Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-30 / 78. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, szeptember hó 30-án. 78. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/« sz. (Zzsiiinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara ü ur. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleháj hova a küldemények és az előfizetési pénzel küldendők. A hirdetési dij készpénzzel hwybpn fizetendc „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A király. Most vasárnap a magyarnemzet szive dobbanása közben egy világtörténelmi tényét vettük tudomásul a magyarok nagy királyának. És azóta a szalma­fedeles kunyhó, a tornyos kastély szé­les e hazában betelt az o' nagy ne­vétől. A túláradó sziv minden érző' szavával hirdették már előttünk nagy nevét, de méltatlau lenne tollúnk a nyilvánosság szolgálatára, ha nem a lap homlokán, melylyel az újság mon­danivalóinak foutosságát kiemeli, ha nem e helyen, habár csak halováuy accQi djaitrezegtetnök megannak a mély szeretetnek, mely a koronás főt illeti kétszereseu most, nagy szive meg­nyilatkozásának napján. Mikéut a kegyelet pazar fényű csillogásánál jólesik a szeműek a sze­génység szegényes mécsesse: legyen bár mécs világ, az osztentativ érzések megindító fényességében és erejében szavunkat nem hallgatjuk el t A mi vasárnap publikáltatott, a magyar királynak kegyelete a magyar nemzet tiz epochalis alakja iránt, az a magyaroknak történelmi fordulat. Epocha, melytől kezdve a nemzeti el­ismertetés fényes utján halad az a nép, mely megbűnhődte már a multat s jövendőt. Focus, melyből szétsugárzik a tör­ténelmi kegyelet és nemzeti erősödés. Összeforrasztó erő, mely a nem­zeti haladás munkájában mindenkit egyesit. Jelkép, melyről költő dalol, művész alkot. Sorsfordulat, mely háromszázados történelmi kegyeletet lerombol és a nemzeti király köztudatát megépíti. Minden szónak kicikoruyázottszép­sége üres kísérlet szivünk érzelmei kifejezésére. Áldjuk a végzetet, hogy a sokat szenvedett hazának ilyen királyt adott. Miután pedig tanuja voltunk, mily igaz hangján a szivek érzésének, szólaltatta meg főispánunk a hétfői törvényható sági gyűlésen, a királyiránti szeretetet, a szép megnyitó ide vonatkozó részét ezekben adjuk. * Bajaink közepette nem szabad meg­feledkeznünk azon nemzeti örömről, me­lyet a német császár mult heti látoga­tása Magyarországnak okozott. (Halljuk.) Roppant küzködés, munka és fárad­ság, mig valamely nemzet számottevő tényezővé küzdheti fel magát. Hiszen keservesen kellett tapasztalnunk nekünk magyaroknak, hogy még a legközelebb mult, évtizedekben is, daczára erőfeszité seinknek. melyek segélyével elmaradott­ságunkból kiemelkedtünk, intézményein­ket kiépit,ettük és a kor színvonalára emeltük, a müveit Nyugot még csak lé tűzésünkről is alig vett ludomást. (Igaz! Ugv van!) A kitartó küzdelem ered­ménye azonban nem maradt el. Most már ismeri r külföld Magvarország értékét ós erejét, nemcsak tudomást vesz intéz ményeiről, de tanulmányozza is azokat. Ennek az uj állapotnak, annak, hogy Magyarország a modern kulturnemzetek sorába tényleg már be van véve, legfé nyesebb külső kinyilvánitását halljuk Budapesten a németek nagy szellemű császárjának ajkairól. Neon a német csá szár nyilatkozata emelte Magyarországot a kultur nemzetek rangjára, de a német császár csak oly nemzetről nyilatkozhat annyi tisztelettel és szeretettel, mely nemzet a kultur nemzetek családjának jogosult tagja. Ezen császári látogatás benyomása alatt multunk sz^bb emlékei tárulnak szemeink elé s egy jobb jövő hajnalha­sadását érezzük. (Tetszés.) Hálával gon dolunk felséges királyunkra, arra a nagy uralkodóra, akinek bölcs és szeretetteljes uralkodása és főleg a békének — minden haladás szülő anyjának — fentartására irányzott őszinte törekvései tették lehe­tővé nemzetünknek, bogy a benne nyu­godó erőket