Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-10 / 81. szám

8a, tisztogatása, fűtéséről a község gon­doskodnék, valamint a tanitók után fi­zetné a 12 forint nyugdijintézeti hozzá­járulást. De nemcsak egy nógyosztályu elemi iskola összes személyi kiadásait hajlandó a közoktatásügyi miniszter teljesíteni, hanem az állami elemi iskola mellett hajlandó még ezzel kapcsolatban gazda­sági ismétlő iskolát szervezni, egy ki­képzett gazdasági tanítót ezen iskolához kinevezni ós fizetni, ha a község ez is­kolának gyakorló térről ós a szükséges felszerelésről, valamint az iskola dologi szükségleteiről gondoskodik. Bizonynyal a legnagyobb megelége­déssel veszik tudomásul e miniszteri le iratot mindazok, a kik a nagy alföldi város kulturális szükségleteit átérzik, a kik tudják azt, hogy a nagyhangú nem­zeti politika hangoztatása üres szappan­buborék, ha a mielőtt ez eszmények va­lósítása érdekében lépések történnek, a közöny sivárságával öljük meg. De erről szó sincs, nem is lehet. Maga a miniszter is elismeri, hogy Csaba nagyközség közönsége a mivelődés kér­déseiben mindenkor őszinte ós áldozat­kész érdeklődést tanúsított, hiszi tehát, hogy nemes intentióit hazafias készséggel fogja támogatni ós a kivánt hozzájáru­lást örömmel fogja felajánlani. Miután a miniszter a város sürgős elhatározását várja, a miniszteri leirat valószínűleg már a holnaputáni képvi­seleti közgyűlésen is tárgyalás alá ke­rülhet. Az állami vetőmag-kölesönök. A kedvezőtlen termés-eredmény kö vetkeztóben az ország nagyrészében első­rangú kérdés a vetőmag-szükséglet mi­ként való fedezése. Kiváltképpen a kis­gazdák vannak bajban s ezeknek hely­zete a legkedvezőtlenebb, mert anyagi erejük is annyira kimerült, hogy nincs módjukban vetőmag vásárlása. E helyzet következtében az a vesze­delem fenyegette a magyar mezőgazda­ságot, hogy a földek nagyrésze bevetet­len marad. Ennek elhárítása végett a kormánynak kellett közbelépnie s a föld­művelésügyi miniszter tudvalevően meg­tette a kellő intézkedéseket aziránt, hogy a kisgazdák a szükséges vetőmagot az államtól kamatmenteskölcsönképpen kap­ják meg. Ezt a nagvjelenlőségü intézkedést, amely úgyszólván letörte az egész vesze­delem ólét, végrehajtási módozataiban — sajnos — sok helyütt félreértik, illetőleg rosszul értelmezik, minek következtében számos kérdezősködés és panasz érkezett lapunkhoz is. Emiitettük a napokban hogy pl. ná lünk Békés megyében sokkal töb ben vették volna igénybe a vetőmag köl­csönt, ha tudnák, hogy a visszafizetési módozatok milyenek. Áz e tekintetben fennforgó félreértéseket akarjuk eloszlatni. Tudni kell, hogy a kisgazdák a szük­séges vetőmagot az illető község jótál­lása mellett egy évre kamat nélkül kapják. Ahol netalán még a kamat­nélküli kölcsön sem volna elviselhető, ott kivételesen segélyképpen és ingyen adják a vetőmagot. Az ország több helyén megnyilatkozott az aggoda­lom amiatt, hogy a kormány a vetőma got csak a községek készpénzfizetési le­kötelezése mellett akarja engedélyezni. Értesülésünk szerint az akczió nagyobb sikere érdekében és ez aggodalmak el oszlatása czóljából a miniszter elhatározta, hogy a községektől csupán kezességi jótállást kivánjanak, ami nem je­lent mást, csak azt, hogy ha a végrehaj tás után behajthatatlannak mutatkoznék valamely tartozás, akkor a község mint erkölcsi testület, viselni tartozik. Ma pedig ezt a közleményünket a következőkkel egészíthetjük