszté­riumot N e y Ferencz folyam ós hajózási felügyelő képviselte. Az aradi üzletveze­tőséget maga a felügyelő és két vasúti főmérnök képviselte. A megye képvisele­tében S z t r a k a György főszolgabíró volt jelen. Jelenvoltak még Csaba köz­ség birája M a c z á k L. György, fő­jegyzője K o r o s y László, a közraktárt létesítő két takarékpénztár igazgatóságá­ból Vidovszky János, Bogár Dá­niel, U r s z in y i János ügyész, továbbá B ö h m Adolf ésWeidenfeld István j ogtanácsos, az aradi iparbank képviselői. A bej árás előtt elkelletett dönteni a csatlakozást. Hogy az jobb vagy balol­dali legyen, a Kakas felől, vagy a Schwarz féle földek mellett ? Az utóbbi terv 4000 frttal olcsóbb lett volna, de miután örökös kezelési zavarok lettek volna és miután a tárgyalásokat vezető Ney kijelentette, hogy a mennyiben a közraktár tulajdonosai a jobb oldali be­kapcsolást (átszelve az Arany kakasnál Amint a korcsmához ért, hirtelen megpillantotta szomszédját, Tarkó Mihály uramat, amint ez a sárban feküdt ós na gyokat horkolt. Csak ugy dőlt ki belőle a pálinka gőze. Muskó Bálint megállt, irigy tekinte­tet vetett szomszédjára és ábrándosan suttogott: Két óra múlva én is itt leszek, ilyen leszek. Felhívom újból az olvasó figyelmét arra, hogy a falu tornyán állandóan né gyet mutatott az óra ós hogy Muskó Bá­lintnál nem volt semmiféle néven nevez­hető klepszidra. Mégis pontban tizenegy órakor Muskó Bálint kitámolygott a korcs­mából és odafeküdt Tark ó Mihály mellé a sárba. Belőle is dőlt a pálinka gőze, ő is horkolt éppen akkor, mikor a pap lak homlokzatan levő napóra tizenegyet mutatott. ... Ha ez nem telepátia, akkor én mitsem értek a dologhoz. III. Jl pénztáros esete. Az óra kilenczet ütött. Sötét est volt. A bank helyiségében nincs senki a pénz­tároson kivül. E z is nagyon el van szon­tyorodva és monologizál: — Holnap délelőtt pénztárvizsgálat — dünnyög magában és megvakarja orra hegyét, — holnap este ilyenkor én a du tyiban ülök . . , S ugy történt, amint a telepatikus vízióban látta. Délelőtt volt pénztárvizs gálát, estefelé pedig eljött két rendőr ós elvitte a pénztárost a kapitánysághoz, ahol rövid kihallgatás után megkínálták ingyen szállással. * Aki ezen három eset után sem hisz a telepátiában, azon már csakugyan nem segíthetek. Tábori Róbert. a vasut-Utczát) elfogadják, abban a-hely­zetben van, hogy az építési engedélyt azonnal megadhatja, mig ellenkezőleg a tervek a miniszter döntése alá adandók. A közraktár tervezői elfogadás a drágább bekapcsolást. Jegyzőkönyvbe vették azon­ban Sztraka György kívánságára mind azon rendszabályokat, melyek a nagy forgalmú vasút utczán a közlekedést tel jesen és veszély nélkül biztosítják. Hogy többet ne említsünk pl. a közraktári va­súti kocsiknak lépésben szabad betolat­niok a pályaudvarra stb. A bejárásról a jegyzőkönyvet nyomban alá is írták­Érdekelni fogja az olvasót, hogy a közraktár részben államvasuti területet érintvén, az épitést a vasút magának tar­totta fönn és elfogadta a 8700 frt költ­ségelőirányzatot. A most mély, közrak­tári