Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-16 / 74. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, szeptember hó 16-án. 74. szám. • • flü BESESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Anuonvi-utcza 891/ sz rZzsilinszkv-féle házi ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél éyre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. | Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház Apponyi-utcza »»!/« sz. ^zsiiinszky-ieie nazj , gzam apa & ^ hova a küldemények és a

z előfizetési pénzek hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Királynapok. +) Az alkotmányos élet viszszaállitása óta nem történt meg, liogy Magyarország földjén fogadja a magyarok királya fejedelmi veudégét Bécs volt a dédelgetett hely eddig, mely sütkérezett a birodalmi székváros presztízsében s féltékeny gonddal óvta, nehogy a társország fővárosa az európai köztudatban olyan helyet foglaljon, mely mint „senkinek alá nem vetett önálló országot" joggal megilletné. Innét van, hogy nem nehéz fölkutatni külföldi tankönyvekben, mi csoda viszonyban állónak látuak miuket idegenben Ausztriával. E tankönyvekben aféle tartományi székvárosnak jelentik Budapestet és tanitják. Bécs azért fenekedett tavaly a millennaris ünnepélyek ellen, mely rést tört az európai felfogáson és széles körben világosított föl arról, hogy Magyarország közjogilag önálló ország, csupán szerződéses viszony ápolja némely közös ügyét és kétoldalú szerződés ismerte el a két ors/ág közös fejedelmét, a ki az osztrákoknak császár, nekünk pedig apostoli király, kiért minden honfi karja készen áll. Nem a fényes ceremóniák, de az ünm-pek politikai jelentősége miatt elsőrendű figyelem illeti meg Vilmos német császár magyarországi találkozását, kitől egyébként a politikai események jósai nagyobbszabásu politikai kijelentéseket várnak és ennek idejét most hétfőhöz kötik, e hó 20-hoz. Nem szabad figyelmenkivül hagynunk, hogy az orosz francíia szövetkezés hatása alatt, a szövetségben álló fejedelmek találkozását nagyobb figyelem illeti meg s az egész kontinens lázas várakozással figyeli, mik történnek Magyarországon ? S lehetetlen elképzelui, hogy a hármas szövetség törhetlen fönntartása éppeu most ne publikáltassék, mikor a franczia gloire merész bosszúálló hadjáratban törheti fejét, mióta Miklós czár ajkai a Faure elnök, az egykori bőrgyáros ajkait élték és az aliausz jeligéje végigszáguldott a véu Európán. De nem e látogatásnak politikai jelentősége, a mi elsősorbau magyar nemzeti szempontból figyelmet érdemel, inkább az, hogy Magyarország a hármas szövetségbeli irányadó és aunak fejedelmi proklamációja magyar földön haugzik el. Csak tüszköljenek az osztrákok ! Bármily nagy ovakodásokkal ápolták túlsúlyokat, a magyar politikai okosság és igyekezet a kiegyezés harmadik évébeu már megszerzi elismertetését. Nem favorizálhatja többé Bécset a diplomaczia sem. A királynapok pedig megérlelik a teljes és önálló magyar udvartartást. A felötlő hirek, melyek arról szólnak, mily módtalauul érezhető a magyar udvartartás hiánya, hogyan nem lehet a fejedelmi czeremóniákat a rendelkezésre álló keretekben megcsinálni, arra vezetnek, hogy ha Magyarország politikai jelentőségét elismerik, adják meg azon szereket, melyik nélkül a monarchikus önálló állam