Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-11 / 55. szám

Minek fejtegessem én azt, hogy micsoda missió vár e még csirájából alig a felszínre bukkant egyesületre, minek hangoztassam a már százezerszer hivatottabbak által elmondott és a leghivatottabbaknál majdnem süket fülekre talált amaz igazságokat, hogy nem haderejében, nem a legtökéletesebb fegyverek öldöklő szerkezetében, még csak nem is a történelmi dicsőségeken való megelégedés ki nem vesző érzetében, hanem nyelvében él a nemzet I ? A nyelv ama bűvös kapocs, mely láthatatlanul együvé fűzi az embereket, átalakítja gondolkozásmódját, szivét, lelkét ; mit, ha egyszer megtanult és megszeretett, soha többé el nem hagy. Azt tetszik kérdezni, hogy „megszeret." Hát ón a magam részéről nem fektetek arra súlyt, hogy az idegen ajkú megtanulja a magyar nyelvet, bár ez is valami, de még mindig veszendő kincs egy fanatikus izgató ós ábrándozó keze közt, hanem arra fektetek súlyt, hogy szeresse meg. De ki szerettesse meg. Nos hát erre nem lehet egyenes feleletet adni. Midőn a magyar társadalmi élet pezsegni kezd, midőn az emberek életszükséglete ki nem elégül az anyagiak által, de szellemi kincseket is megkövetel, midőn az emberek az egymással való érintkezés után kellemes érzelmekkel távoznak szűkebb otthonukba, midőn mindenkinek megadja a társadalom a mi őt megilleti, nem marad érzéketlen az egyes osztályok törekvései, kívánalmai, talán aspirátiói iránt, midőn az egész magyar társadalmat átfogja hatni a magyar nyelv és magyaros társadalmi élet szeretete: akkor azok, kik a magyar föld szentelt hantjaiból termett kenyeret esznek, már megszerették a haza nyelvét s osztályosává válnak a magyar állameszmének, habár idegen anyatejet szívtak is magukba. A közművelődési egyesületek e kettős czól szolgálatában állanak. Mozgásba hozzák a magyar társadalmat, hogy hullámai átcsapjanak a még mindig idegennek nevezett területekre. A czél nemes, mert hiszen a mű s

1" *+anitása, hátratekinteni, nézvén van e hátul eredmény, hanem előre. E vármegyében, hol külömböző nemzetiségek között ütötte fel fejét a soczialismus mérges fája, oly feladatok várnak az egyesületre, melynek megoldása felé vezetni azt, ambitiója lehet oly kiváló férfiúnak, mint a kit elnökévé, intéző szellemévé választani készül holnapi közgyűlésén. Ezeket elmondván, most már a tisztelt szerkesztő ur engedelmét kérem. Különben azért sem kérem, mert mikor harminczöt fokos melegben gyülekeznek össze az emberek magasztos czólok megoldása feletti tanácskozásra, egy levél olvasása csak senki részéről sem önfeláldozás. Gyula, jul. 9-én. G. B. Külön kamarát Békésmegyének — Készül az uj kamarai törvény. — Szíves figyelmébe ajánljuk Bókósmegye közélete minden igaz fiának, hogy a kereskedelmi minisztériumban a kamarai törvény megváltoztatási munkája folyamatban van. A miniszter, a midőn a kereskedelmi és ipari kamarákat reorganizálja, egyben nem zárkózik el az előtt, hogy azok szaporittassanak. Nem csak nem zárkózik el az előtt, hanem a tervezett törvényváltozás nyilvánvalólag azt czólozza, hogy a különböző közgazdasági zónák, ipari- és kereskedelmi érdekek elválasztassanak, illetve a kamarai területek ezek különfólesége mórlegelése szerint állapíttassanak meg. Hogy ez nem alaptalan állítás, szabad legyen hivatkoznunk 'Dániel kereskedelmi miniszternek egy nála járt önálló kamarát kérő deputációnak adott válaszára. A miniszter kijelentette Máramaras Sziget küldöttségének, hogy a kamarai törvény megváltoztatása iránt benyújtandó javaslatok a készítési stádiumban vannak és ugy Máramaros-Sziget, mint a szomszéd megyék óhajtására e törvényben az önálló kamara felállítása ügyében. Nem szeretnénk, ha bárki félreértené sorainkat. A legnagyobb elismeréssel viseltetünk aradi kamara iránt, mely a hozzáutalt '•^trativ munkában épp oly pedáns, - gomoly. Egy-egy kormány* helyzetnek avatott isme1 nemcsak érdekeinket, de ányzó hatalom cselekvési kézzel megmutatja. Nem *sz néven venni az aradi kamara, ha mi Békésben azt a felfogást valljuk, hogy ipari ós kereskedelmi érdekeink egész mások, mint pl. Hunyadvármegyéjó, a kamarai terület délkeleti határáé ; ha azt hisszük, hogy a kereskedelmi érdekek adminisztrácziója is másként végeztetnék, ha a túlságos nagy kamarai területet fölosztanák. A kamarai fölterjesztéseknek általánosságban kell az egész kamarai területre a szakvéleményt megformálni. Ugy véljük, hogy azokat az erős érdekellentéteket, melyeket a hunyadmegyei erdő- ós hegyi ipar és nálunk a tisztán mezőgazdasági termelés okvetetlenül maga után von, a legnagyobb cirkumspektusság sem egyenlítheti ki. Midőn Békés és Csanádmegyének külön kamarai területet reklamálunk, okadatolni kívánjuk azzal, hogy miután a mezőgazdasági kamarák fölállítása, ugy látszik befagyott, a gazdasági egyletek pedig az önkénytes társulás hol lelkesebb, hol lagymatagabb munkáját végzik — ismerjük el •— meglehetős eredménytelenséggel, de mindenesetre kevés hatással, hogy az ipari és kereskedelmi kamarák agendái közzé múlhatatlanul hozzá kell venni azon mezőgazdasági adminisztrációt is, melyet a közigazgatás vagy nem végezhet, vagy csak fólsikerrel végzett eddig is. És ha az bekövetkezik, hogy a mezőgazdasági vitás kérdések az illetékes fórum elé utaltatnak, a gazdák testületéhez, melyben ipari és kereskedelmi érdekek is képviselve lesznek, akkor a mai nagy aránytalan kamarai területek mellett sem a fölszaporodott munkát, sem a nap nap mellett fellépő érdekellentéteket legyűrni nem fogják. Mindezek nyomán felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy állandó figyelemmel kísérjék a kamarákról tervezett törvényjavaslatot, azt, hogy miféle keretekben akar ez mozogni ? S ha tényleg bekövetkezik a kamarák szaporítása, Bókésmegye Csanáddal kontaktusban kövesse Mármaros példáját s jelentse be igényét egy külön kamarai terület iránt. Csak azon esetben szabadna lemon dánunk a külön kamaráról, ha a kamarák reorganizálása amolyan jelentéktelen kormányzati foldozás lenne, olyan „nesze semmi, fogd meg jól", ha a miniszterek nem gondolnának a mezőgazdasági érdekek adminisztratív testületére, arra, hogy az ipari és kereskedelmi érdekek komoly faktora mellett, váljék e kipró bált intézmény a függő nagy kérdéseknek is egyengetőjóvó. Akkor persze az ipari és kereskedelmi, szempontból jártányi erővel is alig bíró megye meg lehet a mai keretben. De még