Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-11 / 90. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, november hó 11-én. BEKESME6YEI POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 írt 60 kr szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcjf;a 891/

4 sz. (ZsiliBszky-féle ház hova » küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési «ij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér" ^ben egy sor közlési dija 25 kr. Bilinski. Bilinski származására lengyel, lovag és az osztrákok pénzügyminisztere. Az osztrák miniszterek működésével keveset törődik a magyar sajtó és lia manapság a magyar lapok tele vannak az ö nevével, köszönheti a megszorult, tárczáját féltő niinisz ter egy famozus beszédének, melylvel már eddig is ugyaucsak karakán módon bánt el Bánffy Dezső. Miről vau szó? Arról, hogy a megszorult osztrák péuzíigymiuiszter a maga szomorú helyzetében, hogy is mondjuk csak, egész seregét mondotta el a valótlanságoknak az osztrák péuzligyi bizottságban és pedig a magyarok rová sára. Nevezetesen: Magyarország még ha ki nem egyezik is Ausztriával, az önálló vámterületet nem állíthatja föl, mert kereskedelmi szerződéseink csak hat év múlva járnak le az idegen államokkal. Hogy Ausztriában az al kotmány felfüggesztésével is meglehet csinálui a kiegyezést és ahhoz Magyarországnak semmi köze ; mondotta a csávából kimászni kívánó miniszter, hogy az őrlési forgalom megszüntetését csak ugy a magyarok egyszerű becsapásával vitte ki. A mint Bánffy hivatalosa utján feleltet, ezek meg annyia valótlanság, melyek a pártköri kortes ajakára illeuek, de minisztert nem illetnek, mert alkalmasak a közvéleményt megtéveszteni és a szomszéd kormánynak csinálnak bajt. Mi indította a lengyel lovagot kijelentéseire ? A vajúdó parlamenti helyzet és az a kétségbeejtő védekezés, melyet a Badeni kabinet tárcájáért kifejt. Erős nyomás akart lenni ez az obstrukció ellen, hogy ha a németek moccanni mernek, szétkergetik ezt az amugyis csőcselék parlamentet s az alkotmány 14. §-ával megcsinálják a kiegyez st. Az ám ! Csakhogy ezt tenni nem lehet. Megállapodott a magyar kormány az osztrákokkal, hogy Ausztria is alkotmányos formák között, parlamenti uton fogja a kiegyezést végezni. A legvaskosabb megsértése ott van tehát az igazságnak, hogy Bilinski, aki e megállapodáson jelen volt, ezt a főbenjáró ügyet az obstrukczió leszereléseért igy adja elő, mikor többek között azt is tudja, hogy a magyar obstrukció megszüntetéséhez egyik a többség által adott garauczia jvolt a kiegyezési kérdésnek Ausztriában is a szigorú alkotmányos tormák mellett való megállapítása. Ha tehát el lehetne nyelni az osztrák miniszter szavait, az méltán arra indítaná Simát és társait, hogy a brüuni képviselő Lecher óriás beszélés rekordját elérjék. Már pedig cz]a kilátás nem lehet oly csábító, hogy Bánffy Dezső föl ne hívja Sturui Albertet: ugyan legyen oly szíves visszarecscsenteni a kollegának, hogy „téve s" a beszéde elejétől a végéig. Mi lesz ebből? Hát egyszerűen az, hogy az osztrák kormánynak a Bánffy dessauválása a kegyelem döfés. Badeni meg vau bukva, ha csak Bilinski valahogy nem talál módot kijelenteni, hogy mik bírták a „téves" beszédre. De hogy az obstrukcziós Wolffok nem fogják ezt