Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-31 / 87. szám

Vonja tehát a nőegylet a maga kö rébe a társadalom mindenik osztá lyából a nőket: hiszen az egyesektől ki vánt áldozat, oly csekély, hogy azt szivesen hozhatja meg mindenki azon ju talomért, melynek érzetével, a jócselekedett gyakorlása eltölti a szivet. Mert ha mindenkor talált tért a jótékonyság, különösen bőséges alkalmat fog arra nyújtani ez a tél, melynek immár a küszöbén vagyunk. Hisszük is, hogy nőegtleteink ismét, mégpedigfokozott jótékonyságával fogják igazolni, hogy a humánus érzés mindig otthont talált a női szivekben ós ezen érzelmeket tettek igazolják. Békésen a nőegylet tagjai lettek a módosabb telkes gazdák feleségei. Ha Csabán ebben a társadalmi körben is eljutnak a nőegyesület buzgó verbunkosai : megkétszereződhet az egylet. S akkor kétszerannyit tehet a jótó konyság körül. Probatum est 1 Sz. L KÖZSÉGI ÜGYEK, — Csaba város képviselőtestülete most csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott. Az üiósnek egyetlen tárgya volt, a ta nács jól megokolt előterjesztése, hogy a törvényhatósági bizottság azon határoza tát, mely szerint a községek árvatári tartalékalapjaiból Gyulán árvaszék létesítendő, fe lebbeztessók meg a miniszterhez. A javaslatot Koros y László, főjegyző terjesztette elő. E szerint megfelebbezendő a határozat, mert a tervbe vett intézmény sokkal kisebb keretű, semhogy Csaba gondozásra szorult árváit benne elhelyezhetnék. Ugyanis a Csabán létező 4000 árvának mintegy 10°/o-a igényel gondozást, a Gyulán tervezett árvahazban podig mindössze 20—25 leány árva nyerne nevelést, százalékokban ki sem fejezhető,' tehát mennyi gyermek venné igénybe a községekből az árvaházat ? (egy községre t. i. egy egész árva sem ju'.) Hozzájárul még, a miért az intézményt gyakorlatiatlannak tartsák az, hogy egy egy árvának gondozása a gyulai árvaházban 200 frtba kerülne évenként, pedig ennyi összeg egy munkás családfő évi kereseténél sem kisebb, melyből pedig egy családnak kell meg élnie. C^aba községének legkülönösebb oka szembe helyezkedni a szándékkal, mert veszélyeztetve van öuálló árvaszóke, melyet részben az elkívánt árvatári tartalékalap terhére óhajt léte-iteni, A tanács javaslatát a képviselőtestület elfogadta. Vidovszky János még azzal toldotta meg, hogy a felebbezés ben fölvilágosítják a minisztert, hogyan van az a látszólagos ellentót, hogy mi? a kö'.sógek határozatot, lehet a községi virilisek is tanácskozási joggal birnak (mert a cenzus a megyén kisebb) és mégis a megyei határozatot egyhangúlag hozták. Ez a látszólagos tömegesen megfelebbezik a a megyegyűlésen pedig, jólelienlét onnét származik, bog; >\ megyén első nap tárgyalták ezt a dolgot, mi kor a törvényhatósági tagok több-óge, készülvén a másnapi tisztújításra, igen csekély számban volt képviselve s ezt a határozatot nagyrószben a vármogyei tisztikar, gyulai illetőségű megyebizottsági tagok hozták, a kik oly túlnyomó többségben voltak, hogy az intézmény ellenében fölszólaló nem is kivánta sza vazás elrendeléssel demonstrálni, mily fölfogást tanusit ez ügyben a tanácskozó magvegyülrs. U?y halljuk, a csabai képviselőtestület határozatai egész sora a községeknek megfogja felebbezni, a mi óhajtandó is, nehogy a községek akarata ellenére pénzükből létesítsenek Gyulán amúgy is jelentőségre piczi intézményt. — Gyula város költségelőirányzatát az 1898. évre már összeállította : Bevétele : Kézpénztári maradványból . 