akkor is föllehet vetni a kérdést éppen ez az ipari ós kereskedelmi csecsemőkor nem involválja-e a külön istápolót a külön kamarában ? A baptisták Csabán. — Saját tudósítónktól. — Érdekes ügyben fog Bókésvármegye törvényhatósága őszi közgyűlésén dönteni. a csabai baptisták ügye ez, akik panaszos följelentéssel fordultak Perczel belügyminiszterhez, mert nekik a csabai szolgabiróság éjjeli gyülekezéseiket nem engedte meg s jobbára — mint mondják — minden gyülekezéseiket rendőrség verte széjjel. A miniszter határozatot ós jelentéstételt vár. Csabán a baptizmusnak három apostola van, akik tudtunkkal mindnyájan Jaminában laknak A három apostol: F a b u 1 y a Mihály kőműves, D o b r o vs z k y András és Pilinszky András. Mint minden baptista, ők is éjjel szeretnek összegyűlni ós az egyedüli szekta, mely a jövőbe veti remenyét s főleg a gyermekeket igyekszik misztikus vallási tóteleikkel megnyerni. Megtörtént, hogy Fabulya egy 14 éves jamiuai leányzót a szülei tudta nélkül beavatott a baptista tanokba, kit meg is keresztelt saját rithusa szerint. A leány halálos ágyán vallotta meg szüleinek uj hitét s csak azt hagyta meg haldoklása közben, hogy őt uj vallása szokásai szerint temessék el. Nagyra volt a baptista-triumviratus e győzelmén s Békésről a legjelesebb szónokot kérték föl temetésre. A hatóság azonban ellenőrizte az uj szekta temetését, sőt — a mit a baptisták nagyon is fájlaltak — nem is engedték szónokukat szóhoz, a jelenvoltakat panaszos szavuk szerint fel is irkálták. A főszolgabíró főleg az éjjeli gyülekezeteket nem engedte meg, mert nem nyert garancziát arra, hogy a Békésben kivételes állapotok következtében tiltott gyülósezést akarják-e lehetővé tenni s voltaképpen vallásos összejövetelek czimón nem asocialista tanok terjesztóse-e céljuk ? Betiltotta tehát az éjjeli összejöveteleket ós nappal is kellő ellenőrzés mellett rendezhették összejöveteleiket. A főszolgabíró azonban felhívta Fabulyát ós tarsait, hogy ha jogaikban sértetteknek érzik magokat, ez ellen fokozatos fellebbezésekkel élhetnek. A baptisták azonban, ugy látszik, ellenségei a bólyegfogyasztásnak és a kérvónyezésnek s a rendőrség félrevezetésével próbálták összejöveteleiket megtartani. Persze az eredmény az lett, hogy öszszejöveteleiket nem tarthatták meg, mert S p i s j á k azonnal ott termett s szót^karatos, nyafogó gyerek, abban töri a fejét., hoe el valami kolosszális felfordítana szerűen az ill a folyosóra, nézi a eket, néha beszelgetóst 'gyerekekkel, ugy ka Lőrincz, a bac i egya tollat es kirohan rgest intéz Zot-hoz kerül, a míg arra a szobába lepjen IrzHnnk hívjak s >hoz hasonio, 17 nindnyajan szebacei, mert Zoe ni. bácsi néha meg zóllitja őt, tehát • ő valahol az eran a tündérleánézett a nagy kófehérlett elő. jnohos, a tornánál, öreg hársak hársak alatt la41, Tiszával, az millával, a cziczányes tollú madáryokat kiáltott az íz erdőből, ringó néztek a széles dóki égen pedig Itek tova. S igy •-. A bubák egyen la egyszer elveis megkopott és ^történt mindez, az erdész és Erigy került el Ernt kellene elmonó érdekes az, hogy nem nagyon sze rettók Erzsikét ? A rokonok fájdalom, nemcsak a regenyekben gonoszok, de gyakrabban az életben