valami kedélyesen venni, de az ugy is csávában lévő minisztert még jobban elmártják, az természetes. Igy a téves szavak vissza szívásának aranyhidja előtt az obstrukcziós mosdatlan szájú vitézeinek pökései kínálkozván, Bilinski inkább fölmentését kéri és Bádeni vele solidáris lévén, sem tehet mást. A delegációk előtt állva, a konfliktus komplikálja a dolgokat. De Bilinskiék keresték, ők lássák a bajt. A kiegyezés kérdése elé ujabb torlaszt vontak, még hihetőleg föl kell ájlitau.mk a vámsorompókat, hogy ilyen evidensen mutassuk meg Bilinskinek, meunyirt nincs igaza. A. közigazgatási bizottságból. — Novemberi ülés. — Két ellentétes, szomorúan ellentétes momentum várt az ülésen. Terényi Lajost kelletett elparentálni, a bizottág azon tagját, a kit szí' e elképzelhetetlennek tartottak a bizottságban, hogy ne legyen ott. A halai ríis penzálta. Emlékének kegyelettel, igaz szívvel áldoztak. A tudósítás e részét olvasóink Terényi Lajosról szóló csikkünkben találja meg. Volt az ünnepélyes hangulaiu ülés nek egy más forrásból indulószintén megható ünnepélye: a királyi elismerd atadása. Ez igy folyt le : Mólyen tisztelt bizottság 1 — kezdette a főispán a darentátióután. — Midőn elhunyt nemes barátunk emlékének kegyelettel adózunk, nem szabad megfeledkeznünk arról a kiváló megtiszteltetésről, mely bizottságunk fáradhatlan munkásságú régi jeles tagját, dr. Hajnal Istvánt érte, akit <J Felsége legmagasabb kitün te'ésben részesíteni méltóztatott. Dr. Hajnal István a közügyeknek szentelt áldásos életre tekinthet vissza A közügyek terén kifejtett sokoldalú tevékenységével sokszorosan szolgált rá polgártársé ^hálájára. A kőzegézssógügy terén ügyi, mint a vármegye volt tiszti főorvosa,*niajd tiszteletbeli főorvosa, úgyis mint egyidőben Békés nagyközség orvosa marada.idó alkotásokat létesített, Közgazdasági téren kiváló érdemeket vivott ki magának egy jeles vízi társulat éián teljesített közhasznú munkálkodásával.,, Sokat ós kiválót alkotott a kultura, a nemzeti közoktatásügy terén "is. S jelen töfcenyek azon érdemei, melyeket mint egyházának hü fia, egyházi téren szer M. Igaz örömó,'iire szolgál, hogy íoronás királyunk. 0 .Felségének kegyelmes kitüntetését,, az ő legmagasabb nevét viselő rendjelnek lovagkeresztjót érdemes tagtársunk mellére tűzhetem. (Éljenzés.) Hirdesse ez a jelvény hogy a közügyekben fáradozó ö; letlen hazafit polgártársai 'tiszteletén és háláján kivül a koronás király elismerése is jutalmazza. Kívánom, hogy érdemes kartársunk a legmagasabb kitüntetést' szellemi ós | testi ereje teljességében sokáif élvezze ! A bizottság tagjai éljeneznek, mely csak akkor csillapodik, midőn megszólal IH a j n a 1 István dr., hogy köszönr , kifejezze. Beszéde bőkivonatbar a köve® Dr. Hajnal István köszönete. ! | • Hódoló tisztelettel és hűséges alattvalói szivvel köszönöm felséges királyom kegyelmét, hogy az ón parányiságom j munkásságát meglatva, kegyeskedett a legfelsőbb királyi kitüntetésben rószesiiteni. Hálával vagyok oileíve, nogy a közügyekben akként munkálkodhattam, hogy polgártársaim bizalmát kiérdemeltem, örömemet fokozza, hogy a pol; gártársak elismerése mellett a magyar koronás király elismerését kivívtam, mely a közpálya emberének legnagyobb jutalma. Jól tudom én, hogy ez a kitüntetés azt a kötelességet rakja vállaimra, hogy ha lehet, még nagyobb hűséggel ós szorgalommal végezzem kötelességemet. ígérem is, hogy polgártársaimnak kész, tiszta szívű ós szándékú szolgája leszek, fölséges királyomnak pedig loyalis hü alattvalója. Háláját fejezi ki :,BékésmegyeiKözlöny"tárcáía. Maga. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárezája. — Zalavári Agenor ezredes nyugalomba lépve, tábornoki rangot kapott, miut mon dani *zokás : „ad honores." Zalavári azok közé a katonák közé Tartozott, kik többre becsülik az e'/redesí haiáskört a tábornoki rangnál. Nem is fogadta volna el a tábornoki czimet, ha kedves oldalbordájának nem fájt volna a szive a „tábornokné" czimére. A gtnerális a garnison legnagyobb örömére nem Gráczban telepedett le, mint szokás, hanem egy szerény alföldi városban. Nem is azért örvendett a garnison, hogy Zalavári ezredes, most már tábor nok úrhoz lesz szerencseje, hanem in kább azért, mert, mint általánosan tudva volt, szép leánya volt. kit katonáéknál „szép Matildénak neveztek. Zalavári megciökönősödött katona volt es nem volt úgynevezett társadalmi ember. Nyugalma-/tatása után is katona maradt szivben. lélekben. Előtte c<ak a katona jött emberszámba Tarsalgása közt i« mindig csak katona dolgokról bes-zélt. Volt néhány rendjele is, ezek történetét mondta el. ha valakivel megismerkedett. Családjában is inkább katona volt, mint férj vagy apa. Szigorúan megkívánta, hogy a hazban minden az ő akarata szerint történjék, hanem persze gyakori volt a kivétel is, mert a női furfang gyakran ugy intézte a dolgok menetét, hogy hát nem is az történt, a mit ő akart. Hiába, ilyen helyzetbe gyakran jut a férj oldalbordájával szemben. Nem szeretett a generális ur mások kai, mint katonákkal társalogni; mert, mint mondani szokta, csak ezek értik a katonado!gokat; csak ezekkel lehet lovakról, csatakról elbeszélgetni. Hiába, a czivil ember nem érti a katonai dolgo kat, nem tud a katonai bravourokórt lel kesedni, hanem persze ő is kénytelen volt gyakran kapitulálni, nem az ellen ség előtt. — azt sohasem tette, hanem a nők előtt. Hiába akarta vo'na a garnison tisztjeit maga köré gyűjteni, nem lehetett, mert felesége és leánya nem osztoztak az ő véleményében; ők a czivileket is szívesen láttáK magok körül, mert hát a megye és a város tisztviselői közt sok volt a fess és házasulandó gavallér. Ott volt maga a főispán, ki szintén nőtlen volt; habár az a hír volt róla el terjedve, hogy Lászlóffi Jolánnak udvarol. De leginkább járatos volt a házhoz Véghvári Habakuk, főispáni titkár. Vóghvári engedelyt kórt arra, h)gy Bajmóczi Elemér, megyei aljegyzőt bemutathassa a nőknek, a mi meg is adatott neki. Zalavári Agenor az nap estefelé hazaérkezvén a katonai kaszinóból, hol napjait tölteni szokta, azt vette észre, hogy leánya kisirt szemekkel jő elébe. — Hát t^ged mi lelt? szólt oda haiagosan a tábornok. — Ugyan képzeld csak — telelt rá kedves oldalbordaja — hogy mi történt itt mintegy félórával ezelőtt?! Tudom, hi itthon lettél volna, megtanítottad volna becsületre azt a ficzkót, más nevet nem is tudok neki adni . . . — De mond meg már, hogy mi törtónt, mert elfogy a türelmem — oly nagy feneket kerítesz a dolognak, mintha valaki meg akarta volna ölni leányomat. — Csak légy