Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-31 / 87. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, október hó Bi-én. 87. szám. BEKESME6TEI KOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zzsilinszky-féle ház) ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Ztóinszky-féleház , 0, ,, . . ... .«,.., . , tayes szám ara 8 Kr. hova a kuldemenyek és az előfizetési pénzek hova a lap szellemi részét illető kozlemenyek küldendők küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A házikezelés ellen Békésmegye életerős községei legtöbbjének saját közvagyona van. Átlag a legmódosabb közsegiit-k Tót komlós, mely még most is, a községi pótadók óriási arányaiban, a midiin pl. Gyulán az államadó 80%-áíg csúszik tol a községi adó, - kétségbeesetten védekezik a községi pótadók ellen és azt eddigelé uem ismerte. Mióta főispánunk a községek vi szonyait tanulmányozza, községi életünket megismeri, azt látja, hogy több községben a közvagyon majduem afféle hasznosítást talál, mint a holt kézi vagyon. Tapasztalja, hogy községeink lekötött házi gazdálkodást űznek, mely sem a községre, mint erkölcsi testű letre, anyagilag uem kedvező, sem a községi lakosok megélhetésére nem helyes. Es a vármegye alispánjához kelt átiratában figyelmeztetőleg fordul a községekhez, hogy az eddigi módszerre!, ahol ennek gyakorlatában voltak, hagyjauak föl. Bővebben meg is okolja a megszívlelendő tanácsát. A főispán ugyauis még az esetben, ha a községek példaadó miutagazdaságokat űznének, — mondja — talán helyeselué a házi kezelést. Felfogásunk szerint még akkor sem, mert a községi közvagyon kezelésénél csak egy szempontot szabad és lehet tekintetbe venni, hogy a közvagyon minél nagyobb jövedelmet hozzon. A mintagazdaság, talán tudja mindenki, a föld termő képességének nem a legjobb kihasználása és éppen azért községi ingatlanokon mintagazdálkodást űzni uem lehet. Hanem a legtöbb közsé'g és ezt a közvagyon jellege adja, a mintagazdálkodástól elütő, ezzel homlokogyenest ellenkező módon gazdálkodik. Vau egy triviális közmondás, hogy „közös lónak túrós a háta", a nagy testületek közös vagyona pedig ilyeu közmondásszerii túrós ló. A kirendelt gazdálkodókat kényelemszeretet, lagymatag lelkiismert jellemzi. Közvagyonnál ritka a jó cseléd és ha kerül is, a hitvány ellenőrzés mellett az is elromlik. A munkás köztudatában van, hogy a falunak szolgálva, lophatja a napot. Mindezek aztán felében szolgálják a gazdasági sikert és végre is, a mi terem, az is annyi kézen keresztül menve, hogy ugy mondjuk, lefölöztetik. A községi ingatlanokon, űzött házi gazdálkodás tehát valami nagy sike rekre általában sohasem vezetett; ahol sikerek voltak, ott kivételes helyzet is volt. Vegyük ehhez, hogy rendszeres és korrekt beállítású költségelőirányzattal kellvén a községek háztartását vezetni, a jövedelem tételeinél rendszerint problémákkal küzdöttek. A nit az Úristen ad, ez volt a jövedelem. Ezt pedig akkor elkönyvelni, iiikor vetik a búzát, teljes lehetetlenség. Azért a házi gazdálkodásit községek költségvetése reális uem volt soha. A főispánt azonbau a kérdésnek sokkal magasabb uézlete vezeti. Hogy ugy mondjuk : a lekötött birtokok fölszabadítása és a szocialismus szeliditése. Miutáu a latifundiumokat nem teheti részben a társadalmi osztályok verejtéke áráu ezek boldogulása tényezőjévé, oda akar hatui, — habár ez ha8onlithatlauul kisebb arányú, de lehető akció — hogy a köztulajdonok apró 'parczellázása által a megélhetés eszköze nyújtassák. Helyzetünkben az akció nem kicsiuylendő. Mert