alkatának, izomzatának meg­felelőleg kifejleszthesse. Hálánkat lelkesedéssé fokozza felsé­ges királyunknak nyilvánosságra csak tegnapelőtt jutott azon nagylelkű elhatá­rozása, hogy multunk azon kiválóbb alak­jainak emlékét, kik a nemzeti élet kü­lönböző téréin kitűntek, széke3 főváro­sunk közhelyein márványban örökitteti meg. A legnemesebb alakban való mél­tánylása ez annak a rajongó szeretetnek, melylyel a magyar nemzet királyát kör­nyezi. (Helyeslés, tetszés.) Uraim 1 Akkor midőn a német csá­szár látogatásának emlékei és felséges királyunk legutóbbi kegyelmes elhatá­rozása minden igaz magyar ember szivét örvendetes lelkesedésbe hozták, vétettem volna Békésvármegye közönségének ha­gyományos hazaszeretete ellen, ha ebben a teremben, melyben a hazafiatlan szó nem hangzottéi és ne hangozzék el soha, meg nem emlékeztem volna ezekről a jelentős eseményekről, melyek oly mél­tóan fokozzák nemzeti öntudatunkat. Indítványozom : határozza el a vár­megye közönsége, hogy a koronás király iránt érzett törhetlen ragaszkodását ós lelkesült szeretetét a kormány utján fel­iratban juttatja a trón zsámolyához. (Za­jos helyeslés, tetszés, éljenzés. Felkiál­tások : Éljen a király I) Békósmegye közgyűlése. A mit minden prófécia biztosra ve­hetett : csakugyan nagy erdeklődés mu­tatkozott a megyegyülés iránt. Különösen a második napon annyian jöttek be, mint még soha, csak szavazat a szeghalmi fő' szolgabírói állásra 223 adatott be. De ne törtessünk mindjárt a második nap kró' nikáihoz. Az első napon emelkedett ma­gaslatu tanácskozás volt és olyan iga^ loyalis tüntetés, mely méltó megnyiiat kozása volt a nemzeti közöriVaie'K A királyához hü magyarnak odaadását mes terien, szárnyalóan és alakilag >s hatá­sosan szólaltatta meg a főispán. Borf^de nagy tetszést s lelkesült helyeslést ara­tott. Közlendőink oly csa] atos?.í' 'árják a nyomdafestéket, hogy a beve'-te < sza­vakkal is szűkölködnünk keli azért egy­szerűen hozzáfogunk a ré/éiirtához. A megnyitó beszéd. Kilencz órakor L u k á c s György dr. főispán éljenzés mellett (ílfoglalvái helyét, nagy ügyelem, növekvő helyes­lés és lelkes éljenzés melleit szó szerin a következő nagyértékü beszédet mon­dotta : Mélyen tisztelt közgyűlés i . Bizottságunknak őszi rendes köz gyűlésünkre szép számban ö?szesuregleti igen tisztelt tagjait őszinte szívből üd­„BékésmegyeiKözlöny'tárcája. A t. megye Házból. — Karczolat. — Krónikás tisztemhez képest minde­nekelőtt azt kell előrebocsátanom, hogy a haldokló lutri u'olsó napjain a nópbi zilom lutri számaival akirta megütni a szeghalmi kvint-ternót három kifogásta­lan uri ember. Mondjam-e, hogy mi a nv >k ? Nem lehetett biztosra venni, hogy kit instellálnak Szeghalmon, egész az él jenzések fölharsanasáig. Es habár ilyen kritikus volt a helyzet, maguk a tisztelt koriesek izgatottabb voltak, mint a je­löltek. Igy például Csánky Jenő az okszerű szőlőkezelés kis kátéját olvas gatta gyűlés előtt, W i e 1 a n d esperantó világnyelven diskurált P o p o v i t s fő­szolgabiióval, Kiss Laczi választási vicceket irt kézi és aljegyzői használatra. Es impozáns módon nyugodtak voltak, megannyian, mintha aczélból lennének idegeik. Csánky, Petneházy fő nótárius jól táplált arczulatán elmélázva, arra a konklúzióra jött, hogy mégis táp­láló étel a köröSTtarcsai hal, Wielan d az es-perantó nyelvet abbahagyva, Hor­váth Jánossal értekezett, hogy a négy nyüstös vászonszövés mily okozati ösz­siefüggésbe húzható a háziiparral s je lesül a socíialismussal, Hajnal Béla, a kit „per mopsz" ez a valasztás szintén érdekelt, csodálattal t-legyes bámulattal tekintett a jegyzőkönyvet fehér lapról olvasó, egyébként érdekelt jegyzőkre, a kiken, különösen Kiss Laczin nem lát szőtt meg a választás-láza és olyan ott­honos eloquencziával olvasta a jegyző­könyvet, hogy beillenék a kath. kon gresszusba előadónak. A hogy aztán