Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-14 / 91. szám

Felekezeti gymnasiumot iiekik nem engednek állítani. Miért ? Hiszen a magyarországi felekezeti iskolákból is csekély kivétellel hazafias ifjúság jut az életbe. Krcsmárik igy végzi czikkét: Bosznia és Herczegoviua végtére is csak kísérleti telep, a mennyiben birtokuk gazdaságilag nem sokat nyom nálunk a latban. Kísérleti telep pedig a tekintetben, hogy megmutassuk, mimódon tudunk egy mohammedán államot adminisztrálni. Nem lehet tudui, nem lesznek-e közel jövőben a keleten másutt is osztrák és magyar érdekek megvédendők s nagyon sok függ attól, hogy miképeu vélekednek a mohammedánok a mi kormányzati képességeink felől. Csaba város közgyűlése. Csaba város hétfői képviselőtestületi ülésén még a következő ügyek nyertek elintézést. Az alispán kosárfonó tanműhely lá togatására két egyént kórt kiküldeni, kik majd Csabán a kosárfonást terjesztenék. A közgyűlés erre nem volt hajlandó; először füzest kiván létesíteni s csakha a fonáshoz szükséges anyag meg lesz. gondoskodik majd a kosárfonás tanításáról. A gazdasági intéző megbízatott, hogy a körgáti gödrök s a köröscsatorna mentén ily füzeseket létesítsen. Gyors egymásutánban nyertek elintézést a következő ügyek : a tranversalis müut teljes befejezéséig az utfeljáróknál a-"kocsik tisztítására sáros időben őrök •Imaz^sa, mi 300 frt költséget okoz, ifi jiöt'összabályozásból visszatérített eg január 1 én való szót osztása, vbrendbeli telekeladás s bérleti szer dós. A „Zöldfa" korcsma, jelenti a tanács y megrongált állapotban vau, hogy azt 'yesebb lenne lebontani, mint tatarozK o v át ugy tudja, hogy •t. az épület, némi javítással még 10 évig s Jentartható. Sze berényi Zs. Lajos nem bánná ha az összes korcsmákat bezárnák, de a mennyiben ez a gazdák kedvencz talál kozási helye, meghagyná. A közgyűlés még az első jegyző pár toló felszólalása után az épület kijavi tását, mondotta ki. W a s a s János ós társai, jaminai lakósok azon kérelemmel fordultak a képviselethez, hogy a túlzsúfolt iskolai mizérián segítendő, állítson a város is kólát, még pedig magyar tannyelvűt. Szeberényi Zs. Lajos először is kérdést intézett, hogy ajaminaiak kór vénye mikorról van keltezve ? Miután a kérvényen dátum nincs s a papiros ki1 nézése is mutatja, az legalább is két-három éven át volt a kérvényt aláiró Wasas lá-dafiában. Kéri £ közgyűlést, nevegye W a s a s kérvényét tekintetbe, hanem utasítsa őt az i, kolafentartó ág. ev. egyházhoz, mely jogos kívánalmaknak mindig eleget tesz. S ü d y István is ily értelemben szólalt fel s nem eléggé komoly ós megbízhatónak találta a kérvény benyújtóját. A jaminaiak kérelmükkel, az iskolafentartó óv egyházhoz utasitattak. Bujdos Alajos újonnan épült háza után a községi adó leírását kérte. A köz gyűlés azt nem határozta el, mert az épületek után csak az állami adó elengedését mondja ki a törvény. Kvasz János volt városi hivatalnok 25 frt félhavi fizetése visszatérítésének elengedését kérte. Magtagadtatott. Úgyszintén Ondroviczky Lajo3 ké relme áteresz lésitése iránt, továbbá a „Kakas" korcsma záróra meghosszabbítási kórelme, el lett utasítva. Több lakositás iránti kérelem jó/á hagyása után a közgyűlés véget ért. Kenderkikészitő telep., — Békésmegyében. — Érdekes