943.38 Földbirtokból. Szántóföldekből 13523.87 Kórházföldekből . . , . . 30 — Szenipál árok bérletéből . . 61 G0 Kaszalóból 516 — Szabadkai legelőből .... 3220.— Kispéli 1600 — Etdőből 2673 93 Nádasból 150.— Faiskola jövedelméből . . . 260.— Ve eményes földekből . . . 501.75 Fűzfavesszőkből 300.— Körgát földekből 954 90 Irtás földekből 146 — Középületek bérletéből. Szarvas épületért . . . .. . 500.— Göndöcs népkerti pavilionért 453.12 Józsefvárosi szénáskert épületére 30.— Községi jogok utáni jövedelem. Vadászati bérletből 2442.— 7 őkepénzek utáni jövedelem. Oszt. államkötvény kamataiból 50.40 Kisbirtokosok földhitelintézeti kötvóuy kamatai 50 — Községi adóhátrálókból . . . 977.17 Különfélékből. Mérthitelesités és gabnamórósből 455 18 DoboltatásbJl 71.90 Állami mének élelmezéséből . 213.33 Bikák ugratási dijaiból. ... 15 — Toloncz ellátásból 2185 Vegyesekből 250.— Végrehajtási dijakból .... 2534.81 Síegődtetós 03 szabaditásokból . 400.— Gyámi tartalékalapból . . . 3840.— Vágatási dijakból 5512.— fiegále jogok után. Italmórósi kötvény kamataiból 10383.74 Halypénzszedésből 9054.— Csürhe járásból 185.— Halászatból 85 — Regále részesedésből .... 3713.73 Lakbérekből. Korona épület bérletéből. . . 1600 — Anfang „ „ ... 600.— Nap „ „ ... 200 — Józsefvárosi hid melletti épület 106.— beliekre különös előnnyel nem járnak, de jelentőségük mégis igen nagy. Igy p. o. pénzintézeteink lokális természetűek, de azért nagy vonzó erővel birnak s miként más alkalommal kifejtettük, ezek emelik a város gazdasági hatását. De ez csak egy példa I Az ilyesmi hat, átmegy a közvéleménybe s köztudatba a város összes intézményeinek jelentősége. Mindaz tehát, ami bármely irányban ezeket emeli s gyarapitja, szivesen kell nemcsak fogadnunk, hanem megnyerésén fáradnunk. Igy a hivatalok, csekély helyi számszerű előny mellett nagy jelentőségűek, mert ennél a dolognál az előny nem épen a számszerű eredményekben áll, hanem a város jelentőségének, vonzásának fokozásában, azon az elmékbe beható, a gondolkozást irányitó erkölcsi hatásban, melyet kalmár szellemmel nem lehet apró pénzre felváltani, abban, mely e város népességének szaporodására s igy a kereseti s fogyasztási viszonyok javulására kihat. A soczialis élet alapos megfigyelői ezen jelenségeket ismerik, okait b eredményeit megállapítják, de a nyárspolgári észjárás, mely a napi eredményeket lesi nagy mohósággal, érzékkel a dolgok magasabb szempontból való jelentősége irán t nem bir, látóköre nincs s igy a jelenségek egymásra való hatásait, kiható eredményeit felfogni nem képes. Nekik minden frázis, ami a napi kalmár szellem fogókonysági határvonalán kivül esik, aminek garasos eredményei nem nyomban nyilvánulnak. Nagy hiba volna, ha közvéleményünk e szellem hatása alatt állana, de van reményünk, hogy községeink jelentősége iránt való érzék lassan-lassan nálunk is kifejlődik s az avult nézetek embereikkel együtt lomtárba kerülnek, a hová illenek. Jótékonyság. Nőegyletíinkhöz. Csaba, okt. 29. Korunk jellege az anyagiasság. Ki nemesebb czólokért hevül önérdek nélkül, ki a közjó érdekében dolgozik a nélkül, hogy napidijaért