kettőt érünk el vele : a községek háztartását a mai iugadozó keretből biztosabb, realisabb alapra építjük s egyúttal az esetleges pauperiz must is, ha lesz okosság a helyi intéző körökbeu, orvosoljuk. Főispánunk tanácsa tehát nemcsak megszívlelendő, hanem követendő. Óhajtjuk azonban, hogy ez a rendszer aztáu állaudó is legyen. Mert kapkodui, a köztulajdon értékcsökkenése nélkül, nem lehet. Azért lehetetlen az, hogy mig a 11 i á u Béla foispánsága alatt a községi javak jobb értékesítése mellett kardoskodváu, princzipium lett jóformán a házi kezelés, — most meg a községi iugatlauokuak bérleti uton való értékesítése kerüljön megoldás elé, és ez sűrűn ismétlődjék. E kérdést elintézendő, vegyük csak azt, hogy a köztulajdon kezelésénél uiucs meg a dologra sarkaló amaz erő, a mi a magángazdálkodásban a sikernek kulcsa ; nem lehet tehát más feladatunk, mint a nyújtott tanácsot követésre ajánlani. Helyi érdekek. — okt. 29. A helyi érdekek buzgó ápolása az, ami minden fejlődő városban a legfontosabb és legszükségesebb. Különösen vidéken, hova kormány s társadalom is tápoló keze nem ér annyira s annyiszor, mint 'a fővárosba. Az önmagára való utaltság nehéz helyzetében tehát indokolt s érthető a lokalp itriotizmus, ha néha-néha talán szertelenül nyilatkozik is. Mert a legkisebb eszköz s alkalom is egy szemernyit hoz a fejlődés alapkő„Békésmiegyei K özlöny'

1 tár cá[a. Nirvána. — Halottak napján. — Fejem felett villám cikkázik, Lábom alatt inog a föld. Lelkemnek szárnya összetépve, Me}y egykor az égekhe tört! Ifit és remény, mind elhagyán^k. Tov&bb küzdeni nincs erő s Kíntól vonaglik e beteg sziv, S agyamban a lázas velő. És e kínoknak éjjelében Egy fátyolba burkolt alak Fölém hajolva suttog halkan : Kövess, én már rég vártalak. Óh! jer keblemre — rá borulván — Az álmák álma ott terem ; Az én ölelő karjaim közt Elnémul minden gyötrelem Az én csókomból balzsam árad, Majd megtudod, ha nem hiszed, Elpihen a kínoktól fáradt, A kit én magammal viszek. Óh ! jer, kövess a szenvedésből Nem volt elég még ekkorig, Mely rajtad gázol, összezúzva Alátiporva a porig . . . Nincs kivülem senkid neked már 1 Te mindezektői elhagyott; A ki meg neDft csal, jót akaryáq : Az egyedül csak én yagyok. , . És suttog, suttog, egyre si^ttog ; No még se kész ^z indulás Qondol^ozz — a n^ig visszatérek Nevem : Nirvána — elmúlás, Soos Lajo§. Halottak napi szenteneziák. JJ ljalá.1 g túlvilág magvetője. Vajda. A földhöz baj s öröm kötöz, Óhajtjuk, rettegjük a halált. Vörösmarthy, Csak az halhat meg nyugodtan, aki becs-ületesen élt. Ihász. * Öregnek az ajtóban, ifjúnak cselben a halál, Közmondás. * A ki a haláltól fel, elvesztette az életet. Seurne. Meghalni akarni bűn, meghalni nem akarni, dőreség I Kretsman. * Csak a gyáoa fél a baláltól; igen

> de csak a haláltól a harezmezőn, — a haláltól a betegágyon mindenki fél, még a hős is, és ez természetünkben fekszik ! Goethe. * A halál hoszszu álom, az álom rövid halál, az utolsó enyhíti, az első megszünteti a bajt Logau. * A holtakat gyászolja az, a ki kedvük szerint éltYoung. A h$(ál az ember legfőbb java, melylyel nem bírnak az istenek. Stoa. Ila félelmes meghalni, talán veszedelmesebb tovább élni. Kempis Tamás, girunfc lelkünk bölcsője. Balsac. * JJz ember halála árán veszi meg a halhatatlanságot Soarius. * Halálvirág az élet, Életvirág a halál I Loeben * Halál a harezmezőn: dicsőség, halál a kórágyban: elnyugoás; de halai a pallos alatt-, lángoló gyalázat, mely a maradék színében is ég. Kölcsey. Meghalni az emberiség javaiért, Mily boldog, mily