és hihetőleg sikerre vezető értekezlet volt kedden délután a megyeháza kisebb termében, a hova egybegyűltek a főispán által összehívott termelők, hogy nézeteiket elmondják a szegedi kender gyár ajánlata felől. AZ alábbi tudósítás bőven fogja ol vasóinkat tájékoztatni, czikkünk végén pedig összegeztük a vita eredményét. Az ülésen jelenvoltak Lukács György dr. elnöklete alatt : Fábry Sándor dr., Bodoky Zoltán dr., Beliczey István, Deimel Sándor, Szekér Gyula, Mezey Lajos, dr. Zsilinszky Endre, Vidovszky László, Rosenthal Ignácz, M. Braun József, Seiler Gyula, Horváth János, Petneházy Ferencz, Ladics György, Korosy László, Gerlein Reinhard, Beliczey Géza, Zlinszky István, Emperl Ernő, Morvay Mihály, Székács István és Gerő, kendergyári igazgató. Lukács György dr. főispán megnyitván a gyűlést, ismerteti a czélt s örömére szolgál, hogy a fontos közgazdasági ügy, a kendernek nag obb mérv ben leendő termelése ugy került szőnyegre, hogy egy nagyobb czég konkrét ajánlattal állt elő, miután a theoretiku; vitatkozások ideje lejárt, általános vita alig szükséges; —ellenben szükség lesz az ajánlatot pontonként megvitatni. Felolvastatik a czégnek a kikészítő telep költségeiről szóló legújabb keletű irata, mely a szükségletet tizenkétezer forintra teszi s ajánlatában hajlandó azt előlegezni, akként, hogy a termelé-i ideig a gazdák apró részletekben visszafizetik. Elnöklő főispán fölkéri a Wenckheim uradalom képviselőjét, adná elő észrevételeit. E felhívás után Emperl Ernő melegen üdvözli az eszmét, hogy egy kender kikészítő te• lep lótesitessók, de nem véli a termelést az egész megyére kiterjeszthetőnek, mert a megyének csak egy vidéke alkalmas . a kender termelésre, másrészt a szálli : tás a termelőknek drága messziről- Megengedi, hogy a termelést az egósz me• gyére nézve is kilehetne terjeszteni, de • akkor több telep szükséges. Érvel a mellett, hogy a felállítás költségeit a czég viselje, esetleg a czég móltányos bért szedhet. Csak azon általános eszmék tisztázása mellett mehet a részletes tárgya lásba. Lukács György dr. főispán is osztja felszólaló azon nézetét, hogy a telep kis vidéknek szól. mert a kendertermelés a messzire való szállítás mellett nem jövedelmező, de ez csak iniciativája lenne a kezdeményezésnek, melyet siker esetén több követne. Emperl Ernő a föltett kérdésre megjegyzi, hogy a termelésre a legalkalmasabb hely Doboz, Békés, Vésztő. jx telep Békés határában állíttatnék föl, de akként, hogy Dobozhoz és Vésztőhöz közel esnék, vagy a gyepes, vagy a Határcsatorna mellett. Az uradalom hajlandó lesz a termelésbe méltányos föltételek mellett, a többi uradalmakkal arányban részt venni. Szekér Károly, a kérdéshez csak általánosságban szól, mert a véleménye, mig némely kérdésekkel tisztában nem leszünk, nem vezethető a kérdés sikerre. Nevezetesen a szerződés nem védi a termelőt s nem biztosítja árhullámzás esetén. Legfőbb hibája a szerződésnek, hogy a kender koró mm.