Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-22 / 58. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, julius hó 22-én. 58. szám. BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) kov i a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Széttekintés a külföldön. Legutóbb jelentettük fő városi tudó­sítónk nyomán, hogy a görög-török háborúságnak a íendes nóta szerint vége ; a török kap a görögtől négy millió font hadisarcot, a mi pénzünk szerint 40 milliót. A törökök azonban váltig huzavonáskodnak. Ugy látszik Abdul Hamid, a szultán csak játszik Európával. A békekonferenciák éppen olyan elodázó tanácskozásokkal osz lauak szét, mint az a fogfájós ember, akinek a fogorvosnál egyszerre meg­szűnik minden fogfájása s elodázza a foghúzást a második látogatásra. A szultán újra megakarja változ­tatni azt a fiktiv s már megállapított határt, melyet éppen az ö beleegye­zésével a Balkán félszigeten a hatal­mak képviselői vontak és megállapí­tották a határt az uj Görög, és uj Törökországnak. A szultán újra két basát küldött ki a határ fölmérésére, kijelölésére, de a hatalmak attaschéi tiltakoztak ezen teljeseu felesleges és a békekötést huzavonó uj intézkedés ellen s tiltakoztak az ellen is, hogy a törökök padisahja ugy tesz, mint a kültelki graizler: alkuszik, stájgerol Szerény öt milliós forinttal akarna többet, mint mennyit aeki a hatalmak megállapítottak. Ezalatt pedig Armé­niában Korfuban tovább folyik a vé­rengzés, a keresztények vére kiált a bosszúálló éghez. Nem is hívják már Abdul Hamidot másként sehol, mint a véres szultán. Örményországban min­den keresztény a halálnak van elje­gyezve, sőt Konstantinápoly utczáin ugy verik agyon a keresztényeket, mint a miuő léleknyugalommal nálunk a patkányokat ütik le a kapanyéllel, mikor földfuró szenvedélyét beelégelte a kertész-ember. Es az emberbaráti érzelemben gaz­dag Európa még mindiga lehető leg­nagyobb flegmával nézi ezeket a ga­rázdálkodásokat, hogy mikor már a gyilkosságok őrjöngésig mennek, ak­kor indit valamelyes fiottilát, e közben pedig a törökök megszállják Thessaliát, ott kegyetlenkednek, de a példátlanul jóhiszemű Európa azért mégis Török­országra bizná, hogy a villongó or­szágok határrészeit állapítsa meg. Az­táu majesztózusan felkéri, hogy köte­lességét beváltani ne terheltessék. Ab­dul Hamid pedig a komoly diplomáciai jegyzékváltást neveti és nem teljesiti. A párisi Panama kérdésben végre az utolsó ügyvédi lépések történnek. Herz Coruéllal, a ki Angliából nézi a nagy bünpört, ki fognak egyezni. Nevetnek azon a vig párisi közjegy­zőn, a ki a kiegyezési okmáuyt Herz Coruél feleségének is elvitte aláírás végett. - De hiszen ezzel teljes tönkre­menésünket irjuk alá. — Ugy van — mondotta z köz­jegyző — s újra egy második Pana­mára lesz szükség, hogy ismét zöld ágra vergődjünk. Azt, hogy Krétában újra öldösik egymást az emberek, — nem újság. Kandiában a görög-török között ujab­ban négy összecsapás volt, de azért a hatalmak békekonferenciája kiváló sikereket ért el. Bécsben teljes csönd. Badeni gali­cziai birtokán arat. Nem tudni, mikor hivják öszsze a tartomáuygyülést, a Reichsrathoz, de hogy újra ki fog törni az obstrukció, az bizonyos, ha ugyan addig a cseh nyelvrendeletet vissza nem vonják. A viszszavonásra azonban egyik jel, hogy a kormány a cilli-i szlovén gymua-uunnak nem adta meg a segélyt. Hanem a köz oktatásügyi miniszter németté teszi a gymnasiumot s párhuzamos szlovén­nyelvű gymuasiumot ad. A németek­nek adott ezen nyelvi prémiumot so­kan előzékeny közeledésnek találják, a német kérdés javára. Lesz-e kompromisszum? — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósitójától. — Budapest, julius 20. Ugy vetettem föl a kérdést, hogy nyomban felelnem kell. A feleletet — minden esthetőségre számítva — diplo matikus körülírással kell adnom, mert hogy lesz-e kompromisszum, azt mi ez órában nem tudhassuk. Vigasztal azon­ban, hogy a szabadelvű pártban sem tud­ják s talán B á n f f y is a lelkigyötrődóst szenvedi, mi tévő legyen ? Most fog eldöni. kinek van Bánffyra nagyobb befolyása Szilágyinak-e, vagy — a mit suttognak Tiszáéknak. Mert Szilágyi Dezső minden akaratával azon van, hogy a parlamen­tet a meddőségből