ki: A földmivelésügyi miniszter a köl csönvetőmag mennyiségét egy-egy gaz­dára nézve 500 kilogrammban állapította meg, mert ezt a kedvezményt kizáró lag a kisgazdák részére akarta rezervá'ni. A nagyobb birtokosok közül, is sokan jelentkeztek kőlcsön-vetőmagért, amitazonban a miniszter megtagadott mert ennek ellenkezőjével az egész akczió jellegét veszélyeztette volna. A kölcsön-vetőmagot részben az ál­lami birtokokról szállitják a legjobban megfelelő minőségében, amiért is az idén az állami birtokok nem adták el termé süket. Legnagyobb részben azonban ma­guk a vármegyék vállalkoztak a vető­mag beszerzésére (persze az állam költ ségén) ós pedig olyképpen, hogy saját megyéjüknek abban a részében, ahol fö lösleg mutatkozott, ezt összevásárolták és a megye Ínséges vidékein kiosztották Ily módon folyik a munka például Temes és Torontálmegyében s kétségkívül ez az az eljárás, amely a saját területükön legalkalmasabb vetőmaghoz juttathatja a gazdákat. A közigazgatási hatóság nálunk is, mint az Temesben történt, bizonynyal megosztja fontos munkáját gazdaság­egyletünkkel. Az egész akció most mindenütt teljes folyamatban van s mindaddig nem merült fel egyetlen egy komoly panasz sem ; a minisztériumhoz legalább egyetlen egy sem érkezett Ha mégis lenne panasz (a mit kizártnak kell tartanunk), az érde­keltek leghelyesebben teszik, ha közvet lenül a földmivelésügyi mini ztériu nhoí fordulnak, mely a legnagyobb bu/.góság. gal és lelkiismeretességgel vezeti az ak ciót s kétsógkivül sürgősen és igazságo san fog orvosolni minden jogos panaszt. Ec ügyben még a következőkről ér tesitik lapunkat: Temes, Torontál, Borsód, Baranya, Komárom, Vas, Szilágy, Kis­Küküllő, Udvarhely, Kolozs és Gömör­Kishontvármegyék már fölterjesztették a gazdák névjegyzékéts a kormányrende­letére ezekbe a megyékbe az állami gaz­daságokból 27890 métermázsa buza-, rozs­ós ősziárpa velőmagot küldtek el. A minisztériumban a vetőmag iránti kérel­meket távirati uton 24 óra alatt intézik el. A vetőmagot a kormány a bábolnai, kisbéri, mezőhegyesi ós fogara^i ménes birtokok, a gödöllői korona uradalom s az apatini kincstári birtok terméséből vagy az ezek által ismert termelőktől szerzi be. A kereskedelmi miniszter pe dig a szállításra a legnagyobb kedvez­ményeket adta. Az eladási árakat Bábol nán és Kisbéren a győri, Mezőhegyesen, Gödöllőn és Apaün a budapesti, Foga rason pedig a fogarasi piaczon az elszál­lítás napján jegyzett árak szerint álla­pítják meg. Ezekből az árakból Kisbéren és Bábolnán 20 krt, Mezőhegyesen 50 krt, Gödöllőn 15 krt és Apatinb .n 30 krt vonnak le. A kö csön kívül a föld­mivelósi miniszter, hogy a nagyobb gaz­dák is jó vetőmaghoz juthassanak, meg­engedte, hogy az allami gazdaságokbt 1 a nagy birtokosok száz mótermázsáig kész­pénzért vásárolhatnak, a kisbirtokosok pedig kisebb mennyiséget csere utján szerezhetnek be. A mult hónapban az állami gazdaságokb in készpénzért 2525 métermáisa, cserébe 529 metermázsa ve tőmagot adtak ki. A v tőmagok kölcsönadásán kivül, mint értesülünk, az állam olykóp segit az Ínségeseken, hogy több helyen állami közmunkát végeztetnek, hihetőleg nálunk is. Aradmegyéken az állami telepesek 15 tagu küldött-ege Chernovics Diodor jószágigazgatót a telekváltság fizetésének elhalasztására kérte. A jószágigazgató megígérte, hogy a kóróst a pónzügymi niszternól pártolni jog,ja. P u s z t a f ö 1 d várt, mint békósmegyei kincstári