-ja 2 frt átlagár. A termény pedig különféle minőségű. Bármilyen minőségű a kender, egyazon áron váltatik be? Micsoda garanczia van akkor, ha a kenderpiaczon a mai nyomott konjukturákban kedvező változás állana be ? A gyár rizikóval nem dolgozik, csak ez esetben, ha áruját piaczra nem vetheti, 15 év múlva pedig tőkéjét visszakapja. Nem lát kontaktust a termelő és gyár között, A gyárnak saját érdeke, hogy részesítse a termelőt is az üzleti sikerben. Egy hold regieje 52 frt; ellenben a gyár 6 mm. kitilott kenderért, a mely menynyiség pedig középszámitással is terem egy holdon, 150—170 frtot kap; da ismerteti a nagy regieje mellett a gazdá nak esetleges rizikóját, egyoldalulag ós hosszú ideig lekötni a gazdát nem lehet, ha a gyár a termelőt kedvezésben nem részesiti. Ha a gyár nyilatkozni fog, több kedvvel, reménnyel megyünk bele a tárgyalásba. Gerőnek, a gyár kiküldött igazgatójának a kenderkóró árhullámzása tekintetében az a megjegyzése, hogy a gyárosnak nagy risikója van a mai nyomott helyzetben. Vitatkozik Szekérrel a tekintetben, hogy a kendertermeles nem 52 hf»nem a Csekonics uradalomnál 35. a mezőhegyesi uradalomban 47 frtba kerül ^holdanként A kendert osztályozni kell, mondotta Szekér. Megpróbálták a norma, a méretes rendszert; nem vált be. bai alól a talajt. A viz sodróba került s bár elszántan kü?dőtt, hiába volt minden. A leányok sikoltoztak. Egyike se mert a fuldokló után menni. Jó hogy ott volt a közelben a szabadító. Igy van ez regényekben is, színdarabokban is mindig. AZ uri karvaly nem sokat teketóriázott. — Belevetette magát a fodrozó habokba s pár perez múlva már hozla könnyű terhét a part felé. A leányok szétrebbentek, mint hangos szóra a madarak. Polla csukott szemekkel ott feküdt a kékszemű nefelejtsvirágok között. — Az uri karvaly suttogó hangon ébresztgette : — No, kicsikém. A „kicsike" felnyitotta szemeit s ijed ten kulcsolta össze két kezeit a keble fölött. Iiuhái ott hevertek a fűben ; lázas gyorsasággal kapkodta magára azokat, azután mint az üldözőbe vett őzike sza'adt tüskön-bokron keresztül hazafelé. De az inzsellér nem hagyta ennyiben a dolgot. Addig kerülgette a Hajnalók házatáját, addig kinálgatta aranyos kalifával az ott csicsergő madarat, mig az végtére belerepült. Elment az inzsellérrel mint egyszerű falusi kis leány s visszajött czifrán mint a páva, — de féllábbal már a sir szólón. * Tovatűnt boldog álmokról beszélő csendes őszi nap délutánján ott üldögélt Hajnalné a gádorban ; egy ócska kékfes tett szoknyát foltozott. A Polláó volt az, talán még visszajön a megtévelyedett leány ide az ákáczok alá, talán még szüksége lesz reá. Ot esztendő mult el azóta, mindegyik egy kinos kálvária-járás az öreg asszonyra Könynyének a forrása már kiapadt a sze mein, ezeken a homályos ablakokon át, alig látta, hogy valaki ingatag léptekkel bejött az udvarra. A Polla volt. Oda térdelt az öregasszony elé, átkulcsolta a térdeit és sirt keservesen. Az öreg asszeny reszkető keA kormány rendelkezésére hozták be az egységárakat. Példákkal illusztrálja, hogy ez a helyes. A két frtos egységár móltányos, mert dr Zsilinszky Endre is concedálni fogja, hogy egy kataszt. holdon 47 mm. terem. Ez megfelel 94 frt bevételnek, ebből leütve a 35 frtos regiet, 59 frt a termelő tiszta haszna. A főispán közbevetett mngjegyzésére, hogy a egységár tekintetében concessiókat tehet-e, kijelenti, hogy e tekintetben nem tehet. Más kérdésekre szivesen tesz engedményeket. Különben más vidéken is tárgyal a czég ; ha itt nem jut sikerre, másutt fog a gyár tárgyalni. Szekér Gyula tett a