elképzelhetetlen. ürömünkre szolgál, hogy a király napokat nem zavarta meg semmi díssonanczia. Harmincz év alatt annyi közjogi keserűség serkedt föl az ünnep alatt, annyi czimer, zászló afféreiuk voltak; mindeu nemzeti manifestác ó, fejedelmi fogadtatás belefúlt közjogi sérelmekbe, hogy félve gondoltuuk arra, miut fogja az ellenzéki szellem a szúnyogot elenfánttá fujui, ha valami visszájára fordul, inkább emberi gyöugeség, mint célzatosságból. De eddig nem történt semmi. A lapok egyenlő módon lelkesedve irnak a fogadtatásról, eloszlott a főváros kanapé pöre, talán a főrendek is megemberelik magokat és enuak tudatára jutnak, hogy „a nemesség kötelez." Mert ez a felhő még nincs az ünnepélyek fényéről levouva. A mágnás urak a fejedelmi látogatás alkalmával is egyházpolitikáskodnak és tüntetni akarnak Bánffy Dezső ellen. A demoustráczió azonban illoyalitásuk tüntetése lesz és bizonyosan visszafelé sül majd. Ez a politikából való önmegtagadás, akik annyira szeretnek a fejedelmi kegyben sütkérezni, nem politikus. Éppen azért bizuuk benne, hogy a magyar főrendek sem váltják be azon fenyegetésüket, hogy tüntetőleg férevonulnak a királynapok alatt a — Bánffy bosszantására. A vármegyei közigazgatásból — Szeptemberi ülés. — Már az bizonyos, hogy nem babo násak a vármegye urai. Tizenharmadikára hívták össze a közigazgatási bizottságot. Es a 13-iki dátum az ügyek gyors lebonyolítására szerencsés terminus volt. A mi ritkán történik meg, mikor megkondult a levesre hívó déli harangszó, Bodoky Zoltán h. főjegyző már fel is olvasta a tanácskozás jegyzőkönyvét, melyet nyomban hitelesítettek. A tárgyalásból alig emelkedik ki valami jelentősebb dolog. A bizottsági tagok is ritkán szólaltak föl, néhány adó felszólamlási ügy keltett egy kis disputát. A bizottság két csabai tagja terjesztett elő iuditványt: Vidovszky János a vasúti átjáró ügyében kivánt intézkedést, minek foganatja lett és Zsilinszky Endre dr. bizottsági tag hivta föl a figyelmet •i csabai teherpálya udvarnál levő tart„BékésmegyeiKözlöny'tárcája. Itt vagyok. — Novelette. — Irta. Huberth János — ... Szeretem, kimondhatatlanul szpretem magát Irma ; ne, ne űzzön el, oh hallgasson meg, Kérem 1 Esengek, hallgasson meg. Hisz oly sokáig volt szerel mem néma . . . Oa után hajszolt, asszo nyom, az utczákon, a salonokbac, a nagy vigasságok és az élet csömörének fényesen illuminált termein : a színházban, koncerteken, mindenütt néztem, bámultam magát, de hallgattam . . . Mert fél tem, hogy ha szólok, nem tűr meg közelében, pedig nekem föltétlen életszükséglet, hogy a maga közelében legyek . . . De most már elhatároztam, hogy szólok. Akármi töriénjék is velem, nem bánom. Szólnom kellett, mert különben . . . megőrültem volna . . . Igen, igen Irma, én szeretem magát, reszketve, féltVe, imádva szeretem. Szeretem a nézését, a járását, a hangját, a kezét, lábait, szeretem ruhájának suhogosát, kejjel szivopp ínagam|)a arczának észbontó szépségét, piegbödulok, elkábulok szemeinek tekintetétől, örömmel, boldogan venném, ha ajkai csókolnának az őrületbe, ha karjai ölelnének a halálba . , . ... Az a szépséges, viruló fiatal asszony, kihez e forró, perzselő szavak intézve voltak, mely melankólíával tekintett a férfira, kitől a szavak eredtek. Teskintetében mintha az lett volna kifejez ve, hogy