tele­pet érdekelheti ez a hir. Az aradmegvei p n ügyigazgató'ág pedig 30.000 forint ado törlését javasolta a miniszternek. Itt emlitjüx meg, hogy Molnár János néppárt elnöke indítványozta, hogv a kormány ínség akcióiról törvényjavas­latot dolgozzon ki. Mondhatjuk és pedig szerencsére mondhatjuk, hogy csak amo lyan mondva csinált ínségről lehet szó, igy legalább is túlzott kívánság nagy arányú akcziót várni, mely csak az adót tenné súlyossá a jövendőben. Mikor va­lódi szükség forog fönn, törvényhozási akciót kívánni jogos, d.i ez esetben a kormány tárczája keretében elment addig, a meddig mennie lehetett. Milyen lesz a jövőévben a gabona ára? — Olvassa el a gazdaember. — Nincs nehezebb dolog azt eltalálni, hogy mikép fognak jövőre a gabonaárak alakulni, pedig hát ha ezt csak hozzá­vetőleg sejteni lehetne is, természetesen roppant fontosságú lenne a gazdálkodó emberre nézve, már csak azért is, hogy miből vessen többet, vagy kevesebbet ? Most azonban kivételes a dolog, mert most nagy valószinüsóggel, majdnem tel­jes bizonyossággal megtudjuk mondani, hogy a búzának ós rozsnak a jövő év­ben is igen jó lesz az ára, még jó ter­mések esetén is. Miért? Azért, mert az idén világ­szerte gyenge, vagy épen rossz volt a termés. Oroszországban, Indiában ínség van, Amerikának, Argentínának, Romá­niának kevés termett, pedig főkép ezek az államok szokták terméseikkel lenyomni a világpiaczon a gabona-árakat. Tudjuk, hogy Magyarországon is mikép sikerült a termés s hozzá tehetjük még, hogy Nemet-, Franczia- és Angolország, vala­mint Ausztrália is csak szükeseu arattak. Ennek lett következése a nagy áremel kedés, a milyenre már gondolni sem mer­tünk volna. Á világon meglevő gabona pedig ter mészetesen naponként fogy s újig any­nyira el fog használtatni, hogy bármily jó termés legyen is jövőre, még sem lesz nagy felesleg, tehát az árak tern Csök kenhetnek le még a jövő évben. Ezt p dig igyekezzék a mngyar gavda hasznára fordítani. S bá iran lehet most tanácsolni, hogy igyekezzék most men­től több búzát és rozsot vetni. Sajnos, az idei nagy gabonaáraknak kevés has ­nát vehette a magyar gazda, mert részint már előre eladta terményét olcsó áron, részint pedig nem is volt mit eladni. Most tehát a mennyire teheti, iparkod­jék az eddigi veszteségeket pótoini. Eddig az vo't a véleményünk, hogy a túlságos szemtermeléstől óvakodni kell, de a jövő évre nézve másképen n utatko­zik a dolog s az ígérkező kedvező al­kalmat elszalasztani nagy hiba volna. Valamint hiba volna az is, hogy majd ha megint visszajönnek az alacsony ga­bona-árak, akkor is továbbra mindent gabonával akarnánk bevetni, mint ezt eddig sokan a saját kárukra tenni szokták. Különben mindig nagy figyelemmel fogunk lenni arra később mis, h>gy vi­lágszerte mikép alakulnak a termés és az árak s e felől a nagyfontosságú dol­gok felől mindig lájéKoztatni fogjuk ol­vasóinkat hagyni, ha most, midőn a csabai szín­házban „Trilby" a hipnózist és a spiri­tizmust legközelebb Csabán is aktuálissá fogja tenni, a mennyiben K u n h e g y i itt időző színtársulata a Maurier szen zácziós drámáját, ha ezen jelenségek fe­lől egyes esetek nyilvános közlése által is tudomást szerezhet. Ezen körülmény bátorít engem arra, hogy a tapasztalt egyes érdekesebb ese­tek közlése által, szerény erőmhöz kó pest, a magam részéről is hozzájáruljak az érdeklődő olvasóközönség s különösen a spiritiszták ezen méltán