szavaztak, a jelöltekre mintha április szeszélye vonult volna. Előbb (a gyulaiak tömött voksán) W i e­1 a n d derült föl; az orosházi szavaza­tokra S z a 1 a y József dr. czitált a bib­liából : „Ezek az én szerelmes fiaim, kikben nekem kedvem telik"; a csabai kiadós szavazatokra, melyekre az abszo­lút többségét zúdította Sárrét, Csánky derült föl. Szép nagyon ez az alkotmá­nyos mérkőzés 1 Maján szerint az a kár. hogy oly ritkán van részünk belőle. Kutatni kezdem hirlapirói szempont­ból, mit nyertünk a választásokkal? Egyet kétségkívül. A vármegye legbo­hémebb Lacija, miközben a betegápolási pótadót referálta, elvizesült szemekkel, szivkalimpálva súgta az egyik kollegá­jának : — Meg fogok Eősülni. Fel fog virulni a hymen-rovat I * Az uton, a midőn a megterhelt vo­nat vitte a szavazatokat, a korteskedés izgatottságába valósággal harmatként esett a S a 1 a c z Oszkár elbeszélése. — Urak, egy kedves barátunkat, itt van közöttünk, de nomina sunt odiosa, nagy csapás érte : leégett két nagy asz tag búzája. Miután ugy volt biztosítva, hogy az intézet köteles az az napi ter­ménytőzsdei árat fizetni, mit képzelnek, mi törtónt ? — Az az ur fölcsapott milliomosnak. — Ezen már lul van. Nem ez történt, hanem az, hogy az őt ért szerencsétlen­ség alkalmából alig győzte aláírni asze rencse kivánó láviratok blankettáit. A táviratokat pedig, mint élete legszebb emlékét őrzi. * A másikat L e d e r e r Rudolf be szélte. — Uraim 1 Az én kertem almafájátegy közveszélyes bolond egész nyáron át éjjeli fekhelyül választotta. Szemmel láthatólag összerezzent a társaság, a vármegye Pista bácsija külö nősen. — Etiől a bolondtól aztán, ha lebo rult az esti szürkület, nem mertünk ki­menni. A házi cselédeim fölmondottak. A legnagyobb izgatottsággal lestem a Bekésmegyei Közlönyt, mikor irja már le a közveszélyes bolond valami esze­veszeti, szörnyű tettét, mely e ngem kö­zelről érdekel. Dunay Alajos főtisztelendő ur se­gített ki. O az egyetlen, a ki az ő ke­netes ajakával tud hatni a bolondokra. Tiz forintot deponáltam nála. Ebből illő részleteket kapott a bolondunk, de Du­nay főtisztelendő ur soha el nem mu­lasztotta megjegyezni: — Fiam 1 pénzt csak addig kapsz, mig le nem fekszel a Léderer ur alma­fája alá. Azóta nyugodt vagyok. Morál: Vannak még okos bolondok. * A bolondok igy aktuálissá válván, a társaság egyik tagja minden kötekedési szándék nélkül, ezekkel a szavakkal for­dult társához : — Igaz, hogy lent volt Gyulán Nie­dermann tanár? — Igaz. — Hát az igaz-e, hogy kijelentette miként Gyulára hi őrúitek uáza kitünőer van megválasztva ? — Az is igaz 1 * Becses lapunk (már engedjék meg ha rám ragad a nyilatkozók hangja) ma számában nem birta elhelyezni a mező berónyi útról való igen snájdig vitát. En­gedjék meg, ha ebből egy kis szemel­vényt hozok : Kun Béla: Én igazán szégyenlem hogy a vármegye urai, alispán, a főmér­nök azt mondhatják, hogy földutat nem lehet jó karban tartani. H a v i á r főmérnök : A nagytiszte letü urnák kár olyan szégyenlősnek lenni Én már tizenkét éve minden igyekeze­temmel azon vagyok, hogy a földutakal jó karban tarthassam ós az nem sikerüli soha. Csodálatos, hogy ón nem szégyen­lettem magam. Szégyenlőség dolgában t nagytiszteletü úrral nem vehetem föl s kesztyűt. De hát minek szégyenli magá azért a nagytiszteletü ur, mikor nem raj­tunk, munkánkon áll az. Függ a jó Is­tentől, a jó időjárástól. B e r é n y i: Nem tudom megérteni ha a mikor egy hidon nincs forgalom, £ vámokkal hogyan lehetne azt jövedelme zőbbé tenni ? H a v i á r: Egyszerű szorzással. Mind járt meg is magyarázom. Ha száz kocs fizet kocsinkint 1 krt, az 100 kr, ha pe­dig ugyanez a 100 kocsi fizet 10 krt, as 1000 kr. A kis számtani gyakorlati tani tást a közgyűlés derültséggel kisérte. De legjobbat mondott Jeszenszkj Károly különben igen szép és tárgyias

Next

/
Thumbnails
Contents