kivezesse, ha — kom­promisszum árán is. De oly harcziasan ós a nagy többséget, a kissebbség előtt oly erős meghódolással akarja a kompro­misszumot a kisebbség, hogy éppen ezért — várni kell vele. A kompromisszum meg lesz, ha most nem is, mondotta ne­kem a szabadelvüpárt egy régi parla menti tagja, kinek hosszú politikai pá­lyája alatt több bevált jövendölését re­gisztiáltam eddig is. A kormányra ma még (mondotta forrásom), nem oly égető az idő, azonkívül a kisebbségnek is meg kell győződnie, hogy olyan kompromisz­szumot, mely az óriási többség meghó­dolását kívánja, — elfogadni nem lehet. Már akkor inkább történjek az, a minek Btnffy Dázső a folyosón kifejezést adott: — Eit a liaiCáot végig fogjuk küz­deni. É-i végű küzdjük, ha az ellenzék a feje tetejére áll is. Nem lelt volna Bánffy ilyen önér­zetes és határozott, ha az ellenzék a ki­bontakozásnak sokkal szelídebb módját találta volna ki. Éppen az a szándék, hogy a parla­ment mostani meddőségéből szabaduljon, készteti a szabadelvű párt pi­onérjait, hogy a szélsőbal oldalhoz sé­táljanak. Tisza István, Andrássy Gyula, Molnár Béla, Rohonczy Gedeon s főleg Pulszky Ágost foly­tonosan a szélsőbaloldalnál vizitelnek s nagyon sokszor tőlünk újságíróktól, el­szigetelve egyeztetik a békés megegyezés lehetőségét. Az bizonyos, hogy ha a kompromisszum meg lesz, akkor egy tagja a kabinetnek okvetlenül megy : Erdélyi, a ki annyira hozzákötötte tár­czáját a 16-ik szakaszhoz, hogy nem akar maradni. Már is keresik számára az uj állást. A kúriában talán meg is találják. De a mily bizonyos, hogy a kániku­lai parlament a maga politikai áldozatait követeli, éppen oly bizonyos, hogy a parlamenli házszabályok revízióját múl­hatatlanul fel fogják vetni az országgyű­lésen. Mert még egy obstrukciót nem birna ki a népképviseleti alkotmány sú­lyos kompromittálás nélkül. Ám most a Párist ostromló Bourbonnal mondják el, hogy „Páris fölér egy misével" — és tegyenek engedményt a makranezoskodó kisebbségnek : de jövőben a házszabályok „Bél6snie|yeiKö2lönj"tárcája. Magduska férjhez ment. Irta : Fra k Zoltán. — M»gduskal jól viseld magadat, mert nem adlak férjhez I . . . Tudod, hogy m^gigerlem, én szerzek majd neked valami jóravaló legényt. Szoktam volt mondogatni a Miska bátyám 12 éves, pajkos kis leányának, ha ugy hébe-korba ellátogattam hozzájok A kis lány ilyenkor meg édesen csí­pőre tette kezét, szembe nézett velem, szibadon fésült dusfüriű, szöszke fejét kaczérkodva megrázogatta, aztán ugy felválról oda szólott hozzám: — Nincs rá szükség I . . . Szerzek ón magamnak vőlegényt, maga nélkül is ám Gyula bácsi. — Ejnye húgom, ne olyan hegyesen I Más se tud szerezni manapság a lánynak, bá'. még egy kisleány, maga magának, ebben a világban. Sarkon fordult, aztán kacíéron felém s-zólott, ugy hátra tekintve : — Bizza csak rám, Gyula bácsi 1 . . . Fikomadta I . . Gondoltam magamba, ezt ugyan kár drága pénzem nevelésbe adni, a lőcsei felsőbb leányintózetbe. Az I ten a mai világba való „jucker" leánynak teremtette. Mey is mondtam a Miska bátyámnak. — Hadd el, élénk gyerek ; affektálja a nagyokat, mint azt már a mai gyerekek eltanulják, tudja Isten honnan. Annak épen öt éve mult. A minap találkoztam vele a déli va urnái. Roppant megörültem a látásán. — Szervusz hugocskám I . . . Felém jött,mosolygó pukkodlitvágott. — Hugóm asszonyi —Gyula bácsi, — megyek nás?utra Olaszországba az urammal. A vonat indulóban volt. Magduska ithát tebbel lobbal gyorsan karon fogott egv háta mögött álló nyalka, monoklis, elegáns, barna urat és hirtelen beszálltak egy I osztályú coupéba . . . jDiii reng a perronról szájtátva néz­tem, a mint bucsut inti a csipkekendő­jevel . . . * Hamis kis fruska volt az igaz, már gyerek korában, 14 éves korában elhoz­tak a felsőbb leányoktól. Azt mondta a pápaszemes direktor nagy komolyan: — A kis Magda már perfekt leány ; több szüksége van a gazdasszonykodásra ós a mamára, mint a tudományra. Megértették. Haza került. Miksa bá esi már előbb megtért őseihez, ugy eg' jó év«. 