gyári képviselő érveire megjegyzést. A minőség az árra minden árunál kedvező, ha éppen a kendernél nem, azt ő, véges emberi észszel nem érti. Az 15 év hosszú idő, legalább reményt kellene nyújtania agyárnak, hogy ha a termelésben kedvezőbb viszonyok állanak be, ezt ne csak a gyár, hanem a termelő is élvezze. Székács István azt hiszi, hogy a főispánnak az volt az intencziója, hogy a kis gazdák kedvét keltsük föl a termelésre. A nagytermelő megvédi a maga jogait, de a kistermelőknek nagy megnyugvás, ha egységes árat kap. Hosszasabban ós helyeslés mellett érveli, hogy a ezukorgyárak milliókat igénylő berendezések mellett csak 6 évre kötnek a termelővel szerződóst, minek a hosszú 15 évi szerződéssel megnehezíteni a dolgot. Az üzem berendezését teljesítse a gyár s ne a termelők. Gerő megnyugtató észrevételei után Horváth János aggályokat táplál a szerződés azon pontjára, hogy kötésszerüleg vétetik át a termelvóny. Mit jelent az? — Beliczey Géza a szerződes negyedik pontja ellenében tesz megjegyzéseket. Ebben az foglaltatik, hogy a gyár tavasszal is átveszi, átveheti a termést, ez pedig a kis termelőre baj, mert pénzét nem kapja meg. Zlinszky István szintén a szállításra vonatkozó felvilágosításokat kórt. Gerő igazgató ugy Horváth, Beliczey és Zlinszky észrevételeire megnyugtató felvilágosításokat adott. Zsilinszky Endre dr., mint kis termelő hosszabban szól a kérdézhez. Mindenekelőtt kimutatja, hogy noha a mezőhegyesi uradalom gazdaságilag üzi a termelést, a nyers kendere 2 frt 40 krt jövedelmez. Kéri tehát a 2 frt 20 kros átlagot. Éppen a gyár szerződése mutatja, hogy a minőségre súlyt fektett, mert ha nem, akkor nem állította volna össze oly körmöntfont módon szerződését, melyben a gazdára igen aggályosan a foltos, jégverte kendernél már eleve nehézséget támaszt az átvetelnél. Az épületeknek a termelők részéről való fölépítését, avagy azokra a teher hárítását perhorreskáija. Előterjesztését a következőkkel végzi : Aggodalommal látom, hogy a gyár merevségéről azt az üdvös czélt, melynek kezdeményezésével főispánunk a megyei gazdálkodó osztályt örök hálára kötezekkel, félénken tapogatta a Polla selyempruszlikját. — Nem ismer rám édes szülém ? ón vagyok, én a Polla. — Az ám, a Polla, a mi Pollánk. — Nem vártak, ugy-e ? — ut esztendő óta folyton-folyvást várunk. Szelid szemrehányás volt ez; Polla elértette. — Hát az édesapám ? — Künn jár a földeken. — Nem merek a szeme elé kerülni. —- Hiszen azért a leánya maradtál. Polla lassan, tétován ment be az alacsony kis szobába. Minden ugy volt még abban, mint. öt évvel ezelőtt. A falakról a szenvedő szentek képei csüggedten nézték reá, az ablak közül rozmaring virág integetett feléje. Karton szoknyácskái szép tisztára mosva, simára vasalva ott feküdtek az almáriumban, a batiszt kendöcskék szomszédságában. Pjlla, sorvadó, hitvány testével leült a lá ára s a kezeibe temette az arczát. — Mennyiszer gondolhattak reám. Istenem. Mi mossa le az én vétkemet, itj ezen a földön. Harangszóra hazatért az apja is. — Megjött a leányunk, a Polla, — újságolta neki az asszony. Az őreg ember arcza megrándult; szinte feszitette a bőrét az elfojtott indulat ; de csak még is lebírta magát s azt modta : — Az Isten hozta haza, az Isten tartsa itthon. * * * Polla