magasfoku ér deklődósónek kielégítéséhez. Ha a kétel­kedők közül csak egynehányan is, csu­pán gondolkozni fognak a felsorolandó jelenségek s körülmények mibenléte fe­lől, részemről már akkor sem fogom a jelen sorok megírására fordított időt kár baveszettnek tekinteni. A rejtélyes dolgok iránt az emberi­ség mindig bizonyos előszeretettel visel­tetett, valószínűnek tarlom tehát, hogy ezen érdeklődós a közvetlenül szerzett tapasztalatokon alapuló jelenségek leírása s olvasása által csakis fokozódni fog. Pár hót előtt, az esteli órákban, me­lyekben rendes összejöveteleinket meg­tartani szoktuk, éppen sakkoztunk, mi­dőn az egyik sakkfigura, mindnyájunk leg nagyobb meglepetésére, a sakktábláról váratlanul fölemelkedik s [nagy csöröm­pölés között oly erővel vágódott vissza a táblához, hogy több figura leesett. Mi a teendő húzás felett gondolatokba me­rülve, a táblát akkor kezeinkkel egyál­talán nem érintettük ; ezen váratlan je­lenség előidézéséhez tehát egyáltalán hozzá nem járulhattunk. Hasonló esetek megelőzőleg már több ízben is merülvén föl, azonnal kérdést intéztünk túlvilági barátainkhoz s legnagyobb meglepeté­sünkre azt a választ kaptuk, hogy ezen jelenség előidézése tőlük ered, még pe dig egy rossz húzás miatt bosszankodva, tréfáltak meg ilyen módon bennünket. Más alkalommal pedig egy vörös­borral telt palaczk dugója repült ki nagy durrogás között a palaczkból. E'.t a bor szénsavtartalma nem okozhatta, itt tehát a szellemek bizonyára a dugóhuzással járó fáradozástól kívántak bennünket megkímélni, mit mi természetesen köszö­nettel vettünk. Pár perczczel utóbb egy kártyamutatványnyal voltam elfoglalva, mely abból állott, hogy a játszma kár­tyának az asztalra bocsátásakor a felső lapnak föl kellett volna fordulnia. E'.en fogás igen sokszori kísérlet után sem akart sikerülni, holott az máskor már az első alkalommal is sikerült ós mindig. Ekkor a társaságnak egy tagja fi j gyelmeztetett, hogy ez a tulvilágiak m Qg­] tréfálása lesz; kértük őket, hogy — ha ez igy van — engedjék megcsinálni és a következő alkalommal már rendesen ment a mutatvány, j Túlvilági barátaink buzgó kereszjti­i nyek lóvén, a nagy hét előtti időben a pénteki ós szombati napokra böjtöSóst hoztak javaslatba, mihez mi készségesen hozzá is járultunk. Ebjd közben ép va­lami vitás kórdós volt napirenden, a mi­nek megállapítására egyik szellemet kér­tük föl, oly hozzáadással, hogyha kére sünknek eleget tenni hajlandó, szívesked­jék ezt valami jel által hozni tudomásunkra Alig vártunk pár másodperczig s íme egy tőlünk távol álló szekrény oldalfalán tompa kopást hallottunk ; ón azonnal oda siettem, de hasonló hangot a szekrény falán előidézni nem sikerült, minden kí­sérlet meddő maradt, mert az előbb hal­lott hang az általunk előidézett kopogás hangjától teljesen elütő vob. Pár nappal utóbb pedig a konyhában volt feltűnő nagy lárma s csörömpölés hallható, mintha valami vasdarabokai vertek volna egymáshoz ; minthogy ottan akkor senki sem tartózkodott, méltán föl tünt nekünk ezen különös jelenség. Kér­déseinkre azon választ nyertük, hogy egy ismerősünk szellemei kíváncsiságból szo­bánkba iparkodott bejutni, mit a bennün­ket környező tulvilágiak megakadályozni óhajtván, az ekként kifejlődött erőiköd is közbe keletkezett ezen lárma. Az ilyen jelenségekhez a médium erejének igény vételére nem mindég van szükség, mert a szellemek ereje a médiu­ménál rendszerint