0 nagysága, a bus özvegy, pedig még fiatalnak érezte magát a teljes visz szavonultságra, igy törtónt aztán, hogy sok mende-monda keringet róla a maga székhelyén, hol már évek óta laktak. Mikor meg Magduska haza került s napról-napra szépült, az ifjúság körülra­jongott bálványa lett; hát ő nagysága nagy szükségét érezte a saját rehabilitá sának, legfőbbképen leánya jövőjéért. Igy történt, hogy Csotár Pistát min­dennaposnak tűrte meg társaságában. Vén legény volt. Ifjú korában nagy Don Jüan, most köszvényes ós telve adós­sággal. Előbb azt hitték, hogy Magdusnak udvarol ;c3ak mikor nagy csöndben meg­esküdtek, tudták meg, hogy az anyjáé volt. A kis Magduska nem győzte eléggé a sopánkodást. — Minek volt az neked anyám férj­hez menni? Hisz eladó lányod van, nézz meg I Aztán, hogy élünk meg. Hiszen van valamennyi, de jobb lett volna az csupán nekünk. — Ugyan ne beszólj ilyen tücsköt­bogarat kis leányom I Több neve van egy leánynak, ha nem özvegy az anyja. Bátrabb a társaság fogadása ós társaságba menés. Látod, eddig mindig találgatták : kinek udvarol a fiatalság ; de lásd, legyen eszed . . . hagyjuk ezt a dolgot . . . És Magdii-ka belátta ós abbahagyta a további beszélgetést róla. Végre is, férfi van a háznál, a fiatal mama férje s az udvarlók kizárólag neki: Fogas Magdus kának szólhattak csupán. következő nyarat a Tátrában töl­tötte Magda a mamával. Az uj férjet ott hon hagyták hivatalának,megházőrzőnek A pajzán kedvű, élénk eszű kisleány, csakhamar a társaság kedvencze lett. Rátky Gyurka, törvényszéki jegyző pedig fülig szerelmes lett bele. A mamának tetszett a dolog. Rátky eszes, protezsált, 26 éves fiatal ember, a mellett Sárosvármegyében van egy kis ősi jussa. Magdusnak ugyan tetszett a legény, de szerelmes nem volt belé. Neki meg volt a 17 éves leányok szivével, szemé vei és képzeletével a maga ideálja. Mióta ugyani s amama újból férjhez ment, ott laknak Pesten. Ott látta meg az országházban, kép viselő volt, ráadásul földbirtokos, ugy 30.000 frt évi jövedelemmel. A mama tudta jól s nagy nehezen megértette vele, hogy az 17 éves leányok hóbortos ideálja csupán. — Nem hozzád való. Te szegény leány vagy ám hozzá, aztán csak nem akarsz szépségeddel afféle . . . Szóval ne gondolj rá. Magdám. Itt van neked Rátky Gyurka, maholnap biró, tábla biró . . . — Csak I — Szólt belé Magdus, ta­lán miniszter is ... De mikor én Hét­hársyt szeretem. Végre mégis belétörődött. Férjhez csak kell menni. Derék legény, jövője van, meg aztán ő kívüle ez tetszik leg­jobban az ismerősök között neki is. — Lásd ez okos beszéd 1 Es boldog­ságában még azt is megengedte, hogy Mátrayékkal, kik a fürdőből haza készül­ik, egy pár napra Hevesbe mehessen* O itt majd bevárja. — Nem lesz semmi baja lelkem a lányodnak, mondja Mátraynó. Az Ilonka leányom szeretné, ha nálunk is eltöltene néhány napot. Majd vissza kisérjük. — Fölösleges I Nem féltem én Mag­dust; pesti leány, jucker leány. így törtónt aztán, hogy Hevesből jö­vet, a füzes-abonyi csatlakozásnál hir­telen kinyilik az első coupó Nemesházy Márton orszgy. képviselő úrra s mielőtt még föleszmélhetne meglepetéséből, egy üde leány alak toppan elébe, maga a viruló tavasz. — Fogas Magda vagyok I Szólal meg bátrán! Az öreg ur feláll, mosolyog ós szí­vélyesen kezet nyújtva, bemutatja magát. Tetszet neki ez a fránya leány. Ügy Miskolcz tájékán már bácsivá lépett elő Nemesházy Márton képviselő ur. És a beszédes kis lány elmondta minden ügyét­bajait, az öreg honatya kereszt kérdéseire, egészen odáig, hogy tiszteletbeli meny­asszony, csak egy a dolog bibéje, hogy Héthársyt szereti. — Ügy I — Lepődik meg az öreg ur — no majd segítünk rajta. Hóthársy kép viselő társam volt, az édes papája meg jogász czimborám Egerben. Hát csak ér­dekelhet egy ilyen szép leány sorsa, ha megígéri, hogy engem hiv meg — nász­nagyának 1 Kezet ad'ak reá ós elváltak Vattán. Azon őszön mindnyájan összeverődtek Pesten Nemesházy a legelső találkozásakor Héthársyval elmondta a nyári útját Füzes­Abonytól— Kassáig, csak a nevét hall­gatta el annak a kis lánynak, a ki férj­hez szeretne már menni, de csak hozzá I — Nem Fogas Magda az bátyám ?... — Ejnye semmiházi, hát honnan tudod ? — Hiszen régen tetszik, nekem is a Fruska; csak azt várom, hogy jobban megérjen a főkötő alá. — De ne soká várakozzál öcsém, m rt itt van ám Rátky is a kertek alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents