Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-16 / 74. szám

inert munka oly bőven van, mint még egy évben sem soha. F á b r y Sándor dr. alispán arra kéri a bizottságot, hogy a beérkező hivatalos adatok alapján való intézkedésre hivassék föl. K e 11 e r Lnre személyes adatai alapján fönntartja indítványát, de a közbeeső felvilágosításokra megnyugszik abban, hogy a szükséghez képest a felvilágosítás nem fog késni. Ezután Z ö 1 d y János dr. főorvos terjesztette elő rendszerinti havi jelentését. E szerint a közegészségügy állapota kedvező volt. A halálozá-i arány nem rosszabbodott. A váltóláz sem multa felül más évek ez időszaki arányait. A ron csoló toroklob 7, a vörheny 6 községben lépett föl. Körösladányban vörheny 27 esetben mutatkozott. A bucsatelepen a kényszeroltás foganatosíttatott, összesen 464 egyén oltatott be. A trachomás esetek száma kettővel gyarapodott. Orvosrendőri vizsgálat 194 esetben foganatosíttatott. Törvényszéki vizsgálat 56 esetben, szerumoltás háromszor foganatosíttatott. Tudomásul szolgált. Gyula város polgármestere jelentést tesz az iskolák és kórházak egészségügyi állapotáról. Tudomásul szolgált. Csák György, kir. pénzügvigazgató jelenti, hogy államadóban 27.761 frttal kedvezőbb volt a befizetés, mint a mult év hasonló szakában. Ugy látszik, hogy a rosszabb termés daczára van pénz forgalomban. Nagy érdeklődéssel kisérték a pénz ügyminiszter rendeletét, hogy mindazon községekkel szemben, melyek az elemi károk fellépte miatt adóleengedésért folyamodtak, az adóbehajtást felfüggeszti mindaddig, mig az adóleengedés mérve hivatalosan konstatálható lesz. H a v i á r Dániel tudni kívánta, hogy közbeesőleg a biztosítási végrehajtás foganatosíttatik-e ? Csák György, csak ott, a hol az adóbehajtása későbbre veszélyeztetve lenne. A bizottság a felvilágosítást tudomásul vette. A szarvasi közmivelődósi alapot megterhelő 130 frt 50 kr adót, Csák György kir. pénzügyigazgató javaslatához képest törülték. A köröstarcsai tisztviselők felebbezéseit a negyedik osztályú adó ellen elfogadták s ehhez képest adóikat helyesbítették. Sztojanovits Gyula tőke kamat adója ügyében beadott felebbezést az előadó visszautasítani javasolja. H a v i á r Dániel nem fogadja el azt a javaslatot, mert a bekebelezett zálog jog is törülhető, a nélkül, hogy az adósság megszűnt volna. A hitelezőnek szavára lehet építeni ós azt ő elfogadja; a kirovott tőkekamat adó törlését hozza javaslatba. A pénzügyigazgató viszon válasza után, valamint K e 11 e r Imre, Hegedűs Mihály és Fábry Sándornak a Haviár Dániel indítványát pártoló felszólalásai után, — az indítványt elfogadták és a tőkekamat adót törülték. W á g n e r Adám, mezőberényi lakos utasittatik, hogy ha gépje nem csépel, ezt igazolja és adótörlését igy kívánja. Ozv. Márky Gáborné tőkekamat adóját törülték. R e z e y Silviusz, kir. tanfelügyelő általános jelentését azon kezdi, hogy iskolát a szünidő miatt nem látogatott. Részt vett a kath. tanítók endrődi vánd rgyülésón s örömmel győződött meg, hogy a tanítók hivatásuk magaslatán állanak. Má9 jelentése nincs. Az általános jelentéshez hozzászól Haviár Dániel : Tanítói körökből tudja, hogy a tanítók szeptember havában az iskolamulasztásokat nem vezettnek. Ha pedig ezt a szülők megtudják, akkor szeptember havában nem fogják küldeni gyermekeiket. Ez a tanügyre hátrányos. Felvilágosítást kér. Maga látott nyomtatványokat, melyek szerint az iskolamulasztás nov. 1-től vezetendő. R e z e y Szilviusz osztja teljesen a fel fogást, de kijelenti egyben, hogy ő olyan ivet nem osztott ki, melynél az iskolamulasztások novemberben való megkezdése kívántatnék. O csak azt tudja, hogy hozzá a községek a tankötelesek jegyzékét október 15-éig küldik be. A bizottság fölkérte a kir. tanfelügyelőt, hogy a Szarvason kézen levő nyomtatványok miben létéről tegyen jelentést. A bemutatott iskolai számadások jóváhagyattak. Békés község kéri polgári leányiskolája államosítását. Az iratok pótlás végett visszaküldetnek, az ügy elnökileg fog felküldetni. A közoktatásügyi miniszter leiratot intézett, hogy ha Gyula városa öt óvodaépületet emel, azt kellően felszereli, 1898ban államsegéllyel ellátni hajlandó. A miniszter ellenben az orosházi gazdasági iskolát nem szervezi és nem segélyezi Hosszabb eszmecserét keltett a K o n t u r testvérek iskolai adója. Ugyanis, jóllehet Kontúr Béla és Cornelia BudaPesten laknak, Szarvason is megadóztatták iskolai adóval. A bizottság szemmel tartva a közokt. miniszter elvi jelentőségű határozatát, — felebbezőket kérelmükkel elutasította, mert mindenki ott is tartozik iskolai terheket viselni, a hol birtoka van, tekintet nélkül arra, hogy ott lakik-e vagy sem ? Haviár Lajos főmérnök jelenti, hogy az állami transversalis uton három helyen van folyamatban a munka Csabán, Szarvason, Öcsödön. A fahidak közül kilencz kijavíttatott, a gyulai kórház utcza kiköveztetett, a békés-berényi uton a hengerelés most van folyamatban, a telefon használata nehézkes ós korlátozott. A transversális ut kész szakaszait ez évben megnyitni kérvényileg indítványozza. A jelentés és az indítvány elfogadtatott. Vidovszky János kérdést intéz, hogy közvetlenül a Csaba alatti útszakasznál a vasúti átjáró miért záratott el? E miatt a csabaiaknak óriási kerülőt kell tenni és pedig mondhatja, hogy Csaba háromnegyed részének, mely ez utat hasz nálja. Tudni kivánja, hogy nemjlehetne-e ezeket a technikai okokát megszüntetni, mert az állapot tarthatatlan lesz, ha a kukoriczatörés megkezdődik. Haviár Lajos válasza szerint a közlekedés csak korlátozott volt, miután a gőzmozdony ós gőzhenger dolgozott. A lakosságnak czélszerü volt a saját közbiztonsága érdekében a kis kerülőt megtenni. Különben még a mai nap délutánján intézkedni fog, hogy a sérelmes szakaszon a közlekedés valamennyire lebonyolittassék. A felvilágosítást tudomásul vették. Ugyancsak Zsilinszky Endre dr. terjesztett elő indítványt, lényegileg a következők előrebocsátásával: A ki a csabai állomáson megfordult, az tarthatatlan helyzetet talál a forgalmi ós közegészségügyi kívánalmakat tekintetbe véve. Nem kíván a túlzsúfolt állomás személyforgalmi mizériáiról szólni, mert e tekintetben, ugy tudja, legközelebb már történni fog valami, de mondhatja, hogy a teherpálya forgalom sem kevésbbé kor látozott. Jóllehet messze vidéken nincs oly forgalmas hely, egyetlen sin van. Tessék már most elképzelni, minő károk állnak elő egyrészt ez egy sinen le nem bonyolítható rakodással. Illusztrálja a helyzetet a czukorrépával, mely tudvalevőleg nyitott kocsikban talál elhelyezést és csak egy nap mótermázsákat apad a napsugarainak kitéve. A helyzet hátrányos a gazdákra s a bizottság nem hunyhat ez előtt szemet. Kéri a bizottságot, terjesszen föl sürgős feliratot, mely a teherpályaudvar kibővítésére, uj rakodó sínpárok fektetését kérné. A bizottság a felirat felküldését ki mondotta azzal, hogy a szemólypálya ház kibővítésére is felhívja a kereskedelmi miniszter figyelmét. Újból hangzott a halk, félénk kopogás, de most már kissé hangosabban, idegesebben. Ezt meghallotta a melankóliába merült férfi. — Szabad ! szólt némi kíváncsisággal. Az ajtó erre lassan kinyílt ós egy erősen, 6Ürűen lefátyolozott nő surrant be rajta. Pali idegesen felugrott, két lépést tett a nő felé, de még mielőtt egy szót is szóihatot volna, a fátyol mögül megszólalt egy jól ismert hang, a szép asszony hangja: — Itt vagyok ! Csak ennyit mondott. Pali az első pillanatban teljesen el volt kábulva, de aztán kissé összeszedte magát és szólni kezdett: — Asszonyom . . . — Várjon, előbb én beszélek, — mondá az aszony és mindenekelőtt nyugodtan leült egy karszékbe, föltolta fátyolát és mosolygós arczcíal szólt ekképpen : — Megmondtam az uramnak, hogy én magát szeretem . . . — De asszonyom, az isten szerel mére . . . — Várjon kérem és hagyjon engem beszélni. Hát Palikám, én megmondtam az uramnak, hogy magát szeretem és hogy én mással nem tudok, „de nem is akarok élni, csak magával. O ugy fo gadta a „lesújtó" hirt, mint egy világfi, vagyis higgadt előkelőséggel, vagy előkelő higgadtsággal, ami — gondolom — egyre megy.En pedigösszecsomagoltam .. — De asszonyom . . . — Hát maga nem tud türelemmel várni ?! En tehát összecsomagoltam a holmimat és megbíztam egy szállítót, hogy hozassa ide a maga lakására, Mindjárt itt is lesz a nagy butorszállitó kocsi. Én pedig, — amint látja — itt v a g y o k I Pali kékült sárgult. Erre nem számított. — De asszonyom . . . — Hallja Pali, maga roppant unalmas kezd lenni az'ial az örökös „de asszonyom

u-jával 1 Talán elküld ? — Kérem, gondolja meg: ez az éclat ! — dadogta a félelmében reszketni kezdő udvarló. — Nos hát igen, éclat! De a sze relem, az semmi ? — Mit fog szólni a világ ? — Bánom is én, akármit szól ; a fe je tetejére állhat. Én magát szeretem és itt vagyok. — De hiszen ez igy is9zotiyu skandalum lesz 1 — Barátom, ugy látoat, hogy magának nem is tetszik a dolog . . . Ekkor már Pali ur minden tagjában reszketett, mintha valaki erősen rázná. . . — Oá. kérem, nekem nagyon tetszik, de könyörgöm, gondolja meg . . . — Furcsa ember, ón gondoljam mgg. mikor itt vagyok . . . ? E pillanatban közeledő léptek zaja hallatszott. Ilona elkiáltotta magát ; — Jaj, a férjem I Pál ur pedig teljesen oda lett ós legjobban szeretett yolna alásülyedni vagy az ablakon kiugrani. Egyelőre azonban egyiket sem teite meg, hanem tökélete sen megsemmisülve a pamlagra rogyott megadással várva a történendőket. Időközben a szép asszony férje be hatolt a szobába ée így szólt: — Ilona, én mámén* győztelek lent várni ; talán már elég lenne ? . . . Azt hiszem, a kura alapos volt . . . — Bizony alapos 1 szólt nevetve a szép asszony ; Palikám, maga igen gyáva ! — Megijedt egy butorszállitó kocsi tói is. Hja, a czigarettapariros az csak czigarettapapiros. Adieu I A mezőberényi polgári iskola vitája. — Válasz a mezőberényi t. Elöljáróságnak, — Mezőberény t. elöljárósága e b. lap szept. 12-ki számában kijelenti, hogy a képviselőtestületben a polgári iskola felett folyt vitáról közölt tudósitásom a való tényeknek meg nem fele', mert abban egyik községi képviselőnek; olyan kifejezések tulajdonittatnak, milyeneket az nem használt és felszólalása ugy állíttatott a nagy közönség elé, mintha képviselőtestü.etünkben felekezet vagy nemzetiség szerint külön pártok volnának, a melyeknek egymás eilen kell felvenni a harczot. A t. Elöljáróság maga megerősíti az általam közölt tényeknek valódiságát, midőn nyilatkozatának végén elismeri, hogy egyik községi képviselő „a községi polgári iskola kifejlesztését elle nezte." Hát akkor mi van megczáfolva? Tény, hogy az illető képviselő az emiitett ülésben a polgári iskola fejlesztését olyan vadak hangoztatása mellett ellenezt •, mintha azok, a kik a polgári is kola létesítése mellett buzgólkodtak, a községet félrevezették volna. Tény, hogy ugyanazon képviselő a három óvoda felállítását s abból a községre háramló terhet vádként hozta fel azok létesítői, vagyis a magyarok ellen. Tény, hogy a szószegést és az államsegélylyel való ámítást vágott a szemük közé. Mind ezen tények valódiságát bizonyítja H. M. képviselőnek felszólalása, az illető képviselő arra kérte, „hagyjon fel a vádaskodással" s azon indítványa, melylyel őt megnyugtathatni vélte, hogy t i. jegyzőkönyvbe vétetni kívánta ós a szószegéssel vádol tak ellenében személyes garancziát vál lalt arra nézve, hogy ha az újból való felterjesztésre az iskola államsegélyt nem kap, akkor a tanév végével a 3-ik osztály be fog szüntettetni. Mind ezek daczára a t. Elöljáróság nyilatkozatában azt mon Íja, „hogy a képviselőtestület mindenkor egységes és magyarpártif valahányszor kulturális intézmények létesítéséről van szó". Ezt szivesen elismerem. De hogy vannak a képviselőtestületben olyan ele mek is, melyek a magyar nemze'i irányú culturmunkát szivesen megakadályozzák, ha azt tehetnék, — azt maga a t. Elöljáróság nyilatkozatában foglalt fentebbi állítás bizonyítja. Arp ezen elemek érvényesülését lehetetlenné teszi a. független magyar sajtó utján megnyilatkozó erős és éber nemzeti közszellem, mely egyesek és testületek működését ellenőrzi ós a széthúzó elemeket feken tartja. A magyarság eme Géniusának nem jó szolgálatot tett a t. Elöljáróság, midgn a magyar kulturális intézmények mellett magukat exponáló egyénekkel szemben, pártfogásába és hivatalos vedelmébe veszi a képviselőtestületnek ép azon tagját, a ki a fentebb jelzett vádak hangoztatása mtliet, a „polgári iskola fejlesztését ellenezte " Különösen megdöbbentő, mert a Bachkorszajj és a muszka csinovnyiki rendszer hagyományaira emlékeztet, hogy a sajtó utján szellőztetett ós konstatált tényeket, a hivatalos pecsét alkalmazásával akarja megczáfolni ós szabálytalanokká tenni. Node a t. Elöljáróság nem is a tények, hanem az ő protegáltjának általam szájába adott „k i f e j e z é s e k" ellen hozakodik elő a hivatalos pecséttel. Mintha bizony a tények valódisága mellett valamit változtatna a dolgon az, ha valaki valamit német-miskásan, többé kevésbé burkolt alakban ós circumspektusos tekervényességgel ad elő, vagy pedig magyarán, kurtán ós egyenesen nevén nevezi meg a gyereket ! Conczedálom a t. Elöljáróságnak, hogy párfogoltjuk a képviselőtestületi ülésben akkor, midőn a „polgári iskola fejlesztését ellenezte", inkább az előbbi stylust használta, mig én hírlapi tudósításomban inkább D u gonics tanácsát követtem, a ki valahol azt mondja : „ha rövid a kardod, tol d meg egy lépéssel". Hát inkább szereti a t. Elöljáróság a hosszú piszkafát, a rövid magyar kardnál? A t. elöljáróság azonban nemcsak ferdítéssel vádol, holott az általam közölt tényeket maga is elismeri, — hanem olyat is fog rám, a mit czikkemből elfogultság nélkül senki ki nemolvashat. Azt mondja, mintha azt állítottam volna, hogy a kép viselőtestületben felekezet vagy nemze tiség