nagyobb. „Csakhogy a látványosságok gyakori előidézése sok esetben veszedelmessé vál­hatnék, mert az emberek mihamarább vallási őrjöngósbe esnének ; a teremtő pedig szabad akarattal ruházta föl az ő választottjait, kik szabad akaratjuk szerint élhetnek a ennek azután ugy is veszik hasznát. Ki mint vet, ugy arat" Az idéző jelek közötti rész ugy itt, valamint alább is, a tulvilágiak közlései­mk szószerinti szövegét foglalja magá ban, Nem lesz érdeknélk üli talán az sem. ha elmondom, mikópen szokták a szelle­mek jelezni, ha velünk közlekedni kíván­nak Ilyenkor társaságunk egyik tagjának oldalat érintik meg, ki az érintés helye s ereje után mar egész biztosan tudja megállapítani azt, hogy ki kíván beszól ni. Igen sokszor hallottam, hogy a leg több spiritiszta társaságban nincsennek tisztában azzal, hogy hozzájuk a tulvi lágról kik beszélnek, ná'unk ez az e-he tőség ki van zárva, mert mi idegen vagy kóbor szellemekkel csak kivételesen érint­kezünk s ha valaki hamisan például Shakespearenek vagy Petőfinek mondaná magát, igen jól tudjyk, hogy ez lehetet lenség, mert ezen szellemek a föld szfé­rájából már régen elköltöztek. Igen érdekes vplt azon eset is, mi dőn társaságunk női tagja egy alkalom­mal hipnotikus álomba merült, s rr>i ki­vánságara papirt ós irónt helyeztünk elé­b f p dig álomban ós behunyt szemekkel, igen szépen és olvashatóan egész monda­tokat irt le a papírra, mire a szellemek egyike szuggerálta. A mult napokra pedig társas össze­jöveteleink egyik kezdeményező ós ön­feláldozó tagja a?1 hozta tudomá-unkra, nogy hazafelé menye, egy vjllamos ko­csiba szállt fel, hol kivüle senki ?em volt ; itt legnagyobb ámulatára, egyik elköltözött szeretett barátunkat pillantja meg, ki fekete szalon kabátba, kereszt­betett lábakkal ült a padon s kit a va­súti jegyszedő bizonyára nem látott, mert jegyet tőle nem kivánt. Talán gondolta hogy bérletjegye van. Bizonyos idő mul va ezen érdekes látomány megszűnt. Miként utóbb értesültünk, ezen jelen­ség nem szuggesztió utján idéztetett elő, hanem a túlvilági lény, mintegy mate­rializálva, szemé yesen jelent meg, mi a legritkább esetek közé tartozik, mert ez ez csakis egy tizedik dicnenzióbeli szel­lem nagyobbfoku erejének hozzájárulása mellett s csupán azoknak engedtetik meg, kik e földön hivatásukat helye jen fog­ták fel. Az ilyen tisztult túlvilági lényeknek szabadságukban áll szeretteik vagy ro konaik előtt fontosabb pillanatokban megjelenni s őket ez által valaminek te­vésére vagy abbanhagyására figyelmez­tetni. A szellemek a másvilágon ugyanis igen nemes ós lélekemelő feladatot tel­jesítenek, mert hivatásuk „menteni az emberiséget a veszélytől, jót tenni s meg­akadályozni a rosszat, de nem akkor, mikor az tetté IVjlődjk, h^neni még ak­kor, mikor az a gondolatban megfq gamzik." Ezen hivatásuknak azonban csakis bizonyos idő múlva tehetnek eleget ; a legtöbb lénynek a túlvilágon ugyanis először meg kell tisztulnia, sőt esetleg bűnhődnie is, mert a bűnhődést a földi élet id^je alatt elkövetett helytelen cse­Lk< d k vagy mulasztások miatt a túl­világon ?jha ós senki nem kerülgeti el. „A fejlődés a njásvjlágon abbó} ál}, hogy a szellemek látóköre és éjiz«s-e mindinkább tágul ós tisztul ; a fejlődése azoknak mindenesetre könnyebb és gyor sabb, kik m^r itt e földön is megismerni tapulták azqn egyedüli érzést, mely ne­mesit s a lelket anyagiaktól fölemelni képes."

Next

/
Thumbnails
Contents