számlát nyújtana be; ki meglátja a nyomort a szivével ós te hetsóge szerint enyhíteni is kész; ki nem tapossa le embertársainak lábát, hogy hasznot igérő versenyben elsőnek érjen be ; ki nem rágalmazza meg az igaz ér demet. hanem megbecsüli; ki nem tudja arczát ós karakterét a viszonyok szerint minden alkalomra akként berendezni, ho-jy mindig ós mindenkinek tessék; ki mely magát bámulatos hazugsággal az erősebbnek hirdeti: vagy fölemeli magához arra az eszményi magaslatra, melyben tisztaságában olyannyira fölöttünk áll, vagy olyan mélyre húzza le, amily nagyot férfi soha se sülyedhetne, önmagától. A lumpok, a sikkasztok az őrültek : korcsmák, fegyházak és tébolydák mögött, ott kaczag diadalmasan az aszszonyi állat. Es ott áll szüztisztaságában a nő, az égi, a szent, a ki egy istent szült világgá, ott áll az egyházakban, a hol a lélek áhítattal törekszik közelebb jutni a tökéletességhez ós, — „könyörögj érettünk." Á hol a szenvedőknek nyújtanak testi ós lelki vigaszt: ott a nő! Hol a romlatlan leánylelket tisztának óvják meg, nemesen nevelik a jövendő családi élet számára: női kéz gondoz, ápol ottan. Ha elemi csapások okozta váratlan nyomor jajdul föl segélyért: édes női hang buzdít jótékonyságra, bájos mama , ós leányfejek leleményes ötletekkel gondoskodnak minél vonzóbb szórakozásokról a nyomor enyhitesére. Mily igaza volt Csiky Gergelynek, mikor a kérdésre : miért nem ir vígjátékot, bohózatot a jótékonykodó nőkről?, azt válaszolta, hogy a női jótékonyságról csak himnuszt lehet zengeni 1 . . . Családi fészekbe bájaival, szendesé góvel, angyalszívével, ki varázsol bol dogságot ? I . . . Piczi, siró angyalkának ki ád életet?! . . . Szerelmes szivének ölelésével, tiszta lélekkel adott csókjának édességével ki buzdit élei küzdelemre ós ki kárpótol az élet sok-sok keserűsége ért?! . . . Ki nélkül nincs valódi otthon s ki teremtheti otthonunkban a boldogságnak egy egész világát ?! . . . Lehetetlen, hogy ez csak álom volna. Csak egy arczkép vagy leírhatatlanul bájos eredetijének láttára szerelmes gyorsasággal ketyegő sziv édes izgalmától az anyagi érdeket, a saját anyagi érdekét másoké megrontásával is nem tudja kellőleg istápolni: az ma ideálista, de nem abbau az értelemben, mint vették ezt korábbi időben, hogy felsőbb, nemesebb, eszményi czélokat tart szem előtt és azok elérésére törekszik; hanem szelídebb kifejezéssel félkegyelmű, nyersebben : futó bolond. Mert hiszen mindenkihez legközelebb áll önmaga ós elég gondot ad az élet ennek a mindenek fölött szeretetreméltó egyéniségnek érdekeit felkarolni ós istápolni. A kik rajta kivül még vannak a világon, az úgynevezett embertársak, azokat is ellátta a természet ugyanazon eszközökkel a létért való küzdelemre, tehát miért osztaná meg az erejét mások védelmére, mikor önmagáért is küzdeni kell. Aztán az eszmék, melyek állítólag a szivet fellobbantják, a lelket föleme lik ! Frázis : sem elégni, sem fölemelkedni nem akarunk, csak élni: önmagunkért. Ez az egoizmus. Járvány, de a jár vány sem fog el minden embert, marad egészséges is mindig. Az anyagiság és egoizmus ezen korszakában is vannak nemesen érző és gondolkodó idealisták ; kik eszmékért tudnak lelkesedni, vannak, kik szivükkel megértik embertársaik baját, szenvedését, nyomorát és midőn azokat enyhítik, nem kiáltják ki: ime, nézzétek, jót tettem ! jus midőn egyik kezükkel alamizsnát adnak krajezárokban, nem nyújtják ki a másikat, hogy a busás kamatokat elismerés és dicsőítés formájában rögtön bekaszszálja : nanem a jót teszi a jóért, teszi csendben, hogy ne fájjon annak, a kinek ad. Hiszen ugy volna jó, hogy az emberiségnek egyik fele ilyen volna, akkor boldog volna a másik fele is. Ez a ne mesen cselekvő emberbaráti érzés kioltaná szépen azokat az üszköket, melyek föllobbanásától és pusztításától annyira félünk. Ha pedig kevés azoknak a száma, kik a jótéteményekben találják örömüket, annál inkább becsüljük meg azokat. Mindezek pedig azért jutnak most eszünkbe, mert megyei nőegyleteink a tél előtt most tartják meg segélyosztó gyűléseiket. Nőegyleteink derék munkátvógeznek. A jótékonyság gyakorlásából kiveszi részét, zajtalanul teszi a legtöbb a jót, nem hirdette újságokban, hogy ennek testét betakarta ; ezt a családot a megfagyástól, emezt az éhhaláltól mentette meg, hogy ezeknek a nyomorát kihir desse, hanem adott egyik kezével ugy, hogy a másik ne tudjon róla. Minő szép volna, ha ebben a szóta lan nemes cselekedetben minél többen rósz vennének. A nőkről van itt szó, kiket már a természet melegebb szivvel áldott meg; kik jobban felismerik a szükséget, az élet nyomorúságai által ütött sebeket ós gyöngédebb kezekkel tudják is azokat gyógyítani. Mennyi ilyen melegen érző sziv van még, a ki szivesen venne részt a nemes munkában, ha társul hívják, ha munkakört adnak nekik. felhevült agynak képződése, mely sohase valósul meg ! Mondja kedves, szép, angyal arczu ismeretlen — soha ? ! Tehát kétszer anynyi volna a nő, mint a férfi. Egy-együnkre kettő is jut, már t. i. ami az arányt illeti a teóriában, mig tényleg — ah, de hányan agglegények bolyongunk egymagunkban a földi utakon. Az élet boldogságának verőfényót, melegét fiatal feleség üde lénye nem árasztja szét maga körül otthonunkban ; a fény, a takarítónő által rendszerint rosszul vágott füstölgő lámpáé, a gyorsforraló lángját s nem ölelő kaiok melegét érezzük (milyen boldogság volna azokat a finom vonalú bársonyos karokat hódolattal, szerelemmel, imádattal csókolni a helyett, hogy itt irok, irok, aggodalmasan nézve egy lopott arcképet, aggodalommal, hogy már valószínűleg örök agglegónysógre van kárhoztatva 1) meleget csupán a kályha áraszt. Nekünk tehát be van fűtve, uh, valóban, rendkívül irigylésre méltó ez a mi szabadságunk I Es én belátom, hogy erre a ki vóteles előnyre nem vagyok méltó : rabszolgának születtem, — tegyen rabszolgájává édes, bájos arczkép ! A statisztikai arány szerint is több a nő, mint a férfi. S hogy olyan sok a leány, annak meg vannak még külön a maga eléggé ismert okai. Ugyanis házasodni nagyon is könnyű, de nagyon is nehéz. Mi se volna könynyebb, mint, ha két lény megszereti egymást, hogy azok egymáséi legyenek. Szeretjük egymást I Ha sorsunk jó lesz s boldogok leszünk. S ha talán erősebb megpróbáltatásoknak leszünk kitéve — talán még boldogabban! Bár dúljon, tomboljon a'vihar, meghuzódunk családi fészkünkben kettecskén s egymás szeméből olvassuk ki a reményt : életünk egének napfényes tisztulását. S ha talan, a legrosszabb esetben, nólkü lözéseknek lennénk kitéve, — boldogta1 nok volnánk-e azért ! Nem volnánk-e boldogtalanabbak, ba