Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-28 / 8. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, január hó 28-án. 8. szára. mm BEIESMEGYEI KÖZLÖNY Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Z

=:,inszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illttő közlemények, küldondök. Kéziratok nem adatnak vissza. POJLIT1KA1 VEGYESTAFtTAJLMU LAP. Megjelenik heten kint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — F61 évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 K Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A dobozi ut. (r.) Nulla dies siue — felebbezés. Magyarul : nincsen nap fellebbezés nélkül. Valami munkanélküli gyulai ur csinálja meg azt a farsangi juxot, hogy fclebbezést készitö irodát nyitott s nem valami nagy invencióval egyszerre négyet szállított a sárréti községekbe : Szeghalom, K.-L ad á n y, F.-G yarmat és Vésztőre azonos szöveggel, gyári termelésként. A sárréti községek pedig tovább űzik a rosz tréfát és azt hiszik, hogy ezeket a felebbezéseket múlhatatlanul be is kell nyújtani. Igy történik, hogy a székhelyi gyártelepnek négy Sárrétre szóló produktuma bekerül a vármegyére, liog/ becsatolják a kereskedelmi miniszter referensének szórako zására és máig, a vármegye törvényhatóságának nagy többséggel hozott határozatát (nem kevesebb, mint nyolc felebbezés akarja gyöngíteni. Oly sok appelláta, hogy szinte elhárithatlau a gyanú ezek célzatossága felöl. Van argumeatáció, mely tul lő a czélou. Nos, hát ez a nyolc, javarészt egy forrásból kerülő' felebbezés ilyeu erőtlen tüntetés Eredetére köuuyü rámutatni ; a gyulai önteltséget könnyű megérezni. Hatása semmis, mert célzatos. Kevesebb belőle, sokkal több hatást ér el. A felebbezésbe beugrasztott sárréti községek hajlandóságát az a boldog jövendő nyerte meg, mikor Békés egyenes összeköttetést kap a Sárréttel, Békés-Dobozon át a megye székhelyével. Ugyanis a gyulai székhelyi kapaszkodás a maga tarthatatlan helyzetét iátva, szövetségeseket k-res és egy vicinális utacska kérdését predomináussá teszi. Mint mindég, most is ugraszt s felüluek a Sárréten annak, hogy ő voltaképpen — nemzeti politikát üz. Félre a nevető idegekkel ! Mert tény, hogy a gyulai alkotmány-védelem a dobozi-atat és a — nemzeti politikát „szerves egészbe kögitette." A gyulaiak igy állítják föl a tételt: a Sárrét magyar községéiné l támogatni kell Békés községét, melyet forgalmilag el kell vonni Csabától s a dobozi ut révén el kell t« relui Gyulára. Szép az a forgalmi politika, mely nemzeti tekinteteket szolgál de nem állhat meg. Mert a közúti forgalmat nem a gyulai hivalkodás csinálja meg, hanem a kereskedelem és élet szükségei, előnyei. Már most a lelketlen harcmodo-, melynek háta mögött egy képtelen gyanú tolakodik, hogy Csaba, Szarvas, Mezőberény stb. községeinek fejlődését elősegíteni a kulturp jlitika miatt nem lehet, a nélkül, hogy a vármegyében a nemzeti érdek ne szenvedjen, hogy mondjuk e lelketlen harezmodor milyen közéletet teremt a vármegyében, mi az a székhelyi prepotencziának ? ! Azt hiszi, az érdekszövetség helyzetek szerint való kielégítése, megfogja birtokában tartani a lefülelt sárréti vidéket, melynek időnként Jerichó kürtjével fülébe kiabálja magyar voltát és hivatását, melyet védeni kell. Ki e 1 1 e u ! Hisz azt elég ovatos meg nem mondani. Mikor a székhely megtartásáért való vigéczkedés virágjábau volt, akkor hangzott föl először az a lappangó ocsmányság, mely a gyulai csapszékek borgőzös leve gőiben a máinor közepette eddigelé is otthonos volt: hogy magyarok, ne engedjük a székhely magyarjellegét! A vigéczkedés kapaczitációjában itt-ott már nyiltan hangzottt. Am hogy a gyulai nagy houmentők ezt mumusnak tartják, bízvást teljes világosságában a dobozi ut ügye tárja föl. Most is a vármegye fenyegetett magyarsága a kiadott jelszó. Mi fenyegeti ? Talán a doboziak magyarosodnak el, ha nem a gyulai nagy oláh városi polgárokkal állanak piaczi szóváltásba, hanem a csabaiakkal ? Félre legalább a naivságokkal ! Határozott tékozlás és megrökönyödés az, ha már olyan kis ügyekre mint a dobozi ut, ezt a mumust fecsérelgetik. Figyelmeztetjük a gyulaikat a Fedrus meséjére. Ne koptassák el vesszőparipájokat. Békésmegye közélete éppen a partikuláris, vidékszeriuti érdekek miatt vtizedek óta le van nyűgözve. Ennek Gyula az oka, a mely tarthatatlan helyzetében, a szomszéd Csabában váltig ellenséget látott s ugy figyelt reá, mint a kinek ökle ütésre készen áll, de még a mándli zsebben rejtegeti. Mos, ha a közéletet a túlzásig vitt, lázszerü lokálpatriotizmus még tovább is szertelenkedéseivel elmérgesiti: Gyula városa magára vessen, ha e félelmetes öklök csakugyan jelentkeznek és már nem a szűr alatt, de — nyiltan. Mindennek van határa. Egy végre is másodrendű kérdésből beteges ambíció csinálhat ugyan katasztrófát, de ez a beteges ambíciónak halála lehet. Igeu is, mi is bizuuk a döntésre hivatott miniszterben, hogy a mesterséges rugók nagy zeue-boiiája között is megfogja látni, mi az útépítésben az igazi közérdek és határozatával a gyulai láznak hamarosan véget fog vetni. Kívánatos a döntés néhány, a sulykot kelleténél jobbau elvető gyulai ur érdekében, a kiknek túlfeszített idegzetéből eredő lelki épségét szinte féltenünk kell. . . Mióta a gyulaiak túlságos nervozítását tapasztaljuk, lehetőnek tartjuk, hogy az emberek liomouzios és homoiuziosórt öldökölték egymást. Elvégte a dobozi ut ugy se világhistóriai kérdi's s náluk most ott kezdődik s végződik a história. — Tallián Bé'a az agrársoczialismuv ról. A belügyi tárcza tárgyalása alkalmából Tallián B íla, volt békósmegyei főispán hosszabb beszédet mondott a képviselőház keddi gjülésén, Nyilatkozott a közigazgatás államosításáról ós azt feltétlenül kívánja. Beszédében azonban főleg az agrársoczialismuí-ról nyilatkozik, melyet a jövőtzázad irányadó eszméjének tart s melylyel a kormányoknak komolyan foglalkozni kell. 71 magyarországi községben van sociaiíota egylet. Felhívja a-figyelmet a soczialista kongresszus budapesti tanácskozására, melynek sok olyan határozata készül, mely ugy szólván sztrájkba kergeti a mezei munkás népet. Szívesen látná maga részéről, ha a kormány az izgató szoczialista sajtóval és sajtótermékekkel szemben bizonyos időre kivételes rendszabályokat léptetne életbe. Kívánatosnak tartaná, ha a külföldről bejövő szoczialista izgatókat erősebb figyelemmel „BékésmegyeiKözl()ny"tárcája. A esabai tornabálról. Nem hiába tornászok : merészek és vállalkozóak. Fáradhatatlanok a küzdelemben, a sportban és a — tánezban. Övék az olympusi s a farsangi pálma is I s talán nem hiába csabaiak is I . . . Nem vásároltak semminemű részvó nyeket. hogy nyakig merüljenek a spekulatióba, hanem divatos részvénynyel spekuláltak, mely bele vitte őket az örömbe, vígságba. Mondanom se kell, hogy a csabai tornaegylet folyó hó 23-án megtartott fényes báljáról beszélek. Egy báli referens (valószínűleg tornász) a legmegbízhatóbb s legpontosabb tőzsdeszerű kimutatását adta annak, hogy a bálterem jókedv papírjai milyen kereslet és kiná latnak örvendtenek. Kezdetben a papírok párin alul állottak, de mihelyt Jincsi, a bálterem e fekete börziánere rázenditó a jókedv legszebb nótáját, fokozott hévvel emelkedtek a papírok pári fölé, ugyanynyira, hogy méltán lehetett tartani egy óriási „krach" tói, a mely reggeltájban tánezos és tánezosnőkrizis alakjában jelentkezett is és 7 órakor reggel az egész börze — akarom mondani bálterem — megtisztult a részvényesektől, nem maradt ott más, csak egy pár merész vállalkozó, kik a jókedv árvesztett papírjait Bachus (egy ismert vakmerő ós szédelgő) társaságában még sokáig vesztegették, a mig Morpheus egy hatalmas contre-mine nel végkép le nem győzte. Ez a tornaegyleti bál különösen arról v olt nevezetes, hogy a tánezos és tánezos nőknek statisztikája a lehető legkedvezőbb arányokat tüntette föl. Hogy minél lelkiismeretesebb legyek, elmondom még a társaságról is véleményemet. Az intelligentia szine-java ott volt. A ki otthon maradt, csak azért teve, hogy otthon is legyen valaki. Az úgynevezett noble mondeot jellemzi az affektált ari -'okrataság. Egy divatos hóbort, mely a szomszédból jött és néhány óv óta Csabán is felütötte tanyáját. Megvallom, szerettem volna, sőt mondhatom Csaba intelligens publikuma el is várta volna már e lapok szerkesztőségétől, hogy éles tollal belenyúljon e darázsfészekbe ós ne mindég atyuskodó atyáskodással bánjon e kérdéssel. De hát ugy látszik fázik tőle. Sietek megkönnyíteni a dolgát és beszélek én róla ! Ha valaki aristokrata, aki őseit Ár pádig tudja kimutatni, aki nagy latifundiumok felett rendelkezik, aki fényes ós nagy tehetségekkel van megáldva, azt, bár nem helyeslem, de értem ; ha gr. Károlyi Pistának derogál, hogy Grecsák Károly tegezi, az nagyúri gőg; de érthető. De kik a mi arisztokratáink ? 1 Ha tény az, hogy Békósmegyóben gentryosztály nincs, pedig az tény — akkor a megyében Csaba első helyen áll, mert egy-két nemrég nemességet nyert családtól eltekintve, legnagyobb része még a bocskoros nemességig sem tudta felvinni. Talán óriási vagyon felett rendelkezik ? Szó tincs róla 1 De hát akkor miért ágál ? Mert különben észre sem vennék 1 Érdekes és jellemző, hogy vannak oly naivak, akik ezeket tartják uraknak. Az úriember első kelléke a műveltség, a müveit ember pedig soha sem gőgös ! Úriember öntudatlanul ur ; tettei avatják úrrá, de nem affektált modora 1 Sokat írhatnék még erről, de e tárca keretében ez nem fér el, igy tehát vissza térek a bálra. „Tornabál" volt ugyan a neve, de bátran ellehetett volna nevezni „menyecske-bálnak", mert az asszonyok képezték a többséget. Azért is az asszonyok toilettjéről irok először. Egyszerű és Ízléses toilettek domi náltak. Egy szép menyecske — szivében magyar érzelemmel — de osztrák színekben pompázó ruhával, a másik az ártatlanság színében, mint egyik legfiatalabb asszony, kinek drága köveinél csak szeme volt fényesebb, a harmadik az öröm színeit viselte, arcza is rózsa színben ragyogott, a negyedik fehér-fekete mintázott selyem ruhájában hódított. Nehéz volna mindnyáját egyenként felsorolni, de azonkívül volt fekete selyem fehérrel, fekete lilával, fekete rózsaszínnel ós még sok-sok szebbnél-szebb. A leányok csupa üdeség ós báj egytől-egyik. A mi kis fülemülénk, a torna-egylet színeit viselve bájolt el bennünket. — Ki az a nefelejts kékszemű szőke kis lány? kérdezték sokan. — Lij báli jelenség, a ki első bálját tánczolja I Gyönyörű rózsaszínű selyem ruhájában ugy nézett ki, mint egy boldogságtól ragyogó madonna. A többiek is mind szépek vrtltak s jól mulattak, szóval, a kik ott voltunk, mindannyian sokáig igen kedvesen fogunk visszaemlékezni a bálra. Fokozott illusióval hagytuk el a termet, biztatva a fáradhatlan rendezőket a % mielőbbi viszontlátásra 1 A tánezrend, ízléses plüseh könyvecske, a tornászok bronz jelvényével kedves meglepetést keltett. A négyeseket 28 pár tánczolta. Jelen voltak : Lányok : Füricti Margit (Doboz), Lányi Irén [Pozsega], Eördög Pózsi, Keleli Teréz, Rasofszky Ilonka, Gécs Jolán, Meixnerllon, Valkó Mariska, Laszky Etel, Czinnern Olga ós Csepreghy Mariska. Asszonyok : Haraszti Sándorné, Rosenthal Adolfné, Fejér Béláné, Kerényi Sománé, Reisz Hermanné, Lang Gusztávné, Korosy Lászlóné, Ormai Tivadarné, Zinnern Jánosnú, Reisz Simonná, Leitner Sándorné, Keleti Ignácné, Gécs Jánosné, Laszky Jakabné, Meixner Páíné, Valkó Sámuelné. Eördóghné. Mint mindég, a tornászok idei bálja is összegyűjtötte a társaságot ós a legvigadósabb estélylyel szolgált mindenkinek, a ki jelen volt. A ki meg nem volt jelen, az önmagára vessen, mert megfosztotta magát egy kedves estétől és felköltötte annak a gyanúját, bogy nem célzatossá g-e a távollét ? . . . X. Y. Z. Farsang. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — A szittya magyar, mikor e napokban dáridós jó kedvvel megpödöri a baj szát és a mulatozás jóreménység szigetére fordítja az élet hajóját (beszéljünk ilyen erőteljes képletekkel, ha már da