a tüz, mely előtte most itt magas oszlopban felcsapott, neki, előtte semmi, de épen semmi. Káprázat, csak fénye van, de melege nincs. Pedig, — ki ludja, talán — ő, a madonnaszépségü, jéghideg, büszke asszony is szeretne magába szivni lángot amabból az igazi szerelemből, és talán ő is engedné magát egy férfi által az őrületbe csókoltatni és a halálba öleltetni, de igy ez a szerelem, mely most itt vergődik előtte, rimánkodva, kunyorálva, fogadkozva ós kevés tűzzel, csak vad lánggal . , . ez, ez . . . . — Pali, adjon egy czigarettapapirt, — szólt a szép asszony. A férfi adott neki, mire az asszony igy szólt: — ... Mert hát látja, a szerelem sokszor nem egyóbb, mint— nézzen ide: És a szép asszony nagy nyugalommal meggyújtotta a czigarettapapirojjit. Hirtelen kapott a láng a finom, selymes papírba, egyszere befutotta, sodorintott egyet rajta, & füst nélkül lett egy parányi, fodrozott hamu gömböcskóvé, a mi ezután felszállt a levegőbe, kavargott egy kicsit, mig végre réveteg, himbálódó röppenóssel egy sarokba "hullt, ahol éppen csinált virágok álltak. — Kedves Pali, engedje ipeg, hogy meggyújtottam pzigarettepapirjajból egyet de szükségem volt rá, hogy demonstráljam vele a maga lángoló szerelmét.; látta, ez az I — Bárcsak ez lenne, akkor nem kínlódnék, nem gyötrődnék ugy, hogy félnem kell a megőrüléstől — Hát igazán szeret maga engem ? Várjon, ne tüzeljen még 1 Mondom, hát igazán, egész szivével és — hogy ugy mondjam — minden koczkázattal együtt szeret maga engem? Gondolja meg jól, nekem van férjem . . . Es ha ón férjemet elhagynám ós mindent feláldoznék magáért, kényelmet, társadalmi pozicziót, tisztességet — mert ezt mind fel kellene áldozni, hogy magát szabadon szerethessem — már most, ha én ezt a nagy aldcz.ato,! meghoznám, &kkor még mindig szerelne maga engem? — Jobban, mint valaha ! Eletemet adnám magáért, egy szavára kész vagyok a halálba rohanni . . . — Könnyen diskurál maga velem Palikám, mert bizonyos abban, hogy én az uramat nem hagyom el, sem kényelmes házamat, sem a társadalmi pozicziót, sem a . . . tisztességet . . . Azután meg nem is hiszik magának I megmaradok a czigarettapapir mellett Különben pedig lá togasson meg majd felvonás közben a páholyban. Most öltöznöm kell. Adieu, a viszontlátásra 1 A szép asszony ujja hegyét nyujtá a szerelmes férfinek, a ki azt szenvedélyesen megcsókolta és távo,zo,tt. * Elmu,lt egy hót a „nagy szerelmi jelenet" után. Pali állandóan ott volt a szép asszony közelében, követte mindenüvé, a „nagy vjgságok és az élet csömörének fényesen illuminált termein keresztül" ós egyebet sem tett, mint őt bámulta. Az asszony megatartása nem változott ; csak néha jelent meg szépséges arczán valami titokzatos vonás s szemeiben valami sajátságos kifejezés, mikor Palira nézett. Pali ilyenkor lázba esett s forgott vele a világ. . . . Talán mégis szereti őt e mesés szépségű asszony ? Oh ha ugy lenne? . . . Ha az övé lenne, ha karjaiba zárhatná ezt az á,lmot 1 Mert eddig csak álom voltezaz asszony Ő rá nézve, elérhetlen, szép, gyönyörű álom mint egy szegény ördögnek a megálmohatatlan helyzetre. De ezekről alantabb lesz bőven szó. Lukács György dr. főispán elnöklete alatt jelenvoltak : Fábry Sándor alispán, Bodoky Zoltán főjegyző, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő. Zöldy János