egymást kellene nélkülöznünk, ha egymás szerelme nél kül Jiellene élnünk?! . . . Igen, igen, ha a házasságoknál a fő, az egyedüli szeretet! . . . De, amint kát lény tiszta szive igaz szerelemre lobban : megkezdődik az áldott jó világnak mü ködóse. Uh, miért oly sok a nemesszivü ember, ki oly végtelenül boldog a más boldogságának. Kezdődik a kritika, hogy ki-ki milyen „partbie". A fiatal ember, a férfi természetese i lump a legjavából. Valóságos kékszakállú herczeg, a ki bár nem hord jegygyűrűket, mégis ... itt is . . . ott is ... de csitt! pszt 1 mi nem tudunk semmi rosszat, oh, csak éppen. hog\ hallottuk, hát azért emiitjük. No igaz azt is hallottuk, hogy nem is szerelemből nősülne ő, hanem, hogy az adóságaít kifizesse ... a mai férfiaknak nem lehet hinni ! (De hát ha nem lehet, vájjon mi lyen férfinak higyjen a leány ? Égy hol napi vagy holnaputáninak ?) (AZ idő múlik, adja ég, hogy ne csa lódjatok, az igaz férfi szerelemnek szavára bimbóból lózsává nyíljatok boldog szerelemre hivatott, szép fiatal leányok !) Es nincsenek különösebben a leányok sem. Ezek a mai leányok ? ! Ugyan kérem, hát érdemes szót pazarolni reájok ? ! Üres divatbábok, ártatlanságot színlelő kitanult színésznők, akik játóknak te kintik a férfit, a szerelmet, a házasóletet; nem ösmernek mást, csak önmagukat, a maguk mérhetetlen kényelemszeretetét ós ostoba hiúságát. Ezek a leányok, bár rendszerint sok iskolát jártak, voltakép pen semmit sem tudnak, egynek kivétel: a kaczórkodáshoz s a pénzpazarláshoz, ah, igen ! ehez kitűnően értenek. A mai leányok?! . . . Még a kevésbé kitanult is tok-sok hiba, gyöngeség különbözteti attól a bájos, üde, természetes, szelid, házias angyaltál, a kinek a férfi a leányt látja távolból. A földi paradicsomból alig ha fog neked többet nyújtani, mint kozmás paradicsom levest. Irtózik l. konyhától : ügyetlen is hozzá, meg lusta is, hogy varrótűt is venne néha-néha a kezébe : azt hiszi, hogy a semmittevés az elegáns s a mun ka szégyen, pedig a semmitteves : léhaság s a munka : dicsőség, kis nagysád ! A mai leány csak önmagát szereti s szerelmet azért ébreszt a férfiban, hogy őt kihasználhassa. Te légy a minél gazdagabb p 'nzforrá-i, melyet aztán egy szép, da üreslelkü asszonyka kiszámíthatatlan szeszélylyel pazarolhat. Örülj, hogy legényember vagy, szabad! s ne' legyenek elérhetlen vágyaid, ne futkoss délibábok utan, ne álmodozzál boldog családi életről! Hát körülbelől igy vagyunk. S a sok helyen létező társasági szokások csak hozzájárulnak ahhoz, hogy a leányok és fiatal férfiak n .< valami jó véleményt táplálhassanak egymásról. Ha egy már számításba vehető férfi s nem holmi pelyhes állu tacskó, egy-egy leányhoz közeledni akar: csak a szándéka tudódjék ki s már kész a hir, hogy el akarja venni. Még nem is ösmerhetik egymást s a „világ nyelve" már kezdi a dolgot ugy targyalni, a hogy imént meg irtuk. A férfi tehát sok esetben szinte visszaretten az ösmerkedóscől, mert, ha ma egy leányt kisérne : már hirdetik, el akarja venni s ha aztán holnap egy másikai látják : bizonyos, hogy az előbi hütlenül elhagyta Alig van alkalom, hogy férfi ós leány egymást a sok társaságbeli ostoba szokás miatt valóban megismerhessék. Az emberek — mindig a „jó" emberek értendők 1 — többet fog" lalkoznak a mások dolgaival, mint az