területnek szánt helyet önköltségen feltölteti a vasút, az épitést pedig a jövő tavasszal foganatosítja. — Szabadságon. Dr. F á b r y Sándor alispán, dr. Berkes Sándor kórház­igazgató tb. megyei főorvos és L i s z y Viktor kir. ügyész 6 heti szabadságra utaztak. — Uj parancsnok. A csabai méntelep osztály eddigi parancsnokát, K á 1 1 a y István századost a mezőhegyesi ménes­osztályhoz helyezték át. Csabára helye­zett uj paiaccsnok P e s s i n a Alfréd főhadnagy Kisbérről, ki kedden vette át a teleposztályt. Kállay százados elmene­telét általánosan sajnálják, szakképzett­sége, jóakarata s a Békésmegye lótenyé szetével való alapos ismeretei, szeretet­teljes modora kiválóan képesítették arra, hogy hivatását a legjobban töltse be. Szerencsét és sikereket kívánunk további pályáján 1 Az uj parancsnok régi és ked­ves ismerős Csabán és a megyében is, a ki a viszonyok teljes ismeretével veszi át hivatala ter heit. — A fürdőző békésmegyeiek. Békésme gyéből az újonnan restaurált aradmegyei fürdőben, Menyházán a következők nya­ralnak : Fülöp Róza (Orosháza), Becker Károly (Gyoma), Pollák Kálmán ós neje (Orosháza), dr. Hajnal Albert s leánya Gizella (Kigyós), Magyar Gyula és Erzsi (Gyula), Steigervald János (Gyula), özv. Tarnay Ferenczné ós Mariska (Gyula), Diamant Jakab (Körös Ladány), Becker Sándornó (Gyoma), Omazta Gyuláné (B,­Csaba), dr. Kovács László és leánya (Bé­kés), Schwarz Sándor, Krausz Júlia ós Etel (B. Csaba).) Dr. Fábry Sándor (Bor­szék), Mikolay István és neje, Vidovszky Károly és neje (Karlsbad), Haraszti Sán­dorné, Jung nővérek (Bártfán), Varságh Béla (Kaltenleutgeben), dr Fáy Samunó (Széplakon), dr Nekula Gyula (Gastein,) Liszi Viktor (Koritnyiczán), Erber Zsig­mondnó (Hall-ban), Kis Lászlóné (Tátra­füreden), Neumann Manó és neje, özv. Fáy Mórnó, Wallerstein Sománé, Krcsmarik Etel (Tusnádon), Rosenthal Ignáczné, Fried Lipót, ifj. Csillag Ignácz. Fuchs Mórnó és leánya (Pöstyén), Beliczey Re­zső ós neje, Stojanovits Erzsike (Stoósz), Friedmann Mórné, Klein Gusztávnó, dr. Szamek Ignáczné, Korosy Lászlóné, Sin­ger Ferenczné (Szliácson), dr. Kerényi Sománé és leánya (Siófokon), Schreyer József ós családja (Balatonfüreden), ifj. Kocziszky Mihály (Neu-Chatel.) — Megszűnt panasz. Gyulán ujabban azért nehezteltek Csabára, mert nem le­hetett a körös-csatorna uszodájában fü­rüdni : nem volt friss víz. Csaba is csak azért épilteti a zsilipet kanikulában, hogy Gyulán ne lehessen fürödni, ezt mondo­gatták egymásnak, pedig a dolog ugyállott, hogy a Körös vízállása Békésen a rendes vízállásnál 4 méterrel magasabb lévén, nem lehetett az ottani zsilipet kinyitni. Miután most már ez megtörténhetett, Gyula alatt kinyithatóvá lett a tápzsilip s daczára, hogy Csabán sz egyik zsilip­nél még csak az alapozási munkálat van készen, a friss körösviz ugyan­csak folyik, nagy örömére a gyulai és csabaiaknak, kik most már egészsé­ges, n agy vizben fürödhetnek, a csol­nakázók pedig vigan evezhetnek. — Az iskolí ügy Kolbaszfalun. Gyula saját külön Jaminája Kolbászfalut vagy

Next

/
Thumbnails
Contents