dicső halál 1 Szebb, boldogitóbb egy haszontalan élet Minden kéjmámoránál. Petőfi. * Egész életem csak előkészület volt azon jóbarát befogadására, ki engem mindenható fejedelmem trónjához vezérlend. Hunyadi János. * Ki fog félni a haláltól, miután az örök életet igér, ki fél a dologtól, miután tudja, hogy örök nyugalomban fog részesülni l Cassius. * Hiába tapsolsz rettenetes halál: Kik érdemekkel nyertek örök nevet, Kik nem magok hasznának éltek, Büszke hatalmad alá nem estek. * JJ halál egy lélek kísérője, egy magasabb élethez! Raupach. * Hogy a halál után is élünk, hiszem, tudom. Mily módon ? Bizonnyára c-odálatos: szellemi módon. Es én a földön véhez. Azonban a helyi érdekek ápolá sának, jelentőségének ós irányának megállapítása körül határozott ós czéltudatos elvek ós törekvések nincsenek. Sok helyt nyilvánul a nyárspolgári, kicsinyes felfogás, az, mely csak a ma, a rögtöni eredmények után tör, de szem elől téveszti a harmonikus fejlődós távolabbra néző követelményeit. A mi békésmegyei népes községeink magukban is birják a fejlődés alapjait, az bizonyos, hogy a mivel Budapest lett világvárossá, hogy oda összpontosított, a mit lehetett, — habár kicsiben — ez képezi a megyei községek boldogulásának alapját. Szinte nevetséges az az|abderai felfogás, melylyel Csabán, a mit másutt két kézzel markolnának, — az állami kilátásba helyezett iskola ellen viseltetnek. Pedig nem kis jelentőségű az, hogy ha közterhet akarnak levenni vállunkról és népnevelésünk mezején az emulatoJ(a vetélkedés) megindul. Akkor pezsdülnek föl iskoláink. Valósággal nevetséges dolgot müvei az, a ki ebben ellenáll ós ellentmond. E kis kitérés után megokoljuk, hogy mit értünk, midőn a czéltudatos elvek s törekvések jelentőségét hangsúlyozzuk. A dolgokat nem lehet egymástól elkülöníteni s nem szabad pillanatnyi eredményeket ós sikereket hajhászni Js a távolabb czélokat szem elől téveszteni. Az élet mutatja, hogy intézményeink csak együttesen hatnak s igen ritka okul szerepelnek fejlődésünkben egyes intézmények. S nem lehet pontossággal meghatározni, melyik üdvösebb s melyik nem. Vannak szigorúan helyi intézményeink, melyek mégis nagy behatással vannak idegenekre s vannak olyak, melyek helyoly sok csodát látok, hogy móg nagyobbakat hiszek ott! Stiglitz Sarolta. Jlz életből mint vendégfogadóból távozom. ' Ciceró. * Isten föltámasztj a a hívőket az örök életre. Alkorán II. 50. 1 * Mindnyájan meg fogtok halálozni, azután a feltámadás napján feltámadtok. Alkorán XXIII 10. 21. 1 Sok a leány. Irta : Thewrewk István. Mégis csak szeret minket az Isten I Gondoskodik, hogy voltaképpen sohase legyen zord telünk, rideg őszünk : de tavasz és nyár, bimbófakadás ós rózsanyilás ós csak hoszszu, hoszszu évek multán enyhe, szelid ősz juthasson osztályrészünkül. Áldást nyújtó jobbjával teleszórja ezt a földgolyót virággal és oly bőkező, hogy kettő is esik belőle együnkre. Két-két bimbó, egy-egy férfi, ejhaj! ki meri mondani, hogy nem szép az élet?! Mert statisztikai tény, hogy a világon kétszerte több a nő, mint a férfi. A statisztika ugyan tévedhet, de bizonyos, hogy a bájos nem sokkal nagyobb számban virul, mint a mennyiben a bajuszos létezik, sőt vannak közöttünk, akik fór fiakat nem is látnak, mert csak a nők, hejh ! csak a lányok, csak az asszonyok azok, akikhez tekintetük vonzódik, sí mul, tapad. A nő, ha jó, ha rossz, nemé nek titokzatos delejével igaz szerelemmel, vagy pokoli szivtelensóggel, de von'zi, vonzsa a világteremtése óta azt anem t, Lapunk mai számához egy ir melléklet vau csatolva.