a végét járta már. Nehéz nyavalya csiráját hozta magával a tüdejében. Nincs az ellen védelem. Öregjei ott jártak lehajtott fővel, csöndesen a menyezetes ágy körül. Mint egy váz, ugy feküdt némán, mozdulatlanul azon a leány. Megsimították az arczát, a homlokát, vizet nyújtottak neki, ha Szarvasi epigrammák. Kritikusomnak Hogyha szeretsz Istent, a hazádat s szép magyar asszonyt Mond, hogy nincs igazam ? óh te kicsiny gyulai 1 Egy leendő asztaltársaságra Tiszta fehér abrosz körül ülnek a szarvasi bölcsek, Mind magyar és hazafi, szép tót szóra süket. A polgári kimenősnek. Szombati polgártárs ha kimész egy-két deczi borra Asszonyt békitni — jó füge, mondja kucséber. Az ifjúsági körre. Régi dicső társak követünk titeket mi a jóban Most a mi jelszónk ez: honszerelem, tudomány. Egy közművelődési perselyre. Évekig ott lógtam, beterité a pók lepedővel S őrzém hűséggel gombot a rozsdamartát. Divatos látogatás. Jönnek a kávés hírmondók ! nosza rajta a mit tudsz, Toldj hozzá keveset! ez ma a látogatás. Egy 'házasulandóhoz. Nagy gondok nyomnak, feleséget s házatakarsz te, Szép feleség és ház, egy is — gondnak elég Házat tartósat s szépet kapsz, őrzeni sem kell, Ámde a szép asszonyt őrzeni nagy feladat! Hát ne keress szépet, jóságos angyali szivű Őriz meg téged hű öle lesz a lakód. Epigrammatikus. Hajnalék gyásza. Irta: Tóth Dezső. Hajnal Polla hazajött. Mikor elment üde, friss volt, mint az almafa virága, mire visszaverődött, halovány, mint az árnyék, szomorú, mint az őszi napsugár. Ugy esett a sor, hogy inzsellér uraknak akadt dolga a Polla falujában. Nagy írást vittek azok ott végbe 1 Nem sajnál ták a szétbogozott koronájú füzfakat, melyek szelíden terítették árnyékukat a girbe-görbe meder között csöndesen foly dogáló Marczal vizére. Azt mondták, el kell pusztítani min den fát. Minek állnák utjokat ezek aki' vájt törzsű vén füzek, melyek pedig, ha szólni tudnának, mennyi édes titkot súghatnának az ember fülébe 1 Holdfényes nyári estéken ide jártak ki a mihályf'alvi leányok. Ezek a lenézett, törpe füzek rejtették el őket a kíváncsi szemtől, hogy senki se lássa, mikor a nyári meleg elől leereszkednek a viz kavicsos fenekére s hagyják csókolni vállaikat a tova surranó haboktól. Jó búvóhely volt az itt, nem akadt reá a falubéli legénység, de talán röstelte volna is kutatni. Ur kellett hozzá, hogy elzavarja innét a mihályfalvai leányokat, — ur, a ki éhes minden titokra. Értetés idején volt. Egy csomó leány nesztelenül került le a kertek alatt a Marczalhoz; köztük volt Polla is. A levegő mintha csak állót volna, A leányok megbontott hajába nem akadt bele a szellő, fojtó, nehéz meleg áradt mindenünnen. Kényesen aprózta az uton az a bájos leányhad, eszeágában se volt, hogy távolról figyeli valaki. Az inzsellérek közül való volt ez, a legtorróbb vérű mindnyájuk között. A leányok letelepedtek a folyó partján. Lábacskáikat belemártották, a vizbe, azután megtörülték a nefelejts bokrokban. Túlnan a másik partról pedig gyönyörkedve nézte őket az az uri karvaly. A szeme égett, ereiben lüktetett a vér. Egyszerre csak halk csobbanás hal látszott. Polla már bent volt a vizben. — Ne menj olyan messzire 1 intették a többiek. De az talán nem hallotta az intő szót; tovább lábolt, rüignem elveszet lá-