türelemmel, mindent elmondok. Képzeld csak, itt volt az a semmiházi Bajmóczi, kit sokan oly müveit ós ügyes embernek mondanak és ez az ember oly elbizakodottan, mondhatni kihívóan viselte magát leányunkkal szemben, hogy nem találok alkal mas szavakat ezen kvlifikálatlanság jelemzósére. — No ezért lakolni fog, szólt közbe az ezredes, pardon generális. Családom valamely tagjának megsértése, az én megsértésem. Negyven esztendeig szolgáltam a hadseregben, de ezen hosszú idő alatt nem találkozott oly vakmerő ember, a ki engem vagy családomat megbántani merészelte volna, nem ajánlottam volna azt senkinek, mert keresztül jártam volna a lelkén Í3. — Lám I tudtam ón azt, hogy kedves férjem magáévá teszi a mi ügyünket ós elégtételt szerez nekünk a rut meghántásért. — Esküszöm, kiálltott fel a vén katona, hogy bárki volt is az, a ki leányo mat megbántotta, megkeserüli eme tettét. De mondd meg már, mi történt ? mert mindezideig fogalmam sincs a sérelem mivoltáról. — Képzeld csak, heveskedett Zalaváriné, itt volt az a Bajmóczi .... — Azt már hallottam, hanem folytasd tovább, mert ha ez a kínos állapot még sokáig tart, ezredesi, illetve tábornoki becsületemre mondom, ugy igy hagylak, mint szt. Pál az oláhokat és egyhamur nem láttok engem eme házsártos fészekben. — Csendesedjói le kedvesem, csitítgatta a feleség a mérges katonát és egy szuszra elmondta az egész dolgot, mely oly nagy felháborodásnak volt az okozója. — Hát ennyi volt az egész 1 Ezért ugyan kár volt oly nagy lármát csapni. — Hát neked az sem elég ok a felháborodásra ? Honnan vette maga az a gézengúz azt a bátorságot, hogy leányomat az első megszólítás alkalmával magázza, egy generális leányát! — Nem generális, hanem csak ezredes, mormogta magában a vén katona. — De kedvesem, enyelgett a nő, mégis csak generális vagy te és nem ezredes ; ugy ismer téged az egész világ. — Bánom is én, akár ezredesnek, akár generálisnak nevez is a világ, mert egyik sem vagyok tulajdonképpen, csak voltam, erre pedig nem ad a zsidó semmit. — Ugyan, ugyan, kedves férjem, tehát már oda jutottunk, hogy a vén katona is bevonja bátorsága vitorláit ; megérem, hogy még te fogsz bocsánatot kérni attól a ficzkótól. — Arról szó sem lehet, hanem az méltán bosszant, midőn a legegyszerűbb dolgot is annyira felvuvod, hogy leveles bókából ökröt csinálsz. — No gyönyörű műveltség, ily hasonlatokkal élni, midőn az egész család becsülete meg van támadva. — Semmi becsület, itt nem látok megtámadva sem becsületet, sem csalá dot. Ha az az ifjú megsértette volna leányomat, a mit nem akarok hinni, akkor végezzék el magok, de ón nem avatkozom bele, minek is bajlódol oly bajokkal, melyek nincsenek. Ha az a fiatal ember megsértette Matildot, kórjen tőle bocsánatot. Punctum. Külömben küld ide leányomat, hogy megtudjam, mi van a dologban. Matild azonban, mig férj ós feleség czivakodtak, rég elfelejtette a dolgot, sőt még bizonyos meleg érzéssel gondolt ama pillanatra, midőn Bajmóczi oly bizalmas módon megszólította. Csak azt nem tudta, vájjon mért tette azt Bajmóczi ? Elbizakodás, vagy bizalmaskodás akart-e az lenni? Ha ez utóbbi eset áll, akkor nincs kifogása ellene. A kellemetlen affér Bajmóczinak is tudomására jutott, a ki azóta kerülte a generális házát ós vele együtt a sz p