is. Oly egyedül maradt a kis Erzsike, mint az ujjam, mondom nagyon egyedül. Hat mit csináljon egy szegény gyámoltalan leanyka, kinek senkije sincs, íme itt a sz'p főváros, hol mindenki ráakadt a maga szerencséjére. Ő feljött, — s mikor már második napja barangolt az utczákon ehesen, fáradtan, — ós a bacsika felfedezte őt. Eí nagyon különös történet. Különös azért, mert ma ilyeneket nem szokás irni, mar ma az olvasók t. i. többé nem hisznek el némely dolgokat s már megszokták, hogy a novellisztikus műfajok hősei sze menszedett gazemberekből állanak. És a bác-d nem tartozik e hősökhöz. Ő tudniillik csak egy bozontos kis fekete ember, oly ragyogóan fekete a szeme, mint az egéré, talán vén már, de gyönyörű feje van és csak irkál ide, meg oda mélyseges dolgokat és jó és derék ós rongyos. Ez a bácsi. Hát a bácsi lud nemesen gondolkozni, ő már nem arra való, hogy szerelmi idylleket szövögessen Ugy, de ugy megszerette ezt a „kicsi kölököt", hogy azt ki sem lehet mondani. Hát ez a kicsi kölök ur ma a fogadóban. II. Mert mi fogadóban lakunk. A dolog ugyanis igy áll. A bácsi lakik az egyik szobában, a másikban lakik Zoó. Mi„körül a folyosón s vigyázunk Zoóra. (3 az ősszel az énekesnői pályára lép. Itt a bácsi intézkedik. Jeles mesterek kezére bizza a karcsú kölköt s ím nem telik bele esztendő sem, Zoó megjelenik a színpadon, meglássák milyen gyönyörűen fog énekelni. — Mert már ma is csinos és behízelgő a hangocskája. Hát igy mi boldogok vagyunk. Zoé szeret lustálkodni. Erre van alkalom és idő. A bácsi ugyanis szarét irkálni. Ez pedig nem veszi igénybe az egész szobát. Bácsi leül az asztalhoz, Zoó elhever naphosszat a divánon. Ekkor olyan ő, mint egy selymes szép czicza. A szemét félig lehunyja s igy kéklenek szürkén, mé.ázóan ama csillagok, amikbe az egész boldogságos világ lakozik. Gesztenyebarna fejecskéje elpihen a vánkoson, a bácsi szorgalmasan rakosgatja egymás mellé a betűket, — Zoó im egyszerre alszik. O fél magában leányosan kicsi szobácskájában ós átjő a bácsihoz. . . . S igy telnek múlnak a napok. Egyszerre szépek lesznek a hajnalok, a Duna fölött ébred a nap, derű és mosolygás érzik a légben, im egyszerre nyár lőn. Es Zoó szeret sétálni, nagy utakat tenni a bácsi karján. Mivón, kicserzett kutyák mögöttük kullogunk és könybelábbadt szemmel nézzük ám Zoót, a ki friss, üde ós eleven és — édes jó Istenem mindnyájan oly diákosan szerelmesek vagyunk belé, mintha tegnap multunk volna el 16 esztendősök. — Sőt megestek ama dolgok is, hogy többször térdre esónk Zoó, előtt, a mit e jelenetet ifjúkori tévedéseinkben gyakorolta leiratuk és mondom, igen, igen szerelmet vallottunk. Zoó komolyan nézett ráng. — Jól van, gyermekem, a dolgot tudomásul veszem, de ismételni ezt nem szabad, igy szólt s kicsi kezével, a mi oly fehér ós édes, megsimogatja a hamvasodó vén fejüket. Mert Zoó szép, mint a hajnal, karcsn, lengő napsugár s ő maga az ifjúság. Levél egy fürdőző asszonyhoz. — Saison vers. — Mind szent igazság bájos nagysád, Mit ön előttem konstatált A fórróság gyötrelmes itthon, A fürdőszezon is beállt. Ilyenkor minden uri hölgynek Fürdőzni illik — jól tudom S én mégis azt tanácslom önnek, Maradjon itthonn asszonyom !