m. főorvos, Haviár Lajos, Steinacker Ödön főmérnökök, Németliy József kir. alügyész, Almássy Dénes gróf, Ladics György, Haviár Dániel, Hajnal Imre, Zsilinszky Endre dr., Jancsovics Emil, Hegedűs Mihály, Vidovszky János, Zlinszky István, közg. előadó. Az ülés megnyittatván, Bodoky Zoltán dr. h. főjegyző felolvassa az alispáni jelentést, melyből a következőket közöljük : A személybiztonság kedvezőnek mondható, mely csupán két esetben volt megtámadva. Baleset 9 történt, melyről esetenként már volt szó annak idején lapunkban. Öngyilkosság nyolez, öngyilkossági kisérlet egy volt. A vagyonbiztonságot több esetben megtámadták. A templomokban eszközölt betörésekről a hatóság azt véli, hogy egyazon kéz követte el. Tüz tizenkét esetben merült föl. Az állategészség valóban vigasztalan, minden községben volt valami heveny fertőző állatbetegség. A munkások helyzete nem roszabbodott, mert jóllehet a termés nem volt sikeres, a munkások, kiknek keresete minimumát a munkaadók szerződésileg biztosították, kerestek anynyit, mint más években. A munkások magaviselete nyugodtnak mondható. Aug. hóban az orosházi, szeghalmi járásban nagy tevékenységet fejtettek ki a munkások, hogy minél nagyobb számbán vegyenek részt a czeglédi munkás-kongresszuson. E munkás kongresszus szept. 10. és 11-én folyt le ós ennek határozatai nagyban fogják irányítani a megyebeli munkások további szervezkedését. A jelentésnek ezen részéhez szót kér Keller Imre, aki elmondja az árvizmunkálatoknál szerzett tapasztalatait, hogy a munkások nem kívánnak mun kába állani, mert azt a téves nézet van forgalomban, hogy az állam vagy a megye télen át segélyezni fogja a munkásokat. Indítványt tesz arra nézve, hogy kellő időben világíttassanak föl a munkások, hogy segélyre nem számithatnak, dott gazdagság, vagyon ; mint bezárt rabnak a megálmodott szabadság . . . . . . Hátigazán lehetséges volna, hogy ez az álom megvalósulna ? Szerette volna kiolvasni sorsát a szép asszony tekintetéből, fürkészte, tanulmányozta, elemezte azt . . . A szép asszonynak a tekintete pedig olyan volt néha, mint egy márványaszszonyó, művészkéztől faragott isteni márványasszonyé, aki arra van teremtve, hogy bámulja egy világ, mig ő nem érezsemmit. Néha pedig olyan volt, amilyent látni lehet egynémely régi, patinás szobron, a Szaffo kópén a görög időkből, vagy abból az időből, amikor a festőművészet megszületett isten kegyelméből s nem szabadalmazott mesterek jóvoltából. De leginkább ott látni ezt a mély, titokzatos, rejtelmes s kópzelhetlenül szenvedélyes tekintetet azoknak az asszonyoknak a szemében, a kiket belecsalt a világ az élet nagy rejtelmeibe s kitaszította durva, kíméletlen, csontos kezével a paradicsomból, a mikor annak mézét éppen megízlelni vágyták . . . . . . Ideges, fanatikus, nagy szerelem van abban a tekintetben, de csak néha, pillanatokra ós csak sejtve. . . . Szomorú, ideges, szerető asszonyt hirdet a tekintete .. . Vagy csak játszik ? ... Pali tépelődött, kínlódott, a „nagy jelenet" óta, azonban szólni nem mert. * Délután 6 óra lehetett. Sötétedni kezdett. Pali otthon ült elegáns, kényelmes legónylakásán és egy könyvet olvasott. Egyszerre halk kopogás hallatszott az ajtón. Pali nem hallotta, el volt mélyedve. De nem az olvasásba, hanem egy gondolatba. A szép asszonyra gondolt.