szerint külön pártok vannak, a melyeknek egymás ellen kell felvenni a harczot 1" Engedelmet kérek, egész czik kemen veres fonálként végig húzódik azon gondolat, hogy a képviselő testületben csak két pártot ismerek. Egyik az, mely az ovodák és polgári iskola felállilitása mellett foglalt állást. Eí a magyarok pártja. A másik az, mely amazok törekvését „ellenezte." Es a „német ós tót Miskák" pártja. Hogy a t. Elöljáróság pártfogoltja véletlenül ez utóbbi ka tegóriába kerül, — arról senki más nem tehet, miutő maga, a ki „a polgári iskola fejlesztését ellenezte." Ezzelnincs az mondva,hogy a „sváb", „tót", „zsidó" vagy bármiféle egyéb naczióbeli születésűek között nem volnának „magyarok." Sőt inkább az van mondva, hogy mind azok, a kik a magyar nemzeti kulturát elfogadják és a mellett buzgólkodnak nemzetiségük ós felekezetükre való tekintet nélkül, —született és törzsgyökeres magyarok. Ellenben azok, a kik a magyar nemzeti kulturális intézmények létesítését ellenzik: bárha turáni nemzetiségűek és bármiféle vallásúak volnának is, nem egyebek, mint olyan „miskák", a kik — már akár Tótország, akár Németország javára — lemondtak a saját hazájukról. A magyarság fogalma nincs sem felekezethez, sem náczióhoz kötve. Magyar náczió nincs. Van turáni, székely, kun, jász, sváb, szász, tót, rácz, horvát, oláh, zsidó ós czigány nácziő. De gens hungarica, magyar nemzet csak egy létezik. Ehhez tartoznak mind azok, a kik az összes nácziók és hitfelekezetek keretein belül a magyar nemzeti kulturát elsajátítják, azt a saját nácziójuk ós hitfelekezetük keretén belül érvényre emelni, uralkodóvá tenni, — ós az idegen „abajdócz szózatot" onnan^ számkivetni iparkodnak. Mezőberényi ötféle hitfelekezet (kartholikus, ágostai, református, unitárius, izraelita) ós ugyanannyi náczió (turáni, sváb, tót, zsidó ós czigány) lakja. Hát mivel tudja a t. elöljáróság azon állitását igazolni, hogy ón ezeket a felekezeteket ós nácziókat czikkemmel „egymás ellen való harczra" akartam tüzelni, midőn az önök pártfogoltjának szerepléséről— fentebb jelzett álláspontról —referáltam ? Hát nem remegett meg az a kéz, mely ezen alaptalan vádat ós minden magyart mélyen megszomoritó — mert nemzeti öngyilkosságról tanúskodó — gyászjelentést aláirta?! Hát annyira terra ínkognitó a t. elöljáróság előtt Mezőberény nemzetisegi ós oveiális viszonyai, hogy pártfogoltja érdekében, a ki a „polgári iskola fejlesztését ellenezte", nem restelie a hivatalos pecsétet előrán tani es a képviselőtestületet mozgósítani egy hírlapi tudósítás ellen, mely lehet kellemetlen némelyekre nézve, s az eszmék megvalósulási folyamában a Kossuth Lajos által nélkülözhetlenül szükségesnek jelzett „fészkelődés" stádiumát előidéző, — de mely Deák Ferencz ama mondása értelmében van szerkesztve: „hazudni nem szabad I" Valóban nem vagyok képes megérteni, mi vezethette a t. Elöljáróságot arra, hogy ily szokatlan módon, a hivatalos pecsét előrántásával hírlapi polémiát kezdjen ellenünk, magyarok ellen, a fájdalom ! mindenütt feles nagy számban, hemzsegő és akadékoskodó német és tót miskák nagy örömére és dicsőségére?! Meggondolták e Önök t. uraim ! menynyire kompromitálták tapintatlan é3 a csinovnyiki rendszerre emlékeztető eljárásukkal magát a képviselőtestületet, melynek szept. (5-án tartott ülésében a tárgysorozaton kívül, ötletszerűen ama határozatot provokálták, melyre nyilatkozatukban hivatkoznak s melyről az ott jelep nem volt képviselők, nagy meg-